___Források az 1988. szeptember 12-i, a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tüntetésről___Back

Nagymaros '88

Népszavazást követeltek a tüntetők

Nincs benne semmi túlzás: hazánk történelmének legnagyobb környezetvédelmi tüntetése zajlott le hétfőn a délután-esti órákban Budapesten. Körülbelül 20-25 ezer ember gyülekezett a Vörösmarty téren. "Követeljük a nagymarosi építkezés azonnali leállítását.", "Írjanak ki népszavazást!". "Bős-Nagymaros panamacsatorna!" - ilyen és ehhez hasonló transzparensek alatt hullámzott a tömeg végig a Bajcsy-Zsilinszky úton, az alkotmány utcán egészen a Parlamentig. Az Országgyűlés épületét rendőrkordon védte. A fegyelmezetten tüntető tömeg mindenekelőtt demokráciát követelt, mert csak így válhat valóra: ha a kormány önszántából nem állítja le az építkezést, akkor legalább írjanak ki népszavazást. Felvetődött az emberekben ugyanis a kérdés: vajon ki vállalja személy szerint a felelősséget a történelmi Duna-kanyar, a Szigetköz és Európa legnagyobb ivóvíztartalékának tönkretételéért, napi 5-10 millió forint elpocsékolásáért?!
Az egybegyűltekhez többek között beszédet intézett Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében. Ezt mondta:
- Ez a nép még jól emlékszik a vas és acél országának, a gyapot és gumipitypang országának szakszerű érvekkel előadott és pusztítóan életbe léptetett fantazmagóriáira. Jól emlékszik a magyar citromprogramra, narancsprogramra, olefinprogramra, eocénprogramra. - Majd a nagymarosi beruházás kapcsán így folytatta: - A végső szót nem is olyan sokára az Országgyűlésnek kell kimondania. Ezért most üzenhetünk egy mondatot ide a szomszédba, a magyar Parlamentbe, a súlyos döntés előtt álló képviselőknek. Ők csak egy szerződést tekinthetnek magukra nézve kötelező érvényűnek: a választást, amellyel mandátumunkat elnyerték. Ne feledkezzenek meg róla, hogy ez a szerződés hozzánk köti őket!
Ezt követően a tüntetés szervezői elindultak a Parlament épületébe, hogy Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács elnökének átadják a nagymarosi építkezés ellen készített petíciójukat.

Grósz Károlynak, az MSZMP Főtitkárának!
Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács Elnökének!
Pozsgay Imrének, az Államminiszternek!
Tisztelt Főtitkár Úr, Elnök Úr, Miniszter Úr!
A jelen dokumentumot jegyző Nagymaros Bizottsághoz tartozó tagcsoportok, és a velük egyetértő más szervezetek nevében az alábbiakban foglaljuk össze a bős-nagymarosi vízművel kapcsolatos meggyőződésünket, valamint ebből következő állásfoglalásunkat.
1. Bár meglehetősen sok idő volt rá, az előkészítés mégis alapvetően elhibázott. Képtelenségnek és tudatos kártevésnek tartjuk azt az álláspontot, hogy építés közben és után végzik el a tervezés előtt szükséges, ahhoz felhasználandó vizsgálatokat.
2. Elfogadhatatlan, ahogy nem veszik figyelembe az egyetemes emberi történelem itt elpusztítandó régészeti, építészeti emlékeit, egy nemzeti jelképpé vált, történelmi tájegység megsemmisítését.
3. Országunk jövője elleni bűnnek tartjuk az Európában egyedülálló vízkészlet megmérgezését, egy olyan megalomániás terv megvalósítását, mely vízkészleteink 25%-át érinti. Az áramlási sebesség csökkenése miatt kiülepedő lebegő anyagok meggátolják a vizek kútba jutását (rajnai, belgrádi tapasztalatok bizonyítják). Csak a magyar oldalon napi 100-500 ezer m3 szennyvíz áramlik a Dunába és az MTA szerint is feltétlenül szükséges biológiai tisztítórendszerre nincs pénzünk - és nem is lesz belátható időn belül. Csak a magyar oldali parti települések Győr alatt kiszámított szennyvíztisztítása 16-18 milliárd Ft. A VITUKI és VIZITERV szerint "visszafordíthatatlanul és véglegesen" elszennyeződnek a Dunántúli Középhegység karsztvizei is.
4. Pozsony és Budapest között megnövekszik a vírusfertőzöttség, pedig a morbiditási és mortalitási százalékarányunk így is a legrosszabbak között van Európában.
5. A szigetközi génbank elpusztulása hosszú távú negatív kihatással lesz más fajokra is.
6. Évi 1,2-2,5 millió m3 (esetleg 5,6 m) szennyezett, mérgező iszap rakódik ki. A kikotrás költségessége mellett az elhelyezése is megoldhatatlan.
7. A komoly érvként felhozott hajózás álérv. Töredék összegből, egyszerűbben megoldható és az elavult hajópark korszerűsíthető. Az egyébként is hibásan elhelyezett zsilipek lassítják a forgalmat. (Duna-Majna-Rajna csatorna transzkontinentális vízi útként kimutatottan gazdaságtalan).
Ebből a pénzből elmaradott út- és vasúthálózatunk modernizálható lenne.
8. A magyar energiapolitika gazdaságosan csak energiaracionalizálással oldható meg. A magyar Duna-szakasz kimutatott energiapotenciája túl alacsony ahhoz, hogy gazdaságos legyen.

