|
1. O. Szabó Zsigmond (1920 - 2003). 1945 után Hajdúböszörményben a kisgazdapárt ifjúsági szervezetének vezetője. 1956-ban "parasztsztrájkot" szervezett. 1957-ben másfél év börtönbüntetésre ítélték. 1989-ben az FKgP hajdúböszörményi szervezetének egyik újjászervezője.
[kutatható] »566« 1994. 5 ív, Valuch Tibor
|
2. Obersovszky Gyula (1927 - 2001). Újságíró, költő, filmdramaturg, népi kollégista. 1956-ban az Igazság és az illegális Élünk szerkesztője, amiért először halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1967-1989 között a Sportfogadás főszerkesztője.
[kutatható] »96« 1986-1987. 30 ív, melléklet, hangfelvétel, Havas Gábor
|
3. Oblath György (1918). Közgazdász, külkereskedő. 1947-től különböző külkereskedelmi nagyvállalatok felsőszintű vezetője, valamint a Külkereskedelmi Minisztérium vezető munkatársa. 1979-től az Intercooperation Külkereskedelmi Rt. vezérigazgatója.
[kutatható] »1075« 1983. 6 ív, Csizmadia Gábor
|
4. Oczel János (1911). Munkás, illegális kommunista, pártfunkcionárius. 1945-1949 között Salgótarján, majd Nógrád megye PB titkára, országgyűlési képviselő. 1949-1952, illetve 1956 decembere és 1958 között a Belügyminisztérium légoltalmi parancsnoka. 1953-56 között vállalati igazgató. 1958-1963 között a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. 1965-től az Idegenforgalmi Tanács elnöke. 1974-1980 között a Dunakanyar Intézőbizottságának elnöke.
[kutatható] »219« 1989. 20 ív, hangfelvétel, Kozák Márton
|
5. Oiszter Antal (1920). Elektrotechnikus. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, 1945-től a Független Kisgazdapárt Bajcsy-Zsilinszky Kollégiumának vezetője volt. 1956 októberében Dudás József a Szabad Nép székházában a gazdasági ügyek intézésével bízta meg. 1956 novemberében Ausztráliába emigrált.
[kutatható] »719« 1999. 2 ív, hangfelvétel, Lökkös Attila
|
6. Oláh Gáborné (1940). Vegyészmérnök, közgazdász. 1963-1969 között az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár üzemmérnöke. 1969-től a Nehézipari Minisztérium munkatársa, majd 1977-től a Kőbányai Gyógyszerárugyárban főosztályvezető-helyettes. 1980-től a Biotechnika Rt. igazgatója.
[kutatható] »1155« 1984,2008. 5+5 ív, Hegedűs B. András, Pécsi Vera
|
7. Oláh Mátyás (1951). Érettségi után mint autodidakta festőművész tevékenykedett. A hetvenes években a Családunk című szamizdat folyóirat egyik szerkesztője volt, emiatt gyakori rendőri zaklatásban volt része. Apja, Dr. Oláh Andor, orvos, természetgyógyász és családja ellen 1971-ben államellenes szervezkedés vádjával eljárást indítottak. A bíróság a vádlottak pszichiátriai megfigyelését, illetve kezelését rendelte el. Oláh Mátyás 1980-ban Szentendrére költözött, csatlakozott a Vajda Lajos Stúdióhoz. 1983-ban családjával Franciaországba emigrált. Párizsban telepedett le, alkalmi munkákból élt, 1993-ban visszatért Magyarországra.
[nyilvános] »827« 2006. 9 ív, hangfelvétel, Lugossy István
|
8. Oláh Vilmos (1927). Orvos. 1956-ban a Péterfy Sándor utcai kórház munkástanácsának elnökhelyettese. Részt vett az önkéntes mentőalakulat munkájában.
[kutatható] »329« 1991. 15 ív, Gyenes Pál
|
9. Olofsson Károly Placid (1916). Bencés szerzetes, tanár. 1933-ban a budapesti Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd Pannonhalmára került, ahol teológiát és nyelvszakokat végzett. 1939-ben avatták föl szerzetesnek, 1940-ben doktorátust szerzett. A háborút követően Budapesten tanított, egészen 1946-os letartóztatásáig. A szovjet katonai bíróság 10 éves hadifogságra ítélte. A Szovjetunióból 1955 végén tér haza, előbb egy fűrésztelepen, majd fővárosi kórházak mosodáiban dolgozott, mivel rendjébe nem térhetett vissza. Hatvan éves korában nyugdíjba vonult, majd kisegítő lelkész lett a budai Szent Imre plébánián.
