AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM ÉLETÚTINTERJÚINAK
ANNOTÁLT JEGYZÉKE

Az életútinterjúk annotált jegyzékét az interjúalanyok nevének ABC sorrendjében közöljük.
Feltüntetjük az interjúalany nevét, születési (halálozási), évét, foglalkozását és életútjának főbb állomásait az interjúkészítés időpontjáig, a tematikus, egy eseményre, tényre koncentráló, nem teljes életútinterjúknál pedig azt a kutatási területet, amelyre az interjú irányul. A település nevét csak a nem Budapesten élő, tevékenykedő interjúalanyoknál jelezzük. Az 1956-os forradalom résztvevőinél feltüntetjük az interjúalany tevékenységét, annak helyszínét, az esetleges letartóztatást, illetve internálást, valamint a szabadságvesztés időtartamát. A forradalommal kapcsolatos tevékenységük miatt Magyarországon elítélteknél a szabadulás évét csak azoknál adjuk meg, akik nem a részleges (1959, 1960) vagy nem az általános amnesztiával (1963) szabadultak. Az utolsó sorban közöljük az interjú nyilvánosságának szintjét, nyilvántartási számát, készítésének évét, terjedelmét (ív és melléklet), valamint az interjúkészítő nevét.
Abban az esetben, ha az interjú tematikus, *-gal;
ha az interjú töredék, valamilyen okból megszakadt, [T]-vel;
ha az interjú Az ötvenhatosok második nemzedéke kutatás keretében készült, [GY]-vel;
ha az interjú az 1981–1985 közötti vezetővizsgálat keretében készült, a nyilvántartási szám előtti V-vel;
ha az interjú a Másik Magyarország kutatás keretében készült, [MM]-mel jelöljük.
Az interjúk nyilvánossági szintje a következő módon értelmezendő:
nyilvános=szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével;
kutatható=szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges;
zárt=mind a kutatáshoz, mind az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges.

Almási László (1926), fényképész, fotóművész. 1954-ben műtermet nyitott a Király utcában. A forradalom alatt Budapest utcáin fényképezett, a képek megjelentek nyugati lapokban. 1957-ben disszidált. Rövid bécsi, majd németországi tartózkodás után 1959-től az USA-ban élt, elsősorban laborálással foglalkozott. 2002-ben hazatelepült.
[nyilvános] »830« 2006. 4 ív, Kresalek Gábor

Andi József (1946), betanított munkás, gépkocsivezető, 1990 után önkormányzati képviselő, bérleményellenőr. Apját, Andi József (1924-58) katonatisztet, aki 1956. november 2-tól a csepeli nemzetőrség tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban, halálra ítélték, és kivégezték. A családot emiatt sorozatos diszkrimináció érte.[GY]
[nyilvános] »626« 1995. 4 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Andorka Rudolf (1931–1997), jogász, szociológus. 1956. november 4-e után egyetemi hallgatóként részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában és a szellemi ellenállásban. 1957-ben 5 hónap szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után fordítóként, majd 1962-84 között a Központi Statisztikai Hivatalban szociológusként dolgozott. 1984-től a közgazdaság-tudományi egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 1991-től az egyetem rektora volt. 1990-ben az MTA tagja lett.
[nyilvános] »567« 1993–1994. 11 ív, Javorniczky István

András Gusztáv Ágoston (1914), tanár Nagyváradon. Az 1956-os magyar forradalmat követően szervezkedés vádjával tizennyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »502« 1993. 4 ív, Gagyi-Balla István

Angeli János (1921), kertészmérnök. 1956-ban a Veszprém Megyei Forradalmi Bizottság tagja. 1957-ben egy év bujkálás után önként jelentkezett a rendőrségen. Tíz hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »452« 1992. 5 ív, Ferenczy Erika

Angyalosi Gergely (1953), irodalomtörténész. Az 1979-es „Charta” aláírást követően egy évig állástalan, a demokratikus ellenzék támogatói körének tagja, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője. [MM]
[nyilvános] »810« 2005. 2 ív, Kőműves Ágnes

Antal Árpád (1925), egyetemi tanár Kolozsváron. A Bolyai Egyetem 1945–1987 közötti életéről, kiemelten az 1956-os eseményekről, illetve azok hatásáról beszél.
[zárt] »477« 1992. 5 ív, Gagyi-Balla István

Ányos Aladár (1941), kisiparos-vállalkozó. 1956-ban részt vett a budai középiskolás diákfelkelésben. Másfél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »414« 1992. 3 ív, Ferenczy Erika

Ápelesz István (1928), kereskedő, benzinkutas. 1956-ban a Corvin közben, majd a Tűzoltó utcai csoport tagjaként harcolt, az Erkel utcai garázs őrizetére alakult egység vezetője volt. A forradalom után Nyugat-németországba emigrált, 1989-ben hazatért.
[nyilvános] »396« 1992. 5 ív, Eörsi László

Apró József (1934), szerszámkészítő. 1955–1956-ban a Petőfi Kör tagja volt. 1956-ban a kispesti nemzetőrség vezetője volt. Decemberben elhagyta az országot, Ausztráliában, Melbourneben telepedett le. 2001-ben családjával együtt hazaköltözött. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség ügyvezető elnöke. *
[kutatható] »706« 1999. 1 ív, Lökkös Attila
[nyilvános] »744« 2001. 6 ív, Lénárt András

Aranyi Sándor (1907–1982), orvos. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1950-ben a Sólyom-perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1954-es rehabilitálása után a csongrádi szülőotthon igazgató-főorvosa.
[nyilvános] »95« 1981–1982. 10 ív és melléklet, Kubinyi Ferenc

Árkos Antal (1924), író, szerkesztő, műfordító. 1945–1946-ban rendőr, majd munkás. Ezt követően az Eötvös Kollégium tagja, újságíró. 1956-ban Angliába emigrált, a hatvanas években hazatért. Az Ifjúsági, illetve a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője.
[kutatható] »41« 1986–1987. 40 ív, Havas Fanny

Árokházi György (1933–1997), villamosmérnök, automatika szakmérnök. 1956-ban Székesfehérváron újságíró, a forradalom alatt a Vörösmarty rádió riportere volt, emiatt elbocsátották állásából. 1957-72 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár telefontervezője, 1972-89 között a Honvédelmi Minisztérium távhívó rendszerének kifejlesztője volt.
[nyilvános] »574« 1994. 5 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Ásványi Rezső (1935), jogász, anyagbeszerző. 1956-ban nemzetőrként részt vett a Magyar Rádió technikai berendezéseinek védelmében, és részt vett a rabok Gyűjtőfogházból való kiszabadításában. 1957-ben a joghallgatók perében két és fél év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »431« 1992. 9 ív, Romvári Zsuzsa

Asztalos János (1927), anár, újságíró. 1956 októberében Tatabányán részt vett a Komárom Megyei Figyelő szerkesztésében. A forradalmat támogató cikkei miatt 1958-ban másfél év szabadságvesztésre ítélték. 1959 áprilisában szabadult. Előbb fizikai munkás volt, majd 1961-től újból tanított.
[nyilvános] »484« 1992. 3 ív, Germuska Pál

AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM ÉLETÚTINTERJÚINAK
ANNOTÁLT JEGYZÉKE

Az életútinterjúk annotált jegyzékét az interjúalanyok nevének ABC sorrendjében közöljük.
Feltüntetjük az interjúalany nevét, születési (halálozási), évét, foglalkozását és életútjának főbb állomásait az interjúkészítés időpontjáig, a tematikus, egy eseményre, tényre koncentráló, nem teljes életútinterjúknál pedig azt a kutatási területet, amelyre az interjú irányul. A település nevét csak a nem Budapesten élő, tevékenykedő interjúalanyoknál jelezzük. Az 1956-os forradalom résztvevőinél feltüntetjük az interjúalany tevékenységét, annak helyszínét, az esetleges letartóztatást, illetve internálást, valamint a szabadságvesztés időtartamát. A forradalommal kapcsolatos tevékenységük miatt Magyarországon elítélteknél a szabadulás évét csak azoknál adjuk meg, akik nem a részleges (1959, 1960) vagy nem az általános amnesztiával (1963) szabadultak. Az utolsó sorban közöljük az interjú nyilvánosságának szintjét, nyilvántartási számát, készítésének évét, terjedelmét (ív és melléklet), valamint az interjúkészítő nevét.
Abban az esetben, ha az interjú tematikus, *-gal;
ha az interjú töredék, valamilyen okból megszakadt, [T]-vel;
ha az interjú Az ötvenhatosok második nemzedéke kutatás keretében készült, [GY]-vel;
ha az interjú az 1981–1985 közötti vezetővizsgálat keretében készült, a nyilvántartási szám előtti V-vel;
ha az interjú a Másik Magyarország kutatás keretében készült, [MM]-mel jelöljük.
Az interjúk nyilvánossági szintje a következő módon értelmezendő:
nyilvános=szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével;
kutatható=szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges;
zárt=mind a kutatáshoz, mind az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges.

Almási László (1926), fényképész, fotóművész. 1954-ben műtermet nyitott a Király utcában. A forradalom alatt Budapest utcáin fényképezett, a képek megjelentek nyugati lapokban. 1957-ben disszidált. Rövid bécsi, majd németországi tartózkodás után 1959-től az USA-ban élt, elsősorban laborálással foglalkozott. 2002-ben hazatelepült.
[nyilvános] »830« 2006. 4 ív, Kresalek Gábor

Andi József (1946), betanított munkás, gépkocsivezető, 1990 után önkormányzati képviselő, bérleményellenőr. Apját, Andi József (1924-58) katonatisztet, aki 1956. november 2-tól a csepeli nemzetőrség tagjaként részt vett a fegyveres ellenállásban, halálra ítélték, és kivégezték. A családot emiatt sorozatos diszkrimináció érte.[GY]
[nyilvános] »626« 1995. 4 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Andorka Rudolf (1931–1997), jogász, szociológus. 1956. november 4-e után egyetemi hallgatóként részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában és a szellemi ellenállásban. 1957-ben 5 hónap szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után fordítóként, majd 1962-84 között a Központi Statisztikai Hivatalban szociológusként dolgozott. 1984-től a közgazdaság-tudományi egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 1991-től az egyetem rektora volt. 1990-ben az MTA tagja lett.
[nyilvános] »567« 1993–1994. 11 ív, Javorniczky István

András Gusztáv Ágoston (1914), tanár Nagyváradon. Az 1956-os magyar forradalmat követően szervezkedés vádjával tizennyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »502« 1993. 4 ív, Gagyi-Balla István

Angeli János (1921), kertészmérnök. 1956-ban a Veszprém Megyei Forradalmi Bizottság tagja. 1957-ben egy év bujkálás után önként jelentkezett a rendőrségen. Tíz hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »452« 1992. 5 ív, Ferenczy Erika

Angyalosi Gergely (1953), irodalomtörténész. Az 1979-es „Charta” aláírást követően egy évig állástalan, a demokratikus ellenzék támogatói körének tagja, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője. [MM]
[nyilvános] »810« 2005. 2 ív, Kőműves Ágnes

Antal Árpád (1925), egyetemi tanár Kolozsváron. A Bolyai Egyetem 1945–1987 közötti életéről, kiemelten az 1956-os eseményekről, illetve azok hatásáról beszél.
[zárt] »477« 1992. 5 ív, Gagyi-Balla István

Ányos Aladár (1941), kisiparos-vállalkozó. 1956-ban részt vett a budai középiskolás diákfelkelésben. Másfél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »414« 1992. 3 ív, Ferenczy Erika

Ápelesz István (1928), kereskedő, benzinkutas. 1956-ban a Corvin közben, majd a Tűzoltó utcai csoport tagjaként harcolt, az Erkel utcai garázs őrizetére alakult egység vezetője volt. A forradalom után Nyugat-németországba emigrált, 1989-ben hazatért.
[nyilvános] »396« 1992. 5 ív, Eörsi László

Apró József (1934), szerszámkészítő. 1955–1956-ban a Petőfi Kör tagja volt. 1956-ban a kispesti nemzetőrség vezetője volt. Decemberben elhagyta az országot, Ausztráliában, Melbourneben telepedett le. 2001-ben családjával együtt hazaköltözött. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség ügyvezető elnöke. *
[kutatható] »706« 1999. 1 ív, Lökkös Attila
[nyilvános] »744« 2001. 6 ív, Lénárt András

Aranyi Sándor (1907–1982), orvos. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1950-ben a Sólyom-perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1954-es rehabilitálása után a csongrádi szülőotthon igazgató-főorvosa.
[nyilvános] »95« 1981–1982. 10 ív és melléklet, Kubinyi Ferenc

Árkos Antal (1924), író, szerkesztő, műfordító. 1945–1946-ban rendőr, majd munkás. Ezt követően az Eötvös Kollégium tagja, újságíró. 1956-ban Angliába emigrált, a hatvanas években hazatért. Az Ifjúsági, illetve a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője.
[kutatható] »41« 1986–1987. 40 ív, Havas Fanny

Árokházi György (1933–1997), villamosmérnök, automatika szakmérnök. 1956-ban Székesfehérváron újságíró, a forradalom alatt a Vörösmarty rádió riportere volt, emiatt elbocsátották állásából. 1957-72 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár telefontervezője, 1972-89 között a Honvédelmi Minisztérium távhívó rendszerének kifejlesztője volt.
[nyilvános] »574« 1994. 5 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Ásványi Rezső (1935), jogász, anyagbeszerző. 1956-ban nemzetőrként részt vett a Magyar Rádió technikai berendezéseinek védelmében, és részt vett a rabok Gyűjtőfogházból való kiszabadításában. 1957-ben a joghallgatók perében két és fél év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »431« 1992. 9 ív, Romvári Zsuzsa

Asztalos János (1927), anár, újságíró. 1956 októberében Tatabányán részt vett a Komárom Megyei Figyelő szerkesztésében. A forradalmat támogató cikkei miatt 1958-ban másfél év szabadságvesztésre ítélték. 1959 áprilisában szabadult. Előbb fizikai munkás volt, majd 1961-től újból tanított.
[nyilvános] »484« 1992. 3 ív, Germuska Pál

AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM ÉLETÚTINTERJÚINAK
ANNOTÁLT JEGYZÉKE

Az életútinterjúk annotált jegyzékét az interjúalanyok nevének ABC sorrendjében közöljük.
Feltüntetjük az interjúalany nevét, születési (halálozási), évét, foglalkozását és életútjának főbb állomásait az interjúkészítés időpontjáig, a tematikus, egy eseményre, tényre koncentráló, nem teljes életútinterjúknál pedig azt a kutatási területet, amelyre az interjú irányul. A település nevét csak a nem Budapesten élő, tevékenykedő interjúalanyoknál jelezzük. Az 1956-os forradalom résztvevőinél feltüntetjük az interjúalany tevékenységét, annak helyszínét, az esetleges letartóztatást, illetve internálást, valamint a szabadságvesztés időtartamát. A forradalommal kapcsolatos tevékenységük miatt Magyarországon elítélteknél a szabadulás évét csak azoknál adjuk meg, akik nem a részleges (1959, 1960) vagy nem az általános amnesztiával (1963) szabadultak. Az utolsó sorban közöljük az interjú nyilvánosságának szintjét, nyilvántartási számát, készítésének évét, terjedelmét (ív és melléklet), valamint az interjúkészítő nevét.
Abban az esetben, ha az interjú tematikus, *-gal;
ha az interjú töredék, valamilyen okból megszakadt, [T]-vel;
ha az interjú Az ötvenhatosok második nemzedéke kutatás keretében készült, [GY]-vel;
ha az interjú az 1981–1985 közötti vezetővizsgálat keretében készült, a nyilvántartási szám előtti V-vel;
ha az interjú a Másik Magyarország kutatás keretében készült, [MM]-mel jelöljük.
Az interjúk nyilvánossági szintje a következő módon értelmezendő:
nyilvános=szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével;
kutatható=szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges;
zárt=mind a kutatáshoz, mind az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges.

AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM ÉLETÚTINTERJÚINAK
ANNOTÁLT JEGYZÉKE

Az életútinterjúk annotált jegyzékét az interjúalanyok nevének ABC sorrendjében közöljük.
Feltüntetjük az interjúalany nevét, születési (halálozási), évét, foglalkozását és életútjának főbb állomásait az interjúkészítés időpontjáig, a tematikus, egy eseményre, tényre koncentráló, nem teljes életútinterjúknál pedig azt a kutatási területet, amelyre az interjú irányul. A település nevét csak a nem Budapesten élő, tevékenykedő interjúalanyoknál jelezzük. Az 1956-os forradalom résztvevőinél feltüntetjük az interjúalany tevékenységét, annak helyszínét, az esetleges letartóztatást, illetve internálást, valamint a szabadságvesztés időtartamát. A forradalommal kapcsolatos tevékenységük miatt Magyarországon elítélteknél a szabadulás évét csak azoknál adjuk meg, akik nem a részleges (1959, 1960) vagy nem az általános amnesztiával (1963) szabadultak. Az utolsó sorban közöljük az interjú nyilvánosságának szintjét, nyilvántartási számát, készítésének évét, terjedelmét (ív és melléklet), valamint az interjúkészítő nevét.
Abban az esetben, ha az interjú tematikus, *-gal;
ha az interjú töredék, valamilyen okból megszakadt, [T]-vel;
ha az interjú Az ötvenhatosok második nemzedéke kutatás keretében készült, [GY]-vel;
ha az interjú a Másik Magyarország kutatás keretében készült, [MM]-mel jelöljük.
Az interjúk nyilvánossági szintje a következő módon értelmezendő:
nyilvános=szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével;
kutatható=szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges;
zárt=mind a kutatáshoz, mind az idézéshez az interjúalany és az interjúkészítő engedélye szükséges.

Babay István (1914), technikus. 1956-ban a Nagybudapesti Központi Munkástanács titkára. 1957-ben hét hónapig előzetes letartóztatásban volt.
[nyilvános] »262« 1990. 19 ív, Molnár Adrienne

Babics Antal (1902–1992), orvos, politikus. 1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Urológiai Klinikáján gyakornok, tanársegéd, 1940-től a klinika magántanára, 1941-42-ben megbízott vezetője volt. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1945-74 között az Urológiai Klinika igazgatója, egyetemi tanár. 1950-53-ban a Központi Állami Kórház főigazgatója. 1949-50-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem, 1952-59 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem dékánja. 1950-től az Orvosegészség-ügyi Dolgozók Szakszervezete elnöke, 1956. október 26-31. között a Nagy Imre-kormány egészségügyi minisztere, 1963-71-ben országgyűlési képviselő volt. 1950-ben az MTA rendes tagjává választották.
[kutatható] »128« 1987–1988. 11 ív, Sebes Anna

Baczoni Jenő (1907–1996), tanár, közgazdász. 1932–1949 között a Magyar Nemzeti Bankban tisztviselő, osztályvezető-helyettes, majd 1954-ig a Pénzügyminisztérium devizagazdálkodási osztályának vezetője. 1954–1975 között külkereskedelmi miniszterhelyettes, államtitkár. A Külkereskedelmi Bank alapító elnöke.
[kutatható] »32« 1986. 5 ív, Pécsi Vera

Bácsi József (1926), esztergályos. 1945-től a Csepel Vas- és Fémműveknél esztergályos, 1951-55 között szakoktató volt. 1945-ben belépett az MKP-be, a Rajk-per idején visszaadta a párttagkönyvét. 1956-ban a Csepeli Központi Munkástanács elnökhelyettesévé választották. 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, a csepeli Motorkerékpárgyárban, majd a Csepel Vas- és Fémművek Szolgáltatóüzemében dolgozott. 1981-85 között raktáros volt.
[nyilvános] »214« 1989. 15 ív, Vágvölgyi B. András

Bácskai Tamás (1925–2007), közgazdász. 1949–1950-ben a Pénzügyminisztériumban a jóvátételi adósságokkal foglalkozott, majd 1962-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára. 1962–1968 között a Békevilágtanács titkára. Ezt követően 1984-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója, osztályvezetője, ügyvezető igazgatója. 1984 óta a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Pénzügyi Tanszékének vezetője.
[kutatható] »63« 1987. 25 ív, Pécsi Vera

Bácskai Vera (1930), történész. Tánczos Gábor özvegye. Egyetemi tanulmányait 1948 és 1953 között Leningrádban végezte. 1953-tól az ELTE egyetemes középkori tanszékén tanársegéd, majd 1954-től az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának aspiránsa volt. 1956. november 4-én férjével menedékjogot kapott a jugoszláv követségen, majd a Nagy Imre-csoporttal Romániába deportálták. 1959 és 1976 között Budapest Főváros Levéltárának, 1976-1979 között a Budapesti Történeti Múzeumnak tudományos munkatársa, majd 1991-ig a Közép- és Kelet-Európai Akadémiai Kutatási Központ tudományos főmunkatársa volt. 1991 és 2000 között az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténet Tanszékének alapító tanszékvezetője, 2001-től professor emerita.
[kutatható] »370« 1992. 5 ív, Hegedűs B. András
[nyilvános] »370.2« 2007–2008. 11 ív, Keller Márkus

Bagó Gyula (1932), mérnök. 1956-ban egyetemistaként részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem forradalmi eseményeiben és az illegális Élünk terjesztésében. A Tóth Ilona-perben két év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »375« 1992. 13 ív, Gyenes Pál

Bajszczak, Jerzy (1936), 1956-ban egyetemista Krakkóban. A Magyarok Megsegítése Egyetemi Bizottsága alapítójaként lengyel segélyakció megszervezésében és a segélyek Budapestre juttatásában közreműködött.*
[nyilvános] »622« 1993. 1 ív, Tischler János

Bakay Ferenc (1942), zenész. 1959-től műszerész szakmunkás volt, a hatvanas évek második felétől pedig a vendéglátó-iparban dolgozik, mint zongorista. 1968-tól főállásban zongorázik szólóban és különböző zenekarokban egyaránt. 1976-tól - Seres Rezső utódaként - a Kispipa étteremben zongorázik. A zenélés mellett taxisofőr és gépjárműoktató, valamint egy társasház műszaki vezetője.
[nyilvános] »856« 2006–2007. 2 ív, Havadi Gergő

Bak M. János (1929), tanár, történész. 1945-től részt vett a MADISZ és a Diákszövetség, 1956-ban a Petőfi Kör munkájában. A forradalom alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságában tevékenykedett. 1956-tól Németországban, Angliában, majd Kanadában élt. 1959-ben a brüsszeli Nagy Imre Intézet egyik alapítója, 1968–1992 között a vancouveri egyetem professzora.
[kutatható] »75« 1986–1987. 14 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Bakonyi Blum József (1929), kalauz. 1956-ban részt vett a Magyar Rádió épületének ostromában, a BESZKÁRT munkástanácsának elnökhelyettese volt. 1958-ban nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »494« 1993. 2 ív, Eörsi László

Bakonyi Sebestyén Endre (1913–1993), elektromérnök, illegális kommunista. 1938–1946 között emigráns Dél-Amerikában. 1947-től az MDP KV munkatársa, majd a Nehézipari Központ igazgatója. 1965-től az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, egyetemi tanár. 1971–1973 között a Beruházási, illetve az Állami Fejlesztési Bank elnöke.
[kutatható] »V.1« 1982. 11 ív, Hegedűs B. András, Kozák Gyula

Balázs György (1927), közgazdász, építészmérnök. 1953–1968 között az Építésügyi Minisztériumban középszintű vezető. 1968-tól a Középület-építő Vállalat, 1977-től a 43. számú Állami Építőipari Vállalat, majd 1980-tól az Épületgazdasági és Szervezési Intézet igazgatója.
[kutatható] »V.31« 1982. 10 ív, Baross Gyöngyvér

Balajthy Anna (1948), közgazdász. A Szövetkezeti Kutatóintézet munkatársa volt. Politikai tevékenysége miatt férjével, Zsille Zoltánnal emigrált, 1992-ben tért haza. Jelenleg szociológusként dolgozik. [MM]
[kutatható] »804« 2005. 8 ív, Lugossy István

Bali Mária (1951), porcelánfestő. Szófiában a Magyar Köztársaság követségének alkalmazottja. Édesapját, Bali Sándor (1923–1982), szerszámkészítőt, a Budapesti Híradástechnikai Gépgyár Munkástanácsának elnökét, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács egyik vezetőjét 1958-ban tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték.[GY]
[nyilvános] »683« 1997. 2 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Bálint József (1931), közgazdász. 1955–1966 között a Somogy Megyei Tanácsnál közgazdász. 1967–1974 között a Fővárosi Vízművek üzemgazdasági osztályvezetője. 1975-től a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban főosztályvezető, illetve gazdasági igazgató.
[kutatható] »V.41« 1982. 4 ív, Szigeti Katalin

Bálint László (1940), 1958-tól az Angyalföldi Központi Gépkezelő Üzemben segédmunkás volt. 1969-ben a rendőrnyomozónak jelentkezett a Budapesti Rendőrkapitányságon, de a kémelhárító alosztályon kapott beosztást és később kiképzést. A Budapesti Rendőrkapitányság Politikai Osztály 3/2-es alosztályán, majd a BM 3/2-es Csoportfőnökségnél mint kémelhárító szolgált főhadnagyi rangban a rendszerváltozásig. Jelenleg mint nyugdíjas a forradalom és a megtorlás történetét kutatja.
[kutatható] »850« 2007. 4 ív, Lugossy István

Balla Attila (1944), anglikán pap. 1956 novemberében szüleivel Ausztráliába emigrált.*
[kutatható] »715« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Balla Bálint (1928), jogász, szociológus. 1956-ban a Ravill Kereskedelmi Vállalat munkástanácsának elnöke. 1965-ben Németországba emigrált. Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem egyik alapítója, egyetemi tanár Berlinben.
[kutatható] »347« 1991. 9 ív és melléklet, Kozák Gyula

Bán István (1931–2006), református lelkész. 1955-56-ban segédlelkész volt Nyíregyházán. 1956. október 31-én és november 2-án beszédet mondott a nyíregyházi rádióban. Az ún. református megújulási mozgalom egyik kezdeményezője volt. 1957-ben 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-es szabadulása után - lelkészi hivatását nem gyakorolhatta - segédmunkás, technikus, majd vízgazdálkodási szakmérnök volt.
[kutatható] »608« 1994. 10 ív, Valuch Tibor

Bánffy István (1919–2005), erdélyi földbirtokos, katonatiszt. 1944-ben megrokkant a fronton. 1949-ben kitelepítették, 1958-ban összeesküvés vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[kutatható] »108« 1987. 19 ív, Balogh Júlia

Bánk Sándor (1922), közgazdász. 1954-ig adminisztrátor, könyvelő, majd a Gyógyszeralapanyag Készletező Vállalat, 1964-től a Reanal Finomvegyszergyár főkönyvelője.
[kutatható] »V.43« 1983. 5 ív, Horváth Dénes