Nagymaros '88
Népszavazást követeltek a tüntetők

Nincs benne semmi túlzás: hazánk történelmének legnagyobb környezetvédelmi tüntetése zajlott le hétfőn a délután-esti órákban Budapesten. Körülbelül 20-25 ezer ember gyülekezett a Vörösmarty téren. „Követeljük a nagymarosi építkezés azonnali leállítását.”, „Írjanak ki népszavazást!”. „Bős-Nagymaros panamacsatorna!” - ilyen és ehhez hasonló transzparensek alatt hullámzott a tömeg végig a Bajcsy-Zsilinszky úton, az alkotmány utcán egészen a Parlamentig. Az Országgyűlés épületét rendőrkordon védte. A fegyelmezetten tüntető tömeg mindenekelőtt demokráciát követelt, mert csak így válhat valóra: ha a kormány önszántából nem állítja le az építkezést, akkor legalább írjanak ki népszavazást. Felvetődött az emberekben ugyanis a kérdés: vajon ki vállalja személy szerint a felelősséget a történelmi Duna-kanyar, a Szigetköz és Európa legnagyobb ivóvíztartalékának tönkretételéért, napi 5-10 millió forint elpocsékolásáért?!
Az egybegyűltekhez többek között beszédet intézett Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében. Ezt mondta:
- Ez a nép még jól emlékszik a vas és acél országának, a gyapot és gumipitypang országának szakszerű érvekkel előadott és pusztítóan életbe léptetett fantazmagóriáira. Jól emlékszik a magyar citromprogramra, narancsprogramra, olefinprogramra, eocénprogramra. - Majd a nagymarosi beruházás kapcsán így folytatta: - A végső szót nem is olyan sokára az Országgyűlésnek kell kimondania. Ezért most üzenhetünk egy mondatot ide a szomszédba, a magyar Parlamentbe, a súlyos döntés előtt álló képviselőknek. Ők csak egy szerződést tekinthetnek magukra nézve kötelező érvényűnek: a választást, amellyel mandátumunkat elnyerték. Ne feledkezzenek meg róla, hogy ez a szerződés hozzánk köti őket!
Ezt követően a tüntetés szervezői elindultak a Parlament épületébe, hogy Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács elnökének átadják a nagymarosi építkezés ellen készített petíciójukat.

Grósz Károlynak, az MSZMP Főtitkárának!
Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács Elnökének!
Pozsgay Imrének, az Államminiszternek!
Tisztelt Főtitkár Úr, Elnök Úr, Miniszter Úr!
A jelen dokumentumot jegyző Nagymaros Bizottsághoz tartozó tagcsoportok, és a velük egyetértő más szervezetek nevében az alábbiakban foglaljuk össze a bős-nagymarosi vízművel kapcsolatos meggyőződésünket, valamint ebből következő állásfoglalásunkat.
1. Bár meglehetősen sok idő volt rá, az előkészítés mégis alapvetően elhibázott. Képtelenségnek és tudatos kártevésnek tartjuk azt az álláspontot, hogy építés közben és után végzik el a tervezés előtt szükséges, ahhoz felhasználandó vizsgálatokat.

