| Képleírás - |
KK: Adria. Ez a sziklákon visszacsapódó. Hogy kerültél az Adriára, akkor még, 75-ben, nem volt természetes, hogy az ember járhatott Jugoszláviába, külön ablak kellett az útlevélbe is.
BD: Nem tudom. Nem IBUSZ, hanem volt valami szövetkezeti… Cooptourist. A feleségemmel jártunk Jugoszláviába.
KK: És ezt nem tudod, hogy helyileg akkor hol voltatok? Tehát melyik részen?
BD: Dehogynem. Dubrovnik.
KK: Tehát lenn délen.
BD: Azt hiszem, hogy első alkalommal láttam a tengert. Gyönyörű volt, ahogy a víz megmunkálta ezeket a sziklákat. És külön a hullámzás gyönyörűsége elkápráztatott. Ilyet az ember csak filmeket látott korábban.
KK: A Joli fényképezett ilyenkor, amikor veled volt?
BD: Nem.
KK: Dehát ő is fotós volt, nem?
BD: Nem volt fotós. Az igazság az, azt kértem tőle, hogy ne váljon el, inkább próbáljon meg fényképezni. És akkor vettem neki egy japán gépet. Márkás gép volt. Motorral plusz álló objektívvel.
KK: Minolta?
BD: Minolta. És akkor a nővére leszerződött Győrbe. Lejárt hozzá Győrbe fényképezni.
KK: Meg is vettem néhány képét Győrben. A Nádas Péternek a Takarítás című darabját, azt nagyon jól fényképezte le. Még akkor Színházi Intézet voltam, ott ismertem meg.
BD: A színházat nem annyira. A Takarítást lehet, hogy jól megcsinálta. A színészek belepusztultak, olyan igényes dolog volt, hogy tényleg sikálniuk kellett a parkettot vagy a padlót. És ott elkezdett balettot fényképezni. A színház – valami rémlik, de jártam le Győrbe a színházi képeket megcsinálni, mert azzal nem tudott megbirkózni. Kvázi segítettem neki, mert talán az ő nevében is adtuk le a képeket.
|