Bányai László (1925), esztergályos. Önkéntesként harcolt a második világháborúban. 1945-ben letartóztatták, és ötévi börtönbüntetésre ítélték. 1947-ben szabadult. A forradalom alatt a pestlőrinci nemzetőrség parancsnoka volt. 1957-ben kivándorolt Ausztráliába.*
[kutatható] »723« 1999. 2 ív, Lökkös Attila

Barabás Lajos (1932), tanító Erdélyben. 1956-ban a budapesti rádió adásait hallgatta, és forradalmi tartalmú verseket olvasott. 1958-ban letartóztatták, és nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után villanyszerelő.
[nyilvános] »599« 1994. 3 ív, Gagyi-Balla István

Baranyai Tibor (1925), férfiszabó, nyomdász, szociáldemokrata politikus. 1945–1947 között a Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom főtitkárhelyettese, a Szakszervezetek Országos Tanácsa munkatársa. 1948-ban emigrált, részt vett az emigráns szociáldemokrata párt munkájában. 1964-ben hazatért.
[kutatható] »89« 1987. 11 ív és melléklet, Kovács András

Barcs Sándor (1912), újságíró. 1948-ig kisgazdapárti politikus. A Rajk-perben népbíró. 1948-tól a Magyar Rádió elnöke, 1950–1980 között az MTI vezérigazgatója. 1953–1975, illetve 1978–1989 között az Elnöki Tanács tagja, 1949–1990 között országgyűlési képviselő. 1965–1974 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, 1949–1963 között a Magyar Labdarugó-szövetség elnöke.
[nyilvános] »81« 1987. 10 ív és melléklet, Kubinyi Ferenc

Bársony János (1931), ács, üzemmérnök. 1953-tól az Építésügyi Minisztériumban középszintű vezető, 1981-től a 43. számú Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.57« 1982–83. 7 ív, Nagy Gyula

Barta Éva (1916–1994), ékszertervező iparművész, keramikus. 1934–1944 között a Szocialista Művészek Csoportjának tagja. 1944-ben Fekete Nagy Bélával üldözött zsidók számára több ezer hamis iratot gyártott. [T]
[nyilvános] »633« 1994. 9 ív, Kozák Gyula

Batonai Margit (1949), cipőfelsőrész-készítő, jelenleg háztartásbeli. Édesapját, Batonai László segédmunkást (1927–1957), aki 1956. november 1–4. között a XXII. kerületben nemzetőr volt, 1957-ben lőszer- és fegyverrejtegetés miatt statáriális bíróság halálra ítélte, majd kivégezték.[GY]
[nyilvános] »590« 1994. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Bazsó József (1920), katonatiszt, műszaki rajzoló. 1943-ban mint honvéd főhadnagyot a keleti frontra irányították. A szovjetek elől menekülve Linzben amerikai hadifogságba esett, majd a szovjet hatóságok Kijevbe hurcolták. Katonai bíróság huszonöt év javító-nevelő munkára ítélte, Vorkután, és Sztálingrádban raboskodott. 1955-ben tért haza.
[kutatható] »759« 2003. 5 ív, Lugossy István

Beck János (1915–2001), vegyész, diplomata. Harcolt a spanyol polgárháborúban, Franciaországba deportálták, majd Németországon keresztül hazaszökött. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1942-ben másfél év, 1949-ben a Rajk-per egyik mellékperében nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1955-ös rehabilitálása után több országban nagykövet.
[nyilvános] »174« 1988. 33 ív és melléklet, Mérő Katalin

Beck Márta Havas Endréné (1912–2002), technikus. 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen folyó kommunista diákszervezkedés miatt egy év börtönbüntetésre ítélték. Emigráns Csehszlovákiában és Angliában. Férje, Havas Endre, aki 1944–1949 között Londonban és Párizsban Károlyi Mihály munkatársa volt, 1953-ban börtönben halt meg.
[nyilvános] »29« 1986. 19 ív és melléklet, Havas Gábor

Beck Tibor (1936), kertészmérnök. 1956-ban nemzetőr és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola MEFESZ-szervezetének titkára volt. 1956 novemberében röplapokat terjesztett. 1958-ban másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Tanulmányait nem folytathatta. Több téeszben agronómusként dolgozott, 1963-ban levelező tagozaton kertészmérnöki diplomát szerzett. 1967-ben a Szobi Szörp Gyümölcsfeldolgozó Rt. egyik alapítója. A hetvenes évektől kutatóintézetekben dolgozott és export-szaktanácsadó volt. A kilencvenes évektől borkészítéssel és borkereskedelemmel foglalkozik.
[nyilvános] »525« 1993. 10 ív, ifj. Beck Tibor

Beke Tibor (1934), építészmérnök. 1956-ban a Műegyetemen a nemzetőrség és a MEFESZ egyik vezetője, részt vett a Móricz Zsigmond körtéri harcokban. A Szirmai Ottó és társai elleni per ötödrendű vádlottjaként hat év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »390« 1992. 12 ív, Ferenczy Erika

Békefi Gabriella (1928), vegyészmérnök. 1956-ban a Tiszamenti Vegyiművek munkástanácsának elnöke, két és fél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »260« 1991. 19 ív, Ferenczy Erika

Belon Gellért (1911–1987), katolikus pap, Kalocsán lapszerkesztő. 1945-ben néhány hónapig letartóztatásban volt. 1959-ben XXIII. János pápa püspökké nevezte ki, de az állami hozzájárulást csak 1982-ben kapta meg, s akkor pécsi segédpüspökké szentelték.
[kutatható] »105« 1987. 4 ív, Deme Tamás

Benedek Ágoston (1934), unitárius lelkész Kolozsváron. Feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt 1959-ben négy év börtönbüntetésre ítélték.*
[nyilvános] »436« 1991. 1 ív, Gagyi-Balla István

Benedek Pál (1921), vegyészmérnök. 1950-től a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanára, majd kutató. 1963-tól a Vegyipari Tröszt főosztályvezetője, illetve kutatóintézeti szaktanácsadó. 1980-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető tanára.
[kutatható] »V. 2« 1981–1982. 16 ív, Hegedűs B. András

Benkő Andor (1915), piarista tanár. 1948-tól a püspöki teológiai előkészítő iskola tanára volt Veszprémben, majd a rend Kecskemétre helyezte. 1962-től a piarista novíciusok promagisztere, majd 1967-től 1980-ig magisztere, közben tanított a rend budapesti gimnáziumában is. 1982-től a bécsi St. Thekla rendház segédlelkésze, majd házfőnöke volt. 1989-ben nyugalomba vonult, azóta a Piarista Múzeum őre..
[kutatható] »742« 2001. 4 ív, Keller Márkus

Benkő Samu (1928), művelődéstörténész Kolozsváron. A kolozsvári 1956-os eseményekre emlékezik.*
[nyilvános] »434« 1991. 1 ív, Gagyi-Balla István

Benőcs Bertalan (1923), katonatiszt. 1956-ban a miskolci katonai kiegészítő parancsnokság vezetője, a nemzetőrség parancsnokhelyettese. 1957-ben leszerelték a hadseregből, ezt követően a vendéglátóiparban dolgozott.
[nyilvános] »301« 1991. 11 ív, Molnár Adrienne

Bércz Jenő Péter (1932–1997), vegyészmérnök, biokémikus. 1956-ban részt vett a veszprémi forradalomi eseményekben. 1956. november 5-én a szovjet hatóságok letartóztatták, és Sztríjbe hurcolták. 1956. december végén Ausztriába menekült, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le.
[kutatható] »671« 1996. 2 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Berecz Frigyes (1933), villamosmérnök. 1956-ig katonatiszt. Ezt követően a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár műszerésze, üzemmérnöke, műszaki, majd vezérigazgatója. 1980-tól az MSZMP KB tagja.
[kutatható] »V.3« 1982. 4 ív, Csalog Zsolt

Bereczki Sándorné (1914), női fodrász. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
[nyilvános] »403« 1992. 1 ív, Lugossy István

Betyár Ferenc (1931), mérnök. A Gumiipari Vállalat részlegeiben középszintű vezető, illetve igazgató.
[kutatható] »V.54« 1983. 16 ív, Polgár Miklós

Bihari István (1927), vegyész. 1958-tól a Reanal Finomvegyszergyárban üzemvezető, főmérnök. 1977–1981 között az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár igazgatóhelyettese, majd igazgatója. 1970-től a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára üzemvezetője, 1982-től vezérigazgatója.
[kutatható] »V.63« 1983. 5 ív, Vajda Mihály

Bihari Sándor (1932), költő, szerkesztő. 1956-ban Miskolcon a TIT megyei szervezetének irodalmi-művészeti szaktitkára volt. Október 22-én felszólalt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem diákparlamentjén, majd a városi nemzeti bizottság tagja lett. 1958-ban 2 év szabadságvesztésre ítélték, egy év múlva a fellebviteli tárgyaláson szabadlábra helyezték, majd fél évre Tökölre internálták. Szabadulása után segédmunkás volt, később iskolai könyvtárosként dolgozott. 1963–75 között az MTV kulturális rovatának szerkesztője, majd az Új Írás rovatvezetője volt.
[nyilvános] »521« 1992–1993. 10 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Bikádi László (1935), építőipari technikus. 1957-től a Fejér Megyei Állami, illetve Alba Régia Építőipari Vállalatnál középszintű vezető, 1978-tól termelési igazgatóhelyettes, 1982-től termelési igazgató.
[kutatható] »V.36« 1982. 6 ív, Ábrányiné Horváth Emilia

Birinyi László (1928), vasesztergályos. 1956-ban a debreceni MÁV Járműjavító Munkástanácsának vezetője, 1957-ben elbocsátották a munkahelyéről.
[nyilvános] »428« 1992. 3 ív, Valuch Tibor

Bíró András (1925), újságíró. Részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. 1948-1956 között a Madisz központi külügyi osztályán, a Külügyminisztériumban, az Új Magyar Könyvkiadóban, a SZOT külügyi osztályán és a Népszava szerkesztőségében dolgozott. 1956-ban a Népakarat alapító szerkesztője volt. 1957-ben Párizsba emigrált. Részt vett az emigráns Petőfi Kör, valamint a Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet munkájában. 1967–1978 között Rómában az ENSZ mezőgazdasági projektjein dolgozott. Alapító főszerkesztője volt az ENSZ mezőgazdasági, majd környezetvédelmi szervezete lapjának (Mazingira, Ceres). 1986-tól újra Magyarországon él. 1990-ben létrehozta az Autonómia Alapítványt, a Rádió C-t, 1993-ban a Másság Alapítványt. Munkásságáért 1992-ben alternatív Nobel-díjat kapott.
[kutatható] »115« 1987. 13 ív, Kovács András
[nyilvános] »115/2« 2007–2008. 14 ív, Lévai Júlia

Bíró Dénes (1922), jogász. 1947-től a Pénzügyminisztériumban csoportvezető, osztályvezető, majd főosztályvezető.
[kutatható] »V.133« 1984. 3 ív, Kovácsy Tamás

Bíró Endre (1919–1988), biokémikus. Szent-Györgyi Albert tanítványa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biokémia Tanszékének vezetője.
[kutatható] »168« 1987–1988. 29 ív és melléklet, Balázs Katalin

Bíró Péter (1927), porcelánfestő. 1956. október 25-én megsebesült a Kossuth Lajos téri sortűzben.*
[kutatható] »294« 1991. 2 ív, Lugossy István

Biszku Béla (1921), párt- és állami funkcionárius. Illegális kommunista. 1955–1956 között Budapest XIII. kerületének párttitkára. 1957–1961 között belügyminiszter, 1961–1962-ben miniszterelnök-helyettes, 1962–1978 között az MSZMP KB titkára.
[zárt] »244« 1990. 35 ív és melléklet, Kozák Márton

Bocskay T. József (1925), vállalkozó. 1945-ben részt vett a szovjetek elleni fegyveres ellenállásban, ezért internálták. 1948-ban sikertelen kísérletet tett, hogy Ausztriába emigráljon. 1949-ben kémkedés vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban a Bányász moziban alakult fegyveres csoport vezetője volt. A forradalom bukása után elhagyta az országot, 1990-ig az USA-ban élt. 1963–1990 között a Politikai Foglyok Világszövetségének a főtitkára volt. 1990-től az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének az elnöke.
[kutatható] »141« 1986, 1996. 3+15 ív, Bika Júlia, Gyenes Pál

Bódizs Antal (1928), kertészmérnök. 1953-tól Cegléden főagronómus, 1958–1966 között Cegléd Város Tanácsának elnökhelyettese, majd tsz-elnök.
[kutatható] »V.137« 1984. 5 ív, Czakó Ágnes

Bodócs János (1929), kőműves, technikus. 1951–1976 között a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnál középszintű vezető és függetlenített párttitkár. 1976-tól a Mátravidéki Építőipari és Szakipari Szövetkezet elnöke.
[kutatható] »V.20« 1982. 4 ív, Tóthné Pintér Gabriella

Bódog Imre (1917), mérnök. A forradalom alatt a Vas utcai kórházban közreműködött a sebesültek ellátásában. A forradalom után Pécsett a Mecseki Szénbányászati Trösztnél dolgozott.
[nyilvános] »418« 1992. 5 ív, Eörsi László

Bodor András (1915), történész, műfordító Erdélyben. A kolozsvári egyetemi tanára, 1956 végén dékánja. A Bolyai Egyetemen történt 1956-os eseményekre emlékezik.*
[nyilvános] »441« 1991. 2 ív, Gagyi-Balla István

Bodor Pál (1926), agrármérnök. 1956–1973 között különböző állami gazdaságokban középszintű vezető. 1974-től a Bábolnai Állami Gazdaságban kereskedelmi igazgató, majd termelési igazgatóhelyettes.
[kutatható] »V.79« 1983. 6 ív, Köbli József

Boér Lajos (1930), katonatiszt, energetikus. 1956-ban a debreceni nemzetőrség parancsnokhelyettese volt. Megtagadta a tiszti nyilatkozat aláírását, 1957 februárjában leszerelt. 1958 áprilisában másfél év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult, az építőiparban helyezkedett el, 1968-tól termelőszövetkezetben dolgozott, 1991-ben Magyarcsanád alpolgármestere lett.
[nyilvános] »456« 1992. 6 ív, Valuch Tibor

Bogár Károly (1925), esztergályos. 1956-ban Miskolcon a Dimávag munkástanácsának elnöke, a 21 pontból álló munkáskövetelések egyik összeállítója, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese volt. 1956. november 5-én Ungvárra hurcolták, december elején bocsátották szabadon. 1958-ban a bírósági tanúkihallgatáson kiállt munkatársai mellett, aznap letartóztatták, majd 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben szabadult. Nem vették vissza korábbi munkahelyére, a Lenin Kohászati Művekben dolgozott a szakmájában. 1986-tól nyugdíjas.
[nyilvános] »253« 1990. 27 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Bohó Róbert (1928), filozófus, filmrendező. 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja. Az Ádám György és társai elleni perben nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »83« 1987. 26 ív, Hegedűs B. András

Bokor János (1921), közgazdász. 1950-ig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank munkatársa, 1950-től a Pénzügyminisztériumban közép-, illetve felsőszintű vezető.
[kutatható] »V.47« 1982. 8 ív, Voszka Éva

Bolgár László (1911–1990), újságíró. 1934–1944 között Bulgáriában és Jugoszláviában sajtóattasé, majd a Tájékoztatásügyi Minisztérium munkatársa. 1947-ben emigrált. 1949–1975 között a francia rádió magyar osztályának és a kelet-európai adások szerkesztőségének vezető munkatársa.
[nyilvános] »212« 1989. 11 ív, Nagy Csaba

Bóna Barna (1931), mérnök. 1956-ban a békéscsabai Barnevál munkástanácsának elnöke. Hat év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »292« 1991. 18 ív, Ferenczy Erika

Bóna Károly (1935), közgazdász. 1956-ban Kiskunhalason katona, majd Budapesten a Kilián laktanyában a felkelőkhöz csatlakozott, sebesülteket mentett. 1957 óta Svájcban él.
[nyilvános] »358« 1991. 7 ív, Ferenczy Erika

Bóna Rezső (1941), munkás. 1956-ban a Széna téri felkelőcsoport tagja. 1959-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »238« 1990. 12 ív, Gyenes Pál

Borbély Jenő (1930), kőműves, kereskedő. 1956 novemberében elhagyta az országot. 1958–1992 között az USA-ban élt. *
[kutatható] »707« 1998. 1 ív, Lökkös Attila

Borbély Lajos (1927), kőműves. A forradalom alatt részt vett a pápai tüntetésen. 1956 végétől 1998-ig Svájcban élt. *
[kutatható] »708« 1998. 1 ív, Lökkös Attila

Bordás Attila (1941), – Jancsó Csaba (1941), faipari technikusok Erdélyben. 1956-ban alapító tagjai a Székely Ifjak Társaságának. 1958-ban tizenkét, illetve tíz év börtönbüntetésre ítélték őket.
[nyilvános] »515« 1993. 5 ív, Gagyi-Balla István

Boross György (1896–1993), erdőmérnök, szakfordító. 1924-től Somogy megyében erdőmérnök, 1947-től Szegeden erdőgazdasági igazgató, 1950-től középiskolai tanár. 1953–1966 között az Erdőgazdasági Tervező Iroda osztályvezetője.
[nyilvános] »349« 1991. 9 ív, Garai Gábor

Borovszky Ambrus (1912), üzemmérnök. A sztálinvárosi építkezés helyettes vezetője, 1975-ig a Dunai Vasmű vezérigazgatója, 1962–1964 között kohó- és gépipari miniszterhelyettes.
[kutatható] »99« 1988. 11 ív, Csanádi Mária

Borsody István (1911–2000), publicista, történész. 1937–1944 között a Prágai Magyar Hírlap munkatársa. 1945–1946 között a Szabad Szó és az Új Magyarország szerkesztője. 1946–1947-ben a washingtoni követség sajtóattaséja. Ezt követően különböző amerikai egyetemeken tanár. 1953–1954, illetve 1957–1958 között a Látóhatár szerkesztőbizottságának tagja.
[kutatható] »127« 1992–1993. 10 ív, Sükösd Miklós

Borvendég Béla (1931), építész, egyetemi tanár. 1955-től a Dél-Magyarországi Tervező Vállalat tervezője, majd műszaki igazgatóhelyettese, 1982-től a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke.
[nyilvános] »38« 1982–1983. 6 ív és melléklet, Szabóné Dér Ilona

Bosnyák Gáborné (1926), segédmunkás. Férjét, Bosnyák Gábor (1930–1958), segédmunkást, aki a forradalom alatt a Práter utcai fegyveres csoport egyik rajparancsnokaként részt vett a fegyveres ellenállásban, halálra ítélték, és kivégezték.
[kutatható] »642« 1995. 2 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Bosnyák Zsigmond (1954), esztergályos, szállítómunkás. Édesapját, Bosnyák Gábor (1930–1958), segédmunkást, aki a forradalom alatt a Práter utcai fegyveres csoport egyik rajparancsnokaként részt vett a fegyveres ellenállásban, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »641« 1995. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Bozóki András (1959), szociológus, politológus. 1983 óta az ELTE, 1994 óta a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, több külföldi egyetem vendégprofesszora. 2005-től másfél esztendeig Gyurcsány Ferenc kormányának kultuszminisztere volt. Politikai pályafutása 1987-ben az első Lakiteleki Találkozón indult. 1988 májusában tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának. 1989-ben - amíg a Fidesz és az SZDSZ közötti kettős tagság lehetséges volt - tagja volt az SZDSZ-nek. 1988 júniusától 1993 novemberéig a Fidesz tagja volt. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában (évekkel később annak tudományos feldolgozásában), a Magyar Narancs alapítója szerkesztője, 2003–2006 között a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke volt.
[zárt] »870« 2007–2008. 43 ív és melléklet, Murányi Gábor

Bozóky Éva Donáth Ferencné (1923–2004), újságíró, evangélikus lelkész. 1951-ben férjével együtt letartóztatták, 1953-ban szabadult. 1956-ban a Nagy Imre-csoporttal Romániába deportálták. 1958-as hazatérése után könyvtáros, újságíró.
[nyilvános] »80« 1987. 22 ív és melléklet, Tóth Pál Péter

Böröcz Imre (1923), mérnök. 1956-ban a Mélyépítés-tudományi és Tervező Intézet munkástanácsának alelnöke. 1957-ben két év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »268« 1990. 3 ív, Lugossy István

Börzsöny Attila (1939), mérnök, építésvezető. 1956-ban tizenhét évesen csatlakozott a Széna téri, illetve a Maros utcai fegyveres csoporthoz. November közepén elhagyta az országot, Ausztriába, majd Angliába emigrált. Jelenleg Új-Zélandon él.
[kutatható] »510« 1993. 5 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Bősze Balázs (1946), munkavédelmi szaktanácsadó, hittantanár Sopronban. Édesapját, Bősze Gábor (1901–1967), vasutast a forradalom ideje alatt Sopronban tett kijelentései miatt 1957-ben internálták. Szabadulása után csak segédmunkásként dolgozhatott.[GY]
[kutatható] »684« 1997. 5 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Bözödi György (1913–1989), romániai magyar író, szerkesztő, szociográfus, történész. 1935-től Kolozsvárott a Hitel és az egyetemi könyvtár munkatársa. Az ötvenes évek elején elítélték, két évet töltött a Duna-deltában. 1957–1975 között Marosvásárhelyen akadémiai kutató. Ezt követően Budapesten élt.
[kutatható] »68« 1986. 9 ív, Bekéné Nádor Orsolya

Bratkowski, Andrzej (1936), lengyel mérnök. 1956-ban a Krakkói Műszaki Egyetem hallgatójaként részt vett a magyarokat támogató segélyakció szervezésében. Az egyetem elvégzése után a Lengyel Építésügyi Minisztérium munkatársa, 1991–1993 között miniszter.*
[nyilvános] »621« 1993. 1 ív, Tischler János

Bródy Ferenc (1931), matematikus. Pályáját filozófusként kezdte, a Szikra Könyvkiadó Marx és Engels sorozatának fordítója és szerkesztője volt. A hetvenes évektől nyugdíjazásáig a SZTAKI-ban matematikusként dolgozott. [MM]
[nyilvános] »803« 2005. 1 ív, Kőműves Ágnes

Brusznyai Margit (1954), zenetanár, karvezető. A váci zeneiskola tanára. Édesapját, Brusznyai Árpád (1924–1958), klasszikafilológus, görög-latin szakos tanárt, aki a forradalom alatt a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnöke volt, halálra ítélték, és kivégezték. [GY]
[kutatható] »602« 1994. 7 ív, Kőrösi Zsuzsanna, Molnár Adrienne

Budavári Győzőné Újvári Anna (1941), ápolónő. 1956-ban részt vett a Móricz Zsigmond körtéri harcokban. Nevelőapját, Újvári József (1927–1958), segédmunkást, aki a forradalom alatt a VIII. kerületi nemzetőrség parancsnoka volt, 1957-ben letartóztatták, majd szervezkedés vezetése vádjával halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »688« 1998. 2 ív és melléklet, Kőrösi Zsuzsanna

Bujdosó Alpárné Vizi Zsuzsa (1935), statisztikus, könyvelő. 1956-ban csatlakozott a Corvin közi felkelőkhöz, vöröskeresztes szolgálatot látott el. A forradalom leverése után Ausztriába emigrált. Részt vett a Magyar Műhely szervezésében.
[nyilvános] »692« 2001. 1 ív+melléklet, Eörsi László

Bulányi György (1919), piarista paptanár. 1945-től lelkigyakorlatokat tart és kisközösségeket vezet, emiatt 1952–1956 és 1958–1960 között börtönben volt. Szabadulása után segédmunkás majd műszaki fordító. A Bokor bázisközösségi mozgalom vezetője. A nyolcvanas évek elején a magyar egyházi vezetés megvonta tőle a nyilvános papi működés jogát.
[nyilvános] »197« 1989. 9 ív és melléklet, Körösényi András

Bulárka István (1920), géplakatos. 1956-ban Temesváron részt vett egy a magyar forradalommal szimpatizáló szervezkedésben. Huszonöt év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »516« 1993. 4 ív, Gagyi-Balla István

Burián Zoltán (1932–1994), építőmérnök. 1956-ban Szigethy Attila megbízásából a Szabad Győr Rádiót felügyelte. Öt év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »372« 1991. 20 ív, Bindorffer Györgyi

Bük János(1938), vállalkozó-kisiparos, 1956-ban a Széna téren harcolt. November 4-én a szovjetek négy hónapra Ungvárra és Sztríjbe hurcolták, hazakerülése után Kistarcsára internálták.
[nyilvános] »413« 1992. 5 ív, Ferenczy Erika

C. D. Az ÁVO/ÁVH tisztje.
[zárt] »46« 1986. 14 ív és melléklet, Kozák Gyula

Cinege Antal (1928–1997), közgazdász. 1953–1957 között ÁVH-tiszt. 1957-től a Szövetkezetek Országos Szövetsége budapesti elnökhelyettese. 1961-től a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság gazdasági szakértője, majd csepeli elnöke. 1970-től a Magyar Posztógyár igazgatója. 1979-től a Domus Áruház vezérigazgatója.
[kutatható] »V.129« 1984. 6 ív, Darvas Péter

Cornides István (1920–1999), fizikus. 1942 óta a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Intézetében, majd a jogutód ELTE TTK-n tanított és kutatott a Nobel-díjas Békésy György professzor mellett. 1956-ban Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Forradalmi Bizottságának elnöke. 1957 elején letartóztatták, és néhány hónapig vizsgálati fogságban tartották.
[kutatható] »609« 1993–1994. 20 ív, Garai Gábor

Czájlik Péter (1940), erdész. 1956-ban erdészeti középiskolás volt Sopronban. Budapesten csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz, novembertől Bécsben részt vett az emigráció szervezésében, majd az angol hírszerzés megbízásából magyarországi futárszolgálatot teljesített. 1958-ban 12 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, az Erdészeti Tudományos Intézetben helyezkedett el. 1965-ben koholt vádak alapján 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, és állásából elbocsátották. Ezután különböző alkalmi munkákból élt, majd az Erdért munkatársa lett, természetvédelemmel foglalkozott. 1990-től vállalkozó.
[nyilvános] »519« 1994. 18 ív, Eörsi László

Czecze Lajos (1932), munkás. 1956. október 26-án Miskolcon részt vett a rendőrkapitányság előtti tüntetésen. Az úgynevezett miskolci lincselési perben tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »273« 1989. 2 ív, Molnár Adrienne

Czeglédy László (1929), tanár, gépészmérnök. 1956-ban a Budapesti Híradástechnikai Gyár munkástanácsának tagja. 1957-ben Kistarcsára internálták, majd két év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után fizikai munkás.
[nyilvános] »366« 1991–1992. 19 ív, Ferenczy Erika

