Forgatókönyv: Kóthy Judit, Topits Judit
Hangmérnök: Almásy Péter, Wahl Frigyes
Vágó: Szabó Zsolt
Operatőr: Stenszky Gyula
Gyártásvezető: Tóth Ferenc
Producer: Pécsi Vera
Rendező: Kóthy Judit (kothyj@chello.hu) és Topits Judit (topitsj@ella.hu)
Gyártó: KLT Kulturális Kft. 2002

Támogató: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Magyar Mozgókép Közalapítvány, Országos Rádió és Televízió Testület

Szereplők: Orsós Jakab, Orsós Edit, Orsós Éva, Orsós Katalin, Orsós László Jakab, Nádas Péter, Salamon Magda, Trombitás István

Közreműködők: Marozsán Erika, Papp Zoltán, Tóth Ildikó

Mottó:
Orsós Jakab tudása archaikus tudás. Egy bölcsnek, egy mesemondónak a tudása. Sokkal többet tud, mint amennyit egy ember tudhat. Amikor elmegy egy-egy iskolába cigánygyerekek közé és beszél nekik, akkor mindig az emberi egyenlőségnek és az emberi méltóságnak az eszméjét vagy a vágyát adja tovább. (Nádas Péter)

Tartalom:
Orsós Jakab Zala megyében, Gellénházán élt, novellista, fafaragó és közéleti ember volt, két novelláskötete jelent meg, írásait rendszeresen publikálta különféle irodalmi lapokban, négy gyermek apja, lányai középiskolát, fia egyetemet végzett, kedves barátja volt a két faluval odébb, Gombosszegen élő Nádas Péter.
  
  Ez az életrajzi bevezető akár egy átlagos életet is takarhat, ha nem tudnánk, hogy Orsós Jakab, életét Zala megye különböző falvaiban leélő, irodalmi rendezvényeken résztvevő tollforgató cigányember nemcsak mélyről, hanem egy ma már múltba vésző, más világból jött.

Az anyakönyvben az áll, hogy Orsós Jakab 1920. május 24-én született a szepetneki út végén lévő erdőben, ám az igazság az, hogy Kollátszegen született, és apja elmondása alapján - mivel a vándorló életforma miatt hónapokig nem váltották ki a keresztlevelet - biztos, hogy nem május 24-én, de valószínű, hogy 1920-ban. Apja neve Bogdán János, de a cigány túlélési technika miatt a másik neve Lakatos János, valójában Kázmér, de a sírján az áll: Orsós Sándor. Orsós Jakabot - ha nem mondja - nem nézik cigánynak, aminek valószínűleg az az oka, hogy nagyanyja nem cigány. Nagyszülei nem „egyszerű” vegyes házasságban éltek (ez egyáltalán nem volt szokásos), hanem  nagyanyját, Nagy Rozit, a magtalan cigánycsalád elrabolta csecsemőkorában  magyar szüleitől.

Ilyen regényesen kezdődött Orsós Jakab, a tollforgató cigányember története. Hatéves koráig szüleivel, testvéreivel, a vándorló cigány közösséggel erdőkben, kunyhókban élt, nagy szegénységben. Hétéves volt, amikor a palini tanító fejébe vette, hogy a környékbeli vándorló cigányok harminc gyerekét be kellene terelni az iskolába. Igaz, hogy rongyokban jártak, nem volt cipőjük, nem volt mit enniük és magyarul se tudtak, de a tanító rávette a környékbeli módosabb gazdákat, hogy időnként etessék meg a cigánygyerekeket, mert ha kevésbé éhesek, talán tanulnak is valamit. A fűzvölgyi svábok és zsidók, Schwarzok, Hitzfelderek, Nittek, Müllerek, Wirthek, Hirshlerek  és Hoffmannok, akiket a XIX. század 30-as éveiben telepítettek le Zalában a Károlyiak, a tanító iránt való tiszteletből évekig etették a hozzájuk beterelt kis cigánygyerekeket. Köztük volt Ili is, Orsós Jakab későbbi felesége. A nagycsaládok a korszellemnek és talán az iskolába járó gyerekeiknek is köszönhetően, „kijöttek az erdőből”, letelepedtek, kéthelyiséges vályogházakat építettek. A kosztos gyerekek szivacsként szívták magukba a friss leves és a tiszta abrosz illatát  a magyar nyelvvel együtt, amit addig egyáltalán nem beszéltek.
 
A következő nagy lendületet az adta - nemcsak Orsós Jakabnak, hanem az egész megyének -, hogy az 1930-as években a magyar állam a dunántúli területet koncesszióba adta az amerikai Standard Oil Companynak olajkutatás céljából. A vállalat szakemberei 1937-ben megtalálták a Lentitől néhány kilométerre fekvő lispei olajmezőt és 1937-ben megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság. A MAORT Lovásziban, Bázakerettyén és Budafapusztán nagy mennyiségű olajat termelt és tömegesen alkalmazta a környék képzetlen lakosságát.

Orsós Jakab csőillesztőként került az olajiparhoz, 1940-ben. Bejárta a fél Dunántúlt, amerre az olajtávvezetéket építették, oda vitték őt is. Ma már csak kevesen emlékeznek arra, hogy az amerikai olajos szakemberek hogyan honosították másfajta kultúrájukat, a hosszútávú gondolkodást, az ipari innovációt, a szociális gondoskodást, a szakmai igényességet, a mértékletességet és a szigort az elmaradott göcseji vidéken. Orsós Jakab, a nagy mesélő még minderre emlékszik. 1942-ben elvitték katonának, majd hosszú hadifogság után, 1948-ban, a MAORT-per idején tért haza.

Első novellája 1952-ben született, címe „Idézés a túlvilágra”. Az írás arról szól, hogy egy olyan ember aláírásával kapott idézést a bíróságra, aki akkor már hat éve a temetőben feküdt. Orsós Jakab az igaz történetből egy olyan groteszk novellát kerekített a helyi lapba, hogy a bíróság elnöke harmadnap felkereste és bocsánatot kért a történtekért. Ám hamar rájött, hogy neki nem a magyarokról kell írnia, hanem a saját népéről, de úgy, hogy azt a magyarok is elolvassák. A cigányság tisztaságáról, szépségéről írt, ami a többségi társadalom számára szinte teljesen ismeretlen és az alkalmazkodóképességről, ami lehetővé tette a több száz éves túlélést.

Egy baleset folytán a 70-es években nem tudott tovább fizikai munkát végezni, az irodában alkalmazták. Igazgatója azzal a feladattal bízta meg, hogy toborozzon a környékbeli cigányok közül kétkezi munkásokat, megtanítva nekik az olajiparban szükséges rendszeres és pontos munka minden csínját-bínját. Jártában-keltében nemcsak munkaerőt gyűjtött az olajipar, hanem irodalmi témákat is a maga számára. Közelről megismerte a cigányság három nagy csoportját, a lovárokat, a beásokat és a zenészeket. Élményeiről rendszeresen beszámolt írásban, mesélt a nyári faragótáborokban és okította a diákokat a Gandhi Gimnáziumban.

Az Orsós család élete alapvetően megváltozott „az erdőből való kijövetel” óta. Az évek során közösen teremtettek maguknak kulturált, igényes környezetet, szép kertes házat, fürdőszobás lakást, az iskolázásban, tanulásban pedig a gyerekeiket és unokáikat támogatták. Három lányuk érettségizett, fiúk egyetemet végzett, és az unokák közül is már többen szereztek diplomát. Az erdőtől az egyetemig rögös, de történelmi távlatokban szemlélve gyors út vezetett 70 év alatt. Orsós Jakab 2002. március 19-én halt meg.

Válogatás Orsós Jakab munkáiból és a róla szóló irodalomból:
http://www.halisnagykanizsa.bibl.hu/orsos_jakab_valogatas.htm

Főbb vetítések:
2002. február 3. Budapest, Kultiplex mozi, bemutató a 34. Magyar Filmszemle keretében
2002. március 1. bemutató Gellénházán, a Bartók Béla Művelődési Házban
2002. április 16. Budapest, Cirko-Gejzir mozi
2002. április 18. Budapest, Uránia mozi, a Dialektus néprajzi és antropológiai filmfesztivál versenyprogramjában
2002. április 29. Győr, a Mediawave versenyprogramjában
2002. május, Eger, Esterházy Károly Főiskola
2002. december 12. Nagykanizsa, Halis István könyvtár, Orsós Jakab emlékest
2003. január 16 és 28. Vetítések a Duna Televízióban
2008. július 30. Slowfilm Fesztivál, Eger
2008. augusztus 5. Slowfilm Fesztivál, Salamon Ernő Gimnázium, Gyergyószentmiklós
2008. november 13. Szocexpo, Budapest, József Attila Művelődési Központ
2009. január 25, 29, 31. Vetítések a Hír TV-ben
2011. november 7. Vetítés és beszélgetés az Eötvös10 filmklubban
A portréfilmet ezen kívül számtalan helyen, iskolákban, klubokban, művelődési házakban, egyetemi és főiskolai órák keretében, valamint továbbképzéseken vetítették.

Sajtó:
Kőolaj és földgáz, 2002. március-április 42. o.
http://www.ombkenet.hu/bkl/koolaj/2002/bklkoolaj2002_0304_03.pdf

Boronyák Rita: Kvóta a fejekben (Interjú Orsós László Jakabbal)

(...) Kóthy Judit és M. Topits Judit portréfilmet forgatott Orsós Jakabról, az édesapádról "Aki hallja, aki nem hallja" címmel. Édesapádnak fontos volt, hogy beilleszkedjen, dolgozzon, de cigány gyökereit se veszítse el. Könyveket írt, melyekben feljegyezte emlékeit, a mások sorsát pedig novellaformában dolgozta föl. Mit jelentett az ő cigánysághoz való viszonya számodra?

Kezdetben nem sokat. Volt az egésznek valami különös egzotikuma mindannyiunk számára. Három nővéréremmel együtt egy hihetetlen gyorsan asszimilálódott család védőszárnyai alatt éltünk. Saját cigányságunknál sokkal fontosabbnak tartottuk saját mindennapi ügyeinket: az iskolát, a szerelmeket, a családon belüli erőviszonyokat. Aztán ahogy felnőttünk egyre fontosabbá vált az, hogy cigányok vagyunk, és ezzel együtt egyre pontosabban láttuk, hogy milyen jól kezelte ezt a dolgot az apánk, és másképpen, de az anyánk is. Anyánk tragikusabb alkat volt, de elképesztő kisugárázása volt. Az ő számára akkor vált vállalhatóvá saját cigánysága, amikor befejezettnek érezte nagy művét, a családunk biztonságos szocializációját.

A portréfilmből kiderült, hogy édesapád nyugodt, humorral teli kötődése a cigánysághoz felelősségvállalással párosult. Járta az országot, jó viszonyban volt az emberekkel. Feladatának tekintette, hogy gyakran nagyon lassú, esetenként igen furfangos módon minél több cigány barátját nyerjen meg annak a meggyőződésének, hogy a rendszeres munkának van értelme.

Erőteljes, és mégis könnyed ember volt. Volt benne elhivatottság, de ez soha nem járt együtt semmiféle prédikátori teherrel. Ettől volt talán hiteles és vonzó. Egyszerűen csak jó volt vele beszélgetni, és mert meglehetősen világosan gondolkodott, képes is volt meggyőzni másokat.

Többször kijelentetted, hogy az úgynevezett "díszcigányságot" nem vállalod. Úgy látom, hogy azokon a cigány témájú rendezvényeken, amelyekhez közöd van, amiket vállalni tudsz, nagyon komolyan és felelősségteljesen dolgozol.

Számomra nem létezik cigány téma elkülönülten. Lényeges, vállalható, illetve vállalhatatlan dolgok vannak. Ha valamit fontosnak tartok, és főként, ha úgy érzem, hogy valamennyi ismerettel rendelkezem a témában, akkor igyekszem azt rendesen megcsinálni.

Mi a véleményed a pozitív diszkriminációról? Mit gondolsz arról, hogy a parlament határozata értelmében ezentúl a hátrányos helyzetűek kevesebb ponttal, alacsonyabb teljesítménnyel is bekerülhetnek a felsőoktatási intézményekbe?

Én ehhez nem értek. Ez egy nagyon komoly és áttételes szociológiai probléma, aminek megértéséhez nagyon sokat segít az összehasonlítás és a tapasztalat, hogy máshol hogy csinálták. Azt nagyjából tudjuk, hogy Amerikában például mi történt és történik. Magyarország mindenképpen speciális helyzetben van. Ha itt kvótarendszer lesz, nem vagyok benne biztos, hogy működik majd. Kvótarendszer az agyakban kéne. (...)

Filmkultúra, 2003

A teljes interjút itt olvashatja: http://www.filmkultura.iif.hu/regi/2003/articles/profiles/orsoslj.hu.html