|
1. V. Meller Ágnes (1921). Varrónő, műfordító. 1946-1949 között a Közgazdaság és a Miniszterelnökség Sajtóosztályának munkatársa, majd az MTI-nél és a Lukács Archívumban dolgozott.
[nyilvános] »221« 1990. 12 ív, hangfelvétel, Tóth László
|
2. V. Nagy Árpád (1927). Belügyi tiszt. 1949-ben szolgálatra jelentkezett a rendőrségen, majd behívták az ÁVH-hoz. 1950-től a Kistarcsai Internáló Táborban mint őrvezető teljesített őrszolgálatot. 1953-tól a Csolnoki Internáló Táborban őrsparancsnok volt. 1954-ben operatív állományba került, illetve operatív hálózat szervezésével bízták meg, később az ormosbányai rabmunkahelyre helyezték. 1956 után a budapesti Gyűjtőfogházban operatív tiszt volt. A hatvanas évektől a közlekedési és hírközlési területeken hálózatépítéssel, illetve ügynökök beszervezésével foglalkozott. Feletteseivel történt konfliktusai miatt 1975-ben nyugdíjba vonult.
[nyilvános] »845« 2007. 4 ív, hangfelvétel, Lugossy István
|
3. Vágner Anna (1964). Gépíró, szövegszerkesztő. 1982-től a demokratikus ellenzék kiadványait gépelte.
[kutatható] »928« 2009. 13 ív, melléklet, hangfelvétel, Kőrösi Zsuzsanna
|
4. Vajda Németh József (1929). Segédmunkás. 1950–1955 között antikommunista röplapok terjesztéséért börtönben volt. A forradalom alatt a XX. kerületi rendőrkapitányság politikai nyomozócsoportjának vezetője. 1959-ben tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1969-ben szabadult.
[kutatható] »489« 1992. 2 ív, Holbok Sándor
|
5. Vajda Tibor (1924). Fogász. 1946-tól az ÁVO munkatársa, majd az ÁVH vizsgálati osztályának helyettes vezetője. 1952-ben a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. 1953 elején vizsgálati fogságban volt. 1956-ban Ausztráliában telepedett le.
[zárt] »612« 1995. 12 ív, Kozák Gyula
|
6. Vajdai Lajosné Csadek Margit (1922). 1948-tól pártmunkás. 1951-től a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége budapesti titkára, 1953-tól országgyűlési képviselő. 1957-ben visszavonták képviselői mandátumát, kizárták a pártból. Ezt követően raktáros, majd az Építésügyi Minisztériumban középszintű vezető. 1973-1977 között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjának igazgatója.
[kutatható] »1067« 1983. 25 ív, Baross Gyöngyvér, Szabóné Dér Ilona
|
7. Vajkó Pál (1926). Vegyipari szakmunkás, termelésirányító. 1950-ben Recskre internálták, 1953-ban hűtlenség vádjával négy és fél év börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult. Az Egyesült Vegyiműveknél segédmunkásként, majd szakmunkásként és termelésirányítóként dolgozott.
[kutatható] »751« 2001. 9 ív, melléklet, hangfelvétel, Molnár Adrienne
|
8. Vajna Gáspár László (1923). Jogász Erdélyben. 1956-ban Kézdivásárhelyen élt. 1958-ban feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt nyolc év kényszermunkára ítélték.
[nyilvános] »514« 1993. 4 ív, Gagyi-Balla István
|
9. Valkó Endre (1910). Gépészmérnök. 1937-1950 között a Weiss Manfréd Gépgyárban gépészmérnök, műszaki titkár, főmérnök. 1950-1976 között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége főtitkára.
[kutatható] »1153« 1984. 15 ív, Hegedűs B. András, Szabóné Dér Ilona
|
10. Válóczi István (1933). Repülőmérnök, katonatiszt. 1956-ban a rákoscsabai nemzetőrség szolgálatvezető-helyettese. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után mérnök, fordító. 1990 után a köztársasági elnök szárnysegédje.