Csáki János (1927–2000), építőmérnök. 1968-ig építőipari vállalatoknál közép-, illetve felsőszintű vezető, majd az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban főosztályvezető. 1978–1981 között az Országos Szakipari Vállalat igazgatója.
[kutatható] »V.45« 1983. 9 ív, Baross Gyöngyvér

Császár László (1928), géplakatos. 1956-ban az ózdi nemzetőrség tagja. Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »342« 1991. 2 ív, Páczelt Istvánné

Csatár Imre (1918–2003), újságíró. Illegális kommunista, részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság munkájában. A Szabad Nép, a Győri Újság, a Győr Megyei Hírlap munkatársa, 1956-ban a Szabad Ifjúság főszerkesztője. A Magyar Nemzet olvasószerkesztője.
[kutatható] »20« 1986. 25 ív és melléklet, Murányi Gábor

Csehiné Papp Sára (1917–1994), tanár Kolozsváron. Csehi Gyula (1910–1976), irodalomkritikus, egyetemi tanár özvegye. Az interjú az ötvenes évekre, kiemelten a magyar forradalom kolozsvári fogadtatására emlékezik.
[kutatható] »481« 1992. 7 ív, Gagyi-Balla István

Cseley Tibor (1930), mezőgazdász. 1956-ban a Baross téren fegyveres harcos, majd a Divatcsarnokban működő csoport parancsnoka. Angliába, majd az USA-ba emigrált.
[nyilvános] »277« 1989. 2 ív, Gulyás Zsuzsa

Cserépy Gyula (1931), nyomdász, katonatiszt. Az 1956-ban a Berzenczey utcai fegyveres csoport tagja. 1957-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1970-ben szabadult.
[nyilvános] »578« 1994. 3 ív, Eörsi László

Csernák Emília (1920), tanár Erdélyben. Az ötvenes, hatvanas évek nagyváradi társadalmáról, hatalmi mechanizmusáról és az 1956-os magyar forradalom kiváltotta hatásokról beszél.
[kutatható] »505« 1993. 5 ív, Gagyi-Balla István

Csernok Attila (1929), közgazdász. 1951–1967 között a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa, 1973-ig a Minisztertanács Gazdasági Bizottságának szaktanácsadója, majd titkárságának vezetője. Ezt követően a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese.
[kutatható] »V.5« 1982. 18 ív, Hegedűs B. András, Kozák Gyula

Csetri Elek (1924), történészprofesszor Kolozsváron. A Bolyai Egyetemen történt 1956-os eseményekre és az azt követő megtorlásra emlékezik.*
[zárt] »440« 1991. 2 ív, Gagyi-Balla István

Csicsery-Rónay István (1917), könyvtáros, könyvkiadó. 1945–1947 között a kisgazda-párt külügyi osztályának vezetője, 1947-ben két év börtönbüntetésre ítélték. 1949-től az USA-ban élt, az Occidental Press alapítója.
[kutatható] »198« 1989. 18 ív és melléklet, Kozák Gyula

Csillag Zoltán (1914), orvos, katonatiszt. 1950-től a Honvédelmi Minisztériumban osztályvezető. 1956-ban Janza Károly honvédelmi miniszter titkárságának vezetője. 1956–1957 fordulóján a Magyar Vöröskeresztnél a HM képviselője. 1957-ben elbocsátották a hadseregtől, ezt követően fogorvos.
[kutatható] »139« 1988. 10 ív, Ferber Katalin

Csokits János (1928), költő. 1949-ben megszakította jogi tanulmányait, elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le. 1963-tól a Szabad Európa Rádiónál, később pedig a BBC Magyar Osztályán dolgozott. Az emigrációban többek között a Párizsban megjelenő Magyar Műhely, és a müncheni Új Látóhatár közölte verseit. 1999-ben hazateleült. 2006-ban József Attila-díjat kapott.
[kutatható] »867« 2007. 8 ív, Lugossy István

Csongor Anna (1951), magyar–angol szakos tanár. 1975-től a XX. kerületi Nevelési Tanácsadó családgondozója, 1982-től az Oktatáskutató Intézet munkatársa, 1993-tól az ELTE, Szociális munka és Szociálpolitika Tanszékének munkatársa volt. 1995 óta az Autonómia Alapítvány igazgatója. [MM]
[kutatható] »814« 2005. 1 ív, Udvarnoky Virág

Csongovai Per Olaf (1930–2005), filmrendező. 1956-ban részt vett a Rádió épületének ostromában, a Tűzoltó utcai felkelőcsoport helyettes parancsnoka, a Nemzetőrség Operatív Bizottságának tagja volt. A forradalom bukása után Franciaországba emigrált, ott a trockista mozgalom aktív tagja lett. 1988-ig egy filmvállalat tulajdonosa volt.
[nyilvános] »420« 1992. 6 ív, Eörsi László

Csontos András (1923), gépész, szállításvezető. 1956-ban a Berettyóújfalui Forradalmi Bizottmány karhatalmi szekciójának tagja, majd a nemzetőrség parancsnoka. 1957 őszén letartóztatták, és hat év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »523« 1993. 4 ív, Valuch Tibor

Csóra József (1919–2004), földműves, kereskedő. 1956-ban a Berettyóújfalui Forradalmi Bizottmány vezetőségének tagja. 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »447« 1992. 3 ív, Valuch Tibor

Csorba Béla (1950), költő, író, néprajzkutató, politikus Újvidéken. 1971–1972-ben az Ifjúsági Tribün szerkesztője volt. 1974-1975-ben Magyarkanizsán, 1976–1982 között Temerinben tanított. 1976-tól 1983-as kizárásáig az Új Symposion szerkesztője volt. 1982-től az újvidéki egyetemen magyar nyelvi lektor. 1975–1988 között tagja volt a Jugoszláv Kommunista Pártnak. 1990-től a vajdasági magyarok politikai képviselője. 1992–1996 között a jugoszláv szövetségi parlament alsóházának képviselője volt. 1992 óta a temerini képviselőtestület tagja.
[kutatható] »871« 2007. 18 ív, Kovács Csaba

Csorba István (1930), mérnök. 1956-ban a Borsod Megyei Munkástanács tagja. November 5-én Ungvárra majd Sztríjbe hurcolták. A hetvenes évektől több cementipari beruházás munkálatait vezette. A TIB észak-magyarországi területi szervezetének elnöke.
[nyilvános] »299« 1991. 5 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Csőgör Lajos (1904), orvos, szakíró, egyetemi tanár, illegális kommunista. Kolozs megye alispánja, majd a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője, nemzetgyűlési képviselő. 1945–1948 között a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd 1948–1949-ben és 1964–1967 között a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet rektora. 1949-ben hat év börtönbüntetésre ítélték. 1986 óta Budapesten él.
[kutatható] »7« 1986. 21 ív, Tóth Pál Péter

Csőgör Lajosné Falk Erzsébet (1911–1996), pszichológus, főiskolai tanár, illegális kommunista. 1945-ben a kolozsvári óvónőképző intézet egyik alapítója. A Bolyai Egyetem és a marosvásárhelyi pedagógiai főiskola tanára. 1986 óta Budapesten él.
[nyilvános] »27« 1986. 18 ív és melléklet, Barabás Béla

Dalos György (1943), író, költő, műfordító. 1967-ben a Munkásmozgalmi Múzeumban dolgozott. 1968-ban egy maoista csoport tagjaként államellenes összeesküvésért letartóztatták, eltiltották a publikálástól, és elbocsátották a munkahelyéről. Szabadfoglalkozású fordító lett. A hetvenes években a magyar demokratikus ellenzékhez tartozott. 1984–86 között a DAAD berlini ösztöndíjasa, a Brémai Egyetem kutatója volt. 1987–95 között Bécsben élt, német és magyar újságok, rádiók munkatársa volt. 1995 óta Berlinben él, 1999-ig a berlini Magyar Kultúra Háza (Collegium Hungaricum) igazgatója volt. [MM]
[kutatható] »825« 2005–2006. 14 ív, Keller Márkus

Darin Sándor (1932), gépészmérnök. 1956-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem adjunktusa volt. A forradalom alatt részt vett az egyetemi rádió munkájában, majd az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanács titkárává választották. 1958-ban 6 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-as szabadulása után technikus, majd tervezőmérnök volt, számos találmánya van. 1992-től nyugdíjas.
[nyilvános] »668« 1995. 6 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Darnay Benjámin (1933), újságíró. 1950-től a csepeli Fogaskerék munkatársa, majd 1953-ban beiskolázták a katonatiszti főiskolára, de 1955-ben elbocsátották. Ezt követően a Csepel Vas- és Fémművekben segédmunkás. 1956. október 25-től tagja a csepeli forradalmi bizottságnak. 1956 novemberében elhagyta az országot, az USA-ban él.
[nyilvános] »597« 1994. 10 ív és melléklet, Gyenes Pál

Darvas József (1908), munkás, közgazdász. 1933-tól a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárában dolgozott, 1948–1949-ben munkásigazgató, 1953–1972 között igazgató. 1949–1953 között a Vegyipari Minisztérium főosztályvezetője és a Vegyipari Szakszervezet főtitkára.
[kutatható] »V.139« 1984. 5 ív, Vajda Mihály

Darvas László (1918–2005), optikus, külkereskedő. 1945–1947-ben rendőrnyomozó. 1948-tól különböző vegyipari vállalatoknál és külképviseleteken töltött be vezető pozíciót. 1964–1969 között külkereskedelmi miniszterhelyettes, majd 1980–1984 között a Generálimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.73« 1983. 12 ív, Kozák Gyula

Dávid Ferenc (1915–2004), 1944-től pártalkalmazott. 1945–1956 között Győr- Sopron, majd Szolnok megyei elsőtitkár, az MKP, illetve az MDP KV tagja. 1975-ben gyárigazgatóként ment nyugdíjba. Az interjú elsősorban a kommunista párt vezető testületeiről, az 1956-os forradalmi eseményekről és Szigethy Attiláról tartalmaz információkat.*
[nyilvános] »283« 1990. 5 ív, Standeisky Éva

Dávid Gyula (1928), irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, a Kriterion igazgatója Kolozsváron. 1956-ban a Bolyai Egyetemen tanársegéd. 1957-ben a magyar forradalommal összefüggésben hét év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »479« 1992. 6 ív, Gagyi-Balla István

Dede Ernő (1933), szobrász. 1956-ban a Képzőművészeti Főiskola nemzetőrségének tagja. A forradalom leverése után a MOKÉP-nél plakátkészítő, majd szellemi szabadfoglalkozású.
[nyilvános] »361« 1991. 3 ív, Eörsi László

Dékány László (1907), gépészmérnök, sportrepülő. A Csonka Gépgyár, a Magyar Vagon- és Gépgyár, illetve a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat vezető munkatársa. 1947–1949 között összeesküvés és szabotázs vádjával az ÁVO többször letartóztatta.
[nyilvános] »303« 1991. 3 ív, Garai Gábor

Dénes János (1930), vegyipari szakmunkás, technikus. 1956-ban a Kőbányai Gyógyszergyár munkástanácsának elnöke. Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »93« 1987. 13 ív, Varga László

Dér József (1928), agronómus. 1951-ig gazdálkodó, majd agronómus. 1959–1962 között, illetve 1964-től tsz-elnök.
[kutatható] »V.147« 1984. 20 ív, Szabóné Dér Ilona

Dessewffy Olivér (1930), vegyészmérnök. 1952-től a Taurus Gumiipari Vállalatnál kutató, osztályvezető, fejlesztési főosztályvezető, majd tanácsadó.
[kutatható] »V.6« 1982. 7 ív, Polgár Miklós, Bakonyi Éva

Dévényi István (1926), szerszámkészítő. 1951–1955 között katonatiszt. 1956-ban a Telefongyár ideiglenes munkástanácsának elnöke. 1957 márciusában vizsgálati fogságban volt.
[nyilvános] »381« 1992. 2 ív, Abod László

Dicső László (1932), villamosmérnök. 1956-ban Pécsett munkástanácselnök. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »305« 1991. 19 ív és melléklet, Kőhegyi Kálmán

Dilinkó Gábor (1929), festőművész. 1956-ban a Corvin közben harcolt. Első fokon halálra, másodfokon tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »332« 1991. 15 ív, Romvári Zsuzsa

Dimény Imre (1922), agrárközgazdász, kommunista politikus. 1951–1954 között földművelésügyi minisztériumi osztályvezető, majd az Országos Tervhivatal főosztályvezetője, 1960–62 között elnökhelyettese. 1967–1975 között mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd 1986-ig a Kertészeti Egyetem rektora.
[zárt] »55« 1987. 30 ív, Nagy Gyula

Dinnyés Illés (1921), tanító, tanár. A negyvenes évek közepétől 1983-as nyugdíjazásáig az ország különböző településein pedagógusként dolgozott. 1956-ban Alsószentivánban a forradalmi bizottság egyik vezetője volt, ezért internálták.
[kutatható] »729« 2000, 18 ív+melléklet, Standeisky Éva

Dobai István (1924), erdélyi nemzetközi jogász, egyetemi tanár, politikus. Az erdélyi magyarság ENSZ-hez benyújtott 56-os memorandumának egyik szerzője. 1957-ben letartóztatták, első fokon halálra, másodfokon életfogytiglani kényszermunkára ítélték. 1964-ben szabadult.
[kutatható] »126« 1987, 1990. 56 ív és melléklet, Murányi Gábor, Gagyi-Balla István

Dobai Péter (1944), hajós, író, számos filmforgatókönyv, köztük az Oscar-díjas Mephisto szerzője. [MM]
[kutatható] »805«, 2005. 6 ív, Molnár János

Dobó János (1921–1998), vegyész. A II. világháború idején Svájcban a magyar kommunista Szőnyi-csoport tagja. 1945 után a Szabad Nép munkatársa, pártiskolai tanár. 1950-ben a Rajk-per egyik mellékperében tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1954-es rehabilitása után a Műanyagipari Kutatóintézet tudományos munkatársa.
[kutatható] »18« 1986. 21 ív és melléklet, Csanádi Mária, Hegedűs B. András

Doby János (1925), költő. 1944–1945 telén az Ideiglenes Nemzeti Kormány tisztviselője, majd hadifogoly a Szovjetunióban. 1947–1949 között az FKgP központjában dolgozott, ezt követően terményfelvásárló. 1956-ban a Magyar Írók Szövetsége november 2-i taggyűlésének aktív résztvevője.*
[nyilvános] »492« 1993. 3 ív, Standeisky Éva

Dohy János ifj. (1934), agrármérnök, egyetemi tanár. Édesapjára, Dohy Jánosra (1905–1991), emlékezik, aki a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatóhelyetteseként a forradalom alatt a diákmegmozdulások élére állt, tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »388« 1992. 4 ív, Ferenczy Erika

Domján Mihály (1920), jogász. 1956-ban a Baranya Megyei Nemzeti Munkástanács tagja, részt vett Pécs védelmének és a bányászzászlóalj felfegyverzésének megszervezésében. 1957-ben letartóztatták, majd bizonyítékok hiányában felmentették.
[nyilvános] »660« 1995. 9 ív, Eörsi László

Domokos Pál Péter (1901–1992), etnográfus, népzenekutató. 1926-tól a kolozsvári Tanítóképző Főiskola tanára, 1940–1944 között igazgatója. 1944-től Budapesten élt. 1945–1949 között a Népjóléti Minisztérium munkatársa, majd gimnáziumi tanár.
[nyilvános] »30« 1986. 15 ív, Balogh Júlia

Donáth László (1955), evangélikus lelkész. 1988-tól a csillaghegyi gyülekezet lelkésze. 1994-től országgyűlési képviselő. Édesapja, Donáth Ferenc (1913–1986), jogász, politikus, 1956-ban Nagy Imre közvetlen munkatársa. 1956 novemberében a családot Romániába internálták. 1958-ban Donáth Ferencet tizenkét év börtönbüntetésre ítélték, 1960-ban szabadult.[GY]
[kutatható] »631« 1994–1995. 5 ív, Javorniczky István

Dosztál Béla (1923), közgazdász. 1950-ben Kistarcsán, 1951–1953 között Recsken internált. 1956-ban a székesfehérvári Nemzeti Bizottság Ideiglenes Intéző Bizottságának titkára, a Vörösmarty Rádió stúdiójának beindítója. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. 1964-es szabadulása után munkás, statisztikus.
[nyilvános] »423« 1992. 3 ív, Bánkúti Emese

Dózsa Ernő (1923), katonatiszt, kőműves, villanyszerelő. 1950-ben izgatásért elítélték. 1956-ban Nagykereki község nemzetőrparancsnoka. 1958-ban egy év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »337« 1991. 3 ív, Valuch Tibor

Drecin József (1929), esztergályos, közgazdász. 1952-től az Országos Tervhivatal munkatársa, 1970-től elnökhelyettese. 1980-tól művelődésügyi miniszterhelyettes.
[kutatható] »V.121« 1983. 13 ív, Hegedűs István, Bakonyi Éva

Drobny, Heinrich (1935), román gépészmérnök. 1956-ban egyik szervezője a temesvári egyetemisták október 30-án rendezett gyűlésének. Hat év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult. Jelenleg a Temes megyei tanács alelnöke.
[nyilvános] »632« 1995. 12 ív, Bodó Zoltán

Dubay Miklós (1928), orvos. 1956-ban a Berettyóújfalui Járási Forradalmi Bizottmány elnöke. Hét év börtönbüntetésre ítélték. A Korányi Kórházban Bibó István kezelőorvosa volt.
[kutatható] »421« 1992. 4 ív, Valuch Tibor

Dudás Józsefné Horváth Aranka (1910), tanítónő. 1948-ban egy év börtönbüntetésre ítélték. Férjére, az 1957-ben kivégzett Dudás Józsefre, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány megalakítójára emlékezik.*
[nyilvános] »112« 1989. 5 ív, Burillák Attila

Duka Zólyomi Norbert (1908–1989), jogász, orvostörténész, zenetanár, antifasiszta politikus. A csehszlovákiai magyar Liberális Párt egyik vezetője. 1946-ban nemzetiségi politikai tevékenysége miatt elítélték, 1949-ig volt börtönben, majd 1953-ig bányászként dolgozott.
[kutatható] »37« 1986. 6 ív, Bába Iván

Dunajszki András (1929), gépészmérnök. 1954-től az MDP KV ipari osztályán politikai munkatárs. 1957-től a Ganz-Mávag különböző gyáregységeiben igazgató, majd 1977-től vezérigazgató.
[kutatható] »V.44« 1982. 5 ív, Nagy Ilona, Petőcz György

Dusóczky Tamás (1931), számítógép-szakember. 1953-ban osztályidegen származása miatt kizárták az egyetemről. Versenyszerűen kerékpározott. A forradalom alatt sebesülteket mentett. 1956 decemberében elhagyta az országot, Svájcban telepedett le. Az IBM és a Control Data vezető munkatársa volt, majd 1970-ben önálló számítástechnikai vállalatot alapított. A hetvenes évek elejétől rendszeresen látogatott haza. A kilencvenes évek elején szőlőbirtokot vásárolt Tokaj-Hegyalján, azóta bortermeléssel és -kereskedelemmel foglalkozik.
[kutatható] »741« 2001. 9 ív+melléklet, Kőrösi Zsuzsanna

Dzitko, Zdzislaw (1935), lengyel mérnök. 1956-ban a műegyetem Hess András téri kollégiumában működő forradalmi bizottság tagja, illetve nemzetőrként részt vett a november 4-e utáni ellenállás szervezésében.*
[nyilvános] »619« 1993. 1 ív, Tischler János

Ebinger Endre (1932), fizika-matematika szakos tanár. 1956-ban a Mosonmagyaróvári Forradalmi Nemzeti Tanács tagjává választották. 1957 márciusában letartóztatták. Kistarcsára internálták, 1958 februárjában 6 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-as szabadulása után segédmunkás, majd vegyipari szakmunkás volt. 1963-92 között fizikusként dolgozott.
[nyilvános] »199« 1989. 7 ív és melléklet, Molnár Adrienne

E. F. Az ÁVO/ÁVH tisztje.
[zárt] »21« 1986. 15 ív és melléklet, Kozák Gyula

Egei Sándor (1922), artista, tanár. Szemtanúja volt a kiskunfélegyházi és budapesti 1956-os eseményeknek. Jelenleg Németországban él, a Veszprém Megyei 1956-os Szövetség szponzora.
[nyilvános] »344« 1991. 4 ív és melléklet, Ferenczy Erika

Egri György (1922–2003), újságíró. 1940-től részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. 1946 után szociáldemokrata ifjúsági vezető, a SZIM főtitkára. A Népszava és a Világosság munkatársa, néhány hónapig az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója. 1950–1953 között recski rab. 1956-ban Dudás József lapjánál, a Magyar Függetlenségnél dolgozott. 1958–1981 között Torontóban lapszerkesztő.
[nyilvános] »213« 1987. 4 ív, Nagy Csaba

Egri Sándorné Rácz Edit (1919–2004), tisztviselő. 1956 októberében és novemberében élelmet, szállást adott és tolmácsolt a Tompa utcai felkelőknek. 1958-ban tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »288« 1991. 10 ív, Kőhegyi Kálmán

Elek Mihály (1936), költő. 1956-ban a Kilián laktanyában alakult Kossuth fegyveres csoport vezetője. 1957-ben öt hónapra Tökölre internálták.
[nyilvános] »365« 1991. 4 ív, Eörsi László

Ember Judit (1935–2007), filmrendező. 1944-ben szüleivel együtt Kunhegyesre, majd Szolnokra deportálták. A Lenin Intézetben tanult, ahonnan 1954-ben nézetei miatt kizárták. A Szabad Ifjúságnál, majd az Egyesült Izzóban dolgozott. 1956 őszén szemtanúja volt a budapesti eseményeknek. 1959-ben magyar-történelem szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Tanított, majd 1964-1968 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola népszerű és tudományos kisfilmrendező szakát. Friss diplomásként a Mafilm Népszerű, Tudományos és Oktatófilm Stúdiójába került, a hetvenes évektől a Magyar Televízióban és a Balázs Béla Stúdióban készítette dokumentumfilmjeit, amelyek közül többet betiltottak. 1987-ben a Fekete Doboz videófolyóirat egyik alapítója volt.
[kutatható] »837« 2006. 12 ív, Lugossy István

Emericzy Kálmán (1915–1996), tisztviselő, jogász. 1952-ben jogi diplomát szerzett, de kinevezését morális okokból visszautasította. 1956-ban a politikai foglyok kiszabadításának kezdeményezője, vezetője volt. 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, 1975-ös nyugdíjazásáig tisztviselőként dolgozott.
[nyilvános] »517« 1993. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Eötvös László (1915), jogtanácsos. 1951–1953 között államellenes összeesküvés vádjával Kistarcsára internálták. 1956-ban Vörösberényben munkástanácselnök. 1959-ben Tökölre internálták.
[nyilvános] »328« 1991. 11 ív és melléklet, Ferenczy Erika

Erdei István (1904–1987), lakatos, egyéni gazdálkodó, a harmincas évektől aktív szociáldemokrata politikus. 1956-ban a hódmezővásárhelyi és a Csongrád Megyei Nemzeti Bizottság elnöke. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »86« 1986–1987. 7 ív, Kovács András

Erdélyi Ágnes (1944), filozófus. 1970-től az MTA Filozófiai Intézetében dolgozott. 1992-től 1998-ig a Láthatatlan Kollégium igazgatója volt, és az ELTE-n oktatott. 2005 óta egyetemi tanár. [MM]
[nyilvános] »818« 2005. 5 ív, Hadházy Ágnes

Erdélyi Sándor (1931–2008), katonatiszt. 1956-ban Angyal István csoportjának tagja, a Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Honvédelmi Bizottmányának elnökhelyettese. 1958-ban tíz év börtönbüntetésre ítélték. Zenetanár Vácott.
[kutatható] »251« 1990–1991. 35 ív, Gyenes Pál

Erdélyi Tibor (1932–2002), építészmérnök. 1956 októberében a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként részt vett a diákság követeléseinek megfogalmazásában. Az október 23-i tüntetés egyik szervezője, 25-étől nemzetőrparancsnok volt. November 4-e után részt vett a szellemi ellenállásban. 1957-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, amit 1958-ban 18 év börtönbüntetésre mérsékeltek. 1963-ban szabadult. Diplomáját nem védhette meg, de mérnökként foglalkoztatták. 1986 decemberében részt vett az Eörsi István lakásán rendezett illegális ötvenhatos konferencián. A TIB egyik alapítója, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének egyik szervezője, 1990-92 között a TIB gazdasági bizottságának vezetője volt.
[kutatható] »152« 1983, 1994. 18+6 ív és melléklet, Kozák Gyula, Mécs Imre és Hegedűs B. András

Erdős András (1923–2009), közgazdász. 1945-től pártmunkás. 1950-től a Keravill Kereskedelmi Vállalat középszintű vezetője, 1973-tól igazgatója.
[kutatható] »V.118« 1983. 3 ív, Ábrány László

Erdős Péter (1925–1990), újságíró, popmenedzser. 1944-ben Borba, majd Buchenwaldba hurcolták. 1946 után a Szabadság és a Szabad Nép munkatársa. 1950-ben kémkedés vádjával letartóztatták. 1953-as szabadulása után csatlakozott a pártellenzékhez. 1956 februárjában ismét letartóztatták, áprilisban szabadult. November 4-én közreműködött abban, hogy a Nagy Imre-csoport több tagja a jugoszláv követségre jusson. 1957 márciusában letartóztatták, másfél év múlva szabadult. A Szerzői Jogvédő Hivatal, majd a Hungaroton munkatársa.
[kutatható] »73« 1988. 22 ív és melléklet, Acsay Judit

Erős Ferenc (1946), pszichológus. 1969-től a Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1973-tól az MTA Pszichológiai Intézet munkatársa, 1982-től főmunkatársa, 1984-től a társadalomlélektani csoport vezetője volt. 1984-től a pécsi egyetem docense, 1989-től a szegedi egyetem pszichológiai tanszékének vezető docense volt. 1999-től Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Tanszék doktori iskola vezetője. A BUKSZ és a Thalassa szerkesztője. [MM]
[kutatható] »816« 2005. 2 ív, Udvarnoky Virág

Eszterhás György (1916–2002), jogász. A II. világháború idején a Belügyminisztérium menekültügyi osztálya munkatársaként részt vett a lengyel menekültek elhelyezésében. A Független Kisgazdapárt, majd a Demokrata Néppárt tagja, országgyűlési képviselő. 1948-as emigrálása után az USA-ban tisztviselő.
[kutatható] »207« 1990. 5 ív, Javorniczky István

Faluvégi Lajos (1924–1999), közgazdász. 1945-től a Pénzügyminisztériumban főosztályvezető, 1968–1971 között pénzügyminiszter-helyettes, 1980-ig pénzügyminiszter, 1980–1986 között miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke. A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára.
[kutatható] »136« 1988–1989. 15 ív, Voszka Éva

