KOSÁR - üres

 
  FŐLAPRA     |     KERESÉS:     MŰVÉSZEKRE     /     FOTÓKRA     /     INTERJÚKRA    
    impresszum     |     beállítások


Fotó részletes adatok

Fotográfus - Tarczai Béla
Kép címe - Kontraszt
   
Készítés ideje - 1988
Készítés helye - Magyarország
Földrajzi hely - Rudabánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) A volt ércbánya telepe
Készítés körülményei - magáncélra
Eredetiség - eredeti negatívról készített utólagos szerzői kópia
Méret - 40x30 cm
Dedikáció - hátlap: Kontraszt 8*névbélyegző: TARCZAI BÉLA, Miskolc, Kandó Kálmán u. 8.
Színesség - ff
Hordozó - papírkép
Állapot - hibátlan
Fájl neve - 00014881.tif
Jogtulajdonos személy -  Tarczai Béla
Publikáció - Tarczai Béla életmű-kiállítása, Miskolci Galéria, 2002
Képleírás - Ez Rudabányán készült, ahol tudni lehet, hogy a bányaműveléssel felhagytak, és érdekes módon a gépeket ott hagyták, ott mentek tönkre. Itt tulajdonképpen egy törékeny női test és az a goromba szerkezet, ennek a kontrasztját próbáltam valahogy összehozni. / – Önnek nem sok aktja van. / – Nem, nem. Nem nagyon foglalkoztam vele. Csak olyankor, amikor fotótúrákat csináltunk a klubtagokkal, és akkor béreltünk modelleket, és akkor csináltunk… / – Ez mikor készült? / –… a ’90-es évek végén. / – Volt kiállítva vagy szerepelt valahol? / – Ez igen, szerepelt. / – És ezek a fotóstúrák általában arról szóltak, hogy együtt vagyunk és individuálisan gondolkodunk a témáról vagy pedig azért voltak közös munkák? / – Nem, mindenki önállóan dolgozott, semmiféle irányítás nem volt, mindenki önállóan fényképezett. Legfeljebb az volt, hogy ugyanazt a témát többen is megcsinálták, de hát ez egy régi történet, mert amióta fotográfia van, mindig előfordult, hogy ugyanazt a témát megcsinálták, lásd Vadas Ernő libás képe, meg a Hollán Lajos libái. Legfeljebb annyi volt a találkozás, de én azt így privát megfigyeltem, hogy annyi udvariasság volt mindig a cimborákban, hogy ha látták, hogy valaki már egy témára ráment, akkor már oda nem lépett be, tehát ugyanazt tudatosan, szándékosan nem csinálta meg. Viszont…, itt eszembe jutott egy másik eset. Volt egy olyan barátunk, aki ha egy olyan témát látott, amit csak ő saját maga akart lefényképezni, de a mellette álló is körülbelül arrafelé nézett, akkor a feleségét beküldte, hogy sétáljon be a képbe, hogy tegye tönkre a másiknak a fotóját, hogy ne tudja megcsinálni, csak ő. / – Ezek szerint bérelt modellről van szó. / – Igen, ez egy hivatásos modell. […] Ez ugyanazon a fotótúrán készült, ez a másik modellünk volt. Itt tulajdonképpen azt a kontrasztot próbáltam érzékeltetni, ami a kemény fémszerkezet és egy törékeny női test között kimutatható. Játék a formákkal. / – Mikor készült? / – Az évet így fejből nem tudom megmondani. Nyolcvan…, nem, a kilencvenes évek elején, Rudabányán készült, a gyár akkor már fel volt számolva, és ez a bányának az egyik gépe, ami már félig-meddig tönkremenőben volt, az tudtuk ott fotografálni, és ez pedig már ’90 után volt. / – Kevés aktot fényképezett… / – Keveset. Ezzel a kettővel van összesen ennyi, amit itt… / – Mi volt ennek az oka? Nem tetszett a műfaj? / – Nem tudom, valahogy nem vonzódtam hozzá. Amikor adódott olyan alkalom, hogy „nahát ezt meg kell csinálni”, akkor természetesen. Főként ilyen táborok alkalmával, biztosan ismerős Halmai Lacinak a sebesvízi tábor. Oda is jártam ki előadásokat tartani, és ott is volt alkalmam, de csak kísérletezgettem vele, mert nagyon…, nehéz dolog ez, úgy megcsinálni, hogy az nekem is, meg másoknak is tessék. Nem bajlódtam vele különösebben. / – Régebben, gondolom, nem is lehetett egyszerű aktot fotózni, a közönsége, meg az elfogadása sem volt egyértelmű. / – Igen, erről már beszéltünk, hogy a ’70-es évek elején, amikor le is vetették falról az első két aktot, de mire levettük volna, akkorra már ellopták. Később már nem volt belőle vagy utána probléma. De a kezdeti időkben mindig az volt a kötelező, hogy meg kellett indokolni a meztelenséget. Csak úgy l’art pour l’art – nem fogadták el. Indokoljuk meg, hogy miért. A fürdőszobában van, zuhanyozik vagy fürdőbe akar éppen belépni vagy a tengerparton napozik csak, tehát valamilyen indokot kellett találni, hogy azért meztelen, nem azért, mert fényképezem, hanem azért, mert természetes állapota az, hogy meztelen legyen. Ez volt az 1930-as években nálunk az álláspont. Ugyanakkor például a németeknél nagyon-nagy divat volt, ott az aktfotózás minden gátlás nélkül ment. Mások voltak a… És volt az a bizonyos FKK, a Freikörperkultur, ez egy mozgalom volt, aminek az volt a lényege, hogy az emberek szervezetten nudista strandokra jártak. Ez nálunk akkor elképzelhetetlen volt, az ’50-es években. Tehát ők ebből a szempontból előbb jártak, meg tovább is. Kelet-Németországban volt az FKK, és Nyugat-Németországban meg még inkább ment a Körperkultur, tehát a testkultusz, ahogy ők mondogatták, és férfiak, nők nudista táborokban együtt nyaraltak.
   
 
  
Copyright © 2007 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány