Vissza a könyvhöz

Nagy-Csere Áron: A múltfeltárók esete a posztmodernnel
Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián könyvéről
 
Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon. 1956-1990. 1956-os Intézet-Corvina, Budapest, 2008. 515.
 
Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián közös kötetének bemutatóján mind az '56-os Intézet, mind a Corvina Kiadó vezetője „korszakos jelentőségű” munka megszületéséről beszélt, ezzel szemben a művet a recenzens részletességével ismertető Romsics Ignác professzor szokatlanul kemény hangú bírálattal élt a szerzők irányában. Az ellentétes előjelű értékelések felkeltették érdeklődésemet, s még aznap izgalommal vegyes kíváncsisággal vettem kézbe a kötetet, hogy megtudjam, valóban „korszakos” mű született-e. (...)

Betekintő, 2008. 2. sz.

A teljes recenziót itt olvashatja: http://www.betekinto.hu/Default.aspx?cikkId=88  

Ungváry Krisztián: Megjegyzések Nagy-Csere Áron recenziójához

A recenzáltnak általában nem feladata a műveikről írottakról vitatkozni. El kell fogadnia, ha hiányosságaira felhívják a figyelmet, és el kell fogadnia azt is, ha kritikusa véleménye az övétől gyökeresen eltér. Egy tudományos munka ismertetése azonban bizonyos szabályokat követ: először ismertetni kell a kérdés tudományos irodalmát, és ennek kontextusában kell elhelyezni a recenzálandó szöveget. Illendő, hogy ennek kapcsán általánosságban is tárgyalásra kerüljön, hogy az adott tudományos téma hogyan és mennyiben érdekes, mi a történeti jelentősége. Ez után jön a mű tárgyalása. (...)

A teljes recenziót itt olvashatja: http://www.betekinto.hu/Default.aspx?cikkId=94
 

Nagy–Csere Áron: A teregetett szennyes és az elhallgatott folt

Amennyiben jól értelmezem Ungváry Krisztián megjegyzéseit, akkor nehéz szívvel ugyan, de be kell ismernem, hogy korábbi sejtésem beigazolódott: az Elhallgatott múlt szerzői nem szándékosan alkalmazták könyvük írása során a posztmodern narráció eszköztárát. Módfelett sajnálom, hogy Ungváry teljesen félreérti mondanivalómat, ugyanakkor – vele ellentétben – elfogadom szövegem szabad értelmezését.

Mindezeken túl színt kell, hogy valljak: bár Ungváry személyét ért intézményes támadásként értékeli írásomat (ennek megfelelően is reagál), valójában azt én egymagam, előre megfontolt hátsó szándékkal és önös érdekből (mivel pénzt is kaptam érte: anyagi haszonszerzés céljából, aljas indokból) követtem el. Legfontosabb célom (hátsó szándékom) az volt, hogy bemutassam: még egy olyan szövegen is ki lehet tapintani a nyelvi fordulat utáni – ha úgy tetszik: posztmodern – történetírás eszköztárának nyomait, amely szöveg szerzőinek láthatóan fogalmuk sincs a nyelvi fordulat utáni történetírásról. Mindezzel azt kívántam szemléltetni, hogy még a leginkább hagyományos szemléletű (a levéltári forrásokat fetisizáló, a „múlt megismerésében, feltárásában” vakon hívő) történészek sem kerülhetik el, hogy szembenézzenek a „posztmodern állapot” kihívásaival. (...)

 Betekintő, 2008. 3. sz.

A teljes recenziót itt olvashatja: http://www.betekinto.hu/Default.aspx?cikkId=95

Soós Viktor Attila: Mozaikok a pártállam és a belügy működéséről

A 2008-as esztendő egyik vitathatatlan könyvpiaci sikere Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián közös kötete. A szerzők hiánypótló kézikönyvet tettek le az asztalra – valószínűleg sokak bánatára, hiszen mindazok nevesítve lettek ebben a kötetben. akik az 1956-1990 közötti rendszer állambiztonsága működtetőinek tevékenységét el akarták hallgatni. (...)

Kommentár, 2008/5. szám.
A teljes recenziót itt olvashatja: http://www.kommentar.info.hu/soos_viktor_attila-mozaikok_a_partallam_es_a_belugy_mukodeserol_1956-1990.pdf

Nádori Péter: Aljasság és nosztalgia: könyvek Kádár Jánosról és koráról

Tabajdi Gábor, Ungváry Krisztián:
Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990
Corvina / 1956-os Intézet, 516 oldal, 3990 Ft

Célkitűzés
A Kádár-korszakbeli állambiztonsági szervek történetének, felépítésének, módszereinek és vezetőinek minden eddiginél átfogóbb, monografikus bemutatása. A kötetet jegyző két történész fontosnak tartja feltárni azt a kapcsolatrendszert is, amely az állambiztonságot, vagyis a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségét a korszak politikai és társadalmi intézményrendszerével összefűzte. Egyértelmű céljuk az is, hogy az állambiztonság egykori működéséről a mai Magyarországon forgalomban levő hiedelmek, megalapozatlan vélekedések, közhelyek ellen fellépjenek.

Megvalósítás
Az állambiztonság működésének minden eddiginél részletesebb bemutatása egyértelműen sikerült, a könyv mégsem a teljesség igényét is kiszolgáló monográfia. Nem is lehet az, hiszen az időszak állambiztonsági iratainak egy része megsemmisült, míg mások ma sem hozzáférhetők a történészek számára. Az állambiztonság 1956 utáni szervezettörténete, a belső elhárítás vezetőinek pályaképe, illetve a kötet bő felét kitevő egyes esetekről - például a katolikus egyház vezetőinek beszervezéséről, a demokratikus ellenzékhez kötődő szabadegyetem megfigyeléséről és bomlasztásáról, egy független békemozgalom szétveréséről - szóló tanulmányok átélhető és igencsak kietlen mozaikképet rajzolnak arról, hogyan lépett fel a rendszer azok ellen, akiket valamilyen okból ellenségei közé sorolt.
 

Nosztalgia
A legendaoszlatás egyik célpontja az a vélekedés, mely szerint a Kádár-korszakban minden bokorban ügynökök figyeltek (a valóságban, mint kiderül, a hálózati személyek száma egyszerre soha nem haladta meg a néhány ezret), a szerzők ugyanakkor szemernyi kétséget sem hagynak afelől, hogy a rendszer fennállása során végig igazi rendőrállam volt. Hangsúlyozzák, hogy az állambiztonság tevékenyége - akár zsarolásos beszervezések, akár ellehetetlenített karrierek, akár súlyos börtönbüntetések útján - számos emberi sors tragikus alakulásához vezetett. A köteten végigvonul az a szándék, hogy tényekkel világítsanak rá: az állambiztonság működésének főszereplői nem az ügynökök voltak, hanem a pártállam vezetői, akik megrendelőként, illetve a belügyminisztériumi munkatársak, akik végrehajtóként vettek részt abban. A szerzők mindkét kört gyakorta illetik erkölcsi ítéletekkel - nevezik például aljasnak -, ami részben érthető egy olyan országban, amely máig nem nézett szembe múltjának e vonatkozásaival, másrészt azonban inkább gyengíti a leírt szöveg erejét. Érdemes lett volna az olvasókra bízni az ítélkezést.

Tanulság
Eddig is mindenki tudhatta, hogy a Kádár-rendszerben a titkosrendőrségre támaszkodó, elnyomó hatalom uralkodott. Az Elhallgatott múlt nagy erénye, hogy az egyes akciók, egyes pártfunkcionáriusok és egyes rendőrök szintjén mutatja be, hogyan működött ez a mechanizmus. A bemutatott példák egyértelműen igazolják a szerzők állítását, mely szerint Magyarországon az állambiztonság nem volt "állam az államban", nem volt független. Ezt azt is jelenti, hogy az állambiztonságnak korántsem volt teljhatalma (megyei párttitkárok, de akár tanácsi vezetők is mondhattak nemet elképzeléseikre), ugyanakkor a párt- és állami vezetők - a KISZ-titkárokig bezárólag - minden szinten a belüggyel összefonódva, együttműködve építették az úgynevezett szocializmust. Az is kiderül, hogy a rendszert jellemző pazarlás, hatékonytalanság és korrupció az állambiztonság munkáját is áthatotta - ami persze semmitől sem óvta meg azokat, akik a szerv célpontjai voltak.

Origo, 2008. július 10. http://www.origo.hu/itthon/20080710-konyvkritika-kadar-el-mindennapok-kadar-koraban-tukorszilankok-retroszotar-comics-a.html?pIdx=5

Tamás Scheibner: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon, 1956–1990

Krisztián Ungváry can be considered one of the stars among Hungary’s younger generation of historians today, even if star here does not fully correspond to the American meaning of the word. His first monograph on The Siege of Budapest (1998) became an international bestseller in the field, and his more recent book, A magyar honvédség a második világháborúban (The Hungarian Army in the Second World War, 2005) has also generated widespread interest in his home country. Moreover, he has been a protagonist in a series of public debates on sensitive historical issues, and became a frequently interviewed expert on 20th century political and military history in the mass media. In Elhallgatott múlt, he and his co-author, Gábor Tabajdi focus on a not less controversial theme: the operation of the Hungarian secret police between the 1956 revolution and the first democratic elections in 1990. Ungváry is in a unique position when it comes to researching secret police files, since he is a member of the professional committee, called upon in Spring 2007 by the prime minister of Hungary, to overview the files that resulted from the activities of the secret police under communism, but which remain classified as confidential to this day. According to the Introduction, the first version of Elhallgatott múlt was presented in a workshop in September 2007 and thus some of the results of this committee’s work might already be included in this book, however this concerns only the general understanding of the secret police’s operations, and not the factual data since members of the committee are not yet allowed to inform the public about the documents they scanned. (...)

ECE Journal, 2008

A teljes recenziót itt olvashatja:  http://www.ece.ceu.hu/?q=node/131