| Fotográfus - |
Tarczai Béla |
| Kép címe - |
Baráth Lajos |
| |
|
| Sorozat - |
Kortársaim, 1 |
| Műfaj - |
portré |
| Készítés ideje - |
1963 |
| Készítés helye - |
Magyarország |
| Földrajzi hely - |
Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Szakszervezetek székháza |
| Készítés körülményei - |
magáncélra |
| Eredetiség - |
eredeti negatívról készített utólagos szerzői kópia |
| Méret - |
30x40 cm |
| Színesség - |
ff |
| Hordozó - |
papírkép |
| Állapot - |
hibátlan |
| Fájl neve - |
00014949.tif |
| Publikáció - |
Kortársaim, Miskolci Galéria, 1990
|
| Képleírás - |
Ez nagyon tábori körülmények között készült, Isten nyugosztalja, nem akarom bántani, de nagyon hiú ember volt. […] Ez a felvétel abban az időben készült, amikor még Miskolcon lakott, mielőtt elment volna Tatabányára, oda költözött. Tulajdonképpen úgy készült, hogy ő kérte, hogy fényképezzem le, mert – bár találkozgattunk, de úgy különösebben…, csak olyan ismerős vagy ismeretségi viszonyban voltunk egymással. Egy fényképkiállítás alkalmával a SZOT-székház előcsarnokában, az úgynevezett kifliben ő is megjelent a megnyitón, és azt mondja, ha már itt vagyunk ennyi sok fénykép között, hát akkor had legyek már én is valamilyen úton-módon részese ennek, és fényképezzem le. Hát próbáltam különféle helyzetekben, egy másik kép is készült, amikor a lépcsőn jön lefelé, de ez tűnt végül a legelfogadhatóbbnak. Sajnos nagyon rossz volt a világítás, ezt sikerült végül összehozni. De kifejező, mert azt a tartást, amit ő mutatott egyébként, azt szerintem jól kifejezi. A későbbieket azt nem ismertem, csak azt tudom…, nem akarom vele megbántani, de hiú ember volt, sokat adott magára. Úgy akart megjelenni, mint egy világfi itt, a képen. Ő maga állt be ebbe a pózba, én nem nyúltam hozzá vagy nem szóltam bele, csak fényképeztem. Ő gyakorlatilag gyári vagy bányamunkásként indult, nyilván a tehetsége révén nőtt ki, de el akarta magát fogadtatni. Általában… bármilyen viszonyok voltak is, a hivatalos álláspont ez volt, de az emberek egymás között azért klasszifikálták. Tehát elképzelhető volt, hogy másként fogták fel a dolgot, és ő, mint proletárköltő vagy szegény sorsból felvetődött fiatalember, megpróbált stílusosan alkalmazkodni egy olyan osztályhoz, egy olyan csoporthoz, amely tulajdonképpen már letűnőben volt. A háború után a középosztálynak már tulajdonképpen vége volt. De ő próbálta ezt a felzárkózást, úgy is öltözött, adott magára, érdekes ember volt. Nem csak, hogy írogatott, hanem a törekvés is figyelemre méltó volt, ahogy ő mindenre nyitott volt, szeretett megjelenni, szeretett benne élni a köztudatban. |
|