2. Elfogadhatatlan, ahogy nem veszik figyelembe az egyetemes emberi történelem itt elpusztítandó régészeti, építészeti emlékeit, egy nemzeti jelképpé vált, történelmi tájegység megsemmisítését.

3. Országunk jövője elleni bűnnek tartjuk az Európában egyedülálló vízkészlet megmérgezését, egy olyan megalomániás terv megvalósítását, mely vízkészleteink 25%-át érinti. Az áramlási sebesség csökkenése miatt kiülepedő lebegő anyagok meggátolják a vizek kútba jutását (rajnai, belgrádi tapasztalatok bizonyítják). Csak a magyar oldalon napi 100-500 ezer m3 szennyvíz áramlik a Dunába és az MTA szerint is feltétlenül szükséges biológiai tisztítórendszerre nincs pénzünk - és nem is lesz belátható időn belül. Csak a magyar oldali parti települések Győr alatt kiszámított szennyvíztisztítása 16-18 milliárd Ft. A VITUKI és VIZITERV szerint „visszafordíthatatlanul és véglegesen” elszennyeződnek a Dunántúli Középhegység karsztvizei is.

4. Pozsony és Budapest között megnövekszik a vírusfertőzöttség, pedig a morbiditási és mortalitási százalékarányunk így is a legrosszabbak között van Európában.

5. A szigetközi génbank elpusztulása hosszú távú negatív kihatással lesz más fajokra is.

6. Évi 1,2-2,5 millió m3 (esetleg 5,6 m) szennyezett, mérgező iszap rakódik ki. A kikotrás költségessége mellett az elhelyezése is megoldhatatlan.

7. A komoly érvként felhozott hajózás álérv. Töredék összegből, egyszerűbben megoldható és az elavult hajópark korszerűsíthető. Az egyébként is hibásan elhelyezett zsilipek lassítják a forgalmat. (Duna-Majna-Rajna csatorna transzkontinentális vízi útként kimutatottan gazdaságtalan).Ebből a pénzből elmaradott út- és vasúthálózatunk modernizálható lenne.

8. A magyar energiapolitika gazdaságosan csak energiaracionalizálással oldható meg. A magyar Duna-szakasz kimutatott energiapotenciája túl alacsony ahhoz, hogy gazdaságos legyen.

9. A jelenleg még működő, de rekonstrukcióra szoruló rossz hatásfokú fűtőerőművek kombinált ciklusú erőművekre cserélésével a BNV kapacitását jócskán meghaladó villamos energiához lehetne jutni a tüzelőanyag mennyiség növelése, tehát pótlólag import nélkül.

10. Az osztrák szerződések egyértelműen és érthetetlenül hátrányosak. Az önmagát szocialistának deklaráló magyar vezetés kiszolgáltatja az országot a financiális és kapacitásfelesleggel rendelkező osztrák kapitalisztikus törekvéseknek.

11. Felelőtlenségnek és védelmi érdekeinkkel ellentétesnek tartjuk, hogy mesterségesen baleset- és stratégiai veszélyességű pontokat építünk ki az ország területén (Kiliti tározó és a megemelt Duna, mely Esztergomnál pl. 160 cm-rel magasabb árvízszint felett folyna).

12. A mezőgazdasági- és erdőterületek megsemmisítése és a halászat megszűnése a hatalmas anyagi veszteség mellett egy talajátvesztett, munkanélküli, fél-ipari proletariátus megeteremtődését vonja maga után.

