Főoldal   Könyvek   Filmek   Honlapok   Konferenciák   Összes recenzió   Könyvekről   Filmekről   A mi recenzióink   Kísérlet számvetésre   Impresszum	131 / 357 Recenzió Eörsi László: "Halványka képeskönyv" NYOMTATÓBARÁT VERZIÓ  A RECENZÁLT MŰVEK ADATAI     KÖNYVEK     Szerző(k):   Szilágyi Andor Főcím:   Magasabb szempontból Kiadási hely:   Budapest Év:   2006 FILMEK     Cím:   Mansfeld Rendező:   Szilágyi Andor Filmkategória:   Játékfilm Időtartam:   118 perc Készült:   2005 - 2006 URL:   http://www.mansfeld.hu/ Ismertető:   Mansfeld Péter és barátai életének legfontosabb élményei a Budapest utcáin 1956 októberében lezajlott események. Még két évvel a forradalom leverése után is a felkelés folytatásáról ábrándoznak. Felnőttek kérésére legálisan fegyvereket gyűjtenek, ugyanakkor titokban MUK feliratú röpcédulákat fabrikálnak. Gyerekes csínyeik kamaszos balhékkal és apró köztörvényes bűnökkel keverednek. Egy rendőr elrablása miatt azonban börtönbe kerülnek. Fesztiválok:   2007 - Budapest 38. Magyar Filmszemle (versenyben) 2007 - Montreal World Film Fesztivál (http://www.filmunio.hu/object.b5e3f1b1-b195-4118-9ece-1f4457e95dde.ivy) Díjak:   RECENZIÓ SZÖVEGE     Szilágyi Andor játékfilmjében és nyomtatásban is megjelent forgatókönyvében[1] alapvetően a Mansfeld-történet valósághű rekonstruálását tűzte ki célul. Ezt sugallja a történetet bemutató feliratozás, valamint az, hogy a fontosabb szereplők megőrzik valódi nevüket. A kritikusok többsége is meg van győződve róla, hogy a „pőre valóságot” látták[2], így a történet rekonstrukciójáról kedvező véleményük van, a filmet inkább művészi szempontból bírálják[3]. Kétségtelen, hogy az alkotó nem a legvégletesebb Mansfeld-mítoszokból építkezett. Arról szó sincs a műben, hogy csakis a szabadságharcban tanúsított hősiessége miatt számoltak le a makulátlan ifjú hőssel, de sajnos távolról sem kapunk reális képet a történtekről, noha Szilágyi rendelkezésére álltak a levéltári források és a résztvevők visszaemlékezései egyaránt. Egyetértek Turcsányi Sándorral: „Minderre magyarázat esetleg a film szatellit anyagaiban található információ, mely szerint a forgatókönyvhöz a címszereplő – filmben is megjelenő – öccse [Mansfeld László] nyújtotta a legfőbb segítséget – így érthetőbb, miért is bóklászunk a legenda és történelem közti szürkületi zónában[4].” A legnagyobb torzítást az alcím (Magasabb szempontból) sugallja. Nincs arra semmi bizonyíték, és teljesen valószínűtlen, sőt abszurd is, hogy Mansfeld sorsáról a bíróság fölötti szervek, a politikai vezetők, jelesül Kádár János[5], netán a szovjet „elvtársak” döntöttek volna[6]. Még Vágó Tibor vérbíró sem állított ilyesmit 1989-es interjújában[7]. (A szovjet szervek csak a megtorlás kezdeti időszakában, 1957 tavaszáig „segítettek be”, amíg a honi belügyi-igazságügyi hatóságok újra fel nem álltak.) Muhi Klára (a Filmvilág kritikusa) szerint „az a bizonyos »magasabb szempont« [...] másként, ironikusan értelmeződik. Egy magas rangú, cinikus ávéhás ezredes képviseli [Bánkuti Antal[8]], aki kicsinyes bosszúból – mert Mansfeld Péter és barátai elkötötték az autóját – a zavaros célok mentén akciózó kamasz fiúk köztörvényes ügyeit ellenforradalmi lázadássá stilizálja[9]...” Sem erről, sem arról nincs adatunk, hogy a Cseterki-szál[10] döntött volna, amit a film szintén felvet. Szilágyi Andor egyszersmind azt is állítja, hogy Mansfeld sorsa már letartóztatásakor megpecsételődött, voltaképpen már ő is leszámolt az életével[11]. Pedig a tárgyalási jegyzőkönyvekből is világosan látszik, hogy még kilenc hónappal később, a tárgyalóteremben sem így gondolta. Egészen Mátsik György ügyész vérgőzös vádbeszédéig bosszantotta, idegesítette a bíróságot. Csak ekkor jött rá a veszély nagyságára, és az utolsó szó jogán már egészen más taktikát választott. A másodfokú tárgyaláson pedig arra is törekedett, hogy elnyerje a bíróság szimpátiáját. Mindezt a film elhallgatta, és így egészen más színben tüntette fel a történetet. Nem csoda azonban, hogy Szilágyi ragaszkodott ehhez a koncepcióhoz. Nyilatkozatából kiderül: fogalma sincs róla, hogy a klasszikus sztálinista műperek merőben eltértek az 1956-ot követő perektől[12]. Ugyanennyire valótlan az a beállítás, miszerint a hatóságok hamis jegyzőkönyveket állítottak elő[13]. Nagy hangsúlyt kap a filmben Mansfeld bántalmazása, kínzása[14], s ez szintén lényeges eltérés a valós történettől. Nemcsak a periratok ismeretében állítom, hogy őt és pertársait nem verték, hanem az e témakörről készült dokumentumfilm alapján is[15], amelyben az érintettek cáfolták ezt. Egyébként 1956 után a kín zás már nem a vallomások kikényszerítését szolgálta, csakis a nyomozó szadizmusából fakadhatott. Ekkoriban már nem konstruáltak hamis vallomásokat, hanem a kihallgatások tartalmát vádiratok és ítéletek formájában súlyosan eltorzították. Szilágyi többször nyilatkozta, hogy a barátság, a hűség, a kitartás és az erő példázatát kívánta megjeleníteni. Ehhez azonban jóval hitelesebbé kellett volna tenni az adott szituációt, mivel a néző számára aligha érthető a főhős motivációja: miért hívta ki tudatosan maga ellen a sorsot minduntalan. Valójában a legkevésbé sem volt öngyilkosjelölt. Ellenkezőleg: fogságában mindvégig töretlenül bízott abban, hogy meg tud szökni. Mansfeld épp a lelkierejével, töretlen, naiv optimizmusával különbözött a fogolytársai túlnyomó többségétől. Szilágyi beállításával ellentétben az sem fedi a valóságot, hogy Mansfeld minden társát mindvégig védte[16]. Csak a legnagyobb veszélyben lévő, nagykorú elsőrendű vádlott, Blaski József mellett állt ki többnyire, de ezzel is jóval bajtársiasabbnak bizonyult barátainál. Ha a történelmi hűség és az emlékezés a cél, akkor kifogásolható, hogy miért retusálódott ki a műből a per harmadrendű vádlottja, Furka László, aki szintén a „gengszterbanda” tagjaként vett részt Vekerdi Elek rendőr törzsőrmester lefegyverzésében és elszállításában, és akit jogerősen három évre ítélték. Helyette Holecz Istvánt szerepeltették – szintén tényszerűtlenül –, noha ő is Mansfeld vádlott-társaként állt a bíróság előtt. Rejtély, hogy a rendőr törzsőrmester lefegyverzéséből miért hagyta ki Mansfeldet az alkotó, eltérően a valós történettől. Ráadásul úgy mutatta be, hogy még a kocsinál őrszemként is annyira „majrézott”, hogy nem tudta füttyszóval figyelmeztetni társait a veszélyre[17]. Pedig vitán felül ő volt a legbátrabb vagány, ezt kár lenne elvitatni tőle. Arra lehetne számítani, hogy egy játékfilmben az alkotók „felturbózzák” a valóságos történetet, itt azonban ennek