[nyilvános] »248« 1990. 18 ív, hangfelvétel, Garai Gábor
|
11. Vámos Ida (Petrikné) (1948). Levéltáros. Apját, Vámos József (1927-1977) terményfelvásárlót, aki 1956-ban a szécsényi nemzetőrség parancsnokhelyettese volt, 1957-ben 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. Anyja az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzben halálos lövést kapott. Idát jó felvételi eredménye ellenére sem vették fel az egyetemre. Balassagyarmaton dolgozott adminisztrátorként, majd a Nógrád Megyei Levéltárban helyezkedett el. Levelező tagozaton szerzett diplomát. 1987-től a Magyar Országos Levéltár, 1998-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa.[GY]
[kutatható] »681« 1997. 2 ív, hangfelvétel, Molnár Adrienne
|
12. Vámos Tibor (1926). Villamosmérnök, akadémikus. 1952-1954 között a Dunai Vasmű építésének vezetője. 1958-1964 között a Villamosenergetikai Kutatóintézet osztályvezetője, majd 1973-ig az MTA Automatizálási Kutatóintézet igazgatóhelyettese, illetve igazgatója. 1973. óta az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet igazgatója, 1986 óta kutatóprofesszora, illetve az intézet tanácsának elnöke.
[kutatható] »316« 1982,1991. 2+13 ív, Békés Mária, Fazekas András
|
13. Váradi Gyula (1921 - 2003). Vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták. 1958-ban 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. Fizikai munkásként, majd középvezetőként dolgozott 1980-as nyugdíjazásáig. 1990-ben a TIB Katonai Szekciójának elnökévé választották.
[nyilvános] »233« 1992. 15 ív, hangfelvétel, Vásárhelyi Edit, Vásárhelyi Miklósné
|
14. Váradi Zsuzsa Bana Károlyné (1945). Gépészmérnök. Váradi Gyula lánya. Váradi Gyula (1921-2003). Vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták. 1958-ban 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. Fizikai munkásként, majd középvezetőként dolgozott 1980-as nyugdíjazásáig. 1990-ben a TIB Katonai Szekciójának elnökévé választották. [GY]
[kutatható] »672« 1996. 2 ív, hangfelvétel, Molnár Adrienne
|
15. Varannai Aurél (1900 - 1989). Jogász, újságíró, műfordító. 1924-től Az Újság munkatársa, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés titkára. 1935–1941 között a The Economist, 1945 után a Reuter tudósítója. Koholt vádak alapján 1939-ben és 1948-ban letartóztatták. 1952-ben politikai perben elítélték, 1956-ban szabadult. 1958-as rehabilitálása után az Akadémiai Kiadó munkatársa.
[kutatható] »278« 1981. 2 ív és melléklet, Vezér Erzsébet
|
16. Varga Béla (1903 - 1995). Római katolikus pap, kisgazdapárti politikus, parlamenti képviselő. 1946-1947-ben a Nemzetgyűlés elnöke. 1947-ben emigrált, az USA-ban az Emigráns Magyar Nemzeti Bizottmány vezetője.
[kutatható] »164« 1987. 5 ív, hangfelvétel, Tóth Pál Péter
|
17. Varga Domokos (1922 - 2002) és társai. Varga Domokos (1922-2002), Tóbiás Áron (1927), Molnár Zoltán (1920-2009) és Fekete Gyula (1922-2010) közös interjúja, amelyben az úgynevezett kis íróper vádlottjai a forradalomra és a bírósági eljárásra emlékeznek.
[nyilvános] »670« 1996. 4 ív, hangfelvétel, Standeisky Éva
|
18. Varga Endre (1909 - 1993). Közgazdász. 1945-től a Népjóléti Minisztériumban a nemzetközi segélyek lebonyolításával foglalkozó osztály vezetője. 1950-ben a Rajk-per egyik mellékperében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben szabadult. 1956 után Svédországban üzletember.
[nyilvános] »88« 1987. 27 ív, melléklet, hangfelvétel, Hegedűs B. András, Kozák Gyula
|
19. Varga Henrik (1918). Mérnök, tisztviselő, villanyszerelő. Harcolt a második világháborúban, majd nyugati hadifogság után 1946-ban tért haza. 1956 decemberében Ausztráliába emigrált.*
[kutatható] »725« 1999. 2 ív, hangfelvétel, Lökkös Attila
|
20. Varga János (1924). Gépész- és vegyészmérnök. 1950-56 között a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépészeti vezetője volt. A forradalom alatt megválasztották a tröszt forradalmi munkástanácsa elnökének. 1957-ben 2 év szabadságvesztésre ítélték, 1959-ben szabadult. 1960-ban államellenes összeesküvés vádjával 3 év szabadságvesztésre ítélték, 1962-ben szabadult. 1963-tól a bányaiparban középvezető, később a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tervezője volt.
[nyilvános] »771« 2003. 8 ív, melléklet, hangfelvétel, Lugossy István
|
|