Budapest, 1950. jún. 22.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történészi diplomát. Ezt követően, 1974-ben lett az MTI Külpolitikai Főszerkesztőségének újságíró munkatársa. Itt szervezték be 1977-ben. A rendszerváltáskor szabadúszó újságíró és az SZDSZ önkéntes sajtótitkára volt. 1989-ben egy barátjával utazási irodai vállalkozást hozott létre és máig is a cég egyik vezetője.
Hálózati nyilvántartó (6-os) kartonja szerint fedőneve: "László Gábor" (1984-től), illetve "István", minősítése "Titkos megbízott" volt, beszervezésének dátuma: 1977. aug. 3.
Hazafias alapon szervezték be 27 éves korában, NSZK kémelhárítás vonalra. A BM III/II-2-a. alosztály keretében. (A III/II-2 osztály foglakozott az NSZK és Ausztria hírszerzésével szembeni elhárítással; Az alosztály területe az NSZK volt.)
Beszervezője és első tartótisztje Herczog Tibor r. fhdgy. volt. 1984-ben átkerült a BM III/III-4-a, majd b alosztályára. (Az első a radikális ellenzékiekkel szembeni elhárítással, a második a szektásnak tekintett párttagok, trockisták és álbaloldaliak megfigyelésével és ellenőrzésével foglakozott.)
1989. június 16-ra vonatkozó operatív tervben azt fogalmazták meg, hogy kísérje figyelemmel az SZDSZ Ügyvivői Testületének az újratemetéssel kapcsolatos egyeztető megbeszéléseit. A terv szerint a ravatalozás helyszínének felvetésekor a temető mellett kellett állást foglalnia, más helyszínek felvetésekor a kevésbé frekventált mellett. Ezen kívül azt a feladatot is megjelölték, hogy figyelje a tudósítói stábok tevékenységét és fürkéssze ki terveiket.
Nagy Imre és társai újratemetésének napján az SZDSZ sajtóreferense volt, és az ellenzéki szervezetek által felállított nemzetközi sajtóközpont részéről feladata volt a külföldi stábok munkájának a segítése.
Az állambiztonsági szervek az augusztus 20-a operatív előkészítésekor is számítottak rá, mint aki az SZDSZ rendezvényén a sajtó embereinek gondját fogja viselni. Október 23-a előtt - a terv szerint - az SZDSZ ügyvivő testületének október 23-ával kapcsolatos megbeszéléseit kellett figyelemmel kísérnie. A tervben azt tűzték ki feladatául, hogy pozitív irányba befolyásolja a szélsőségesebb elképzelééseket.
Az ÁBTL nyilvántartásában három munkadossziéjának szerepel a száma, de egyik sincs a levéltár birtokában. (M-40 357, M-40 357/1. és M-40 357/2., 1984, BM III/II-2.)
Kurucz János a közölt állambiztonsági dokumentumok rá vonatkozó részeivel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette. (tovább)
A nyilatkozatában foglaltakat nincs okunk kétségbe vonni.