13. Mindezeket elsorolva még nem említettük a kialakuló szociális és politikai problémákat. Meggyőződésünk, hogy a mai kiélezett és borotvaélen táncoló gazdasági helyzetben a társadalom katasztrófaérzetét növeli egy olyan, közel 100 milliárdos beruházás, amelyről ma már nyíltan beismeri a vezetés is, hogy ezt „mai eszünkkel nem kötnénk meg”. Ez pedig nem más, mint a beruházás káros és gazdaságtalan voltának nyílt beismerése. Az egyes tárcák pillanatnyi profitját az egész nemzetgazdaság fizeti sokáig és többszörösen. A nemzetközi szerződések változtathatatlanságára hivatkozók pedig hamisan érvelnek, hiszen már eddig is kétszer változtattak rajta. (...)

Úgy érezzük, hogy a régi vezetés saját sorsdöntő hibáját akarja most átvállaltatni a jelenlegi vezetéssel, s ezzel minden, mostani és jövőbeni felelősségét a mai döntéshozókra, vagy dönteni-nem-merőkre kívánja áthárítani. Mindezen szempontok figyelembevételével állampolgári elkötelezettségünk és a jövőért érzett felelősségünk teljes tudatában KÖVETELJÜ A VÍZIERŐMŰ MUNKÁLATAINAK AZONNALI LEÁLLÍTÁSÁT!

Amennyiben a Kormány és a parlament nem állna feladatának magaslatán, hogy azonnali és végleges döntést hozzon, KÖVETELJÜK AZ ÉPÍTKEZÉS AZONNALI FELFÜGGESZTÉSÉT ÉS NÉPSZAVAZÁS KIÍRÁSÁT! Bízunk benne, hogy az állampolgári akarat megnyilvánulása a magyar vezetés részéről meghallgatásra talál s ez a meghallgatás egy új konszenzus kezdetét jelenti.

Budapest, 1988. szeptember 12.

A Nagymaros Bizottság tagcsoportjai: Bajcsy-Zsilinszky BT Környezetvédelmi Csoport, Duna Alapítvány, Esztergomi Kulturális Egyesület, Fényes Szellők Baráti Kör, KOKO Eszperantisták Nemzetközi Természetvédelmi Társasága, Magyar Írók Szövetsége Örley Kör, Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző egyesület, Népszavazást kérők csoportja, 4-6-0 Békecsoport Dunakör, BME Zöldklub, Jurta Környezetvédelmi Csoport, Duna Barátai, KFS és a csatlakozó egyéb szervezetek: Szabad Kezdeményezések Hálózata, Független Jogvédő Szolgálat, Ráday Klub: Pécel, Rakpart Klub, SZETA (Szegényeket Támogató Alap), Magyar Demokrata Fórum, FIDESZ Jogászcsoport, FIDESZ Munkáscsoport, Kelet-Nyugat Párbeszéd Hálózata Kör, SALOM,

INCONNU Művészcsoport nevében az átadók: Lovas Pál, a NAB és a BZSBT helyettes vezetője, Szekeres László, a Nagymaros Bizottság és a Bajcsy-Zsilinszky BT Környezetvédő csoport vezetője, Csengey Dénes, az MDF ideiglenes vezetőségének tagja, Perczel Anna, a Duna Kör alapító tagja, Bába Iván, a Duna Kör alapító tagja, a Hálózat (SZKH) vezetőségi tagja. (...)

Magyar Nemzet, 1988. szeptember 13. 3. o.