Faragó Vilmos (1929), újságíró, kritikus. 1956-ig egyetemi tanársegéd. 1957–1962 között a Népművelés munkatársa, 1989-ig az Élet és Irodalom szerkesztője, főszerkesztő-helyettese.
[nyilvános] »226« 1990. 43 ív, Havril Erzsébet

Farkas Imre (1956), blokk-kezelő szakmunkás Százhalombattán. Édesapját, Farkas Imre (1929–1958), vízvezeték-szerelőt, aki 1956. október 26-án szemtanúja volt Csepelen Bordás András esztergályos meggyilkolásának, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »640« 1995. 4 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Farkas László (1909–2002), jogász. A kultuszminisztérium munkatársaként 1940-ben Észak-Erdélyben a magyar oktatás szervezője, 1942–1944 között a kisebbségi sérelmeket vizsgáló nemzetközi bizottság magyar referense. 1948–1959 között Sárospatakon teológiatanár és a református konvent előadója. Ezt követően az Országos Széchényi Könyvtár budavári építkezésének intézője.
[kutatható] »61« 1987. 26 ív és melléklet, Vásárhelyi Judit

Farkas Tamás (1935), mérnök-közgazdász. 1958-tól műszaki ellenőr, 1964-től a Veszprém Megyei Tanács Ipari osztályán főmérnök, majd osztályvezető.
[kutatható] »V.102« 1983. 9 ív, Darvas Péter

Farkas Vladimir (1925–2002), államvédelmi tiszt. 1939–1945 között szovjet emigráns, 1946–1955 között az ÁVO, illetve ÁVH főtisztje volt. 1956–1960 között börtönbüntetését töltötte. Szabadulása után gazdasági munkakörben dolgozott.
[zárt] »200« 1988. 15 ív és melléklet, Kozák Gyula
[zárt] »200/2« 1986–9. 75 ív és melléklet, Borenich Péter

Farkasdy Zoltán (1923–1989), építész. Vállalati vezető, középületek és műemléki helyreállítások tervezője, 1981-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára.
[kutatható] »52« 1983–1987. 17 ív, Szabóné Dér Ilona

Fazekas György (1913–1984), újságíró, lapszerkesztő. 1948-51 között a Szabad Nép olvasószerkesztője volt. 1953 után csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. A forradalom alatt Nagy Imre titkárságán és Kopácsi Sándor tanácsadójaként tevékenykedett. Romániába hurcolták, 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben egyéni amnesztiával szabadult, a Corvin Áruház reklámfőnöke, 1968-tól a Magyar Hírlap munkatársa volt.
[kutatható] »67« 1983. 28 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Fazekas Zoltán (1925), jogtanácsos, újságíró. 1945-51 között a Szabad Nép és több vidéki napilap munkatársa, 1952-től a Szolnoki Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanulmányi előadója, majd a Dékáni Hivatal vezetője volt. A forradalom alatt részt vett az egyetemi megmozdulásokban, majd a szolnoki rádióadó működtetésében és a műsorkészítésben. 1956 novemberében Ungvárra hurcolták, decemberben bocsátották szabadon. 1958-ban 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult. Kalauzként, műszaki ügyintézőként, 1965-től jogtanácsosként dolgozott.
[nyilvános] »282« 1991. 20 ív, Ferenczy Erika

Fehér Erzsébet (1936), vegyészmérnök. 1952–57 között laboráns, 1958-tól a Pálma, illetve a Taurus Gumigyár osztályvezetője, 1968-tól főmérnöke. 1978-tól a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalat igazgatója.
[kutatható] »V.7« 1982. 7 ív, Hegedűs B. András, Borszéki Zsuzsa

Fehér Nándor (1941), segédmunkás. 1956-ban nemzetőrként részt vett a budapesti fegyveres harcokban. 1957-ben két és fél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »649« 1995. 3 ív, Eörsi László

Fejtő Ferenc (1909–2008), újságíró, történész. 1932–1933-ban illegális kommunista tevékenységért bebörtönözték. 1934-ben belépett a szociáldemokrata pártba. József Attilával a Szép Szó alapító szerkesztője, illetve a Szocializmus és a Népszava munkatársa. 1938-ban egy írása miatt izgatás vádjával bíróság elé állították, az ítélet elől Franciaországba menekült. 1944–1947 és 1950–1974 között az AFP kelet-európai hírmagyarázója. 1947–1949 között a párizsi magyar követség sajtóirodájának a vezetője. 1949-ben a Rajk-per elleni írásával végleg szakított a magyar politikai élettel. 1972–1982 között a Politikai Tudományok Főiskolája kelet-európai szemináriumainak igazgatója.
[nyilvános] »766« 2003. 10 ív, Lugossy István

Fekete Ferenc (1928), agrárközgazdász, egyetemi tanár. Népi kollégista, 1953–1954-ben Dobi István titkára. A Közgazdasági Szemle alapító főszerkesztője. 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja.
[kutatható] »13« 1986. 21 ív, Nagy Gyula, Hegedűs B. András

Fekete Gyula lásd Varga Domokos

Fekete József (1921), gépésztechnikus. Az 1950-es években a győri Vagongyárban osztályvezető-helyettesként dolgozott. 1956-ban a gyári munkástanács elnökségének tagja, a fegyelmi bizottság elnöke volt. 1958-ban tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték, 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »702« 1997. 8 ív, Szakolczai Attila

Fekete László (1918), katonatiszt, kohómérnök. 1953-tól miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanára. 1956-ban az egyetemi diákparlamentben a tanári kar képviselője, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese. 1956. november 5-én Ungvárra hurcolták, majd 1957-ben egy év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »408« 1991. 6 ív és melléklet, Ungváry Rudolf

Fekete László (1926–1999), villanyszerelő. 1948–1960 között izgatás és szervezkedés vádjával többször börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »246« 1990. 22 ív, Ferenczy Erika

Fekete Pál (1928), tanár. Békéscsabán tanító, 1956-ban a békéscsabai, majd a Békés megyei forradalmi tanács elnöke. 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után tanári hivatását nem gyakorolhatta, segéd-, majd szakmunkásként dolgozott. 1988-tól nyugdíjas.
[kutatható] »653« 1995. 6 ív, Valuch Tibor

Fekete Zsolt (1948–2004), sütő- és édesipari üzemmérnök, majd takarító. Fekete László (lásd ott), fia.[GY]
[kutatható] »613« 1995. 5 ív és melléklet, Kőrösi Zsuzsanna

Fencsik Flóra (1928), újságíró, műfordító. Az ötvenes években előbb a Szabad Nép, majd 1956-ig a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1956 tavaszától ő is tudósított a Petőfi Kör üléseiről. A hatvanas évek közepétől 1982-es korkedvezményes nyugdíjazásáig az Esti Hírlapnál dolgozott mint kulturális újságíró. Forgács Pál szakszervezeti vezető felesége.
[nyilvános] »854« 2007. 20 ív és melléklet, Murányi Gábor

Fenyőfalvi Antal (1919–1993), vasutas. A forradalom alatt a Kelenföldi pályaudvar állomásfőnökévé választották. 1956 decemberében a Bakonyban felderítő tevékenységet folytatott. 1958-ban tíz év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »266« 1991. 5 ív, Lugossy István

Fenyőfalvi György (1954), adótanácsadó, mérlegképes könyvelő, a Társadalombiztosítás Egészségbiztosítási Pénztárának általános igazgatóhelyettese. Fenyőfalvi Antal fia. Lásd ott.[GY]
[kutatható] »680« 1997. 6 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Feri Sándor (1895–1986), jogász. 1937-től az illegális kommunista párt tagja, 1944-45-ben a szovjet NKVD munkatársa, majd az MDP jogügyi osztályának vezetője, 1950-től a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bírája volt. 1953-ban kizárták a pártból, elbocsátották állásából. 1956 végén tolmács, közvetítő a Kádár-kormány és a szovjetek között. 1957 után külkereskedelmi vállalatoknál dolgozott jogi tanácsadóként.
[kutatható] »51« 1985–1986. 16 ív és melléklet, Kubinyi Ferenc

Filep István (1931-2008), történelem-földrajz szakos tanár. 1956-ban Karcag Város Forradalmi Tanácsának titkára volt. 1957-ben öt év szabadságvesztésre ítélték. 1959-es szabadulása után kazánfűtő, 1964-től az Iparművészeti Tanács munkatársa, majd a Bútorért Vállalat művészeti tanácsadója volt.
[nyilvános] »228« 1990. 6 ív és melléklet, Ferber Katalin

Filipszky Zoltán (1928), közgazdász. 1949–1961 között a Pénzügyminisztériumban tisztviselő, titkárságvezető, 1970–1980 között főosztályvezető. 1961–1970 között a Magyar Nemzeti Bank Tervgazdasági Igazgatósága vezetője. 1980-tól a Munkaügyi Minisztérium, illetve az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezető-helyettese.
[kutatható] »V.53« 1982. 5 ív, Mérő Katalin

Fisch O. Robert (1925), orvos. 1956. október 24-én bekapcsolódott az önkéntes mentőszolgálat munkájába. November második felében elhagyta az országot, 1957 januárjától az USA-ban él.
[nyilvános] »518« 1993. 5 ív, Gyenes Pál

Fischer József (1901–1995), építész, szociáldemokrata politikus. A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM), magyar csoportjának tagja. Az utolsó Nagy Imre-kormány államminisztere. 1965–1978 között az USA-ban élt.
[nyilvános] »42« 1986–1987. 20 ív és melléklet, Szabóné Dér Ilona

Fitos Vilmos (1913–2000), tanár, szerkesztő, tisztviselő. Az Eötvös Kollégium tagja, a Bartha Miklós Társaság főtitkára, a Turul Szövetség ellenzéki népi szárnyának vezetője, a Magyar Élet szerkesztője, a Magyar Ifjúság Nagybizottsága elnöke. 1947-ben a Magyar Közösség elleni perben másfél év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »25« 1986. 13 ív és melléklet, M. Kiss Sándor

Fleck Antal (1931–2001), jogász. A Ganz-Mávag tervosztályvezetője, gyáregységvezetője, 1976-tól kereskedelmi igazgatója.
[kutatható] »V.96« 1982–83. 5 ív, Nagy Ilona, Petőcz György

Fodor Gergely (1940), 1956-ban az aszódi gyermekotthon növendékeivel a Corvin közben, majd a Schmidt-kastélynál harcolt. 1958-ban kilenc év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után hajógépész.
[nyilvános] »397« 1992. 7 ív, Eörsi László

Fodor Tamás (1942), rendező, színész. Az 1960-ban megalakult Universitas együttes alapító tagja, az 1970-ben a Stúdió K színházi alkotóközösség létrehozója volt. 1986 óta a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 1987-től főrendezője. [MM]
[nyilvános] »834« 2006. 19 ív, Markovits Ferenc

Fogarassy Miklós (1939), könyvtáros. 1956-ban gimnazistaként a Győri Ifjúsági Bizottság tagja volt, élelmiszer-szállítmányokat szervezett a budapestiek számára. Érettségi után az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában volt könyvtáros. Később az Új Könyvek szerkesztője és az OSZK Módszertani Központjának tudományos főmunkatársa lett.
[nyilvános] »812« 2003. 5 ív, Keller Márkus

Forgács Pál (1923–1996), cukrász, 1941-től szakszervezeti vezető. 1958-tól a Szakszervezeti Világszövetség nemzetközi apparátusának munkatársa. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete alapítója és egyik vezetője. 1990–1992-ben a Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke.
[kutatható] »97« 1987, 1993. 20 ív és melléklet, Fencsik Flóra

Forintos György (1935–2005), jogász, szociológus. 1956-ban joghallgatóként részt vett a Corvin közi harcokban, tagja lett az egyetem forradalmi bizottságának és a MEFESZ vezetőségének. A forradalom leverése után részt vett a szellemi ellenállásban. 1958-ban 3 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-es szabadulása után előbb segédmunkás, majd éjjeliőr volt, később fordítóként, valamint az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda sajtófigyelőjében dolgozott. Befejezte a jogi egyetemet, majd szociológusdiplomát szerzett. 1977-től oktatásszociológusként dolgozott. A TDDSZ és a TIB egyik alapítója.
[kutatható] »354« 1991. 14 ív, Romvári Zsuzsa

Fóti Álmos (1943), agronómus. 1970-től a környei termelőszövetkezet főagronómusa, elnöke, majd elnökhelyettese.
[kutatható] »V.119« 1983. 5 ív, Darvas Péter

Földes László (1952), színházi berendező. Édesapját, Földes Gábor (1923–1958), színházi rendezőt, a győri forradalmi események egyik vezetőjét 1957-ben halálra ítélték és kivégezték.[GY]
[nyilvános] »669« 1996. 4 ív, Hoffmann Gertrud

Földes Péter (1918–1997), A második világháború alatt tagja volt a francia kommunista ellenállási mozgalomnak. 1946-ban hazatért. Az MKP sajtóosztályán, majd a Magyar Napnál dolgozott. 1952 végén a Magyar Rádió munkatársa lett, 1955-ben elbocsátották. 1953 után a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez tartozott. 1956-ban a Szabad Kossuth Rádió egyik vezetője lett. 1960-ban 13 év szabadságvesztésre ítélték. 1969-es szabadulása után műszaki fordítóként dolgozott. A TIB egyik alapítója.
[kutatható] »150« 1983, 1988. 18 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Kovács András

Földesi Katalin (1953), OTP-ügyintéző Szegeden. Édesapja, Földesi Tibor (1923–1958), villanyszerelő, a forradalom alatt tagja volt a szegedi forradalmi bizottság elnökségének. Novemberben Nyugat-Németországba menekült, 1957-ben az amerikai hírszerző szolgálat megbízásából hazatért, letartóztatták, majd halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »596« 1994. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Földvári Magdolna (1950), üzletkötő. Földvári Rudolf (lásd ott), leánya.[GY]
[kutatható] »605« 1994. 2 ív, Molnár Adrienne

Földvári Rudolf (1921), lakatos, pártfunkcionárius. 1946-tól függetlenített pártmunkás, 1952–54 között az MDP Budapesti Bizottsága első titkára, a fővárosi tanács, az MDP KV és PB tagja, 1953–57 között országgyűlési képviselő volt. Tagja volt a Sztálin temetésén és az 1953. júniusi moszkvai tanácskozáson részt vevő magyar pártküldöttségnek. 1954-ben kimaradt a PB-ből, az MDP BAZ megyei bizottsága első titkára lett. 1956. október 24-én a munkáskövetelések mellé állt, tagja lett a megyei munkástanácsnak. November 5-én a szovjetek Ungvárra hurcolták. 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1961-es szabadulása után lakatos, majd műszaki vezető volt.
[nyilvános] »231« 1990. 65 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Földváry Attila (1930), munkás, katonatiszt. A II. világháború alatt üldözötteket segített. 1956-ban a Ganz-Mávag gyári őrségének szervezője. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. 1989-től a Független Magyar Demokrata Párt egyik vezetője.
[nyilvános] »331« 1991. 16 ív, Kőhegyi Kálmán

Fráter Ágota (1937), nyelvtanár. Osztályidegen származása miatt nem vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1956 novemberében elhagyta az országot, Svájcban telepedett le. Nyelvtanári diplomát szerzett, tanárként, később szociális munkásként dolgozott. 2000-ben visszatelepült Magyarországra, Solymáron él. Hazatelepülése után több karitatív szervezetnél vállalt munkát díjazás nélkül.
[kutatható] »733« 2001. 8 ív, Molnár Adrienne

F. Tóth István (1934), fizikus-mérnök. 1956-ban a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány tagja. Egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Elektronikai, távközlési és hadiipari kutatásokban dolgozott.
[kutatható] »422« 1992. 4 ív, Valuch Tibor

Futó Barnabás (1921–2004), ügyvéd. 1956–1958-ban Angyal Istvánnak, a Tűzoltó utcai felkelőcsoport parancsnokának védőügyvédje.
[nyilvános] »526« 1993. 4 ív, Eörsi László

Futó Dezső (1916–1994), újságíró, kisgazdapárti politikus. 1945–1947-ben a Kis Újság és az Ellenzék szerkesztője, országgyűlési képviselő. 1952-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban a Kis Újság felelős szerkesztője.
[kutatható] »14« 1986. 18 ív és melléklet, Hegedűs István

Fülöp Sándor (1920), tanár, építőmunkás Kolozsváron. 1956-ban mint a magyar forradalommal szimpatizálót letartóztatták, hat év javítófogház büntetésre ítélték.*
[nyilvános] »443« 1992. 1 ív, Gagyi-Balla István

Füstös Ferenc (1919), gépészmérnök. 1939–1980 között a Ganz-Mávagban szakmunkás, középszintű vezető, majd gyáregységvezető.
[kutatható] »V.25« 1982. 6 ív, Nagy Ilona, Petőcz György.

Gaál István (1933–2007), filmrendező. A rendezői diploma megszerzése után, 1959-től 1961-ig a római filmfőiskola ösztöndíjasa, majd 1978–1979-ben vendégtanára. Első játékfilmje, a Sodrásban a magyar új hullám jelentős alkotása. 1991-ben Kossuth-díjat kapott.
[kutatható] »764« 2003. 9 ív, Lugossy István.

Gábor András (1930), had- és gazdasági szakmérnök. 1957-től a Danuvia Szerszámgépgyár munkatársa, 1967-től igazgatója. 1974–1975-ben a Szerszámgépipari Művek vezérigazgató-helyettese. Ezt követően a Kohó- és Gépipari Minisztériumban főosztályvezető, miniszterhelyettes, 1981-től ipari miniszterhelyettes.
[kutatható] »V.94« 1984. 7 ív, Bakonyi Éva, Hegedűs István

Gábor Péter (1948), mérnök. 1984-ben feleségével együtt elhagyta Magyarországot, majd Olaszországból az év végén Ausztráliába emigráltak. 1992–2001 között Malajziában dolgozott, jelenleg Sydneyben él, statikus.
[nyilvános] »790« 2004. 2 ív, Kőműves Ágnes

Gadó Ottó (1914), jogász. 1936-tól a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, majd 1949-től az Iparügyi Minisztérium vezető munkatársa. 1954-től a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, 1957–1977 között az Országos Tervhivatalban főosztályvezető, elnökhelyettes.
[kutatható] »V.48« 1983. 4 ív, Lamberger Galina

Gádoros Lajos (1910–1991), építész, belsőépítész. A Középterv igazgatója, egyetemi tanár. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának tervezője.
[nyilvános] »133« 1987–1988. 15 ív, Szabóné Dér Ilona

Galicza Péter (1950), filozófus, filmesztéta. Tagja volt az ELTÉ-n 1968 őszén létrejött Atkári János-féle KISZ-vezetésnek. 1975-2000 között a Műegyetem Filozófia Tanszékén tanított. A nyolcvanas évektől filmelemző órákat tartott felsőoktatási intézményekben. A kilencvenes évek első felében részt vett az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének létrehozásában, amelynek jelenleg is oktatója.
[nyilvános] »882« 2006–2008. 6 ív, Molnár János

Gál Ferenc (1927), állambiztonsági vezérőrnagy. 1952-től az ÁVO, majd az ÁVH operatív politikai nyomozója volt a kulturális élet területén. 1956. október 23-án a BM épületében tartózkodott, másnap szemtanúja volt az épület előtti tüntetés szétlövetésének. Az ÁVH feloszlatásakor önként jelentkezett a főkapitányságon, ahol védőőrizetbe vették. 1957-től a BM-ben az értelmiségi elhárítással foglalkozott, a III. Főcsoportfőnökség vezető helyettese volt. 1974-től az MSZMP KB apparátusában a BM pártfelügyeletét látta el. 1988–1989-ben az MSZMP KB Adminisztrációs Osztályának helyettes vezetője volt.
[kutatható] »728« 1996. 28 ív, Hegedűs B. András

Gál József (1941), közgazdász. 1963-tól a vendéglátóiparban dolgozott. 1968-tól a Belkereskedelmi Minisztériumban középszintű vezető, 1981-től a Fővárosi Tanács belkereskedelmi főosztályvezetője.
[kutatható] »V.65« 1983. 7 ív, Csizmadia Gábor

Gál Lajos (1917), cipész. 1942–1945 között csendőr. 1945–1950 között hadifogoly a Szovjetunióban. 1956-ban Hajdúszovát forradalmi bizottmányának tagja, a nemzetőrség parancsnoka. 1959-ben egy év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »530« 1994. 6 ív, Valuch Tibor

Gál Mátyás (1920), munkás, tisztviselő, erdélyi illegális kommunista. Több évet töltött a Román Királyság börtöneiben. 1945 után pártmunkás, majd a román külügyminisztérium és az Agerpress hírügynökség munkatársa. 1969-ben emigrált.
[kutatható] »185« 1988. 17 ív és melléklet, Nagy Gyula

Gáll Ernő (1917–2000), közíró, szociológus, filozófus, illegális kommunista. A kolozsvári Igazság, majd az Utunk és a Korunk főszerkesztője, egyetemi tanár, a Román Tudományos Akadémia tagja.
[kutatható] »15« 1985, 1991. 12 ív és melléklet, Szabóné Dér Ilona, Hegedűs B. András, Gagyi-Balla István

Garab Imre (1930–1994), katonatiszt. 1956-ig a debreceni lokátoros ezred törzsfőnöke. 1956-ban a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány karhatalmi szekciójának vezetője lett. 1957-ben első fokon életfogytiglani, másodfokon 4 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-es szabadulása után segédmunkás volt, majd szakmunkásként dolgozott.
[nyilvános] »382« 1991. 5 ív, Valuch Tibor

Garai László (1935), pszichológus. 1964–1971 között az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1970–2001 között az MTA Pszichológiai Intézetében különböző beosztásokban kutatóként dolgozott. 1988-ban a MTA doktora lett, 1998-ban a Pécsi Tudományegyetemen habilitált a közgazdaság-tudomány tanáraként. Több magyarországi és külföldi intézményben oktatott. [MM]
[kutatható] »833« 2006. 5 ív, Kőműves Ágnes

Garami Lajos (1919–1999), katonatiszt. 1943-47 között hadifogoly volt a Szovjetunióban. 1954-től a rétsági laktanya parancsnoka volt. A forradalom alatt tisztjei kísérték Mindszenty Józsefet Budapestre. A Pálinkás (Pallavicini) Antal-per másodrendű vádlottjaként 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben szabadult, 1979-es nyugdíjazásáig szállítási ügyintézőként dolgozott.
[kutatható] »297« 1991. 9 ív, Kőhegyi Kálmán

Gáspár Sándor (1917–2002), munkás, politikus. 1952-től a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettese, 1956–1959 és 1965–1983 között főtitkára, 1988-ig elnöke. 1959–1961 és 1963–1965 között az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára.
[nyilvános] »220« 1989–1990. 18 ív, Kozák Márton

Gáspár Zsuzsa (1943), szerkesztő. Az Egyetemi Színpad, majd a 25. Színház titkára, később rendezőasszisztens volt, majd az Iparművészeti Múzeumban népművelőként dolgozott. [MM]
[kutatható] »815« 2005. 5 ív, Molnár János

Gazda Tamás (1920), közgazdász. 1954–1968 között a Ravill Kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatója, 1973–1980 között vezérigazgatója. 1968–1973 között a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője.
[kutatható] »V.59« 1983. 6 ív, Kiss György, Csizmadia Gábor

Geleji Frigyes (1928–1999), vegyészmérnök. 1950–1968 között a Műanyagipari Kutatóintézet munkatársa, igazgatóhelyettese. Ezt követően a Magyar Viscosagyár igazgatóhelyettese, 1979-től az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság könnyűipari szaktitkárságának vezetője, 1986 után az OMFB elnökhelyettese.
[nyilvános] »300« 1991. 7 ív, Garai Gábor

Gellért Károly (1921–1999), lakatosmester, a sokszögeszterga feltalálója. 1956-ban a miskolci Dimávag munkástanácsának tagja. A forradalom után internálták.
[nyilvános] »298« 1991. 9 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Gémes Mihály (1911), katolikus pap. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
[kutatható] »384« 1992. 2 ív, Lugossy István

Gereben Ferenc (1942), könyvtáros, szociológus. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál, majd a Teleki László Alapítványnál olvasás-, művelődés-, művészet-, vallás- és könyvtár-szociológiával foglalkozott. 1998 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Szociológiai Intézet docense. [MM]
[nyilvános] »849« 2006. 7 ív, Gőbl Gabriella

Gergely Miklós (1919), közgazdász. 1947-től pártfunkcionárius, 1953-tól a Minisztertanács Titkárságának vezetője. 1954–1974 között a Metalimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.125« 1984. 10 ív, Nagy Ilona

G. H. Az ÁVO/ÁVH tisztje.
[zárt] »49« 1986. 12 ív, Kozák Gyula

Gíber Katalin (1930), agrármérnök. 1956-ban a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián volt tanársegéd. Az október 26-i sortűzben súlyosan megsebesült.
[nyilvános] »270« 1989. 1 ív, Molnár Adrienne

Gimes Judit–Magos Gábor (közös életútinterjú). Gimes Judit (1920), Gimes Miklós húga, Magos Gábor felesége, mezőgazdász. 1945–1954 között pártfunkcionárius, pártfőiskolai tanár. Magos Gábor (1914–2000), kertészmérnök. 1945 után minisztériumi tisztviselő, pártközponti osztályvezető, 1951-től tangazdasági igazgató. A forradalom alatt kapcsolatban állt a Magyar Írók Szövetségével, a Forradalmi Karhatalmi Bizottsággal és több fegyveres csoporttal. A november 4-e utáni szellemi ellenállás aktív résztvevője. 1957-ben Svájcban telepedtek le, részt vettek az Irodalmi Újság szerkesztésében és terjesztésében.
[nyilvános] »531« 1993–1994. 40 ív, Standeisky Éva

Gombocz Zoltán (1942–1997), közgazdász. 1966-tól a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat munkatársa, főosztályvezetője, majd 1982-től vezérigazgatója. 1971–1975 között Rómában a Magyar Kereskedelmi Kirendeltség titkára.
[kutatható] »V.88« 1983. 6 ív, Borszéki Zsuzsa

Gosztonyi Péter (1931–1999), hadtörténész. 1953-ban végezte el a Közgazdasági Főiskolát, ugyanekkor a Magyar Néphadsereg tartalékos alhadnagya lett. A forradalom idején a Kilián laktanyában teljesített szolgálatot, és részt vett a szovjetek elleni harcokban. Az év végén Svájcba emigrált, majd a berni Kelet-Európai Könyvtár igazgatója lett. Számos kötete jelent meg a második világháború és az 1956-os forradalom témájában.
[nyilvános] »697« 1998. 4 ív és melléklet, Eörsi László

