Tischler János
Politikai-gazdasági bűnügyek az 1960-as évek első felében
Török István pere
Az 1960-as évek első felében két nagy gazdasági-politikai bűnüggyel kellett szembenéznie a kádári vezetésnek. Mindkét eset politikai szálai a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság egyes tagjaihoz is elvezettek, sőt az 1961-es ügy főszereplője, Török István, a Vasas Szakszervezet főtitkára maga is a KB tagja volt.
Mindkét esemény időben egybeesett egy-egy Kádár ellen irányuló baloldali mozgolódással: 1961-ben a szándékosan felnagyított katonai összeesküvéssel, míg három évvel később Hruscsov bukása egy időre megkérdőjelezte Kádár pozícióit Moszkvában és Budapesten egyaránt, és ezen néhányan felbátorodtak idehaza. Mind Török, mind Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat nagyhatalmú vezetője Kádár valódi hívének számított, s míg a Vasas Szakszervezet főtitkára saját kapzsiságának és mohóságának esett áldozatul, addig Onódy ügyét „megkreálták”.
A Török- és az 1964 őszén kirobbant Onódy-ügyre a politikai vezetés eltérően reagált. Az elsőben a nyilvánosság teljes kizárását és az enyhe büntetést választotta, Törökön inkább a KB-ból és a pártból való kizárással statuáltak példát, illetve azzal, hogy semmiféle vezető beosztásba nem térhetett többé vissza. Ezzel ellentétben Onódyt a politikai akarat nem engedte „puhán” landolni – ez minden bizonnyal abból is következett, hogy Kádár helyzete 1961-ben messze nem ingott meg annyira, mint 1964-ben. Török a komoly börtönbüntetést megúszhatta, mert bár Kádárral az itthoni balosok elégedetlenek voltak, de támogatottságuk csekélynek bizonyult itthon és a Kremlben is, így mozgolódásuk veszélytelen volt. Ezért Törököt nem kellett „odadobni”, és perének „jelentést” adni, arra ott voltak a katonák. Ez a tanulmány az ő korrupciós esetét veszi górcső alá.
|
|
|
|
|
|
|