Recenzió a könyvről
Előszó
Magyarország és a nemzetközi politika az ötvenes évek közepén (Békés Csaba)
Magyarország és a szovjet blokk A Szovjetunió (Rainer M. János) Jugoszlávia (Ripp Zoltán) Lengyelország (Tischler János) Kína (Vámos Péter) Románia (Stefano Bottoni) Csehszlovákia (Janek István)
Magyarország és a Nyugat Ausztria (Gecsényi Lajos) Egyesült Államok (Békés Csaba) Olaszország (Somlai Katalin) Nagy-Britannia (Békés Csaba) Franciaország (Kecskés D. Gusztáv) A két német állam (Ruff Mihály)
Függelék Hivatkozott irodalom Kronológia (Kiss András) Bibliográfia (Győri László) Rövidítések jegyzéke Névmutató
Előszó Régóta tudjuk, hogy az 1956 októberében kirobbant forradalom különleges szerephez juttatta Magyarországot a világpolitikában. Még szakmai körökben is kevéssé ismert viszont, hogy a magyar külpolitikában már 1956 januárja és októbere között is - a korabeli szovjet politikával teljes egyetértésben, illetve kifejezetten annak intencióit követve - jelentős változások mentek végbe. Pedig a legújabb kutatások alapján ma már világos, hogy ezekben a hónapokban alapvető posztsztálinista fordulat történt mind a magyar külpolitikai gondolkodásban, mind pedig a külpolitika irányításában. Az ekkor megindult átértékelési, illetve nyitási folyamat keretében lényegében már ekkor megfogalmazták mindazokat az alapelveket, amelyek azután később, a hatvanas évek elejétől határozták meg az ország külkapcsolatainak alakulását. Ezek szerint Magyarországnak a Szovjetunió lojális szövetségeseként aktív szerepet kell vállalnia a szovjet blokkon belüli kooperáció fejlesztésében, a kelet-nyugati viszony alakításában, valamint a harmadik világban történő kommunista expanzió előmozdítása terén. Ez a külpolitikai fordulat már 1956 októberéig is számos komoly pozitív változást eredményezett, ezek jelentősége azonban a forradalom után idővel elhalványult a történeti emlékezetben. Ilyenek voltak például a műszaki zár, vagyis a "vasfüggöny" lebontása az osztrák határon, a magyar-jugoszláv kibékülés, a külföldi utazási korlátozások enyhítése, diplomáciai kapcsolat létesítése a NATO-tag Görögországgal, valamint az 1953 óta tartó tárgyalások eredményeként a magyar-angol pénzügyi egyezmény megkötése. A kötet szerzői, akik mindannyian a téma jeles kutatói, e kötet számára egységes szerkesztői koncepció alapján készítették el tanulmányaikat. A kötet koncepcióját, illetve az elkészült kéziratokat a szerzők két workshopon vitatták meg, így a könyv valódi szakmai műhelymunka eredményének tekinthető, amely öt hazai tudományos intézmény (1956-os Intézet, Magyar Országos Levéltár, MTA Történettudományi Intézete, Politikatörténeti Intézet, Teleki Intézet) munkatársait mozgósította a közös cél érdekében. Ennek megfelelően a tizenhárom relációt vizsgáló tanulmányok két részből állnak: az első rész az 1956-os év bilaterális történéseit ismerteti 1956. október 23-ig, valamint az előzményeket, többnyire 1953- tól. A második rész pedig az adott országnak a magyar forradalommal kapcsolatos reakcióit, a forradalom alatti kétoldalú kapcsolatokat (ha voltak) elemzi, illetve a magyar események helyi hatását, percepcióját mutatja be általában 1957-58-ig, néhány esetben pedig a hatvanas évek elejéig történő kitekintéssel. A kötet így az első olyan tudományos vállalkozás, amely a legújabb kutatások alapján ad átfogó képet az ötvenes évek közepén a magyar külpolitikában megindult átalakulásról, egységes koncepció alapján bemutatva és elemezve mind az 1953 után kibontakozó evolúciós folyamatokat, mind pedig az 1956-os revolúció következtében előállott rendkívüli helyzet nemzetközi következményeit. Reményeink szerint a téma újszerű megközelítése, illetve az alig egyéves, ám igen intenzív műhelymunka meggyőző és látványos eredménye újabb lendületet ad a hazai hidegháború-történeti kutatások további kibontakozásához. A kötet emellett hiánypótló kiadvány lesz a felsőoktatás számára is, és remélhetőleg a széles olvasóközönség figyelmére is számot tarthat. A könyvet hézagpótló kutatási segédletnek tekinthető részletes kronológia (Magyarország nemzetközi kapcsolatai, 1953–1958) és bibliográfia egészíti ki. Köszönettel tartozom mindenekelőtt a kötet szerzőinek, akik írásaikat a közösen vállalt koncepció szempontjait mindvégig figyelembe véve készítették el. Különösen hálás vagyok a szöveget gondozó Török Gyöngyvérnek és Nácsa Klárának, akik a szerkesztés során nem mindennapi körülmények között végeztek rendkívüli munkát annak érdekében, hogy a kötet időben megjelenjen. Itt mondok köszönetet az 1956-os Intézet és a Gondolat Kiadó vezetőinek, akik vállalták e fontos munka megjelentetését, és személy szerint Germuska Pálnak, aki a két intézmény közötti hatékony együttműködés megszervezésével járult hozzá a munka sikeres befejezéséhez. Békés Csaba
|