Nagymaros '88
Népszavazást követeltek a tüntetők

Nincs benne semmi túlzás: hazánk történelmének legnagyobb környezetvédelmi tüntetése zajlott le hétfőn a délután-esti órákban Budapesten. Körülbelül 20-25 ezer ember gyülekezett a Vörösmarty téren. "Követeljük a nagymarosi építkezés azonnali leállítását.", "Írjanak ki népszavazást!". "Bős-Nagymaros panamacsatorna!" - ilyen és ehhez hasonló transzparensek alatt hullámzott a tömeg végig a Bajcsy-Zsilinszky úton, az alkotmány utcán egészen a Parlamentig. Az Országgyűlés épületét rendőrkordon védte. A fegyelmezetten tüntető tömeg mindenekelőtt demokráciát követelt, mert csak így válhat valóra: ha a kormány önszántából nem állítja le az építkezést, akkor legalább írjanak ki népszavazást. Felvetődött az emberekben ugyanis a kérdés: vajon ki vállalja személy szerint a felelősséget a történelmi Duna-kanyar, a Szigetköz és Európa legnagyobb ivóvíztartalékának tönkretételéért, napi 5-10 millió forint elpocsékolásáért?!
Az egybegyűltekhez többek között beszédet intézett Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében. Ezt mondta:
- Ez a nép még jól emlékszik a vas és acél országának, a gyapot és gumipitypang országának szakszerű érvekkel előadott és pusztítóan életbe léptetett fantazmagóriáira. Jól emlékszik a magyar citromprogramra, narancsprogramra, olefinprogramra, eocénprogramra. - Majd a nagymarosi beruházás kapcsán így folytatta: - A végső szót nem is olyan sokára az Országgyűlésnek kell kimondania. Ezért most üzenhetünk egy mondatot ide a szomszédba, a magyar Parlamentbe, a súlyos döntés előtt álló képviselőknek. Ők csak egy szerződést tekinthetnek magukra nézve kötelező érvényűnek: a választást, amellyel mandátumunkat elnyerték. Ne feledkezzenek meg róla, hogy ez a szerződés hozzánk köti őket!
Ezt követően a tüntetés szervezői elindultak a Parlament épületébe, hogy Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács elnökének átadják a nagymarosi építkezés ellen készített petíciójukat.

Grósz Károlynak, az MSZMP Főtitkárának!
Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács Elnökének!
Pozsgay Imrének, az Államminiszternek!
Tisztelt Főtitkár Úr, Elnök Úr, Miniszter Úr!
A jelen dokumentumot jegyző Nagymaros Bizottsághoz tartozó tagcsoportok, és a velük egyetértő más szervezetek nevében az alábbiakban foglaljuk össze a bős-nagymarosi vízművel kapcsolatos meggyőződésünket, valamint ebből következő állásfoglalásunkat.
1. Bár meglehetősen sok idő volt rá, az előkészítés mégis alapvetően elhibázott. Képtelenségnek és tudatos kártevésnek tartjuk azt az álláspontot, hogy építés közben és után végzik el a tervezés előtt szükséges, ahhoz felhasználandó vizsgálatokat.
2. Elfogadhatatlan, ahogy nem veszik figyelembe az egyetemes emberi történelem itt elpusztítandó régészeti, építészeti emlékeit, egy nemzeti jelképpé vált, történelmi tájegység megsemmisítését.
3. Országunk jövője elleni bűnnek tartjuk az Európában egyedülálló vízkészlet megmérgezését, egy olyan megalomániás terv megvalósítását, mely vízkészleteink 25%-át érinti. Az áramlási sebesség csökkenése miatt kiülepedő lebegő anyagok meggátolják a vizek kútba jutását (rajnai, belgrádi tapasztalatok bizonyítják). Csak a magyar oldalon napi 100-500 ezer m3 szennyvíz áramlik a Dunába és az MTA szerint is feltétlenül szükséges biológiai tisztítórendszerre nincs pénzünk - és nem is lesz belátható időn belül. Csak a magyar oldali parti települések Győr alatt kiszámított szennyvíztisztítása 16-18 milliárd Ft. A VITUKI és VIZITERV szerint "visszafordíthatatlanul és véglegesen" elszennyeződnek a Dunántúli Középhegység karsztvizei is.
4. Pozsony és Budapest között megnövekszik a vírusfertőzöttség, pedig a morbiditási és mortalitási százalékarányunk így is a legrosszabbak között van Európában.
5. A szigetközi génbank elpusztulása hosszú távú negatív kihatással lesz más fajokra is.
6. Évi 1,2-2,5 millió m3 (esetleg 5,6 m) szennyezett, mérgező iszap rakódik ki. A kikotrás költségessége mellett az elhelyezése is megoldhatatlan.
7. A komoly érvként felhozott hajózás álérv. Töredék összegből, egyszerűbben megoldható és az elavult hajópark korszerűsíthető. Az egyébként is hibásan elhelyezett zsilipek lassítják a forgalmat. (Duna-Majna-Rajna csatorna transzkontinentális vízi útként kimutatottan gazdaságtalan).
Ebből a pénzből elmaradott út- és vasúthálózatunk modernizálható lenne.
8. A magyar energiapolitika gazdaságosan csak energiaracionalizálással oldható meg. A magyar Duna-szakasz kimutatott energiapotenciája túl alacsony ahhoz, hogy gazdaságos legyen.

