|
1. P. Nagy József (1925). Kőműves. 1956-ban Kokad község nemzetőrparancsnoka, a forradalmi bizottság tagja. 1957 márciusában Kistarcsára, majd Tökölre internálták. 1958-ban másfél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »367« 1991. 4 ív, Valuch Tibor
|
2. Pacuraru Gheorghe (1935). Román állatorvos. 1956. október 30-án részt vett a temesvári egyetemisták által szervezett gyűlésen. Másnap tüntetést szervezett a letartóztatott egyetemisták kiszabadításáért. 1956-ban két év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően négy évig Latestiben kényszerlakhelyen élt.
[nyilvános] »601« 1994. 5 ív, Cosmeanu, Marius
|
3. Padányi Mihály (1916). Az 1944 őszén kibontakozó fegyveres ellenállási mozgalom egyik vezetője volt. Akciócsoportja (Marót), robbantotta fel – többek között – Gömbös Gyula szobrát, majd a nyilas könyvesboltot a Kossuth Lajos utcában, és szétugrasztotta a nyilasok gyűlését a Városi Színházban. 1945 után Dunapentelén mérnökként, majd az Építésügyi Minisztériumban miniszterhelyettesi beosztásban dolgozott. 1956 után egy építőipari vállalat igazgatója volt.
[nyilvános] »687« 1997. 3 ív, Vásárhelyi Miklósné
|
4. Pajcsics József (1945). Rendőrtiszt, jogász, közgazdász. 1989-ben a Belügyminisztérium vizsgálati osztályának dolgozójaként a Nagy Imre és társai sírját felkutató nyomozócsoport vezetője.*
[kutatható] »261« 1991. 8 ív, mellékletek, hangfelvétel, Hegedűs B. András
|
5. Pajzs Zsuzsanna (1931). Orvos. 1955-től a Péterfy Sándor utcai kórházban dolgozott. Szemtanúja volt az 1956-os forradalmi eseményeknek, és részt vett a december 4-i nőtüntetésen.
[nyilvános] »512« 1993. 4 ív, Eörsi László
|
6. Pákh Tibor (1924). Jogász, műszaki fordító. 1945-1948 között szovjet hadifogságban volt. 1956. október 25-én megsebesült a Kossuth téri sortűznél. 1957-től nyilvánosan hangoztatta véleményét az idegen megszállásról és az ötvenhatos szabadságharcról. 1960-ban ellenforradalmi tevékenység vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben több alkalommal is tiltakozott az emberi jogok sérelmére elkövetett túlkapások ellen. 1971-es szabadulása után tovább küzdött Magyarország önrendelkezési jogának visszaszerzéséért. Munkavállalását mindvégig akadályozták, megbízásos fordítómunkákból élt.
[nyilvános] »690« 1997-1998. 10 ív, melléklet, hangfelvétel, Balázs Eszter Szerkesztett interjú
|
7. Pál László (1942). 1969-1989 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál dolgozott, 1985-1989 között főcsoportfőnök volt. 1995-1998 között a Magyar Olaj és Gázipari (MOL) Rt. igazgatóságának elnöke, 1999-2002 között a Ganz Gépgyár Holding Energetikai Gépgyártó Kft. Ágazatvezetője, 2002-2004 között a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatója volt. 2005-től a MALÉV Rt. igazgatóságának tagja. MSZMP-, majd MSZP-politikus; 1990-1997 között parlamenti képviselő.
[kutatható] »886« 2007-2008. 24 ív, hangfelvétel, Voszka Éva
|
8. Páles Gyula (1923). Jogász. 1949-től a Pénzügyminisztériumban középszintű vezető. 1963-1969 között a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, 1969-1983 között a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese.
[kutatható] »1134« 1984. 10 ív, Hegedűs István
|
9. Pálffy István (1933). Rendszerszervező szaktanácsadó. Arisztokrata származása miatt nem érettségizhetett. 1951 nyarán, kitelepítés elől menekülve, Kazincbarcikára ment figuránsnak, majd Sajószögeden vasútépítésen dolgozott. Közben édesanyját, Apponyi Juliannát, 1951 karácsonyakor letartóztatták, internálták, majd 1953 elején szigorított felügyelet alatt kitelepítették. Pálffyt 1953 őszén behívták katonának. 1955 végén letartóztatták, a várpalotai, később a herendi rabtáborba került. 1956 őszén a pécsi börtönbe szállították át, ahonnan november 2-án a Baranya Megyei Forradalmi Munkástanács szabadon engedte. November végén édesanyjával együtt elhagyta az országot. Angliába került, a Cambridge-i Trinity Hall College-ban diplomázott. Piackutatóként, majd 1963-tól rendszerszervező szaktanácsadóként dolgozott. 1975-ben saját céget alapított, számos országban dolgozott, többek között az Európai Bizottságtól is kapott megbízásokat. 1989 augusztusában látogatott először vissza Magyarországra, majd 2000-re végleg hazatelepült.
