| Fotográfus - |
Tarczai Béla |
| Kép címe - |
Héjakút |
| |
|
| Műfaj - |
tárgyfotó |
| Készítés ideje - |
1965 |
| Készítés helye - |
Magyarország |
| Földrajzi hely - |
Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Tatárdomb |
| Készítés körülményei - |
magáncélra |
| Eredetiség - |
vintázs kópia |
| Méret - |
30x40 cm |
| Dedikáció - |
hátlap: Az alkotó pecsétje: TARCZAI BÉLA, Miskolc, Kandó Kálmán u. 8., H-3534 Hongrie, Tel.: 36-46-372-104.*kézírás: Héjakút, Ani |
| Színesség - |
ff |
| Hordozó - |
papírkép |
| Állapot - |
konzerválandó |
| Fájl neve - |
00014803tif |
| Jogtulajdonos személy - |
Tarczai Béla |
| Publikáció - |
Több kiállításon szerepelt, először: Cegléd, 1958, legutóbb:Tarczai Béla életmű-kiállítása, Miskolci Galéria, 2002
Kaposvárott tematikus kiállításon díjat nyert. |
| Képleírás - |
Ez nagyon egyszerű egyébként, mert ezt a mácsonya vagy vidékenként máshogy nevezik, levágtam és hazavittem, és műtermi környezetben fotografáltam meg, a fekete-fehér kontrasztjait akartam hangsúlyozni. Kaposváron volt egy virágkiállítás, és azon ezzel díjat nyertem. Nem emlékszem már, mikor volt, de a negatívon megvan. /- A természetfotókban is a formák játéka, szépsége vagy inkább a természet szeretete dominált?/ - Elsősorban a természet szeretete, mert a természet és a fotográfia az én véleményem szerint szorosan összekapcsolódik. Nem lehet kettéválasztani. Mert ha valaki szereti a természetet, elkerülhetetlen, hogy meg ne örökítse azokat a motívumokat, amiket szépnek ítél. És történetileg ennek meg is van az alapja, mert valamikor az amatőr fotósok elsősorban természetjárók voltak. Miskolcon is így volt, a Kárpát Egyesületnek a tagjai kezdtek intenzíven fotografálni. Csak később tértek át egyéb témáknak a megörökítésére. Úgyhogy én szeretem, nagyon sokat jártam túrázni a Bükkbe fotósokkal, családdal. Úgyhogy engem mindig azok a motívumok, amit a természet produkál, azok a motívumok vonzottak. Mondjuk, ha lehetne rangsorolni, akkor a portré mellett a természet, ami fontos. És az évszakok változásai, ami megfogható bennük, csináltam is ilyen tavasz, nyár, ősz, tél…, ez persze ugye konvenció, de hát ezt meg kellett csinálni. Hát ez tisztán a ’30-as éveknek a visszaidéződése, mert hiszen ott kellett ragaszkodnunk ahhoz, hogy a fények jelenjenek meg, egy üvegedényen, ahogy a fények érvényesülnek…. Erre mondta valaki, hogy általában a fotót nem teszik fel a falra a lakásban, de ezek azok a képek, amiket érdemes feltenni. |
|