Magyar Nemzet, 1988. szeptember 13. 3. o.

Népszabadság, 1988. szeptember 13. kedd

A parlament előtt

Tüntetés a vízlépcső ellen
(Munkatársunktól)
Tegnap délutánra tiltakozó tüntetést szerveztek a fővárosban a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének folytatása ellen a különböző környezetvédelmi szervezetek és társadalmi, politikai csoportosulások. Felhívásukra sok ezren gyűltek össze a Vörösmarty téren, s mire a forgalom elől lezárt és számukra biztosított útvonalon, a József Attila utcán, a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Alkotmány utcán át a demonstráció céljához, a Parlament épületéhez értek, a tiltakozó tömeg tízezresre, (más becslések szerint több tízezresre) nőtt.
A tüntetésen részt vevők többsége a Duna és természeti környezete védelmében emelt szót. A felvonuláson felhangzó jelszavak nagyobb része is ennek adott kifejezést. Az Országház előtt összegyűlt tömeghez a tüntetést szervező csoportok képviselői szóltak. A beszédekben a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer kapcsán különös hangsúllyal szerepelt a demokrácia kifejezés. Az előadók véleménye szerint a vízlépcsőrendszer építését elhatározó döntést nem előzte meg az ahhoz szükséges demokratikus előkészítés. Ezt hangsúlyozta a tüntetést szervezők nevében Szekeres László, a Nagymaros Bizottság és a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság környezetvédő csoportjának vezetője.
Este hét órakor Vitai András színművész felolvasta annak a petíciónak a szövegét, amelynek eredeti példányát a tüntetést szervező csoportok öttagú küldöttsége ezalatt átadta az Elnöki Tanács elnökének.
A Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, Straub. F. Brunónak, az elnöki Tanács elnökének és Pozsgay Imre államminiszternek címzett beadvány a hatalmas építkezés ellenzőinek véleményét és érveit tartalmazza a beruházás tervezését és kivitelezését illetően, s felsorolja azokat a károkat és veszélyeket, amelyeket véleményünk szerint a bős-nagymarosi vízlépcső- és erőműrendszer magában rejt.
A beadvány befejezésül az építkezés azonnali leállítását, illetve felfüggesztését és népszavazás kiírását követeli a tüntetést szervező 25 csoport és szervezet nevében.
Amíg a küldöttség az elnöki Tanács elnökével tárgyalt, sorra szólaltak fel az osztrák zöldek, a Néppárt, az Ökológiai Intézet képviselői. Az öt megbízott szóvivője bejelentette, hogy Straub F. Brunó átvette a petíciót azzal, hogy azt továbbítja.
A fegyelmezett tüntetés az esti órákban a Himnusz eléneklésével békésen véget ért. Kár, hogy a véleményükért és meggyőződésükért a demokratikus eszközökkel élő állampolgárok megnyilvánulásába ide nem illő, nem természetvédő, politikai tartalmú követelések is kerültek.

A nagymarosiak tiltakozása

A Hazafias Népfront nagymarosi bizottsága és a nagyközség társadalmi szervezetei nyilatkozatot adtak ki, amelyben tiltakoznak amiatt, hogy különböző csoportok Nagymaros Bizottság néven szervezkednek, akciókat és tüntetéseket rendeznek a vízlépcső megépítése ellen. A helyi népfront- és társadalmi szervezetek megítélése szerint az úgynevezett Nagymaros Bizottság nem Nagymaros lakosságát képviseli, és olyan propagandát fejt ki, amely a település alapvető érdekeivel ellentétes. Ezért elhatárolják magukat a megítélésük szerint egyoldalú és a teljes körű objektivitást mellőző kampánytól, amely az építkezés leállítását követeli. A tiltakozás hangsúlyozza, hogy nagymaros lakossága legalább olyan mértékű felelősséget érez a Dunakanyar környezetének és szépségének megóvásáért, a környezet védelméért, mint bárki az országban. (MTI)

