|
1. Rabi Béla (1929). Közgazdász. 1949-1953 között a Szovjetunióban tanult. 1954-1957 között a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára. 1957-től a Csepel Vas- és Fémművekben osztályvezető, főosztályvezető. 1968-tól az Országos Tervhivatalban felsőszintű vezető. 1975-től a Kohó- és Gépipari, illetve az Ipari Minisztériumban miniszterhelyettes, államtitkár, majd Bulgáriában kereskedelmi tanácsos.
[kutatható] »1142« 1984. 5 ív, Csizmadia Gábor
|
2. Rácz Edit (1936). Szobrászművész. 1962-ben végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Pátzay Pál osztályában. 1956-ban szemtanúja volt a főiskolán történteknek. 1957 januárjában barátaival disszidálni próbált, de elfogták.
[nyilvános] »841« 2004. 8 ív, hangfelvétel, Litván Katalin
|
3. Rácz Erzsébet Molnár Pálné (1914). Orosztanár. 1956 novemberétől 1957 márciusáig a XV. kerületi szovjet katonai parancsnokságon tolmács. Segített a XV. kerület tanácselnökének, Kopácsi Józsefnek abban, hogy fiát, Kopácsi Sándort megmentsék a halálbüntetéstől.
[nyilvános] »614« 1994. 9 ív, Gyenes Pál
|
4. Rácz György (1907 - 1989). Építész. A harmincas években a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM), magyar csoportjának tagja. Ipari épületek, tanintézetek tervezésével és műemlékek helyreállításával foglalkozott.
[nyilvános] »135« 1988. 9 ív, melléklet, hangfelvétel, Szabóné Dér Ilona
|
5. Rácz József Sándor (1934). 1956-ban egyetemi hallgató, az orvostudományi egyetem forradalmi diákbizottságának vezetője. Fegyveresen harcolt a Corvin közben és a Tűzoltó utcában. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után lakatos, diszpécser.
[nyilvános] »405« 1992. 18 ív, Ferenczy Erika
|
6. Rácz László (1922). Jogász. 1949-től a Könnyűipari Minisztériumban, 1953-tól az Országos Tervhivatalban középszintű vezető. 1957-1982 között az Országos Anyag- és Árhivatalban közép-, majd felsőszintű vezető.
[kutatható] »1135« 1984. 4 ív, Lamberger Galina
|
7. Radda István (1939). Orvoslátogató. Családjával menekült el Ausztriába. . Kémiát és gyógyszerészetet tanult. 1966-ig aktív tagja volt a MEFESZ innsbrucki szervezetének. Az interjú idején az ausztriai magyar egyesületek és központi szövetségének főtitkára, az innsbrucki magyarok egyik vezetője.
[kutatható] »903« 2005. 3 ív, hangfelvétel, Lénárt András
|
8. Radnóti Sándor (1946). Esztéta. 1969-től a Magvető Könyvkiadó, 1973-tól a Gondolat Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1980 és 1990 között szabadúszó volt. 1989-től társszerkesztője a Holmi című folyóiratnak. Az ELTE Esztétika Tanszékének docense, 1993-tól egyetemi tanára. [MM]
[nyilvános] »866« 2005-2007. 4 ív, hangfelvétel, Hadházy Ágnes
|
9. Radó György (1918 - 1998). Orvos, illegális kommunista. A Nagy Imre körüli pártellenzék tagja. 1953-tól a Központi Honvéd Kórház parancsnoka, 1956-ban a kórház forradalmi bizottságának elnöke. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »76« 1987. 9 ív, melléklet, hangfelvétel, Varga László
|
10. Rados Jenő (1895 - 1992). Építész, építészettörténész. 1919-től egyetemi oktató, 1945-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, majd 1986-ig a Városépítési Tervezőiroda osztályvezetője.
[nyilvános] »58« 1987. 4 ív, hangfelvétel, Szabóné Dér Ilona
|
11. Rahman, M.A. (1922). Indiai diplomata. 1956-1959 között India magyarországi ügyvivője. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságával és a KMT-vel való kapcsolata révén aktív részese volt a forradalmi eseményeknek.*
[nyilvános] »409« 1992. 2 ív, Boreczky Ágnes
|
12. Rajk Júlia (1914 - 1981). védőnő, levéltáros. 1936-39 között Párizsban élt, ott kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba, 1940-ben, hazatérte után az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja tagja lett. 1941-ben, a mozgalomban ismerkedett meg Rajk Lászlóval, 1944-ben együtt tartóztatták le őket és internálták Sopronkőhidára. Az internálásból hazatérve aktívan bekapcsolódott a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége munkájába, valamint a NÉKOSZ szervezésébe. 1949. június elején, férje letartóztatását követően, ő is börtönbe került, férje kivégzése után öt évet ült. 1954-es rehabilitása után a Nagy Imre körüli pártellenzék aktív tagja lett.