Gömöri György (1934), irodalomtörténész, költő, műfordító. 1956-ban bölcsészhallgatóként részt vett a Petőfi Kör vitáiban. A forradalom idején az Egyetemi Ifjúság szerkesztője volt. 1956 novemberében Angliába emigrált, ahol egyik alapítója volt az Egyetemi Forradalmi diákbizottság Külföldi Komitéjának. 1963-64-ben a Kaliforniai Egyetem tanára, majd ösztöndíjas kutató a Harvard Egyetemen. 1965-től a Birminghami Egyetem oktatója volt, 1969-2001 között magyar és lengyel irodalmat tanított Cambridge-ben. Jelenleg Londonban él.
[kutatható] »750« 2001–2002. 10 ív, Molnár Adrienne

Göncz Árpád (1922), jogász, agronómus, író, politikus. Részt vett az ellenállási mozgalomban, 1945-47 között kisgazdapárti politikus volt. 1956-ban közreműködött Nagy Imre írásainak Nyugatra juttatásában, és tárgyalt a szovjet és magyar vezetők között közvetítést vállaló indiai elnök megbízottjával. 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. A demokratikus ellenzékhez tartozott. Az SZDSZ és a TIB alapító tagja. 1989-ben az Írószövetség elnökévé választották. 1990-2000 között Magyarország köztársasági elnöke volt.
[kutatható] »2« 1985, 1990. 21 ív, Hegedűs B. András

Göncz Kinga (1947), pszichiáter, egyetemi oktató. Göncz Árpád (lásd ott), leánya.[GY]
[kutatható] »568« 1994. 5 ív, Javorniczky István

Gráber Margit (1895–1993), festő, grafikus. Fiatal korában kapcsolatban állt a Galilei-körrel. Első férjével, Perlrott-Csaba Vilmossal tagja volt a szentendrei művésztelepnek.
[nyilvános] »183« 1988. 6 ív, Scherter Judit

Guba Dezső (1923), tanár, gazdálkodó. 1946-tól részt vett a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom munkájában, 1950-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1955-ben szabadult. 1956-ban a Heves megyei munkástanács elnöke. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1989-ben részt vett az SZDP újjáalakításában.
[nyilvános] »334« 1991. 11 ív, Abod László

Gulyás Anikó (1947), könyvelő Győrött. Édesapját, Gulyás Lajos (1918–1957), lelkészt, aki a forradalom alatt a Mosonmagyaróvári Nemzeti Bizottság tagja volt, a mosonmagyaróvári sortűz utáni békítő és embermentő szerepe ellenére halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[nyilvános] »580« 1994. 7 ív és melléklet, Kőrösi Zsuzsanna

Gündisch Gusztáv (1924), gépészmérnök. 1948-tól a Gumiipari Vállalat különböző részlegeiben főosztályvezető, főmérnök, majd 1968-tól a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgató-helyettese.
[kutatható] »V.146« 1983. 6 ív, Polgár Miklós

Gyenes Antal (1920–1996), agrárközgazdász, politikus. 1941-től a kommunista párt tagja, részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1945-ben nemzetgyűlési képviselővé választották, jelentős szerepet játszott a földreform megvalósításában. 1946-ban a Nékosz elnöke, 1948-tól főtitkára lett. 1949-ben a Rajk-perrel összefüggésben elvesztette állását, és marósként dolgozott. 1951-től az Agrártudományi Egyetemen adjunktus, 1954-től a Társadalmi Szemle rovatvezetője volt. 1956-ban a Nagy Imre-kormány minisztere. November 10-től az MSZMP IKB tagja, 1957-ben kizárták a KB-ből, mert ellenezte a Nagy Imre és társai ellen meginduló eljárást. 1957-65 között az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa, 1965-től a Szövetkezeti Kutató és Dokumentációs Iroda, 1968-85-ben a Szövetkezeti Kutatóintézet igazgatója volt.
[kutatható] »23« 1986. 19 ív és melléklet, Hegedűs István

Gyenes Judith (1932), könyvtáros. Maléter Pál özvegye. Férje letartóztatása után elbocsátották a munkahelyéről, évekig segédmunkásként dolgozott. 1985-től az Orvostörténeti Múzeum, 1990-től az 1956-os Intézet könyvtárosa. A TIB alapító tagjaként azok egyike volt, akik az ötvenhatos mártírok rehabilitálását és méltó eltemetését követelték.
[nyilvános] »694« 1998. 5 ív, Molnár Adrienne

Gyöngyössy István (1910–1994), jogász. 1932-től az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. munkatársa, 1939-től cégvezető. 1946-tól a bukaresti magyar diplomáciai misszió vezetője, majd a külügyminisztérium protokollfőnöke. 1949–1954 között politikai perben elítélt. 1956-tól a Ferunion, majd a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, 1967–1977 között a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, elnöki tanácsadója, majd a Banco di Sicilia budapesti fiókjának vezetője.
[kutatható] »V.8« 1981. 16 ív, Hegedűs B. András, Kozák Gyula

Györe Sándor (1917), agrármérnök. 1933-tól napszámos. 1949-től tsz-elnök, szervező és a Földművelésügyi Minisztérium előadója. 1954–1960 között az Állatorvos-tudományi Egyetemen osztályvezető, majd az abonyi termelőszövetkezet elnöke.
[kutatható] »V.76« 1983. 3 ív, Bouquet László

Győrffy Béla (1928), agrármérnök, akadémikus. 1954-től az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében tudományos főmunkatárs, osztályvezető, 1980-tól az intézet igazgatója.
[kutatható] »V.70« 1983. 6 ív, Hegedűs B. András

Győrffy Sándor (1924–1998), történész, az ellenállási mozgalom résztvevője, Györffy-kollégista, MADISZ- és NÉKOSZ-vezető, a Párttörténeti Intézet munkatársa. 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja. 1956 után a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum munkatársa, a Fényes Szellők Baráti Kör egyik alapítója.
[nyilvános] »125« 1988.  14 ív, Hegedűs István

Hajdu Tibor (1930), történész. 1949–1966 között a Munkásmozgalmi Intézet, az Országos Levéltár és a Párttörténeti Intézet levéltárosa, majd a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa volt. 1975-től az MTA Történettudományi Intézetében tudományos főmunkatárs, tudományos tanácsadó, osztályvezető. Az 1956-os forradalom napjaiban önkéntes ügyelőszolgálatot teljesített a pártközpontban. *
[kutatható] »675« 1997. 4 ív és melléklet, Standeisky Éva

Hajdú Yvonne (1924), fordító, tolmács. 1961-ben hűtlenség és államellenes szervezkedés vádjával nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1966-ban szabadult.
[nyilvános] »320« 1991. 6 ív, Lugossy István

Hajós Edit (1889–1975), orvos, fordító. Aktív tagja volt a nemzetközi kommunista mozgalomnak. 1933-ban Angliába emigrált. 1949-ben hazalátogatott. Politikai perben hét év börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult. Haláláig Angliában élt.
[nyilvános] »206« 1974. 3 ív, Vezér Erzsébet

Halász András (1946), festőművész. 1972-76 között a képzőművészeti főiskolán tanult festő és grafika szakon. 1976-ban egyik szervezője volt a Rózsa eszpresszóban működő fluxus alternatív csoportnak. 1975–79 között avantgarde szellemű képzőművészeti kiállításokon vett részt. 1976-ban elhagyta az országot, Párizsban, majd New York-ban telepedett le. 1983–87 között az East Village-i galériákban állított ki, 1990 óta rendszeresen szerepel magyarországi kiállításokon. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára.
[nyilvános] »858« 2007. 10 ív, Lugossy István

Halász Péter (1943–2006), színházi rendező. 1962-68 között az Universitas Együttes tagja volt. 1969-ben megszervezte saját színházi együttesét, a Kassák Ház Stúdiót. Az együttest 1972-ben politikai okokból betiltották, ezt követően magánlakásokon tartottak előadásokat. 1976-ban a társulat egy részével kivándorolt Franciaországba, később New York-ban telepedett le. Bálint Istvánnal, valamint a társulat többi tagjával megalakították a Squat Színházat. Halász 1985-ben kivált a társulatból, megalapította a Love Színházat. 1992-től ismét Magyarországon rendezett és szerepelt, és a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára volt. Az interjú Halász betegsége miatt megszakadt.
[nyilvános] »846« 2005. 7 ív, Lugossy István

Hangya János (1925), műszerész. Szovjet katonák 1945-ben Budapesten letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. 1947-ben hazatért, Ausztriába menekült, ahol egy újságírónak beszámolt a tapasztalatairól. Ezért a szovjet hatóságok letartóztatták, és kémkedés vádjával húsz év kényszermunkára ítélték. Tajsetben, szibériai lágerekben, majd egy moszkvai börtönben raboskodott. 1955-ben tért haza.
[nyilvános] »761« 2003. 4 ív, Lugossy István

Hantos Antal (1933), vegyészmérnök. 1956. november 3-a után nemzetőrként csatlakozott a Baross utcai felkelőcsoporthoz. November 6-án Ungvárra hurcolták, majd 1957. január 17-ig a Gyűjtőfogházban tartották fogva.
[nyilvános] »412« 1992. 2 ív, Garai Gábor

Haraszti Sándorné Gróf Irén (1890–1993), gyógyszerész. Férjével 1919 után évekig élt emigrációban. 1929-ban hazatértek, lakásuk otthona lett a hazai munkásmozgalom fiatal harcosainak. Férje 1945 után újságíró, lapszerkesztő, 1951-ben halálra ítélték, 1954-es szabadulása után a Nagy Imre körüli pártellenzék aktív tagja. 1956-ban a Nagy Imre-csoporttal Romániába deportálták.*
[kutatható] »378« 1983. 5 ív, Ember Mária

Harasztÿ István (1934), szobrász. 1951-1953 között géplakatos tanuló, 1953-tól díszműlakatos volt. 1957–1963 között műszaki ismereteket tanított egy ipari tanuló iskolában. 1960-1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Körben tanult. 1967–1989 között a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője volt. 1970-1972 között részt vett a boglárlellei kápolnatárlatokon. 1975–76-ban a Kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa volt. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került a demokratikus ellenzék tagjaival, lakásán rejtette el a szamizdat Beszélő nyomdagépét. 1984-ben DAAD-ösztöndíjat kapott, amelyet 1987–1988-ban vett igénybe. 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
[nyilvános] »862« 2007. 17 ív, Markovits Ferenc

Hardi Róbert (1914), közgazdász. 1937–1942 között családi kereskedelmi vállalkozás vezetője. 1945-től minisztériumi középszintű vezető, majd belkereskedelmi vállalatoknál igazgató. 1959-től a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgató-helyettese. 1968–1974 között Bejrútban kereskedelmi tanácsos és a Magyar Nemzeti Bank képviselője. Nyugdíjasként kereskedelmi tanácsadó.
[kutatható] »V.115« 1983. 8 ív.

Hardy Gyula (1928–1988), vegyészmérnök. 1954-től az MDP KV alosztályvezetője, 1956-ban az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet tudományos osztályvezetője, a Petőfi Kör vezetőségi tagja. 1957-től a Műanyagipari Kutatóintézet igazgatója volt.
[kutatható] »V.9« 1981. 13 ív, Hegedűs B. András, Kozák Gyula

Hargitainé Farkas Brigitta (1935), az 1956-os forradalom idején férjével a New York-palota épületében működő fegyveres csoport tagja. A szovjet támadás idején sebesülteket mentett. A forradalom után tanulmányait befejezve a vendéglátóiparban dolgozott.*
[nyilvános] »595« 1994. 1 ív, Eörsi László

Hartai András (1923), elektromérnök. 1948-tól a Magyar Optikai Művekben fejlesztőmérnök, középszintű vezető. 1958-tól a Hang- és Kinotechnikai Gyár főtechnológusa, majd főmérnöke, illetve műszaki igazgatója. 1978-tól az Elektromodul Vállalat műszaki igazgatója. 1983-tól nyugdíjasként az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanácsosa.
[kutatható] »V.156« 1984. 12 ív, Kozák Gyula

Határ Győző (1914–2006), író, költő, építész. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1943-ban öt év fegyházbüntetésre, 1950-ben két és fél év börtönbüntetésre ítélték. 1956 óta Angliában él, 1957–1976 között a BBC magyar osztályának munkatársa.
[nyilvános] »180« 1988. 34 ív és melléklet, Kabdebó Lóránt

Havas Jenő (1938), vegyész. 1967-től a Radelkis ipari szövetkezet fejlesztési főmérnöke, 1980-tól elnöke.
[kutatható] »V.99« 1983. 10 ív, Hegedűs István

Havas Péter (1924), munkás, gazdaságpolitikus. Részt vett a kommunista ifjúsági mozgalomban. 1947-től az államigazgatás különböző intézményeiben közép- és felsőszintű vezető. 1956-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium Forradalmi Bizottságának tagja. 1972-től az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója.
[kutatóható] »V.109« 1983. 12 ív, Máté Katalin, Koncz E. Katalin

Hazai Jenő (1921–1998), géplakatos. 1941-től az illegális KMP tagja, több alkalommal bebörtönözték. 1950–1956 között a Néphadsereg politikai főcsoportfőnök-helyettese, illetve főcsoportfőnöke. 1957–1962 között a Belügy-minisztérium állambiztonsági szolgálatának vezető munkatársa, majd a Szerszámgépipari Művek esztergomi gyárának igazgatója.
[kutatható] »V.89« 1983. 9 ív, Bakonyi Éva, Hegedűs István

Hazay István (1901–1995), geodéta. 1923-tól az Állami Földmérési Hivatal mérnöke, 1941–1949 között a Pénzügyminisztérium földmérési osztályának vezetője. 1953-tól 1972-ig a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, 1964–1967 között rektora. Az MTA Geodéziai Bizottságának tagja, tíz évig elnöke.
[nyilvános] »312« 1991. 4 ív, Garai Gábor

Hegedűs B. András (1930–2001), közgazdász, szociológus. 1945-től részt vett a kommunista ifjúsági mozgalomban. 1953-57 között az ELTE tanársegédje, 1956-ban a Petőfi Kör egyik titkára volt. A forradalom alatt részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában, majd a szellemi ellenállásban. 1959-ben 2 év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után közgazdászként, majd szociológusként dolgozott. A demokratikus ellenzékhez tartozott. 1988-ban a lakásán alakult meg a TIB, amelynek titkára, később ügyvezető alelnöke lett. Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének fő szervezője, az OHA, majd az 1956-os Intézet alapítója, 1991-99 között ügyvezető igazgatója volt.
[kutatható] »475.1« 1985. 17 ív és melléklet, Tolmár Klára
[zárt] »475.2« 1992–1993. 31 ív, Murányi Gábor

Hegedűs László (1936), szerkesztő. 1956-ban az orvossegédképző iskola hallgatója, a Központi Honvéd Kórház mentőseként sebesülteket mentett, novembertől részt vett a politikai ellenállásban. 1959-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.*
[nyilvános] »603« 1994. 2 ív, Eörsi László

Hegyi Imre (1918), politikus, agrárszakember, könyvelő. 1939-től a Nemzeti Parasztpárt tagja. 1954-től a Hazafias Népfront tagja, 1966-tól megyei titkára. 1950–1990 között a Borsod Megyei Tanács tagja. 1953–1958, majd 1971–1980 között a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei járások országgyűlési képviselője volt.
[nyilvános] »779« 2001–2002. 23 ív, Páczelt Istvánné

Heltai György (1914–1994), jogász, politikus. 1945 szeptemberétől a Külügyminisztérium politikai főosztályát vezette. Tagja volt a béke-előkészítő bizottságnak. 1949-ben letartóztatták, és a Rajk-per egyik mellékperében 10 év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után, 1954-ben csatlakozott Nagy Imre köréhez. 1956-ban a Nagy Imre-kormány külügyminiszter-helyettese lett. Tevékeny része volt a Varsói Szerződésből való kilépés előkészítésében és a semlegesség kinyilvánításában. A forradalom leverése után emigrált. 1958-ban Brüsszelben részt vett a Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet létrehozásában, 1963-ig az intézet igazgatója, 1964 után az USA-ban élt, a Charlestoni Egyetemen tanított.
[kutatható] »184« 1988. 13 ív és melléklet, Kenedi János

Herner Ernő (1928), közgazdász. 1947-től különféle cipőipari és kereskedelmi vállalatoknál tisztviselő. 1958-tól a Belkereskedelmi Minisztériumban közép-, illetve felsőszintű vezető.
[kutatható] »V.68« 1983. 9 ív, Bakonyi Éva

Herpai Sándor (1915–1998), tanár. 1944 októberétől Kisújszállás polgármestere, 1945-től Szolnok megye rendőrfőkapitánya. 1946-ban a rendőrképzés, majd 1949-ben a miskolci egyetem megszervezésében és a Budapesti Műszaki Egyetem reformjának kidolgozásában vett részt. 1950–1953 között Kistarcsán internált. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagja, a Belügyminisztérium forradalmi bizottsága egyik vezetője. 1958-ban tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult.
[kutatható] »171« 1988. 22 ív és melléklet, Varga László

Hersiczky Lajos (1920–2002), építésvezető, katonatiszt. 1956-ban a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium katonai főosztályának vezetője, november 3-án Tökölön Maléter Pállal együtt letartóztatták, Ungvárra hurcolták. 1957 után részt vett a hadsereg újjászervezésében.
[nyilvános] »256« 1990. 6 ív, Szitányi György

Herskó János (1926), filmrendező. 1945–1949 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, párhuzamosan Gertler Viktor filmiskolájába, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, itt kapta meg rendezői diplomáját 1949-ben. Ezt követően 1951-ig a moszkvai Filmművészeti Főiskola ösztöndíjasa volt. 1949-től rövidfilmeket, 1953-tól játékfilmeket rendez. 1952-től 1970-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, majd főigazgató-helyettese volt. 1970-ben Svédországban telepedett le, ahol a svéd Film- és Színházművészeti Főiskola tanára, 1988-tól rektora lett. 1994-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola vendégtanára.
[nyilvános] »777« 2003. 8 ív, Lugossy István

Herzum Péter (1939), televíziós rendező, kínai tolmács, műfordító. Az 1956-os forradalom idején a művészeti gimnázium tanulójaként filmezte a forradalmi eseményeket, és részt vett a fegyveres ellenállásban. 1957-től néhány évig segédmunkás, majd az MTV munkatársa, 1982-től rendező, 1969-78 között a belgrádi televízió munkatársa volt.
[kutatható] »607« 1994. 5 ív, Eörsi László

Hetényi István (1926), közgazdász. 1949-től az Országos Tervhivatal munkatársa, 1964–1980 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, illetve államtitkár, 1980–1986 között pénzügyminiszter. A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára.
[nyilvános] »119« 1987. 20 ív, Voszka Éva

Hevessy József (1931–2005), fizikus, villamosmérnök. A forradalom alatt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanársegédeként a politikai ellenállás egyik kezdeményezője, szervezője. 1957-ben három év börtönbüntetésre ítélték. 1990 óta Debrecen polgármestere.
[nyilvános] »461« 1992. 4 ív, Valuch Tibor

Hidegkúti Béla (1936), technikus. 1957 januárjában Ausztráliába emigrált; Melbourne-ben hivatalnok. *
[kutatható] »705« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Hídvégi Ferenc (1916), szerszámkészítő. 1956-ban a debreceni Gördülőcsapágygyár munkástanácsának egyik vezetője.
[nyilvános] »439« 1992. 3 ív, Valuch Tibor

Hirth László (1941), katonatiszt. 1956. október 29-ig a dabasi forradalmi események résztvevője, majd a budapesti Tűzoltó utcai felkelőcsoport tagja.
[nyilvános] »352« 1992. 4 ív, Eörsi László

Homola István (1938), lakatos. 1956 októberében Budapesten, decemberben Tatabányán vett részt a fegyveres harcokban. 1958-ban 6 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-es szabadulása után szerszámkészítő lakatos, illetve bányász volt. A hetvenes évektől ősrégészettel és szerszámkészítési technikákkal foglalkozik.
[nyilvános] »449« 1992. 7 ív, Germuska Pál

Homola László (1921), lakatos. 1956 októberében Budapesten, decemberben Tatabányán vett részt a fegyveres harcokban. 1958-ban 6 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-es szabadulása után szerszámkészítő lakatos, illetve bányász volt. A hetvenes évektől ősrégészettel és szerszámkészítési technikákkal foglalkozik.
[nyilvános] »211« 1989. 9 ív és melléklet, Nagy Gyula

Hónig Ernő (1924), villamosmérnök. 1949-től a Villamos Berendezés és Készülék Művekben közép-, illetve felsőszintű vezető.
[kutatható] »V.62« 1982. 7 ív, Jeles Éva, Mizsei Kálmán

Horacsek Gábor (1932), gépészmérnök. 1951-től a Budapesti Szerszámgépgyárban gépésztechnikus. 1956–1966 között a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalatnál üzletkötő, középszintű vezető, 1972–1980 között a vezérigazgató személyes tanácsadója. 1966–1972 között a Szerszámgépipari Műveknél közép-, illetve felsőszintű vezető, 1980-tól kereskedelmi igazgató.
[kutatható] »V.39« 1982. 10 ív, Bakonyi Éva, Hegedűs István

Horváth Ádám (1930), rendező. 1949-ben politikai nézetei miatt kizárták az agráregyetemről. 1952-57 között a Honvéd Művészegyüttes kórusának tagja, az 1956-os forradalom idején az együttessel Kínában turnézott. 1957-ben az akkor induló televízióhoz került, 1958-tól tévérendező, 1994-95-ben az MTV elnöke volt. 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1983-tól egyetemi tanár.
[nyilvános] »772« 2003. 8 ív, Lévai Júlia

Horvath Charles (1954), adminisztrátor. 1975-ben feleségével együtt Nyugat-Németországban politikai menedékjogot kért, majd 1976-ban Ausztráliába emigrált. Sydneyben önálló pénzügyi tanácsadó.
[nyilvános] »788« 2005. 1 ív, Kőműves Ágnes

Horváth Csaba (1932), munkás, közgazdász. 1956-ban az Esztergomi Szerszámgépgyár Munkástanácsa titkárává választották, majd a városi nemzeti tanácsba is delegálták. 1957-ben letartóztatták, Kistarcsára, majd Tökölre internálták, 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után Budapesten kapott esztergályosi munkát. 1970-től angol fordítóként dolgozott, majd üzletkötő volt. A rendszerváltozás után könyvkiadót alapított.
[kutatható] »236« 1990. 15 ív, Molnár Adrienne

Horváth Ferenc (1909), jogász. 1956-ban részt vett a Veszprém megyei forradalmi eseményekben. 1957-ben a Brusznyai-per másodrendű vádlottjaként négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-ben szabadult.
[nyilvános] »450« 1992. 7 ív, Ferenczy Erika

Horváth Imre (1935), elektromérnök. 1959–1967 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Telefongyárában, majd Fejlesztési Intézetében fejlesztőmérnök, illetve közép- és felsőszintű vezető.
[kutatható] »V.10« 1982. 4 ív, Csalog Zsolt

Horváth István Dénes (1929), vegyészmérnök. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen tanult, amikor összeesküvés vádjával letartóztatták, és 1951. április 4-én hat év börtönbüntetésre ítélték. Márianosztrára került, ahonnan több alkalommal kivitték rab-munkára. 1956. június 12-én szabadult, majd Budapesten dolgozott segédmunkásként. A forradalom alatt részt vett az utcai harcokban. November 4-én elhagyta az országot, hamarosan Nagy-Britanniába ment, és Birminghamben a vegyi karon befejezte tanulmányait. 1961-től a British-Gas Kutatóintézetében, majd egy magáncégnél kutatómérnök volt. A nyolcvanas évek közepétől buszvezetőként dolgozott. 2003-ban hazatelepült.
[nyilvános] »864« 2007. 10 ív, Varga Ágota

Horváth János (1921), közgazdász. A németellenes diákmozgalmak résztvevője. 1945 után a kisgazdapárt országgyűlési képviselője, közreműködött a szövetkezeti törvény kidolgozásában. 1947-ben a Magyar Közösség elleni perben négy év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban részt vett a kisgazdapárt újjáalakításában. A forradalom bukása óta emigrációban él, egyetemi tanár az USA-ban.
[kutatható] »165« 1987, 1994. 11 ív és melléklet, Tóth Pál Péter, Litván György

Horváth Józsefné Kovács Mária (1931), kocsmáros Pincehelyen. Az ötvenes évek elejétől az Áfész kezelésében lévő üzletekben dolgozott, majd 1983–89 között szerződéses kocsmát üzemeltett. Életútja jól szemlélteti a falusi kocsmáros identitást, a vele járó státust, valamint ezen szerepek nőként megélt egyvelegét és az ezzel járó nehézségeket.
[nyilvános] »853« 2005. 2 ív, Havadi Gergő

Horváth József (1920), autószerelő. 1956-ban a veszprémi Fémfeldolgozó Vállalat munkástanácsának elnöke és a Veszprém Megyei Munkástanács tagja.
[nyilvános] »451« 1992. 4 ív, Ferenczy Erika


Horváth Károly (1936), vegyésztechnikus. 1956. november 4. után Debrecenben részt vett a politikai ellenállásban. Hét év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »437« 1992. 5 ív, Valuch Tibor

Horváth Tamás (1940), újságíró, író. 1965-ben szegedi joghallgatóként letartóztatták, és államellenes izgatás vádjával két év börtönbüntetésre ítélték. 1967-es szabadulása után segédmunkás, majd szabadfoglalkozású újságíró.
[nyilvános] »392« 1992. 6 ív, Lugossy István

Horvát János (1944), médiaszakértő, televíziós újságíró. 1964-ben megnyerte az első Riporter kerestetik tv-vetélkedőt. 1969–94 között az MTV munkatársa volt. 1970–79 között dolgozott A HÉT című politikai műsorban. Niemann ösztöndíjas volt a Harvard Egyetemen, és tanított a Columbia Egyetem újságíró tanszékén. Közreműködött az ELTE média szakának beindításában, majd a SPORT TV elnöke volt. 2007 áprilisától Magyarország kubai nagykövete.
[nyilvános] »848« 2006–7. 19 ív, Markovits Ferenc


Hőgye Mihály (1912–1992), református lelkész, történész, könyvtáros, politikus. A harmincas években külföldön szociális misszióvezető. A háború után diplomata Párizsban, 1947-ben államellenes összeesküvéssel vádolták, emiatt megtagadta a hazatérést. 1948-ban az USA-ba emigrált, ahol Nagy Ferenc környezetében fejtett ki politikai tevékenységet.
[kutatható] »460« 1992. 8 ív, Csicsery-Rónay István, Javorniczky István

Hrozova Erzsébet (1938), ápolónő. 1956-ban részt vett a Víg utcai és a Práter utcai harcokban, első fokon halálra, másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1970-ben szabadult.
[nyilvános] »304« 1991. 9 ív, Lugossy István

Huszár István (1927), közgazdász, pártfunkcionárius. 1953–1963 között az MDP KV, illetve az MSZMP KB munkatársa. 1963–1973 között a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, majd elnöke. 1973–1980 között miniszterelnök-helyettes. 1980-tól az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet, 1985–1988 között a Párttörténeti Intézet igazgatója. 1980-tól országgyűlési képviselő.
[kutatható] »250« 1990. 24 ív és melléklet, Tóth Margit

Huszár László (1932–2007), építész. 1956 őszén részt vett a műegyetemi forradalmi diákbizottság munkájában. Angliába emigrált, ahol az Irodalmi Újság s más emigráns lapok rendszeres munkatársa, végül a Magyar Írók Külföldi Szövetségének titkára volt. A London School of Economics-en közgazdaságtanból és nemzetközi jogból szerzett diplomát. 1961-től harmadikvilág-beli várostervező programok irányításával foglalkozott.
[nyilvános] »748« 2001. 5 ív+melléklet, Nóvé Béla

Huszár Tibor (1930), szociológus, egyetemi tanár. 1948-49-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetségében előadó. 1949 őszétől a moszkvai Lenin Intézetben tanult. 1953-56 között a DISZ KV alosztályvezetője, majd budapesti bizottságának titkára volt. Részt vett a Petőfi Kör megalakításában, 1956-ban a kör vezetőségi tagja volt. 1957-től középiskolai tanár. 1960-tól az ELTE Filozófiai Tanszékén oktatott. 1969-2000 között egyetemi tanár. 1969-83-ban a Szociológiai Tanszék alapítója és vezetője volt, 1983-92 között az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetét vezette. 1982-től az MTA levelező, 1987-től rendes tagja.
[nyilvános] »499« 1993. 9 ív, Hegedűs B. András
[kutatható] »499/2« 2007. 38 ív, Kozák Gyula

Hűvös Oszkár (1931), bányász, majd 1951–1955 között a szombathelyi ÁVH munkatársa. 1956. október 26-tól november 4-ig a tatabányai nemzetőrség parancsnoka. 1958-ban öt év börtönbüntetésre ítélték. 1961-es szabadulása után segédmunkás, gépkocsivezető.
[nyilvános] »417« 1992. 2 ív, Germuska Pál

Igaz Endre (1938), építészmérnök. 1957-től a Szabolcs-Szatmár Megyei Állami Építőipari Vállalatnál építésztechnikus, főépítésvezető-helyettes. 1964-től a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalatnál középszintű vezető, 1976-tól a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalt igazgatója.
[kutatható] »V.154« 1983. 5 ív, Szabóné Dér Ilona

Iklódy Gábor (1928), hadmérnök, mérnök-közgazdász. 1954–1963 között a Mechanikai Művek termelési osztályvezetője, illetve igazgatója. 1963–1973 között a Budapesti Rádiótechnikai Gyár vezérigazgatója, 1973–1974 között a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kormánybiztosa, majd vezérigazgatója. 1980-tól az Elektromodul Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.11« 1982. 4 ív, Szigeti Katalin.