épp az ellenkezője történt. A rendelkezésünkre álló források fokozottabb felhasználásával is sokkal érdekesebb, színesebb, „mozisabb” sztorit lehetett volna alkotni. Teljesen kimaradt 56 képi megjelenítése, Mansfeldéknek a forradalomban játszott szerepe csak elejtett félmondatokból derül ki, tényszerűtlenségekkel tarkítva. A szerző a forradalmat a valóságosnál kedvezőtlenebb színben tünteti fel. Többször is történik utalás ávéhások kivégzésére[18], noha ilyen súlyos önbíráskodásra a budai oldalon egyáltalán nem került sor. A Széna téren és környékén még a harcok idején sem volt annyi halott, hogy „lépni nem lehetett tőlük[19]. Blaski József, a per elsőrendű vádlottja a valóságban nem állította magáról, hogy Széna téri felkelő volt, így nem hazudott a társainak[20]. De még az adott 1958–59-es időkeretből is kimaradtak (vagy túlontúl szimplára sikeredtek) az igazán izgalmas jelenetek. (Nem került bele például a letartóztatásuk előtti napi esemény, amikor egy rendőr az Élmunkás térnél le akarta állítani a pesti oldalon furikázó csoportot, majd a Marx téren egy motoros rendőr eredt utánuk. Blaski és Bóna tüzelésre készült, miközben Mansfeld teljes sebességre kapcsolt, s a piroson áthajtva lerázta az üldözőket.) Itt is fontos pontokon tért el az alkotó a tényektől. Mansfeld ugyan tervbe vette a politikai ellenállás megújítását, a foglyok kiszabadítását (Blaskitól az ilyen szándékok mindig is távol álltak), de a csoport ilyen jellegű akciót egyáltalán nem hajtott végre. A MUK („Márciusban újra kezdjük”) egyébként is csak 1957 tavaszáig merült fel, a filmben tárgyalt időszakban már nem[21]. A mű nagyobb része Mansfeld fogságának időszakáról szól. Ebből a részből talán az eddigieknél is inkább kimaradtak azok a lehetőségek, amelyeket akár a periratok kínáltak. Sokkal izgalmasabb lett volna a valóságot megjeleníteni, miszerint Mansfeldet egy börtönügynökkel zárták össze a fiktív jehovás helyett. A besúgó mindent jelentett róla, így azt is, ahogy az ágyáról letört egy vasdarabot, hogy az őrt leütve elmeneküljön. Csak egy szökési kísérletet láttunk, az sem volt olyan érdekes, mint a valós történet. „[...] épp a hős – újabb érthetetlen hiány – valamiért nincs megírva” – jegyezte meg Muhi Klára, joggal[22]. A fiú egyéniségéből csak keveset ismerhettük meg. Így nem derül ki , hogy nyitott személyiség volt, sok minden érdekelte: nyulakat tenyésztett, ezermesterkedett, és az akkor még beépítetlen Rózsadomb erdeit, barlangjait úgy ismerte, mint a tenyerét. Az alkotó azonban inkább a rendőrségi jeleneteket részesítette előnyben, ezek túlnyomórészt szintén valószínűtlenek, ráadásul kimondottan vontatottak, unalmasak, néhol túl harsányak, alkalmasint szentimentálisak. De előfordulnak abszurd jelenetek is. A Slezák nevű embert (akiről szinte semmi nem derül ki) a Mansfelddel történő szembesítéssel egyidejűleg szervezik be ügynöknek[23]. Mansfeld későbbi kihallgatásán pedig a nyomozók közlik vele, hogy sógora immár az ő emberük[24]. Márpedig az ügynökkérdést a belügyesek mindig is nagy titokkal kezelték, képtelenség, hogy ebbe kívülállókat bevontak volna, kiváltképp a foglyokat. Összegezve: a film kritikusainak többségével csak félig értek egyet. A Mansfeld filmnek nem jó, de „skanzennek” sem[25]  [1]. Szilágyi Andor: Magasabb szempontból. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006.  [2]. Például Bikácsy Gergely ezt nagyon is nyomatékosan hangsúlyozza. (Magasabb szempontból. Népszabadság, 2006. október 21.)  [3]. Bikácsy így értékeli Szilágyi munkáját: „[...] történelmi illusztrációként hiteles, filmalkotásként sovány”. (Magasabb szempontból. Népszabadság, 2006. október 21.) Kiricsi Zoltán hasonló véleményt fogalmazott meg: [A] „Mansfeld filmnek nem jó, de skanzennek igen.” (Akasztófához vezető út, unalommal kikövezve. Index.hu, 2006. október 14.) A legtalálóbb Turcsányi Sándor summázata: „a Mansfeld egy halványka képeskönyv, komoly aránytévesztésekkel. [...] valamiféle képes történelem, ami a legendában sem akar túl nagy kárt tenni.” (Arcszíne akár a falé... Magyar Narancs, 2006. október 21.)  [4]. Arcszíne akár a falé... Magyar Narancs, 2006. okt. 21. A filmben visszaköszönnek Mansfeld László eddigi közlései, amelyek tényszerűsége nem mindig fogadható el (Kósa Csaba: „Alhattál-e, kisfiam?” Kósa ás Társai Bt., 1996; Kósa Csaba: Tizenhárom perc. Budapest, 1999; Vasárnapi Újság – Mansfeld Lászlóval beszélget Győri Béla – Új Idő Kft., 1989; www.netlap.hu/vasarnapiujsag/04lakatos010303.html – interjú Lakatos Pállal).  [5]. Bárányos ezredes: „Ha rám telefonál Kádár elvtárs [...], hogy áll ez a Mansfeld-ügy? Mit mondjak neki?” Forgatókönyv, 77. p.  [6]. Forgatókönyv 59., 87–90. p.  [7]. Kőbányai György: Az ítélet túl szigorú volt. Mai Nap, 1989. október 26.  [8]. Fehérváry István egykori politikai fogoly szerint Bánkuti Antal ezredes a „Gyűjtőfogház ÁVH-s ura” volt, aki ezt mondta az őrizeteseknek: „Egyetlen problémánk a vödör mész beszerzése, amivel majd magukat leöntjük” (forum.index.hu/Article/showArticle?t=9058529 - 91k). Szilágyi feltehetően innen „emelte be” Bánkutit, ami valószínűleg az alkotás fikciós része: nem került elő olyan forrás, amely szerint Mansfeldék eltulajdonították volna az autóját.  [9]. Film-emlékmű. http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8775  [10]. Cseterki Lajos ebben az időben az MSZMP Fejér megyei Bizottsága első titkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja és országgyűlési képviselő volt.  [11]. Forgatókönyv 74., 95., 108. p.  [12]. www.hvg.hu, 2006. okt óber 15.  [13]. Forgatókönyv 77., 90., 92., 99. p.  [14]. Forgatókönyv 50., 83., 91–93. p.  [15]. Hintsch György: Irgalmatlanul. Forgatókönyv Alapítvány, 1994.  [16]. Forgatókönyv 73. p.  [17]. Forgatókönyv 37. p.  [18]. Forgatókönyv 34., 111. p.  [19]. Forgatókönyv 68. p.  [20]. Forgatókönyv 24. p.  [21]. Forgatókönyv 35., 50–51., 55. p.  [22]. Film-emlékmű. http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8775  [23]. Forgatókönyv 56. p.  [24]. Forgatókönyv 72. p.  [25]. Lásd a 2. lábjegyzetet. KIADVÁNYBAN MEGJELENT RECENZIÓK     Cím:   Élet és Irodalom Évfolyam:   51. évf. Szám:   32. sz. Dátum:   2007 URL     http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0732&article=2007-0813-1002-05SIKX		Az 1956-os forradalom visszhangja a szovjet tömb országaiban The 1956 Hungarian Revolution and the Soviet Bloc Countries: Reactions and Repercussions Beszámoló az 1956-os Intézet 2006. évi tevékenységéről
	Copyright © 2007 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány