 |
| |
Impozáns, kis híján félezer oldalas, kemény táblás kötet. Bevezetője tárgyszerű, adatgazdag – részletes kronológiával kiegészített – összefoglalást ad a forradalmi események helyi történetéről. A források közlését megelőző rövid írás a források jellegéről, fellelhetőségéről és közlésük elveiről tájékoztatja az olvasót. A kötetet személyi adattár egészíti ki, amely Heves megye önkormányzati forradalmi szerveinek tagjairól nyújt információt. A könyvet, ahogyan azt egy jól szerkesztett forráskiadványtól elvárhatjuk, az illusztrációk és rövidítések jegyzéke, szakirodalmi bibliográfia, valamint helynévmutató és személynévmutató zárja.
A bevezető tanulmány Cseh Zita munkája. Írása – ahogy maga a kötet egésze -– nemcsak az egykori résztvevőknek és szemtanúknak szól, hanem azon generációknak is, amelyek számára 1956 már – távoli – történelem. Számukra (is) nagy segítséget jelent ez a közel háromíves tanulmány, amelyben a szerző a Heves megyei és az egri 1956-os eseményeket tekinti át. Cseh Zita 1956 nyarától, a politikai válság kiszélesedésétől 1957 késő tavaszáig, a forradalmat követő pacifikációs időszak lezárulásáig követi nyomon a Heves megyei történéseket. A szerző, aki nemcsak a helyi forradalmi események kiváló ismerője, röviden bemutatja a megye társadalmi-gazdasági helyzetének forradalom előtti (1945-–56 közötti) sajátosságait, vázolja az 1956 kora őszén lezajlott politikai viták lényegét, majd plasztikus képet rajzol a forradalmi események menetéről, a megfogalmazott politikai követelésekről, a különböző kisebb-nagyobb helyi konfliktusokról, a kibontakozó társadalmi önszerveződés folyamatáról, a forradalom végnapjairól és a politikai ellenállási kísérletekről, végül a megtorlás időszakáról.
Az ország más területeihez hasonlóan Heves megyében is megfigyelhető egyfajta fáziskésés: a forradalmi események néhány nappal később bontakoztak ki – különösen a falvakban –, mint a fővárosban, illetve Egerben. Ugyancsak jól nyomon követhető a megyeszékhely kisugárzó hatása, illetve az itt megalakult forradalmi szervezetek koordináló, a november eleji (reménybeli) konszolidációt előkészítő szerepe. Helyi sajátosság, hogy a forradalmi eseményekkel együtt járó hatalomváltás valamivel lassabban ment végbe a megyében, illetve annak egyes területein és Egerben, mint például az ország más régióiban. Cseh Zita írásának egyetlen komoly hiányossága, hogy a politikatörténeti háttér megrajzolása mellett kevesebb figyelmet szentelt az események társadalomtörténeti vonatkozásainak és összefüggéseinek. Tanulmánya még gazdagabb és szélesebb ívű lehetett volna, ha ezekre a kérdésekre is kitér.
A most közzétett dokumentumgyűjteménybe a megyei levéltár párt- és közigazgatási iratai, a Heves Megyei Bíróság és Ügyészség tárgykörhöz tartozó dokumentumai és periratai, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, a Hadtörténelmi Intézet Levéltárában, a Dobó István Vármúzeum Történeti Plakáttárában és a Borsod Megyei Levéltárban őrzött dokumentumok kerültek be. A válogatás alapvető szempontja a történeti teljességre és hitelességre való törekvés volt. A kötet összeállítója kiemelten kezelte az október 23-a és november 4-e közötti napok eseményeihez kapcsolódó dokumentumokat. Az iratok rendezése és csoportosítása során a kronologikus rendre és az egyes forrásképzők társadalmi-politikai hierarchiában elfoglalt helyére épült a szerkesztés elve. A dokumentumokat sorszámmal és rendszerint – új - címmel ellátva, a pontos jelzetet feltüntetve, szöveghűen, általában teljes terjedelemben, és ahol szükséges volt, magyarázó jegyzetekkel kiegészítve publikálták.
A kötet – négy fejezetre tagolva – 212 dokumentumot ad közre. Az első, A forradalom előzményei című rész összesen kilenc iratot, főként korabeli újságcikkeket tartalmaz. A második, A forradalom napjai címet viselő fejezet az október 23-a és november 4-e között keletkezett dokumentumokból közöl bőséges válogatást, 119 dokumentumot. Döntő többségük a forradalmi eseményekhez szorosan kötődő primer dokumentum (pártállásfoglalások, felhívások, közigazgatási iratok és az október utolsó napjaiban megalakított forradalmi szervezetek iratai). Ebben a részben is szép számmal akadnak sajtószemelvények. Ezt azonban természetesnek kell tekintenünk, hiszen a forradalom napjaiban nagymértékben felértékelődött a sajtó szerepe, és számos esetben csak a helyi lapokban történt közzétételnek köszönhetően maradtak fenn egyes dokumentumok.
A forradalmi eseményeket bemutató fejezetben található dokumentumok második nagy csoportját a párt- és tanácsi iratok, a harmadikat a községi népgyűlésekről, a forradalmi bizottmányok és az üzemi munkástanácsok megalakításáról és tevékenységéről szóló jegyzőkönyvek, pontokba foglalt követelések, kiáltványok alkotják. Sajátos módon Egerben és Hevesben viszonylag sok, katonai alakulatoknál keletkezett dokumentum maradt meg az októberi napokból. Az ország más részein ez kevésbé volt jellemző.
E fejezet talán legterjedelmesebb részét a
lkotó, a forradalmi szervezeteknél keletkezett dokumentumok révén szemléletes képet kapunk a forradalmi eseményekről, a társadalmi önszerveződés menetében meghatározó szerepet betöltő közvetlen demokratikus elvek és technikák következetes alkalmazásáról. Arról a folyamatról, amelyben a politika és a közszereplés - átmenetileg - a mindennapi élet szerves részévé vált, amelyben a kezdeményezés a forradalom előtti politikai küzdelmekben fontos szerepet játszó ellenzéki értelmiség köreiből az utcára, a terekre, a városok és a falvak népének kezébe került. S amint ez a kötetből is egyértelműen kitűnik, talán éppen ezek a változások voltak azok, amelyek 1956-ot az egész magyar társadalmat megmozgató népforradalommá tették. Ennek a rendkívül széles társadalmi részvételnek a fényében válik érthetővé az a józanság, higgadtság és megfontoltság, ami a forradalom időszakában létrejött helyi hatalmi szervek és szervezetek működését jellemezte Egerben éppen úgy, mint a megye településein és az ország más régióiban a november 4-ig terjedő időszakban.
A kötet harmadik, Ellenállás és restauráció című fejezete 62 dokumentumot ad közre, zömmel az 1956. november 4-e és 1957 februárja közötti időszakból. Az itt publikált iratok kisebb része párt- és közigazgatási irat, másik részük újságcikk, sajtóközlemény, a belügyi és az igazságügyi szervek, illetve a szovjet katonai hatóságok dokumentumai, a harmadik csoportba pedig egyes még működő forradalmi szervezetek, elsősorban munkástanácsok jegyzőkönyvei és felhívásai tartoznak. Ezek alapján látható, hogy a politikai restauráció – az 1956. novemberi–decemberi politikai küzdelmek, a forradalom utóvédharcainak lezárulását követően – 1957 elejétől vált teljes körűvé. Ennyi időbe telt a szovjet szuronyok segítségével hatalomba (vissza)került csoportok pozícióinak megerősítése, az erőszakszervezetek és a közigazgatás újjászervezése. 1956–57 fordulójára világossá vált, hogy az októberi napokban kivívott szabadság részleteiben sem védhető meg. Az utóvédharcok történetét bemutató, a pacifikáció és a restauráció mechanizmusának működtetését szemléltető iratok között számos érdekes dokumentum található, köztük a december 11–12-én eldördült egri sortüzekről szóló iratok is.
A negyedik, Megtorlás és restauráció című részben periratokat, besúgói jelentéseket, a politikai rendőrség jelentéseit és közigazgatási dokumentumokat olvashatunk. Bár Egerben és Heves megyében is már a november 4-i intervenciót követően sor került az első letartóztatásokra, a tömeges és szisztematikus megtorlás a politikai küzdelmek lezárulását követően, 1957 elején vette kezdetét. S ezzel egyidejűleg egyre szélesebb körűvé vált a forradalomellenes propaganda, amelynek elsődleges célja a forradalmi eseményekben résztvevők lejáratása mellett az adott politikai helyzet elfogadtatása volt.
Valószínűleg részben terjedelmi, részben pedig a forráscsoport közlésével kapcsolatos jogi, tartalmi és technikai nehézségek miatt – miként más hasonló jellegű munkák szerkesztői – a kötetet összeállító Cseh Zita is lemondott a megtorlás során keletkezett periratok teljes közléséről. Ehelyett csak az egri és Heves megyei eseményekben legfontosabb szerepet játszó vezetők pereinek ítéleteit közli. Ezek révén mutatja be az 1956-ot követő perek konstruáltságát, az eljárások egyoldalúságát, ideológiai és politikai irányítottságát.
A Heves megyei dokumentumokat bemutató kötet tartalmilag igényes, lényegében teljes körűnek tekinthető válogatás. Formai megoldásai egészében véve megfelelnek a forrásközlésekkel szemben támasztható szakmai követelményeknek, bár a dokumentumok jegyzetanyaga helyenként lehetne bővebb is. A szerkesztők – Bán Péter és Cseh Zita – e kisebb hiányosságok ellenére is alapos munkát végeztek, s egy olyan kötetet állítottak össze az 1956-os forradalom Heves megyei dokumentumairól, amely egyrészt időtálló, másrészt például szolgálhat más hasonló jellegű tudományos vállalkozások számára.
Ezt és a többi hasonló tematikájú könyvet kézbe véve önkéntelenül is felmerül a kérdés: miért fontosak ezek a munkák? Tudományos értelemben nyilvánvalóan azért, mert ösztönzést adnak a helytörténeti kutatásokhoz és előmozdítják a regionális és országos komparatív történeti kutatásokat, elsősorban azáltal, hogy hozzáférhetővé teszik az alapvető forrásokat. Ám ezen túlmenően a Heves megyei kötetnek és az ehhez hasonló kiadványoknak fontos szerepe van/lehet a lokális társadalmi kötődések és az azonosságtudat erősítésében is.
|
|
|
|