Inkei Péter (1945), spanyol-angol szakos tanár. 1965-től szabadfoglalkozású fordító, nyelvtanár, majd az UNESCO magyar titkárságán ügyintéző. 1975-től az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjában dokumentátor, tudományos titkár, 1979-től a Művelődési Minisztérium programirodájának vezetője. 1984-től az Akadémia Könyvkiadó ügyvezető igazgatója.
[kutatható] »V.120« 1984. 4 ív, Szigeti Katalin

István János (1931), közgazdász. 1954-től a Bakony Műveknél tisztviselő. 1960-tól a Nitrokémia Vállalatnál főosztályvezető. 1971-től Veszprém Megye Tanácsának elnökhelyettese.
[kutatható] »V.103« 1983. 9 ív, Darvas Péter

Iszák Ferenc (1931), a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetemen tanult, de attól tartva, hogy ő is áldozatául esik az ötvenes évek tisztogatásainak, abbahagyta tanulmányait. Fizikai munkásként dolgozott, gyakran váltogatta munkahelyeit. Disszidálni akart Magyarországról. 1956 tavaszán megismerte Polyák Györgyöt, aki korábban pilóta volt. Iszák ötletére 1956. július 13-án eltérítették a Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg között menetrend szerint közlekedő L1-es típusú repülőgépet. A héttagúra bővült társaság átvette a fedélzeten a hatalmat, és a gép az Ingolstadt melletti NATO repülőtéren szerencsésen földet ért. Iszák 1957 augusztusától az USA-ban él. Jelenleg saját jógaiskolájának az igazgatója és magándetektív a kaliforniai Del Marban.
[nyilvános] »824« 2005–2006. 6 ív és melléklet, Dunai Andrea

Iványi Gábor (1951), lelkész. 1973-ban szentelték pappá. A SZETA és a Wallenberg Egyesület alapító tagja. 1990–1994 között országgyűlési képviselő volt. A Fővárosi Szociális Központ igazgatója, majd a Wesley János lelkészképző Főiskola főigazgatója. [MM]
[nyilvános] »819« 2005. 1 ív, Balogi Anna

Jakab Mátyás (1932), gépészmérnök. 1949-től a Budapesti Köszörűgépgyárban segédmunkás, majd csoportvezető. 1956–1957-ben a kunfehértói állami gazdaság főmérnöke. 1957-től a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, illetve a Szerszámgépipari Művekben közép-, majd felsőszintű vezető, 1980-tól vezérigazgató.
[kutatható] »V.42« 1982. 8 ív, Hegedűs István

Jakab Sándor (1913), közgazdász, az erdélyi magyar és a romániai kommunista mozgalom vezető funkcionáriusa. 1945 után a romániai Ipari és Kereskedelmi Minisztérium munkatársa, a Jóvátételi Bizottság elnöke, pénzügyminiszter-helyettes. 1951-ben húsz év kényszermunkára ítélték. 1964-es szabadulása után a romániai Kereskedelmi Kamara, majd a Minisztertanács szaktanácsadója.
[kutatható] »12« 1986. 46 ív, Tóth Pál Péter

Jakab Zoltán (1930), építészmérnök. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetőrségének tagja. 1957-ben három év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »387« 1992. 6 ív, Ferenczy Erika

Jamandi Emil (1938), 1956-ban a kolozsvári Bolyai Egyetem hallgatója. 1962-ben izgatás vádjával öt év börtönbüntetésre ítélték. 1964-es szabadulása után anyagbeszerző.
[nyilvános] »627« 1995. 3 ív, Gagyi-Balla István

Janáky István (1938), építész. Az IPARTERV munkatársa, majd magán tervező, az Iparművészeti Egyetem DLA-programjának vezetője. [MM]
[nyilvános] »811« 2005. 2 ív, Kőműves Ágnes

Jancsik Imre (1920), villamosmérnök. 1938–1951, valamint 1957–1963 között az Egyesült Villamosgépgyárban, illetve elődeinél középszintű, majd gyáregységvezető. 1951–1957 között a Kohó- és Gépipari Minisztériumban főtechnológus. 1964–1981 között a Villamos Berendezés és Készülék Művek vezérigazgatója.
[kutatható] »V.52« 1982. 6 ív, Jeles Éva, Mizsei Kálmán

Jancsó Csaba lásd Bordás Attila.

Janesch Rudolf (1926), építészmérnök. 1951-ben egyetemi hallgatóként izgatás és titoksértés miatt kétévi börtönbüntetésre ítélték. A börtönben megismerkedett Dudás Józseffel. 1956-ban a Szabad Nép székházában részt vett a Függetlenség szerkesztésében. 1958-ban egy év és két hónap időtartamú börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »704« 1999. 2 ív és melléklet, Eörsi László

Jankó Béla (1934), orvos, egyetemi tanár. 1956-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem forradalmi bizottságának diákképviselője volt, irányította a sebesültek mentését és ellátását. 1956 végén emigrált, 1957 őszén Bécsben alapító tagja és első elnöke volt a Magyar Menekült Diákok Szövetségének. 1959-ben az USA-ban fejezte be tanulmányait, majd saját klinikát alapított, és a Stanford Egyetemen tanított.
[kutatható] »826« 2005. 3 ív és melléklet, Keller Márkus

Jánossy Ferenc (1914–1997), közgazdász. Lukács György fogadott fia. 1919-től Bécsben, majd Berlinben, 1933-tól Moszkvában élt. 1942–1945 között Szibériában deportált, 1946-ban hazatért. 1958-tól az Országos Tervhivatal munkatársa, számos reform közgazdasági mű szerzője.
[kutatható] »V.105« 1983. 14 ív, Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér Ilona

Jánossy György (1923–1998), építész. 1944-ben Németországba evakuálták, 1945–1947 között Dániában és Svédországban élt. 1949–1984 között a KÖZTI főépítésze, közben 1963-tól 1966-ig a BUVÁTI munkatársa. 1962 óta az Iparművészeti Főiskola tanára.
[nyilvános] »134« 1988. 10 ív, Szabóné Dér Ilona

Jaszunski, Grzegorz (1921), lengyel újságíró. 1956-ban a Zycie Warszawy lengyel napilap külföldi tudósítójaként részt vett a New York-i ENSZ-közgyűléseken.*
[nyilvános] »468« 1991. 2 ív, Tischler János

Jenser Gábor (1931), kertészmérnök. 1953-tól a Kertészeti Főiskolán tanársegéd. 1956-ban a főiskola nemzetőrségének parancsnokhelyettese volt és részt vett a MEFESZ munkájában. 1958-ban eltávolították munkahelyéről. 1963-tól tudományos kutató.
[nyilvános] »458« 1992. 12 ív, Beck Tibor

J. K. Az ÁVO/ÁVH tisztje.
[zárt] »215« 1984. 13 ív, Kozák Gyula

Jónás Pál (1922–1998), közgazdász. Az ellenállási mozgalom tagja. A háború után a MEFESZ elnöke, internált Recsken. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának tagja. 1957-től az USA-ban él, a New Mexicó-i Egyetem professzora.
[kutatható] »90« 1986. 4 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Jonczik Vince (1920). Részt vett a szociáldemokrata, majd a kommunista mozgalomban. 1945-ben közreműködött a földreformban. Jelentős szerepe volt az 1956. november 1-jei általános sztrájk befejezésében. A forradalom leverése után Dániába emigrált, ahol kapcsolatba került Povl Bang Jensennel.
[nyilvános] »498« 1992. 2 ív, Tóth Vali

Juhász Ádám (1930), kohómérnök. 1953-tól timföldgyári üzemmérnök, főmérnök. 1964-től az Alumíniumipari Tervező- és Kutatóintézet igazgatója, 1974-től a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója. 1976–1985 között a Nehézipari, illetve az Ipari Minisztérium miniszterhelyettese, államtitkára. 1985-től a Ganz-Mávag vezérigazgatója.
[kutatható] »V.150« 1984. 5 ív, Borszéki Zsuzsa

Juhász Ferenc (1928), költő, lapszerkesztő. Népi kollégista, a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. 1963–1991 között az Új Írás munkatársa, 1974–1991 között főszerkesztője.
[kutatható] »64« 1987. 20 ív, Tóth Pál Péter

Juhász Pál (1944), közgazdász, szociológus. A demokratikus ellenzék szűkebb körének teoretikusa. A hetvenes évek elejétől tiltó listán volt, nem publikálhatott. A kilencvenes évek elején politikusi szerepet vállalt, majd a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem oktatója lett. [MM]
[nyilvános] »802« 2005. 5 ív, Kőműves Ágnes

Juhászi Ferenc (1931), begyűjtési előadó, gépkocsivezető. A forradalom alatt a Móri Nemzetőrség írnoka volt. 1961-ben egy külföldi útja előtt a BM beszervezte. 1965-ben Ausztráliába emigrált. *
[kutatható] »703« 1999. 2 ív, Lökkös Attila

Kaas Ervin (1925), cserkész és katolikus diákmozgalmi vezető, a katolikus közélet aktív résztvevője. Kistarcsára és Recskre internálták. 1956-ban a volt recskiekkel részt vett a forradalomban. November 4. után közreműködött az illegális kiadványok előállításában és terjesztésében, emiatt internálták. Szabadulása után kisszövetkezeti főkönyvelő.
[kutatható] »155« 1989. 26 ív és melléklet, Javorniczky István

Kabelács Károly (1926), munkás. 1956-ban a Tompa–Ráday utcai felkelőcsoportban harcolt. Első fokon életfogytiglani, másodfokon tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »359« 1991. 7 ív, Eörsi László

Kabelács Pál (1937), segédmunkás. 1956. október 23-án részt vett a Rádió ostromában. 26-ától a Tompa utcai csoport tagjaként együtt harcolt fivéreivel, Bécsből segélyszállítmányt hoztak Budapestre. 1957-ben 17 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Fényezőként, 1964-től kocsikísérőként dolgozott. 1965-ben belekeverték egy lopási ügybe, így le kellett töltenie hátralévő büntetését is. 1973 novemberében szabadult. Ismét kocsikísérő, majd rakodómunkás lett.
[nyilvános] »202« 1988. 12 ív és melléklet, Eörsi László

Kacsó Tibor (1931), mezőgazdasági mérnök, lakatos Erdélyben. 1956-ban Csíksomlyón a magyar eseményekről baráti körben beszélgetett, ezért 1959-ben szervezkedés vádjával huszonöt év kényszermunkára ítélték. Az 1964-es amnesztiával szabadult. 1990-ben részt vett a marosvásárhelyi eseményekben.
[nyilvános] »487« 1993. 7 ív, Gagyi-Balla István

Kajtár Imre (1931), híd- és vízépítő technikus. 1956-ban a Kilián laktanyában részlegparancsnokként részt vett a fegyveres harcokban. 1957-ben másfél év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult, csak fizikai munkásként tudott elhelyezkedni. 1978-tól rokkantnyugdíjas. A Nemzetőr Szövetség vezetője.
[nyilvános] »321« 1991. 4 ív, Eörsi László

Káldor Vera (1928), orvos. Apját, Káldor György szociáldemokrata újságírót 1950-ben 15 év szabadságvesztésre ítélték, 1955-ben szabadult. 1955-től a Péterfy Sándor Utcai Kórházban dolgozott, a forradalom alatt részt vett a sebesültek mentésében. 1956 decemberében élettársával, Gáli Józseffel együtt letartóztatták, és 3 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult. Szabadulása után munkavállalását megnehezítették, előbb körzeti orvosként, majd belgyógyászként dolgozott. A TIB egyik alapítója.
[nyilvános] »109« 1988. 11 ív, Havas Gábor

Kállay István (1915), tanító, ötvösművész. 1956-ban rádióstúdiót irányított a VII. kerületi pártházban. 1957-ben öt év börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult. 1964-ben izgatás és államtitoksértés vádjával egy év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »345« 1991–1992. 29 ív, Lugossy István

Kállay Patrícia (1950), ápolónő, betanított munkás. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapító tagja. Édesapját, Kállay István (1914–1991), tanárt, később segédmunkást 1957-ben röpcédulák gépelése miatt ötévi börtönbüntetésre ítélték. Miután 1961 áprilisában szabadult, segédmunkásként, majd raktárosként dolgozott.[GY]
[kutatható] »679« 1997. 10 ív és melléklet, Kőrösi Zsuzsanna

Kalmár Sándor (1925) 1944 decemberében civilként Magyarországon szovjet fogságba került, tíz évet töltött a Gulagon, 1955-ben tért haza. A hetvenes évek közepétől idegenvezetőként, illetve tolmácsként dolgozott.
[nyilvános] »820« 2006. 7 ív, Lugossy István

Kalusi Sámuel (1924), gépipari technikus. A II. világháborúban szovjet hadifogságba esett. 1956-ban Budapesten a IX. kerületben a Göndör-féle fegyveres csoport parancsnokhelyettese. 1957-ben tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »577« 1994. 4 ív, Eörsi László

K. Nagy Imre (1928), segédmunkás, villanyszerelő, elektortechnikus. 1949-ben egyetemistaként államellenes szervezkedés vádjával internálták. 1951–1953 között börtönbüntetését töltötte. 1956-ban Gyomán nemzetőr.
[nyilvános] »309« 1991. 16 ív, Lugossy István

K. Nagy Sándor (1921), agrármérnök, közgazdász. 1935-től napszámos, majd kertész. 1953–1955, valamint 1972–1976 között a Földművelésügyi, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium párttitkára, 1958–1967 között főosztályvezetője. 1967-től a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkára, 1970–1972 között az MSZMP KB-ban alosztályvezető. 1976–1981 között a MÉM Információs Központjának főigazgatója.
[kutatható] »V.107« 1983. 9 ív, Darvas Péter

Kántás László (1933–1998), tanár, pszichológus. A forradalom napjaiban Kéthly Anna mellett tevékenykedett. 1956. november 4-e után illegális kiadványok előállításában, terjesztésében vett részt, és csatlakozott a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomhoz. 1959-ben 4 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben egyéni kegyelemmel szabadult. Díszletmunkásként, fordítóként, dramaturgként, majd 1977-től 1988-as nyugdíjazásáig pszichológusként dolgozott.
[nyilvános] »311« 1991. 17 ív, Romvári Zsuzsa

Káplár József (1928), közgazdász. 1951-től a közgazdaság-tudományi egyetemen gyakornok, tanársegéd, függetlenített párttitkár. 1958-tól a Szovjetunióban aspiráns, 1963-tól az MSZMP KB munkatársa, majd osztályvezető-helyettese. 1977-től külkereskedelmi miniszterhelyettes.
[kutatható] »V.126« 1984. 10 ív, Szigeti Katalin

Kapolyi László (1932), bányamérnök, közgazdász, az MTA levelező tagja. 1954-től a Tatabányai Szénbányák Vállalatnál bányamérnök, középszintű vezető, illetve főmérnök. 1976-tól nehézipari miniszterhelyettes, államtitkár. 1982-től ipari miniszter.
[kutatható] »V.141« 1984. 3 ív, Csizmadia Gábor

Kárász Artúr (1907–1992), közgazdász, egyetemi tanár. 1931-től a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, 1945–1946-ban elnöke. 1948-től emigráns az USA-ban, Bolíviában és Franciaországban. 1956-tól a Világbank munkatársa, 1968–1972 között európai igazgatója. 1974-től a Siemens franciaországi alelnöke, 1976-tól elnöke.
[nyilvános] »122« 1989. 14 ív, Rainer M. János

Karászy János (1929), katonatiszt. 1944-ben csatlakozott Maléter Pál partizán zászlóaljához. 1956-ban tagja a Tompa utcai felkelőcsoportnak, majd aktívan részt vett a politikai ellenállásban. 1957-ben Angliába emigrált.
[zárt] »507« 1993. 5 ív, Eörsi László, Horváth Miklós

Karátson Gábor (1935), festő, író. 1956-ban joghallgatóként tagja lett az ELTE forradalmi bizottságának, részt vett a MEFESZ egyetemi szervezetének megalakításában, csatlakozott a nemzetőrséghez. A november 4-e utáni szellemi ellenállás aktív résztvevője volt. 1957-ben őrizetbe vették, 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után fizikai munkás, majd a Nemzeti Színház statisztája volt. 1964-től idegen nyelvű kézirat-előkészítői és korrektori munkát végzett, 1974-től a Corvina Kiadó szerkesztője volt. 1991-től a Miskolci Bölcsész Egyesület, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem, illetve az ELTE előadója, keleti filozófiát tanít. 1968 óta szerepel képzőművészeti kiállításokon, több művészeti és filozófiai könyv szerzője. A nyolcvanas évektől a környezetvédelmi mozgalom aktív résztvevője.
[kutatható] »401« 1991–1992. 14 ív és melléklet, Romvári Zsuzsa

Karcsay Sándor (1915), jogász, fordító. 1945 után a Belügyminisztérium törvényelőkészítő bizottságának tagja, részt vett az 1947-es választási törvény kidolgozásában, 1949-ben elbocsátották. 1946-ban a Demokrata Néppárt egyik megalapítója. 1950 után az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda munkatársa, igazgatóhelyettese, tolmács, szakszótárkészítő. Az interjú melléklete 1956. október 23. és december 3. között írt naplója.
[kutatható] »103« 1987. 14 ív és melléklet, Javorniczky István

Kardos Jenő (1925), ipargazdász. 1939-től munkás. 1948-tól a Belügyminisztériumban rendész. 1950–51-ben az Ipari Gázgyárak Egyesülésnél miniszteri biztos, majd az Autókémiai Vállalat igazgatója. 1963-tól az Országos Gumiipari Vállalatnál igazgató.
[kutatható] »V.87« 1983. 10 ív, Polgár Miklós

Kardos Julianna (1946), a kémiai tudományok doktora. 1972-től dolgozik az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében. Jelenleg a Biomolekuláris Kémiai Intézet Neurokémiai Osztályának vezetője. [MM]
[nyilvános] »799« 2005. 5 ív, Hadházy Ágnes

Karig Sára (1914–1999), író, költő, műfordító. Antifasiszta ellenálló, 1945 után részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. 1947–1953 között a Szovjetunióban, Vorkután politikai fogoly. 1956–1980 között az Európa Könyvkiadó és az Új Tükör szerkesztője.
[kutatható] »167« 1988. 24 ív és melléklet, Bakonyi Éva

Károvits Tamás (1944). 1965-től napjainkig a vendéglátós szakmában tevékenykedik, kezdetben, mint pincér dolgozott a Citadellában, a Búsuló Juhászban, majd az Abbáziában, a Fészek klubban, a Baross kávéházban, ahol már brigádvezető főpincér lett. Ebben a korszakban nyaranta Siófokon a Tünde bárban pincér volt. A nyolcvanas évek elejétől a Novotel Szálló éttermi igazgatója lett, a nyolcvanas évek végén a Kati bárt üzemeltette, majd 1989-ben megnyitotta saját vendéglőjét. 1994-2002 között a Magyar Vendéglátók Ipartestületének Elnöke volt. Jelenleg a Magyar Vendéglősök Ipartestületének elnökségi tagja és a Fővárosi Közgyűlés Kereskedelmi és turisztikai bizottságának a tagja.
[kutatható] »857« 2006. 6 ív, Havadi Gergő

Kartal Zsuzsa (1947), költő, műfordító, újságíró. Az 1979-es Charta-aláírást követően félreállították. A demokratikus ellenzék névtelen aktivistája, a rendszerváltás idejétől egy négyéves önkormányzati feladatvállalástól eltekintve munkanélküli. [MM]
[nyilvános] »808« 2005. 1, Kőműves Ágnes

Kas Oszkár (1912), villamosmérnök. 1937-től a Standard, illetve a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár munkatársa, 1957-től főmérnöke, 1962-től műszaki igazgatója. 1970–1973 között a BHG Telefongyár igazgatója.
[kutatható] »V.13« 1982. 9 ív. Kozák Gyula, Tardos Ágnes

Kaszás Kálmán (1926–2007), közgazdász. Kereskedősegéd, majd 1953–1957 között a Szövetkezetek Országos Szövetségénél oktató. 1957-től különböző kereskedelmi vállalatoknál felsőszintű vezető, 1978-tól a Centrum Áruházak vezérigazgatója.
[kutatható] »V.106« 1983. 5 ív, Darvas Péter

Kató Alfréd (1913), tisztviselő. 1939-től a Honvédelmi Minisztérium kémelhárító osztályának munkatársa. 1947-ben a szovjet katonai bíróság először halálra, majd tíz év vorkutai kényszermunkára ítélte. 1955-ös hazatérése után segédmunkás.
[nyilvános] »335« 1991. 4 ív, Lugossy István

Katona Emil (1929), biokémikus. 1952 végén szervezkedés és kémkedés vádjával tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 27-én szabadult a váci börtönből. Szabadulása után a POFOSZ és a nemzetőrség tagja, részt vett a fegyveres ellenállásban. Decemberben elhagyta az országot. A Zürichi Egyetem Sugárzásélettani Intézetében, majd Kanadában dolgozott.
[kutatható] »594« 1994. 5 ív és melléklet, Szakolczai Attila

Katona Pál (1911–1992), újságíró. 1934–1938 között az Athenaeum és az Est munkatársa. 1939-ben emigrált, az USA hadseregének katonájaként részt vett a távol-keleti harcokban. 1947 után a BBC magyar osztályának munkatársa.
[kutatható] »140« 1988. 10 ív, Kozák Gyula

Kaunitz Béla (1906), építőmunkás, illegális kommunista. Rákosi Mátyás börtöntársa a szegedi Csillagbörtönben. Miskolcon a kommunista párt egyik alapítója. 1949-től építőipari tröszt-, illetve iparigazgatósági vezető. 1955–1957 között az Építésügyi Minisztérium osztályvezetője, ezt követően az MSZMP KB-ban az építésügyek vezetője.
[zárt] »123« 1988. 10 ív, Hegymegi Pál

Kazareczki Kálmán (1932–1994), agrárközgazdász. 1954-től az Országos Tervhivatalban előadó, osztályvezető-helyettes. 1964-től a Földművelésügyi Minisztériumban a Beruházási Igazgatóság vezetője, 1967–1975 között mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. 1976-tól az Agrober Vállalat, 1984-től a Vízépítő Tröszt vezérigazgatója.
[kutatható] »V.145« 1984. 6 ív, Czakó Ágnes

Kazi Gyula (1929), karosszérialakatos. A családot sváb származása miatt 1946-ban Békásmegyerről Nyugat-Németországba, Billigheimbe telepítették. Kazi Gyula segédmunkásként a helyi téglagyárban, majd 1960-tól karosszérialakatosként az NSU Motorkerékpárgyárban, később az Audi Autógyárban dolgozott, 1964-től csoportvezető volt. A magyar állampolgárságot 2000-ben kapta vissza, az év nagy részét Magyarországon tölti.
[nyilvános] »740« 2001. 5 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Kázsmér János (1933), gépészmérnök. 1971–1990 között a székesfehérvári Videoton gyár vezető munkatársa, 1986-tól vezérigazgatója.
[nyilvános] »242« 1990. 14 ív, Kőhegyi Kálmán

Kecskeméthy Géza (1931), gépészmérnök, feltaláló. 1956-ban részt vett az egyetemi mozgalmakban. A Műanyagipari Kutatóintézet munkatársa.
[nyilvános] »287« 1991. 4 ív, Garai Gábor

Kelemen Csongor (1940), 1957-től teológushallgató Kolozsváron. 1959-ben feljelentési kötelezettség elmulasztásának vádjával tizenöt év kényszermunkára ítélték. 1964-es szabadulása után elektrotechnikus.
[nyilvános] »616« 1995. 5 ív, Gagyi-Balla István

Kelemen Sándor (1917), újságíró, politikus. A harmincas években a népi mozgalom lapjainak munkatársa, 1945-46-ban a parasztpárt tagja, a Parasztszövetség egyik vezetője volt. 1947-ben a Magyar Közösség elleni perben 3 év 6 hónap kényszermunkára ítélték. 1956-ban a Petőfi Párt és a Parasztszövetség vezetőségi tagja. A forradalom leverése után vízvezeték-szerelő, majd 1968-tól műszaki fordító volt.
[nyilvános] »172« 1988. 25 ív és melléklet, Körösényi András

Kelen Béla (1920–1994), politikus. Illegális kommunista, a MADISZ budapesti titkára, sportfunkcionárius. 1956–1962 között az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára. 1962–1983 között az Esti Hírlap főszerkesztője.
[kutatható] »101« 1987. 47 ív és melléklet, Murányi Gábor