A parlament előtt
Tüntetés a vízlépcső ellen
(Munkatársunktól)
Tegnap délutánra tiltakozó tüntetést szerveztek a fővárosban a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének folytatása ellen a különböző környezetvédelmi szervezetek és társadalmi, politikai csoportosulások. Felhívásukra sok ezren gyűltek össze a Vörösmarty téren, s mire a forgalom elől lezárt és számukra biztosított útvonalon, a József Attila utcán, a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Alkotmány utcán át a demonstráció céljához, a Parlament épületéhez értek, a tiltakozó tömeg tízezresre, (más becslések szerint több tízezresre) nőtt.
A tüntetésen részt vevők többsége a Duna és természeti környezete védelmében emelt szót. A felvonuláson felhangzó jelszavak nagyobb része is ennek adott kifejezést. Az Országház előtt összegyűlt tömeghez a tüntetést szervező csoportok képviselői szóltak. A beszédekben a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer kapcsán különös hangsúllyal szerepelt a demokrácia kifejezés. Az előadók véleménye szerint a vízlépcsőrendszer építését elhatározó döntést nem előzte meg az ahhoz szükséges demokratikus előkészítés. Ezt hangsúlyozta a tüntetést szervezők nevében Szekeres László, a Nagymaros Bizottság és a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság környezetvédő csoportjának vezetője.
Este hét órakor Vitai András színművész felolvasta annak a petíciónak a szövegét, amelynek eredeti példányát a tüntetést szervező csoportok öttagú küldöttsége ezalatt átadta az Elnöki Tanács elnökének.
A Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, Straub. F. Brunónak, az elnöki Tanács elnökének és Pozsgay Imre államminiszternek címzett beadvány a hatalmas építkezés ellenzőinek véleményét és érveit tartalmazza a beruházás tervezését és kivitelezését illetően, s felsorolja azokat a károkat és veszélyeket, amelyeket véleményünk szerint a bős-nagymarosi vízlépcső- és erőműrendszer magában rejt.
A beadvány befejezésül az építkezés azonnali leállítását, illetve felfüggesztését és népszavazás kiírását követeli a tüntetést szervező 25 csoport és szervezet nevében.
Amíg a küldöttség az elnöki Tanács elnökével tárgyalt, sorra szólaltak fel az osztrák zöldek, a Néppárt, az Ökológiai Intézet képviselői. Az öt megbízott szóvivője bejelentette, hogy Straub F. Brunó átvette a petíciót azzal, hogy azt továbbítja.
A fegyelmezett tüntetés az esti órákban a Himnusz eléneklésével békésen véget ért. Kár, hogy a véleményükért és meggyőződésükért a demokratikus eszközökkel élő állampolgárok megnyilvánulásába ide nem illő, nem természetvédő, politikai tartalmú követelések is kerültek.

A nagymarosiak tiltakozása
A Hazafias Népfront nagymarosi bizottsága és a nagyközség társadalmi szervezetei nyilatkozatot adtak ki, amelyben tiltakoznak amiatt, hogy különböző csoportok Nagymaros Bizottság néven szervezkednek, akciókat és tüntetéseket rendeznek a vízlépcső megépítése ellen. A helyi népfront- és társadalmi szervezetek megítélése szerint az úgynevezett Nagymaros Bizottság nem Nagymaros lakosságát képviseli, és olyan propagandát fejt ki, amely a település alapvető érdekeivel ellentétes. Ezért elhatárolják magukat a megítélésük szerint egyoldalú és a teljes körű objektivitást mellőző kampánytól, amely az építkezés leállítását követeli. A tiltakozás hangsúlyozza, hogy Nagymaros lakossága legalább olyan mértékű felelősséget érez a Dunakanyar környezetének és szépségének megóvásáért, a környezet védelméért, mint bárki az országban. (MTI)

Népszabadság, 1988. szeptember 13.  4. o.


Please send comments or suggestions.
Copyright © 2000 National Széchényi Library 1956 Institute and Oral History Archive
Last updated:  Friday, 5-September-2008

Search website