[nyilvános] »755« 2002. 4 ív, hangfelvétel, Lugossy István
|
10. Ondrasek Iván (1932). Katonatiszt. 1956. október 26-án szemtanúja volt a miskolci ÁVH-s sortűznek.*
[nyilvános] »438« 1992. 2 ív, Páczelt Istvánné
|
11. Orbán György (1950). Jogász, könyvkereskedő. Édesapja, Orbán Nándor (1910-1981) katonatiszt, 1948 után segédmunkás, a forradalom idején a nagykanizsai nemzetőrség parancsnoka volt. Ezért 1958-ban tízévi börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után edzőként, majd szőlőmunkásként dolgozott. [GY]
[kutatható] »693« 1997. 10 ív, melléklet, hangfelvétel, Molnár Adrienne Szerkesztett interjú
|
12. Orbán Péter (1937). Állattenyésztési technikus Erdélyben. 1956-ban Temesváron részt vett a Szoboszlai-féle összeesküvésben. 1957-ben huszonöt év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[kutatható] »635« 1994. 3.7 ív, Gagyi-Balla István
|
13. Ormai Péter (1935). Marós. 1956-ban Ausztriába disszidált, majd 1957-ben Ausztráliába emigrált. Sydneyben él, nyugdíjas taxisofőr.
[nyilvános] »792« 2005. 2 ív, hangfelvétel, Kőműves Ágnes
|
14. Ormay Antal (1934). Pszichológus. Az ötvenes években a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán tanult, majd az ELTE-n filozófiát és irodalmat hallgatott. 1956. október 23-án részt vett a tüntetések szervezésében, később tagja lett a Nemzetőrségnek, és dolgozott a Népszava szerkesztőségében is. 1956 novemberében elhagyta Magyarországot, Londonban telepedett le. Az Oxfordi Egyetemen kezdte tanulmányait, majd filozófiai és pszichológiai tanulmányokat folytatott az University College London-on. Később pszichoanalitikus képzést kapott, és ekként praktizált. 2005-ben az International Journal of Psychotherapy főszerkesztője lett. 2000-ben hazatelepült. Nyugdíjasként folytatja tudományos munkásságát.
[nyilvános] »913« 2008-2009. 7 ív, hangfelvétel, Lugossy István
|
15. Oross Imre (1940). Dramaturg, forgatókönyvíró, rendező. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör néhány ülésén. A forradalom leverése után kizárták az ország összes középiskolájából. Ezt követően könyvügynökként dolgozott. A hatvanas évektől a Magyar Televíziónál rendezőasszisztens volt, később önállóan is készített dokumentumfilmeket. 1971-ben elhagyta az országot, az USA-ban kapott menedékjogot, Los Angelesben telepedett le. Hollywoodban forgatókönyvíró volt. 1999-ben visszatért Magyarországra.
[kutatható] »877« 2008. 12 ív, hangfelvétel, Lugossy István
|
16. Orosz István (1921 - 1998). Lakatos, technikus. 1939-1948 között szociáldemokrata politikus. 1939-től a Kispesti Traktorgyárban, majd 1975-től a Fegyvergyárban dolgozott.
[nyilvános] »457« 1992. 7 ív, Beck Tibor
|
17. Ország György (1939). Építésvezető. 1956. november 7-ig a Práter utcai nemzetőrség tagjaként részt vett a fegyveres harcokban. 1957-ben 5 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. 1957 nyarától telefonszerelőként, 1970-től az építőiparban, vezető beosztásokban dolgozott.
[kutatható] »535« 1994. 17 ív, Gyenes Pál
|
18. Oszkó Gyula (1912 - 1996). MÁV-tiszt, festő-fényező. Részt vett a németellenes fegyveres mozgalomban. 1945 után rendőrtiszt, 1947-től a Belügyminisztérium munkatársa volt. 1949-ben a Rajk-per egyik mellékperében 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1954-es szabadulása után ismét a Belügyminisztériumban dolgozott, 1956-ban a minisztériumban alakult forradalmi bizottság elnöke lett. 1958-63 között főosztályvezető, majd 1973-as nyugdíjazásáig gyárigazgató volt.
[kutatható] »196« 1989. 18 ív, hangfelvétel, Rejtő Gábor
|
19. Oszwald László (1929). Agrármérnök. 1954-től agronómus. 1960-tól az Agárdi Állami Gazdaság főagronómusa, 1972-től vezérigazgatója.
[kutatható] »1132« 1984. 5 ív, Gábor László
|
20. Ott József (1919). Rendőrtiszt. 1950-től Kecskeméten a megyei rendőrkapitányság közrendvédelmi parancsnoka, majd 1955-től a politikai osztály vezetője volt. 1956. október 26-án megakadályozta, hogy a rendőrségnél a tömegbe lőjenek. Tagja lett a megyei rendőrkapitányság forradalmi bizottságának. 1957-ben elbocsátották a munkahelyéről, majd két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. 1959-es szabadulása után munkás, rendész, majd raktárkezelő volt.
[nyilvános] »735« 2000. 3 ív, hangfelvétel, Orgoványi István
|
|