Kemény István (1925–2008), tanár, szociológus. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságában tevékenykedett. 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-es szabadulása után iskolateremtő szociológiai kutatásokat végzett a szegények és a cigányság körében. 1977–1990 között Párizsban élt.
[zárt] »160« 1988. 22 ív, Havas Gábor

Kende Péter (1927), újságíró, politológus. 1947-től a Szabad Nép újságírója, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. 1953-tól támogatta Nagy Imre politikáját. 1954 októberében egy MDP-taggyűlésen bírálta a lap szerkesztőit és a párt vezetését, ezért 1954 decemberében eltávolították az újságtól, és Szegedre helyezték, a Délmagyarország című laphoz. A forradalom alatt a Magyar Szabadság szerkesztője, a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tagja, az Október Huszonharmadika című illegális újság munkatársa volt. 1957-ben elhagyta az országot. Párizsban telepedett le, a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. 1958-ban részt vett Az igazság a Nagy Imre-ügyben című dokumentumgyűjtemény összeállításában. 1959–64-ban a brüsszeli Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet munkatársa volt. 1961-93 között a Centre National de la Recherche Scientifique munkatársa, 1974-től kutatási igazgatója volt. 1978–89 között a párizsi Magyar Füzetek szerkesztője volt. 1989-ben részt vett az 1956-os Intézet alapításában, 1994-től a kuratórium elnöke. 1993-ban a MTA külső tagjává választották.
[nyilvános] »84« 1987. 24 ív, Kozák Gyula

Kenessey Csaba (1935), gépkocsivezető. 1956-ban csatlakozott a Szabad Nép székházában tevékenykedő felkelőcsoporthoz. A forradalom leverése után Svájcba emigrált, ahol egy irodatechnikai vállalat igazgatója lett.
[kutatható] »698« 1998. 2 ív, Eörsi László

Kerekes Antal (1934), agrármérnök. 1959–1978 között a Kiskunhalasi, illetve a Helvéciai Állami Gazdaságban felsőszintű vezető. 1978-tól Kecskeméten tsz-elnök. 1981-től a Városföldi Állami Gazdaságban szaktanácsadó, osztályvezető, erdész.
[kutatható] »V.117« 1983. 5 ív, Szigeti Katalin

Kerekes József (1923), jogász. 1942-től gumiipari vállalatoknál középszintű vezető, 1963-tól az Országos, majd Taurus Gumiipari Vállalatnál főosztályvezető, a kereskedelmi központ vezetője, 1978-tól vezérigazgató-helyettes.
[kutatható] »V.78« 1983. 15 ív, Polgár Miklós

Kerényi László (1923), elektrotechnikus. 1946-ban egyetemi hallgatóként államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták. 1947-ben szabadult. Ezt követően a szovjet katonai hatóságok tartóztatták le, és a Gulágon különböző munkatáborokban tartották fogva. 1953-ban tért haza.
[nyilvános] »247« 1990. 13 ív, Lugossy István

Keresztes K. Sándor (1944), építész, politikus. 1969-től Győrött városfejlesztő szakember. 1986–1990 között az Észak-dunántúli Tervező Vállalat városrendezési szakosztályának vezetője. 1990–1994 között országgyűlési képviselő, 1990–1993 között környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. Keresztes Sándor jogász, politikus fia.[GY]
[nyilvános] »576« 1994. 9 ív, Javorniczky István

Keresztes Sándor (1919), jogász, politikus. 1944-ben részt vett a Demokrata Néppárt megalapításában. 1946-49 között tagja volt a párt végrehajtó bizottságának. 1947-48-ban országgyűlési képviselő, a frakció titkára. 1948 nyarán megfosztották mandátumától. Nem térhetett vissza munkahelyére, ezért 1949-től előbb harisnyakötésből tartotta el családját, majd az Új Ember katolikus hetilapnál pénzbeszedő és fűtő volt. 1953-ban megszervezte a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak megélhetést biztosító Solidaritas Háziipari Szövetkezetet. 1956-ban tagja volt a budafoki forradalmi bizottságnak, és részt vett a DNP újjászervezésében. 1957-ben 4 hónapra Kistarcsára internálták. 1962-től 1980-ig az Új Ember kiadóhivatala vezetője, illetve 1989-ig a Szent István Társulat jogtanácsosa volt. 1989-ben részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében, 1990 májusától 1997-es lemondásáig a párt tiszteletbeli elnöke volt. 1994-98 között országgyűlési képviselő, 1990-94-ben Magyarország vatikáni és a Máltai Lovagrendnél akkreditált nagykövete volt.
[kutatható] »104« 1988, 1994. 40 ív és melléklet, Javorniczky István

Kereszthidi Kézer Ottó (1923), villanyszerelő. 1945-ben szovjet fogságba esett, először halálra, majd tizenöt év kényszermunkára ítélték, 1953-ban tért haza. 1955-ben a katonai szolgálat megtagadásáért öt év börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban amnesztiával szabadult.
[nyilvános] »336« 1991. 7 ív, Lugossy István

Kéri József (1924–1985), jogász. Illegális kommunista, 1948-49-ben Nékosz- és Madisz-vezető, 1953-ban az Minisztertanács Titkárságának munkatársa, 1954–56 között Győr-Sopron megye főügyésze. A forradalom idején a Dunántúli Nemzeti Tanács tagja volt, ezért 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-tól több ipargazdasági és üzemszervezési intézetben tudományos kutató, tanácsadó volt.
[kutatható] »V.149« 1984. 16 ív, Hegedűs István

Kéri Kálmán (1901–1994), katonatiszt. 1921-től a magyar királyi hadseregben szolgált, 1942-től a honvédelmi miniszter szárnysegédje, 1944-ben a VI. hadtest, majd az I. magyar hadsereg vezérkari főnöke. 1944 végén tagja a fegyverszüneti bizottságnak Moszkvában. 1945–1949 között a CIBA gyógyszergyár munkatársa. 1949-ben letartóztatták, 1953-ig Kistarcsára, majd Recskre internálták. 1954-től portás, éjjeliőr, illetve raktáros.
[kutatható] »102« 1987. 4 ív, Kubinyi Ferenc

Kertész Dezső (1929), orvos. 1944-ben részt vett a MADISZ szervezésében. 1948-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen kezdte tanulmányait, 1952-től Budapesten a honvéd kollégium diákjaként folytatta. 1954-től Békéscsabán, 1955-től Hódmezővásárhelyen katonaorvos, egészségügyi századparancsnok volt. A forradalom idején alakulatánál a katonai tanács elnökévé választották. 1957-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult, majd Csongrád megyében körzeti orvosként dolgozott. A TIB, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, illetve az SZDSZ alapító tagja.
[nyilvános] »763« 2002. 11 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Keszi-Harmath Edit (1925), egyetemi tanár Kolozsváron. 1950-től 1957-es kizárásáig a kolozsvári Bolyai Egyetem tudományos szocializmus tanszékén tanított. Az egyetemi 1956-os eseményekre emlékezik.*
[nyilvános] »435« 1990. 1 ív, Gagyi-Balla István

Keveházi Ferenc (1926), rvos. 1948-ban ötödéves orvostanhallgató volt, amikor az ÁVH letartóztatta; 1949-ben a szovjet katonai bíróság szervezkedés és kémkedés vádjával 25 év kényszermunkára ítélte. Vorkután raboskodott. 1955 novemberében tért haza. Műtősként dolgozott, majd 56 őszén harmadéven folytathatta orvosi tanulmányait. Az egyetem befejezése után orvosként dolgozott.
[nyilvános] »760« 2003. 3 ív, Lugossy István

Kimpián György (1940), fodrász Erdélyben. 1957 végén a Securitate rendszer- és szovjetellenes plakátok terjesztése miatt letartóztatta, majd államellenes tevékenység miatt hét év javító fogházbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult.
[nyilvános] »636« 1994. 3 ív, Gagyi Balla István

Király Béla (1912), katonatiszt, történész. 1945 előtt vezérkari tiszt, majd az új hadsereg tábornoka. 195l-ben halálra ítélték, amit kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. 1956-ban szabadult, a forradalom alatt a Nemzetőrség főparancsnoka, Budapest katonai parancsnoka. A forradalom leverése után Amerikába emigrált, ott egyetemi tanár, a politikai emigráció egyik vezetője. 1989-ben hazatért.
[nyilvános] »178« 1986–1987. 18 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Bika Júlia, Tóth Pál Péter, Székely László

Király György (1940), tetőfedő. 1956 októberében csatlakozott a Berzenczey utcai felkelőcsoporthoz, fegyveresen harcolt. 1957-ben első fokon 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult. Visszavették korábbi munkahelyére, de 25 éven keresztül sok zaklatás és hátrányos megkülönböztetés érte.
[nyilvános] »634« 1995. 3 ív, Eörsi László

Király Lajos (1921), jogász, vasutas, építészmérnök. 1956-ban a tiszalöki vasútállomás munkástanácsának elnöke, a járási forradalmi bizottság tagja. 1958-ban nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »369« 1991. 3 ív, Valuch Tibor

Kismarty Loránd (1912), gépészmérnök, közgazdász. 1938-tól különböző minisztériumokban és állami hivatalokban középszintű vezető. 1962–1975 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője.
[kutatható] »V.12« 1982. 6 ív, Hegedűs B. András, Koncz E. Katalin

Kiss Béla (1922), vegyészmérnök. 1948–1956 között a Magyar Kábelművekben középszintű vezető. 1956-tól a Műanyagipari Kutatóintézet munkatársa, a forradalom alatt a munkástanács elnöke. 1963–1982 között a Nehézipari, illetve az Ipari Minisztérium főelőadója.
[kutatható] »V.15« 1982. 6 ív, Borszéki Zsuzsa

Kiss István (1906), jogász, közigazgatási és településfejlesztési szakember. A Magyar Közigazgatás-tudományi Intézetben Magyary Zoltán tanítványa, kollégája, majd a Pénzügyminisztérium, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet, valamint a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet munkatársa.
[nyilvános] »56« 1987. 22 ív és melléklet, Torkos Veronika

Kiss István (1922), pártfunkcionárius, rendőrtiszt. A forradalom alatt a Budapesti Rendőr-főkapitányságon a nemzetőrség szervezője. 1957 márciusa és 1958 augusztusa között letartóztatásban volt. 1959–1981 között jogász, vállalati osztályvezető.
[nyilvános] »663« 1995. 9 ív, Horváth Miklós

Kiss József (1926), építőipari technikus. 1945-től földműves, kőműves, művezető. 1955-től a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalat diszpécsere, főépítés-vezetője, 1956-ban a munkástanács elnöke. 1964-től az Alba Régia Építőipari Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.16« 1982. 8 ív, Szabóné Dér Ilona

Kiss József (1930–2004), gépészmérnök. 1956-ban Miskolcon, a MÁV-igazgatóságon dolgozott. A forradalom alatt a Borsod Megyei Munkástanács elnökévé választották. November 5-én a szovjetek Ungvárra hurcolták, november végén tért haza. 1958-ban 12 év szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban szabadult. Fizikai munkásként helyezkedett el, majd súlyos munkahelyi balesete után egy kórházban mérnöki állást kapott.
[nyilvános] »176« 1990–1991. 11 ív, Molnár Adrienne

Kiss Károly (1930–1998), író, költő, szerkesztő. 1947-ben másfél év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban részt vett a Bessenyei Kör, illetve a Petőfi Kör megalakításában. 1959-ben három és fél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után újságíró, 1991-től a Híd főszerkesztője.
[kutatható] »59« 1987, 1991. 10 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Kiss Tamás (1934), jogász. 1956-ban a szegedi egyetem hallgatójaként részt vett a MEFESZ egyetemi szervezetének megalakításában. Október 27-étől nemzetőr volt, novemberben röplapok készítésében és terjesztésében vett részt. 1959-ben 5 év szabadságvesztésre ítélték, 1960-ban szabadult. 1963-tól Balassagyarmaton segédmunkásként, majd könyvelőként dolgozott. 1976 óta jogtanácsos. 1990-94 között Balassagyarmat alpolgármestere, 1996-tól 1999-ig a Miniszterelnöki Kabinetirodán a kormányfő politikai üldözöttek ügyeivel foglalkozó tanácsadója volt. 2002-ben a Pofosz alelnökévé választották.
[nyilvános] »734« 2000. 8 ív, Molnár Adrienne

Kistormási József (1941), gépipari technikus. 1960-tól Székesfehérváron az Állami, illetve az Alba Régia Építőipari Vállalatnál üzemvezető, párttitkár, majd főosztályvezető.
[kutatható] »V.30« 1982. 7 ív, Baross Gyöngyvér

Klement László (1925), kereskedelmi technikus. 1944-től tisztviselő. 1949-től a Pécsi Faipari Szövetkezet könyvelője, 1953-tól elnöke.
[kutatható] »V.112« 1983. 10 ív, Farkasné Kurucz Zsuzsanna

Klenczer András (1926), agrármérnök. 1958-tól az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa, 1960-tól a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője, 1965-től miniszterhelyettes. 1967-től az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgatója.
[kutatható] »V.97« 1983. 8 ív, Czakó Ágnes

Koczek Éva (1938), patológus. 1956 decemberében elhagyta az országot; Ausztráliában él.*
[kutatható] »710« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Kocsár József (1930), mérnök. 1956-ban a Szolnok Megyei Forradalmi Tanács elnökhelyettese. 1958-ban hat év börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult.
[nyilvános] »373« 1992. 10 ív, Ferenczy Erika

Kocsis Géza (1930), vegyész, egyetemi adjunktus. 1956-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen részt vett a forradalmi eseményekben, ezért Ungvárra hurcolták.
[nyilvános] »327« 1991. 7 ív és melléklet, Ferenczy Erika

Kolompár Valéria (1954), és Erzsébet (1957), betanított munkások Kiskundorozsmán. Édesapjukat, Kolompár Mátyás kiskunmajsai alkalmi munkást (1924–1957), emberölés hamis vádjával halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[nyilvános] »592« 1994. 2 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Kolozsy László (1950), elektrikus Ózdon. Édesapját, Kolozsy István (1913–1958), kocsikísérőt, aki 1956-ban az Ózdi Kohászati Művek munkástanácsának tagja volt, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »646« 1995. 4 ív, Molnár Adrienne

Komjáti János (1928), nyomdász. Miskolcon részt vett a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomban. 1951-ben szovjetellenes röplapkészítésért és -terjesztésért tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1956 nyarán szabadult. Bátyját, Komjáti Ferencet (1920–1957), a miskolci, úgynevezett lincselő perben kivégezték.
[nyilvános] »271« 1989. 5 ív, Molnár Adrienne

Koncz Csaba (1938), fotóművész. A hatvanas évek közepétől - Lőrinczy Gyulával és Nagy Zoltánnal - rendszeresen állította ki fotóit. Tagja volt az avantgárd művészekből álló Muskátli-galerinek. 1967-ben elhagyta az országot, Franciaországban, Svájcban és Nyugat-Németországban élt. Évekig élt kommunában. A fotózással felhagyott, az ezoterikus dolgok, az asztronómia foglalkoztatja. 1992-ben hazatelepült, biokertészettel és hangszerkészítéssel foglalkozik.
[nyilvános] »743« 2001. 4 ív, Palotai János

Kontra György (1925), orvos, pedagógus. 1978-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Embertani Intézete tudományos főmunkatársa. Karácsony Sándor tanítványa, tanainak tolmácsolója.
[nyilvános] »223« 1987. 6 ív, Deme Tamás

Kónya István (1947), építőmérnök. 1972-től a Fertődi Építőipari Szövetkezetben üzemvezető, majd főmérnök.
[kutatható] »V.14« 1982. 7 ív, Nagy Gyula

Kónya Lajos (1928), közgazdász. 1951-től az Országos Tervhivatalban előadó, osztály-, majd főosztályvezető. 1978-tól az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, 1981-től az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettese.
[kutatható] »V.136« 1984. 5 ív, Lamberger Galina

Koós Anna (1948), színész, író. 1967-től az Universitas, 1969-76 között a Kassák Ház Stúdió, majd a Lakásszínház tagja. 1976-ban a társulat magjával együtt kivándorolt, Párizsban, 1977-től New Yorkban élt. 2002-ben hazatelepült.
[nyilvános] »822« 2006. 6 ív, Lugossy István

Kopré József (1919–2000), tanár, író. A Szabad Szó, majd 1956-ban a Dudás-féle Magyar Függetlenség munkatársa, a VIII. kerületi forradalmi bizottság tagja.
[nyilvános] »493« 1993. 6 ív, Baló Péter

Koren Miklós (1922), közgazdász, szakszervezeti és állami funkcionárius. Az ötvenes években a nehézipar szervezője, tagja az 1968-as új gazdasági mechanizmust kidolgozó bizottságnak. 1957-től tizenhét éven át a Villért Vállalat vezérigazgatója.
[nyilvános] »275« 1990. 3 ív, Szabó Melinda

Koroly T. György (1928), munkás, katonatiszt. 1956-ban Kispest nemzetőrparancsnoka. 1958-ban első fokon halálra, másodfokon tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »350« 1991. 19 ív, Gyenes Pál

Kós Péter (1921), vegyész, diplomata. 1956 októberében az ENSZ-ben a magyar állandó képviselet vezetője. 1956. november 1-jén leváltották, majd november 5-én a Kádár-kormány visszahelyezte funkciójába. 1957–1983 között a Külügyminisztérium munkatársa, több országban nagykövet. Hindi és japán nyelvészeti kutatásokat végez.
[kutatható] »239« 1990. 9 ív és melléklet, Murányi Gábor

Kósa Katalin (1943), tanár. Apja, Kósa Pál asztalos 1956-ban az Újpesti Nemzeti Bizottság tagja és a forradalmi bizottság elnöke volt. A forradalom leverése után részt vett a fegyveres ellenállásban. 1959-ben halálra ítélték, és kivégezték. Katalin az általános iskola befejezése után csak 1959-ben tanulhatott tovább esti tagozaton. Érettségi után műszaki technikumot végzett, majd gyakorlati ismereteket tanított egy általános iskolában, és elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki oktatói szakát. A Pofosznak és az 56-os Szövetség budapesti elnökségének tagja. [GY]
[kutatható] »658« 1995. 4 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Kovács András (1925), dramaturg, filmrendező. 1951–1957 között a Mafilm dramaturgiai osztályának vezetője. 1981–1986 között a Filmművészeti Szövetség elnöke.
[kutatható] »241« 1992. 15 ív, Lugossy István

Kovács András Gyula (1932), taxisofőr. Édesapját 1949-ben mint volt „rongyos” gárdistát kivégezték. 1956-ban a Szabad Nép székházában a fegyveres felkelők parancsnoka volt. A forradalom leverése után Ausztráliába emigrált; Sydneyben él. A Magyar Szabadságharcos Szövetség Ausztráliai Tagozatának társelnöke.
[nyilvános] »727« 1999. 4+1 ív, Eörsi László, Lökkös Attila

Kovács Béla (1914), tanár, levéltáros, könyvtáros. 1945 után vezető kisgazdapárti politikus Debrecenben. 1956-ban a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány elnökségi tagja. 1958-ban két év börtönbüntetésre ítélték. 1990–1994 között az FKgP parlamenti képviselője.
[kutatható] »497« 1991. 6 ív, Valuch Tibor

Kovács Gyula (1934), közgazdász Erdélyben. A magyar forradalommal szimpatizáló kijelentései miatt 1959-ben nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult. A székelyudvarhelyi bútorgyár igazgatóhelyettese.
[nyilvános] »534« 1993. 3 ív, Gagyi-Balla István

Kovács István (1911), illegális kommunista, az MKP és MDP KV és PB tagja, a KV titkára. [T]
[kutatható] »158« 1988. 15 ív, Rainer M. János

Kovács István (1917–2000), katonatiszt, fordító. 1956-ban vezérőrnagy, a forradalom alatt vezérkari főnök, a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagja. November 3-án éjjel a tököli tárgyaláson a szovjetek letartóztatták, hat év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »259« 1990. 3 ív és melléklet, Vásárhelyi Miklósné

Kovács István (1934), agrármérnök. 1960-tól a Nyíregyházi Megyei Tanácsnál, 1969-től a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban középszintű vezető.
[kutatható] »V.21« 1983. 6 ív, Baross Gyöngyvér

Kovács Kálmán (1928), villamosmérnök, gazdasági szakmérnök. 1949-től a Standard, majd Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban szakmunkás, 1963-tól függetlenített párttitkár, 1969-től osztályvezető, 1973-tól kereskedelmi igazgató.
[kutatható] »V.56« 1982. 4 ív, Szigeti Katalin

Kovács Nándor (1933), munkás, építészmérnök. 1952-ben tiltott határátlépés kísérlete miatt négy év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és a nemzetőrség tagja, emiatt Kistarcsára internálták.
[nyilvános] »254« 1990. 12 ív, Nagy Gyula

Kováts Gábor (1922–1991), vegyészmérnök. 1953-tól a Nehézvegyipari Kutatóintézet igazgatója. 1956-ban a Vegyipari és Energiaügyi Minisztériumban igazgató, a forradalmi bizottság tagja. 1957-től a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatóhelyettese. 1970-től a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál középszintű vezető.
[kutatható] »V.77« 1983. 10 ív, Farkasné Kurucz Zsuzsanna, Hegedűs B. András

Köböl József (1909–2000), asztalos, az illegális KMP egyik vezetője. 1942-ben letartóztatták, nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1946-tól vezető pártfunkcionárius. 1949–1950-ben Budapest polgármester-helyettese. 1950–54 között az építőipari dolgozók szakszervezetének főtitkára. A forradalom idején az MDP PB tagja. November 4. után az MSZMP ideiglenes KB tagja, ahonnan 1957-ben eltávolították. 1957–1960 között építésügyi miniszterhelyettes, majd 1973-ig az Országos Tervhivatal főosztályvezetője.
[kutatható] »24« 1986. 11 ív, Havas Gábor

Kőhegyi Kálmán (1947), szociológus. A demokratikus ellenzék széles támogatói körének tagja, a Szövetkezeti Kutatóintézet munkatársa. 1989-től a Pénzügykutató Rt.-ben, majd a Gazdasági Minisztériumban dolgozik. [MM]
[nyilvános] »801« 2005. 3 ív, Kőműves Ágnes

Körtvélyes István (1931), vegyészmérnök. 1954-től a Péti Nitrogénművekben, 1959-től a Nehézipari Minisztériumban középszintű vezető. 1963-tól a Borsodi Vegyipari Kombinát műszaki, majd vezérigazgatója. 1980-tól ipari miniszterhelyettes.
[kutatható] »V.85« 1983. 6 ív, Borszéki Zsuzsa

Köveskuti Lajos (1927), villamosmérnök. 1952–1958 között hivatásos katona. 1959-től a Híradástechnikai Szövetkezet fejlesztőmérnöke, műszaki vezetője, 1976-tól elnöke.
[kutatható] »V.124« 1984. 4 ív, Baross Gyöngyvér

Krokovay Zsolt (1946), filozófus. 1974 és 1979 között a Budapesti Műszaki Egyetem Filozófia Tanszékén tanított, ahonnan ellenzéki beállítottsága miatt eltávolították. 1985-ben Nagy Britanniában, Leicesterben tanult, 1986 és 1989 között pedig az Egyesült Államokban, az Arizonai Egyetemen (Tucsonban) vendégkutató volt. 1990 óta Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszékének oktatója. Tanított még a Kodolányi János Főiskolán és a Wesley János Főiskolán. 1996 óta a filozófiai tudományok kandidátusa. [MM]
[nyilvános] »864« 2006–7. 8 ív, Apor Balázs

Krassó György (1932–1991), szakmunkás, közgazdász, fordító. 1956-ban fegyveres felkelő, majd részt vett a november 4. utáni politikai ellenállásban. 1957-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték. A demokratikus ellenzéki mozgalom aktív résztvevője. 1985–1989 között Londonban a Szabad Európa Rádió és a BBC munkatársa. [T]
[nyilvános] »651« 1985. 10 ív és melléklet, Pallai Péter

Kuczka Péter (1923–1999), költő, író, újságíró, műfordító. 1948–1956 között pártfunkcionárius és a Magyar Írók Szövetsége titkára. 1954 után az irodalmi ellenzék aktív tagja. A forradalom alatt az Országos Nemzeti Bizottság titkára. 1957–1964 között kitiltották az irodalmi életből. 1976-tól a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, a science fiction irodalom magyarországi népszerűsítője.
[kutatható] »48« 1987–1988. 34 ív, Havas Fanny

Kuklay Antal (1932), katolikus pap, művészettörténész. 1956-ban Budapesten teológushallgatóként részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában és a vidéki papokat tájékoztató brosúra készítésében. 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után nem gyakorolhatta hivatását, ipari, majd ásatási segédmunkásként dolgozott. A hatvanas években Sárospatakon létrehozta és azóta is gondozza a Római Katolikus Egyházi Gyűjteményt. 1973-tól Köröm községben plébános.
[nyilvános] »216« 1989–1990. 9 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Kun Miklós (1908–2005), orvos, pszichiáter. Illegális kommunista. 1956-ban főorvos a hévízi kórházban, ahol a politikai perek áldozatai az első kezelést kapták. Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet osztályvezető főorvosaként ment nyugdíjba.
[nyilvános] »188« 1988–1989. 11 ív, Rejtő Gábor

Kun Zsigmond (1893–2000), postai tisztviselő, közgazdász. Baloldali polgári radikális, george-ista. Kapcsolatban volt a Galilei-körrel, valamint Jászi Oszkárral és körével. 1928-tól a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének titkára. 1938–1939-ben a Magyar Fórum szerkesztője. Az óbudai Népi otthon lakásmúzeum létrehozója.
[nyilvános] »31« 1985. 14 ív, Tóth Pál Péter

Kunszt György (1924), építészmérnök. 1949–1985 között az Építéstudományi Intézet tudományos munkatársa, 1980-tól igazgatója, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára. 1946 őszén csatlakozott Szabó Lajos és Tábor Béla filozófusok köréhez, több filozófiai mű szerzője.
[nyilvános] »323« 1990–1991. 11 ív, Czakó Ágnes

Kuti Lajos (1920), gépészmérnök, közgazdász. 1945-től műszaki rajzoló. 1948-tól a Csepel Vas- és Fémművekben mérnök, középszintű vezető. 1963–1980 között a Szerszámgépipari Művek vezérigazgatója.
[kutatható] »V.58« 1983. 10 ív, Hegedűs István, Bakonyi Éva

Lovas László (1932), szobafestő, diszpécser. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
[kutatható] »386« 1992. 4 ív, Lugossy István

Lőrincz Sándor Károly (1928), ipari munkás Erdélyben. 1956 őszén Temesváron részt vett egy, a magyar forradalommal szimpatizáló szervezkedésben. 1957 novemberében letartóztatták, és huszonöt év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »587« 1993. 4 ív és melléklet, Gagyi-Balla István

Lőwy Kató (1947), egyetemi tanár. 1956 novemberében szüleivel Ausztráliába emigrált. A Melbourne-i Egyetemen jogfilozófiát tanít.*
[kutatható] »711« 1999. 2 ív, Lökkös Attila

Ludassy Mária (1944), filozófiatörténész, egyetemi tanár. Szoros kapcsolat fűzte a demokratikus ellenzék „kemény magjához”, számos tiltakozó akció résztvevője volt, amelynek következményeként szakmai tevékenységét korlátozták. [MM]
[nyilvános] »809« 2005. 2 ív, Kőműves Ágnes

Lugossy István (1943), operatőr. 1956. október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz. 1959 őszén diáktársaival röpcédulákat készített. 1960 szeptemberében letartóztatták, 1962-ben több fiatalkorú társával együtt 3 év szabadságvesztésre ítélték. Az előzetes letartóztatás 14 hónapját magánzárkában töltötte. 1963-as szabadulása után betegápolóként, anyagbeszerzőként, fotólaboránsként dolgozott. 1970–74 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tv-operatőri szakát. 1975–94 között a Magyar Híradó és Dokumentumfilm Stúdióban készített filmhíradókat. A rendszerváltozás után több ötvenhatos vonatkozású dokumentumfilmet is rendezett.
[nyilvános] »281« 1991. 5 ív, Garai Gábor

Lukách Krisztina (1956), közgazdász, katolikus hitoktató. Lukách Tamás (lásd ott), leánya.[GY]
[nyilvános] »581« 1994. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Lukách Tamás (1923–2000), lakatos, gépészmérnök. 1939 óta dolgozott a Ganz Vagon- és Gépgyárban, csoportvezetővé, osztályvezetővé, végül a tervgazdasági főosztály helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1956-ban a gyár munkástanácsának titkára volt. December 5-én letartóztatták, de a gyárban kitört sztrájk miatt két nap múlva szabadon engedték. 1957 decemberében 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult. 1963 decemberétől az Óbudai Hajógyárban dolgozott. Elvégezte a Bánki Donát Gépipari Főiskolát. 1969-től műszaki ügyintéző. 1983-tól rövid ideig a Tiszafüredi Hajógyárban dolgozott, majd visszatért Óbudára.
[nyilvános] »399« 1992. 6 ív, Abod László

Lukács János (1922), asztalos. 1949–1982 között a Pécsi Faipari Szövetkezetben műszaki vezető.
[kutatható] »V.82« 1983. 3 ív, Farkasné Kurucz Zsuzsanna

Lukácsy Sándor (1923–2001), irodalomtörténész, esszéista. Eötvös-kollégista, majd 1949-51 között a Népművelési Minisztérium munkatársa volt. 1953 után az irodalmi ellenzék tagja lett. 1956-ban részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tevékenységében. 1961-ig nem publikálhatott. 1962-88 között az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt.
[nyilvános] »19« 1986. 13 ív és melléklet, Rainer M. János

Lutz János (1926), gazdálkodó, bányász. 1944-ben besorozták az SS-be. 1956. október 29-én tagja lett az erdősmecskei Nemzeti Tanácsnak. A forradalom leverése után internálták. 1986-os nyugdíjazásáig a pécsi uránbányában dolgozott.
[kutatható] »769« 2003. 2 ív, Standeisky Éva

Mácsik Sándor (1923), tanító. 1956-ban a békéscsabai téglagyár munkástanácsának tagja. 1957-ben letartóztatták, Kistarcsára, illetve Tökölre internálták. 1958-ban másfél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után segéd- és szakmunkás, majd középiskolai tanár.
[kutatható] »655« 1995. 4 ív, Valuch Tibor

Magos Gábor lásd Gimes Judit.