[nyilvános] »142« 1980. 4+3 ív, melléklet, hangfelvétel, Bokor László, Rajk László
|
13. Rajna Tibor (1940). Fodrász. 1956-ban a Tűzoltó utcai felkelőcsoport tagja. A forradalom bukása után elhagyta az országot, majd hazatért. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A székesfehérvári POFOSZ vezetője.
[nyilvános] »324« 1990. 10 ív, Eörsi László
|
14. Rakowski Mieczyslaw Franciszek (1926). Lengyel újságíró. 1957 áprilisában a Magyar Tájékoztatási Hivatal meghívására Budapestre utazott, beszélgetéseket folytatott Kádár Jánossal és a magyar pártvezetés más tagjaival. Magyarországi tapasztalatairól objektív hangvételű újságcikksorozatot írt, amely nem felelt meg a magyar elvárásoknak. *
[nyilvános] »573« 1991. 2 ív, Tischler János
|
15. Rátai Gábor (1941). Tolmács. 1956-ban a VII. kerületi pártházban működő fegyveres csoport tagja. 1967-1990 között Svédországban élt.
[nyilvános] »360« 1991. 4 ív, Eörsi László
|
16. Ravasz Győző (1925). Gazdálkodó, könyvelő Erdélyben. 1956-ban szimpatizált a magyar forradalom eszméivel, 1957-ben a marosvásárhelyi katonai törvényszék tizenöt év kényszermunkára ítélte. 1989 óta a helyi RMDSZ alapító tagja, majd a földosztó bizottság elnöke.
[nyilvános] »533« 1993. 2 ív, Gagyi-Balla István
|
17. Rédey Pál (1923). Evangélikus lelkész, újságíró. 1950-1956 között Dezséri László evangélikus püspök közvetlen munkatársa, hivatalvezetője. Az evangélikus zsinat tagja.
[kutatható] »28« 1986. 22 ív, hangfelvétel, M. Kiss Sándor
|
18. Redő Éva Gáspár Sándorné (1907 - 2000). Üzemmérnök, illegális kommunista. Emigráns Bécsben és a Szovjetunióban, 1946-os hazatérése után Budapesten textilgyári igazgató, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője, majd kutató közgazdász.
[nyilvános] »8« 1985-1986. 21 ív, melléklet, hangfelvétel, Bakonyi Éva
|
19. Regéczy-Nagy László (1925). Katonatiszt, gépkocsivezető. 1948-tól az angol követségen gépkocsivezető, 1949-től az angol követ sofőrje. 1956. november-decemberben összekötő szerepet játszott Bibó István, Göncz Árpád és az angol követség között, jelentős szerepe volt Nagy Imre 1955-56-os írásainak Nyugatra juttatásában. 1957 nyarán letartóztatták, 1958-ban a Bibó István és társai ellen indított perben 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. A TIB alapító tagja, részt vett a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezésében. 1990 szeptemberétől a köztársasági elnök parlamenti irodájának főosztályvezetője, majd a köztársasági elnök szárnysegédje volt. 1996-ban dandártábornokként ment nyugállományba. 1996-tól a TIB elnöke.
[kutatható] »187« 1988,2008. 7+5 ív, hangfelvétel, Körösényi András, Tóth Mária
|
20. Regéczy-Nagy Márta (1957). Gyógypedagógus. Regéczy-Nagy László lánya. Regéczy-Nagy László (1925). Katonatiszt, gépkocsivezető. 1948-tól az angol követségen gépkocsivezető, 1949-től az angol követ sofőrje. 1956. november-decemberben összekötő szerepet játszott Bibó István, Göncz Árpád és az angol követség között, jelentős szerepe volt Nagy Imre 1955-56-os írásainak Nyugatra juttatásában. 1957 nyarán letartóztatták, 1958-ban a Bibó István és társai ellen indított perben 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. A TIB alapító tagja, részt vett a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezésében. 1990 szeptemberétől a köztársasági elnök parlamenti irodájának főosztályvezetője, majd a köztársasági elnök szárnysegédje volt. 1996-ban dandártábornokként ment nyugállományba. 1996-tól a TIB elnöke. [GY]
[nyilvános] »610« 1995. 4 ív, Hoffmann Gertrud
|
|