[nyilvános] »880« 2008-2009. 27 ív, melléklet, hangfelvétel, Kőrösi Zsuzsanna
|
10. Palkovits Rezső (1925). Közgazdász. 1945-től műszerész. 1949-1952 között a Pénzügyminisztérium munkatársa. 1952-től a Magyar Nemzeti Bankban párttitkár, közép- és felsőszintű vezető, 1980-tól elnökhelyettes.
[kutatható] »1143« 1984. 7 ív, Petőcz György
|
11. Páll László (1939). Építésztechnikus Erdélyben. 1956-ban több diáktársával együtt a magyar forradalomban való esetleges részvételről beszélgetett, emiatt a román állambiztonsági szervek többször kihallgatták. 1959-ben Marosvásárhelyen részt vett a magyar nemzetiségi sérelmek megfogalmazásában, és az ezzel kapcsolatos aláírásgyűjtésben. Emiatt 1961-ben tizenöt év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »588« 1993. 2 ív és melléklet, Gagyi-Balla István
|
12. Pálóczi Lajos (1937). Esztergályos. A forradalom alatt Cegléden részt vett a szovjet önkényuralmi jelképek eltávolításában. 1956 novemberében Ausztráliába emigrált. *
[kutatható] »712« 1999. 1 ív, hangfelvétel, Lökkös Attila
|
13. Pap Endre (1896 - 1992). Agronómus, növénynemesítő. 1950-1956 között a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa. 1956-ban Angliába emigrált.
[kutatható] »1« 1985. 6 ív, Hegedűs B. András
|
14. Pap János (1925 - 1994). Politikus, pártfunkcionárius. 1949-től az MDP Veszprém Megyei Bizottsága munkatársa, valamint 1957-1961 és 1965-1985 között az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága első titkára volt. 1961-1963 között belügyminiszter, majd 1965-ig miniszterelnök-helyettes volt.
[kutatható] »106« 1987. 14 ív, melléklet, hangfelvétel, Kozák Márton Szerkesztett interjú
|
15. Papp Géza (1919). Könyvelő Erdélyben. Elmondja, hogy a román hadseregben - melynek 1951-től tagja volt - miként változott a hangulat a magyar forradalom hatására. 1957-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után Kolozsváron villanyszerelő.*
[nyilvános] »445« 1991. 1 ív, Gagyi-Balla István
|
16. Papp István (1920). Mérnök. 1946-1949 között a Közlekedési Minisztérium főmérnöke, a Kossuth híd építkezésének miniszteri biztosa. 1949-től a Népgazdasági Tanács, 1953-tól a Minisztertanács vezető munkatársa. 1957-től a Hőterv, illetve az Energiagazdálkodási Intézet vezérigazgatója.
[kutatható] »1130« 1984. 6 ív, Gábor László
|
17. Papp László (1922). Tanár, festőművész. 1956-ban Miskolc Város Nemzeti Bizottságának tagja, a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének elnökségi tagja. Nyolc hónap előzetes letartóztatás után felmentették.
[nyilvános] »302« 1991. 9 ív és melléklet, Páczelt Istvánné
|
18. Papp Miklós (1932-2006). Anyagbeszerző, gépkocsivezető. 1956-ban Miskolcon a Dimávagban részt vett a forradalmi munkáskövetelések megfogalmazásában. A Borsod Megyei Munkástanács tagja, két napig elnöke volt. 1958 decemberében letartóztatták, két év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után fizikai munkás, raktáros és gépkocsivezető volt, 1987-től rokkantnyugdíjas. 1989-ben Miskolcon az MDF gazdasági irodájának vezetője lett.
[nyilvános] »317« 1991. 12 ív, Molnár Adrienne
|
19. Pár Gyula (1943). Mesterszakács, a Gundel Károly Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola nyugalmazott tanára. A hatvanas évek elejétől dolgozott a Royal Szállóban, a Tihanyi Motelben, a balatonfüredi Annabella Szállóban, majd Hollandiában és az Egyesült Államokban. Hazatérve a Gundel étterem mesterszakácsa és konyhafőnöke lett. A nyolcvanas években több hazai kormány- és diplomáciai delegációt kísért külföldre. A késő Kádár-kori politikai elit vadászatain többször volt konyhafőnök.
[nyilvános] »855« 2006. 4 ív, hangfelvétel, Havadi Gergő
|
20. Parádi Gyula (1939). Lakatos. 1956. október 27-én a tiszakécskei vérengzésben súlyosan megsebesült. Felépülése után fizikai munkás, majd művezető volt. 1991-től rokkantnyugdíjas.*
[kutatható] »385« 1992. 3 ív, Lugossy István
|
|