Magyar József (1928–1999), dokumentumfilm-rendező. 1949-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról a Szovjetunióba küldték tanulni. 1952-ben hazatért, a főiskolán tanársegéd és a filmgyárban gyakornok lett. A forradalom alatt a New York-palota épületében működő felkelőcsoport parancsnokhelyettese volt.
[nyilvános] »322« 1991. 5 ív, Eörsi László

Magyar Mária (1955), mezőgazdasági munkás, gazdálkodó Vejtiben. Édesapját, Magyar János (1934–1958), traktorost, aki 1956-ban sorkatona volt Esztergomban, Mecséri János és társai perében halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[nyilvános] »644« 1995. 2 ív, Molnár Adrienne

Major Ákos (1908–1987), jogász, katonatiszt, hadbíró. A Népbíróság Országos Tanácsa alapító elnöke, a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bírája, az 1947-es választási bíróság elnöke. 1954-től jogtanácsos, majd ügyvéd, a forradalom leverése után titkos perekben védőügyvéd.
[kutatható] »54« 1986–1987. 32 ív és melléklet, Kozák Gyula

Major Béla (1920), technikus. 1956-ban a miskolci Lenin Kohászati Művek és Borsod megye munkástanácsának tagja, november 5-én Ungvárra hurcolták. 1957-ben néhány hónapig Miskolcon kerületi tanácselnök, párttitkár, majd lemondatták, és kizárták a pártból.
[nyilvános] »224« 1990. 4 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Major Sándor (1932), technikus, pártmunkás. 1951-től a Távközlési Kutatóintézetben technikus, középszintű vezető. 1969–1973 között az MSZMP IV. kerületi, 1977–1980 között Budapesti Bizottságának titkára. 1980-tól az Ipari Minisztérium párttitkára, majd személyzeti főosztályvezetője.
[kutatható] »V.113« 1983. 5 ív, Voszka Éva

Makovecz Imre (1935), építész. Az organikus építészeti formanyelv megteremtője. 1981-től a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője. A Budapesti Műszaki Egyetem és az Iparművészeti Főiskola tanára.
[nyilvános] »132« 1987–1988. 7 ív, Szabóné Dér Ilona

Margittay Ilona (1920), laborasszisztens. 1960–1975 között Lengyel József író munkatársa és élettársa. Az interjú az együtt töltött évekről szól.
[nyilvános] »245« 1990. 8 ív, Havril Erzsébet

Marián István (1924–2004), kommunista ifjúsági vezető, katonatiszt. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem katonai tanszékének parancsnokaként a budai diákság és a MEFESZ egyik vezetője volt. 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után fordító volt. A TIB egyik alapítója.
[nyilvános] »143« 1986–1987. 17 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Mécs Imre

Márkus István (1920–1997), szociológus. A negyvenes évek elejétől falukutató, 1945–1947 között a Valóság szerkesztője, 1951-ig a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem oktatója. A forradalom alatti tevékenységéért 1958-ban a Kardos László és társai elleni perben tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1961-es szabadulása óta faluszociológus, szociográfus.
[kutatható] »217« 1989–1990. 30 ív, Kardos László

Márkus Miklós (1928), építőmérnök. Az ötvenes évek nagy építkezéseinél építésvezető, tervező. 1964–1966 között az Építésügyi Minisztérium vezető munkatársa. 1966-tól a Beton- és Vasbetonipari Művek termelési igazgatója, majd vezérigazgató-helyettese. 1982-től a 31. számú Állami Építőipari Vállalat igazgatója.
[kutatható] »V.29« 1982. 7 ív, Ábrány László

Marosi Ilona (1941), közgazdász. 1965-től a Gyermek-, Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalatnál középszintű vezető. 1978-tól a Ruházati Bolt Vállalat igazgatóhelyettese, majd igazgatója.
[kutatható] »V.151« 1984. 5 ív, Farkasné Kurucz Zsuzsanna

Marton György (1930), mérnök. 1956-ban Várpalotán elektrotechnikus. A forradalom hírére Budapestre jött, csatlakozott a Széna téri felkelőcsoporthoz. A Szabad Nép-székházban a fegyveresek egyik parancsnoka, részt vett a fegyveres ellenállásban. Emigrált, Belgiumban él.
[kutatható] »584« 1994. 8 ív, Baló Péter

Márton Erzsébet (1937–1997), kalauz, munkás. 1956-ban csatlakozott a Széna téri felkelőcsoporthoz. November 4-étől 1957 tavaszáig Belgiumban élt. Augusztusban letartóztatták, majd 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, adminisztrátorként dolgozott.
[nyilvános] »319« 1991. 4 ív, Lugossy István

Márton László (1934), újságíró, reklámszakember. 1956-ban az Egyetemi Ifjúság és az Igazság lapok munkatársa. Londonba emigrált, majd Párizsban élt. Az emigráns Magyar Műhely munkatársa. 1994-ben hazatér, az Algériai Külképviselet vezetője.
[nyilvános] »654« 1995. 5 ív, Beck Tibor

Máté Ferenc (1935), szakmunkás. 1956-ban csatlakozott a Práter utcai fegyveres csoporthoz. 1958-ban nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Az 1956-os Szövetség tagja.
[nyilvános] »730« 2000. 4 ív, Eörsi László

Mátéffy Csaba (1937), munkás, programozó. 1956-ban a Práter utcai felkelőcsoport tagja, részt vett a november 4–e utáni fegyveres ellenállásban, illetve közreműködött az Angyal István vezetésével készült röplapok és az illegális Élünk előállításában, terjesztésében. A Tóth Ilona-per vádlottjaként nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »314« 1991. 14 ív, Gyenes Pál

Matheovits Ferenc (1914–1995), jogász, pécsi járásbíró, a Demokrata Néppárt egyik vezetője. 1949-ben tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban részt vett a párt újjászervezésében. 1957-ben internálták, 1964-ben összeesküvés vádjával tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1974-es szabadulása után műszaki fordító.
[kutatható] »138« 1988. 14 ív, Ferber Katalin

Mátis Lívia (1942–2006), könyvtáros, szerkesztő. A Szépirodalmi Kiadónál propagandista, majd szerkesztő. 1995-től a Kortárs Könyvkiadó igazgatója. [MM]
[nyilvános] »798« 2005. 2 ív, Gőbl Gabriella

Mátyás László (1911), gyémántcsiszoló, pártmunkás, belügyi és külügyi funkcionárius. 1928-tól a flamand KP tagja, harcolt a spanyol polgárháborúban, majd internált Franciaországban és Algériában. Emigráns a Szovjetunióban, a Vörös Hadsereg politikai munkatársa. 1945-től a Belügyminisztériumban dolgozott. 1949–1954 között politikai elítélt. 1956 végén az újjászervezett politikai rendőrség vezetője, 1957-es leváltása után nagykövet.
[kutatható] »170« 1988. 21 ív, Hegedűs István

Mecséri Ildikó Kiss Gézáné (1948), ápolónő. 1988-tól Svédországban él. Édesapját, Mecséri János (1920–1958), ezredest, akinek egyik alegysége 1956. november 4-én felvette a harcot a szovjet csapatokkal, halálra ítélték és kivégezték.[GY]
[nyilvános] »673« 1996. 2 ív, Molnár Adrienne

Medgyessy Péter (1942), közgazdász. 1966-tól a Pénzügyminisztérium közép-, majd felsőszintű vezetője. 1982-től pénzügyminiszter-helyettes.
[kutatható] »V.46« 1982. 3 ív, Koncz E. Katalin

Mekis Dezső (1928), elektroműszerész. 1956-ban szemtanúja volt a Kossuth Lajos téri sortűznek és a Köztársaság téri eseményeknek.*
[nyilvános] »379« 1992. 2 ív, Lugossy István

Mélik Endre (1904–1991), újságíró. A Magyar Földműves- és Munkáspárt, majd 1928-tól a Weishauss Aladár vezette illegális mozgalom vezetőségi tagja, a Bartha Miklós Társaság titkára. 1947-ben az ÁVO letartóztatta. 1954-es szabadulása után ládagyári üzemvezető.
[nyilvános] »190« 1988–1989. 12 ív és melléklet, Koncz E. Katalin

Ménes János (1905–1993), munkás, politikus. 1945–1950 között Debrecen polgármestere, majd a Belügyminisztérium igazgatási főosztályának helyettes vezetője. 1956-ban Debrecen tanácselnöke. 1958–1972 között a Budapesti Kézműipari Vállalat igazgatója.
[nyilvános] »43« 1987. 23 ív, Körösényi András

Mensáros László (1926–1993), színművész. 1949-ben disszidálási kísérletért egy év szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban a Debreceni Csokonai Színház Forradalmi Bizottmányának elnöke. Két és fél év börtönbüntetésre ítélték. A TIB alapító tagja.
[kutatható] »284« 1991. 7 ív, Lakatos László

Mérei Vera (1916–2007), gyógypedagógus, Mérei Ferenc pszichológus özvegye. Az interjúban kiemelt helyet foglal el férje élettörténete. Mérei Ferenc (1909–1986), 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanáraként az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője, tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben megalakította a Pszichodiagnosztikai Laboratóriumot, ahol számos nemzedéket tanított.
[kutatható] »306« 1991. 40 ív, Havril Erzsébet

Mérei Zsuzsa (1956), pszichológus. Mérei Ferenc (lásd Mérei Vera), leánya.[GY]
[kutatható] »593« 1994. 3 ív, Hoffmann Gertrud

Mérey Mónika, dr. (1950), belgyógyász. 1986-ban családjával Ausztriában politikai menedékjogot kért, majd 1987-ben Ausztráliába emigrált. Sydney-ben körzeti orvos.
[nyilvános] »783« 2004. 2 ív, Kőműves Ágnes

Mertinkó József (1937), munkás. 1956-ban bámészkodóként jelen volt a miskolci lincselésnél, koholt vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1970-ben szabadult.
[nyilvános] »272« 1989. 3 ív, Molnár Adrienne

Mervó Zoltán (1930), gépészmérnök. 1956-ban a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány tagja, az Orvosi Műszergyár munkástanácsának elnöke volt. 1957-ben 6 év szabadságvesztésre ítélték, másodfokon új eljárást rendeltek el. 1958 áprilisában 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélték, októberben szabadult. Technikusként, majd mérnökként dolgozott.
[nyilvános] »393« 1992. 4 ív, Valuch Tibor

Mester Endre (1927), MÁV-alkalmazott. 1956-ban a Nagybudapesti Központi Munkástanács vezetőségének tagja. A KMT-per ötödrendű vádlottjaként négy év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »407« 1992. 5 ív, Abod László

Mester Miklós (1906–1989), történész. A Bartha Miklós társaság vezető tagja. 1944-ben vallás- és közoktatásügyi államtitkár, október 15-én illegalitásba vonult. 1951–1953 között kitelepítették. Nyugdíjazásáig gyári munkás és hivatalnok.
[kutatható] »45« 1986. 12 ív, Varga Tamás, Gyurgyák János

Mészáros István (1942), agrármérnök. 1965-től a Helvéciai Állami Gazdaság középszintű vezetője, főkertésze, 1979-től igazgatója.
[kutatható] »V.127« 1984. 4 ív, Szigeti Katalin

Mezei Barna (1918), vegyészmérnök. 1940-től az Alkaloida Gyárban mérnök, üzemegység-vezető. 1953-tól a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára főmérnöke, 1982-től vezérigazgatója.
[kutatható] »V.138« 1984. 5 ív, Vajda Mihály

Micsinai Márta (1955), nyomdász Szekszárdon. Édesapját, Micsinai István (1917–1957), betanított munkást, aki 1956-ban Pesterzsébeten nemzetőr volt, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »645« 1995. 2 ív, Molnár Adrienne

Mikes Tamás (1940–1999), tűzoltókészülék-ellenőr. A forradalom idején részt vett a Corvin közi harcokban és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában. November 7-én a Szovjetunióba hurcolták, december elején tért haza. Ezt követően röpcédulákat készített és terjesztett. 1962-ben egyetemi hallgatóként államellenes szervezkedés vádjával 3 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. 1968-as rehabilitálása után folytatta tanulmányait az ELTE jogi karán, de 56-os múltja miatt ismét eltanácsolták.
[nyilvános] »313« 1991. 13 ív, Lugossy István

Mikics László (1942), híradástechnikai mérnök. 1974-től a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban közép-, majd felsőszintű vezető, 1982-től a BHG Fejlesztési Intézet igazgatója.
[kutatható] »V.18« 1982. 2 ív, Csalog Zsolt

Mikó István (1929), építészmérnök. 1951–1966 között a Dunaújvárosi Építőipari Vállalat, 1966–1980 között a 21. számú Állami Építőipari Vállalat főépítés-vezetője, főmérnöke. 1980-tól a 43. számú Állami Építőipari Vállalat vezérigazgató-helyettese.
[kutatható] »V.32« 1982. 8 ív, Nagy Gyula

Missura Tibor (1915), orvos. 1956-ban a Péterfy Sándor utcai kórház forradalmi bizottságának elnöke. 1956 decemberében elhagyta az országot, Svájcban él.
[nyilvános] »346« 1991. 13 ív, Gyenes Pál

Misur György (1932), diplomata. 1953-tól a Magyar Népköztársaság varsói nagykövetségének sajtóattaséja volt. 1956 decemberében visszatért Budapestre. 1963-ig a Külügyminisztériumban a görög-albán ügyek referense volt, majd nagyköveti tisztet töltött be különböző nyugat-európai fővárosokban. Az interjú készítésének időpontjában a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese volt.*
[nyilvános] »569« 1993–94. 1 ív, Tischler János

Mitró László (1941), agrármérnök. 1967-től a Tokajhegyaljai Borkombinátban közép- és felsőszintű vezető, 1983-tól vezérigazgató.
[kutatható] »V.92« 1983. 6 ív, Gábor László

M. Nagy Gábor (1922–2001), üzemmérnök, szakoktató, anyagbeszerző. 1945–1948 között szovjet hadifogoly. 1956-ban a Corvin közben harcolt. 1958-ban öt év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »463« 1992. 7 ív, Eörsi László

Molnár József (1921), esztergályos. A buchenwaldi, illetve az osterodei koncentrációs tábor foglya. 1946 után az angol katonai missziónál, majd az angol követségen fordító, tolmács. 1956 októberében Maléter Pál és az angol katonai attasé tárgyalásán tolmácsolt, emiatt 1957-ben három hónapig vizsgálati fogságban volt.
[kutatható] »276« 1990. 2 ív, Szabó Melinda

Molnár József (1939), bányász, anyagbeszerző. 1956-ban csatlakozott a Landler Jenő utcai fegyveres csoporthoz. A Tóth Ilona és társai per negyedrendű vádlottjaként három év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »429« 1992. 15 ív, Gyenes Pál

Molnár Mihály (1922–2002), jogász, könyvelő. 1945-48 között Békés és Zala megyében jegyző. 1948-ban kizárták az MDP-ből. 1956-ban a békéscsabai városi munkástanács elnökhelyettesévé választották. 1957-ben 3 év szabadságvesztésre ítélték. 1958-ban szabadult. Segédmunkás, majd fordító és belső ellenőr volt.
[nyilvános] »579« 1994. 7 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Molnár Miklós (1918–2003), újságíró, történész, egyetemi tanár. 1945-47 között a Szabad Szó, 1948-tól a Szabad Nép munkatársa volt, 1950-ben elbocsátották, majd 1955-ös leváltásáig az Irodalmi Ujság szerkesztőjeként dolgozott. 1956-ban az Irodalomtudományi Intézet munkatársa. A Nagy Imre körül kialakult ellenzéki csoport tagja volt. 1956. október 29-én a Szabad Népben megjelent „Válasz a Pravdának” című írásában védte meg a forradalmat. November 4-e után csatlakozott a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomhoz. 1957-ben emigrált, Svájcban telepedett le. 1963-88 között a Genfi Egyetemen tanított, 1969-85 között a Lausanne-i Egyetem egyetemi tanára volt. Több könyvet, tanulmányt írt a magyar forradalomról, Nagy Imre életpályájáról. 1955-ben az MTA külső tagjává választották.
[kutatható] »731« 1999. 3 ív és melléklet, Litván György, Molnár Adrienne

Molnár Miklósné Rudas Éva (1925). Moszkvában született, apja Rudas László, az akkor emigrációban élő kommunista újságíró, marxista filozófus. A család 1945-ben tért haza Magyarországra. Tolmácsként és fordítóként dolgozott. 1957 januárjában férjével, Molnár Miklóssal és gyermekeivel elhagyta Magyarországot. Svájcban az ENSZ munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig.
[zárt] »685« 1997. 5 ív, Kozák Gyula, Litván György

Molnár S. Edith (1934–2000), újságíró. 1956-ban az ELTE BTK hallgatójaként az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság tagja, a Toll főszerkesztője. 1957-ben kizárták az egyetemről. 1964–1971 között a TV Híradó szerkesztője, majd 1991-ig a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának munkatársa.
[nyilvános] »674« 1996. 14 ív, Beck Tibor

Molnár Tibor (1946), tanár Vácott. 1989-től a Pedagógusok Szakszervezetének ügyvivője, 1994-től Pest megyei elnöke. Apját, Molnár Zoltán (1920-2009) író-újságírót, aki 1956-ban az Írószövetség vidéki titkára volt, 1957-ben 3 év szabadságvesztésre ítélték.[GY]
[nyilvános] »625« 1995. 5 ív, Hoffmann Gertrud

Molnár Zoltán (1920–2009), munkás, pártfunkcionárius, író, újságíró. 1956-ban a Magyar Írók Szövetsége vidéki titkára. 1957-ben három év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »70« 1987. 15 ív, Rainer M. János

Molnár Zoltán lásd még Varga Domokos

Morawski, Jerzy (1918), lengyel közgazdász, újságíró. 1956 októberétől 1960-ig a LEMP KB és PB tagja. 1957 májusától 1960-ig a LEMP KB titkára.*
[nyilvános] »473« 1991. 1 ív, Tischler János

Móri Lászlóné Horváth Zsuzsanna (1920), ápolónő, betanított munkás. 1956-ban a Corvin közben sebesülteket ápolt. 1957-ben Iván Kovács László és társai perében hat év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »465« 1992. 3 ív és melléklet, Nagy Mónika Zsuzsanna

Moss Anna (1950), fényképész. 1974-ben névházasságot kötött egy angol állampolgárral, hogy legálisan tudja elhagyni Magyarországot. 1975-től Sydneyben él, ruházati kereskedelmi vállalkozását vezeti.
[nyilvános] »785« 2004. 2, Kőműves Ágnes

Mőcsényi Mihály (1920), kertészmérnök. 1945-ben a csehszlovák partizánokkal együttműködve részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1956-ban tagja a budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Forradalmi Bizottságának. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanára.
[kutatható] »583« 1993–1994. 8 ív, Beck Tibor

Mus, Wlodzimierz (1916), lengyel tábornok. 1956-ban a lengyel Belbiztonsági Hadtest parancsnokaként a magyar események lengyel összefüggéseit követte nyomon. 1964–1967 között Lengyelország budapesti nagykövetségének katonai attaséja.*
[nyilvános] »471« 1991. 1 ív, Tischler János

Mutiu, Caius (1934), mérnök-közgazdász Erdélyben. A temesvári 1956-os diákmozgalom egyik kezdeményezője és szervezője. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Szenátori irodavezető Temesváron.
[nyilvános] »662« 1995. 8 ív, Cosmeanu, Marius

Müller Henrik (1927), építőmérnök. 1952–1963 között budapesti, illetve megyei építőipari vállalatoknál építésvezető. 1963-tól a 31. számú Állami Építőipari Vállalatnál létesítmény-főmérnök, majd osztályvezető.
[kutatható] »V.60« 1983. 5 ív, Ábrány László

Nádasdy Ferenc (1937), marketingmenedzser. A Nádasdy-család grófi ágának leszármazottja. Az érettségit követően segédmunkásként dolgozott. 1956-ban emigrált. Az USA-ban közgazdaság-tudományi egyetemet végzett, majd Kanadában telepedett le. 1991-ben megszervezte a Nádasdy Alapítványt és a Nádasdy Akadémiát. 1998-ban hazatelepült.
[kutatható] »765« 2003. 10 ív, Markovits Ferenc

Nádasdy Nikolits Andrea (1933), selyemfestő, irodagép-műszerész, bárénekes, textiltervező. Édesapja, Nikolits Mihály 1938-tól Pécs főispánja volt. 1956 végén elhagyta az országot, Svájcban, Franciaországban élt. 1961-ben az USA-ba emigrált, a textilszakmában dolgozott. 1982-ben Kanadába költözött. A rendszerváltozást követően férjével megalapították a Nádasdy Alapítványt és a Nádasdy Akadémiát. 1996-ban hazatelepedett. Nektek könnyű volt címmel jelent meg önéletrajzi kötete.
[kutatható] »795« 2005. 17 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Nádházi János (1921), szabómester. 1956-ban Gyula forradalmi bizottmányának elnöke. 1958-ban két év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Gyula város díszpolgára.
[nyilvános] »656« 1995. 4 ív, Valuch Tibor

Nagy Balázs (1927), politikus. A MADISZ egyik szervezője, 1956-ban a Petőfi Kör egyik titkára. A forradalom leverése után emigrált, a brüsszeli Nagy Imre Intézet alapító tagja. A hatvanas évektől Franciaországban a trockista mozgalomban tevékenykedik.
[kutatható] »175« 1988. 17 ív és melléklet, Hegedűs István

Nagy Elek (1926–1994), esztergályos, katonatiszt. 1952-ben eltávolították a Magyar Néphadseregből, ezután Csepelen dolgozott esztergályosként. 1956-ban a Csepeli Központi Munkástanács elnöke lett. 1958-ban 12 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után munkás, műfordító volt. A TIB egyik alapítója.
[kutatható] »22« 1986. 32 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Nagy Ferenc (1924), munkás, vállalkozó. 1954–1955-ben rendszerellenes kijelentései miatt hat hónapig az ÁVH fogva tartotta. 1956-ban a mosonmagyaróvári tömegdemonstráció egyik szervezője, Levél község nemzeti bizottságának elnöke. 1957-től az USA-ban él.
[nyilvános] »509« 1992. 3 ív, Molnár Adrienne

Nagy Ferenc (1929), cipész kisiparos. 1956-ban a debreceni nemzetőrség parancsnoka. 1957-ben egy év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »496« 1993. 4 ív, Valuch Tibor

Nagy Géza (1921), szobrász- és bábművész. 1944-ben csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, a Görgey-zászlóalj tagja. 1945–1947 között hadifogoly volt a Szovjetunióban.
[nyilvános] »357« 1991. 7 ív, Ferenczy Erika

Nagy Gyula (1920), okleveles mezőgazda. 1953-ig a Földművelésügyi Minisztérium, majd 1967-ig az Országos Tervhivatal főtisztviselője. 1956 novemberében a pártközpont mezőgazdasági osztályvezetőjévé nevezték ki, de az állást nem fogadta el. 1968–1976 között a MÉM Továbbképző Intézet vezetője, majd nyugdíjazásáig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára.
[kutatható] »11« 1986. 12 ív, Czakó Ágnes

Nagy József (1917), közgazdász. 1934-től banktisztviselő. 1957–1965 között a Magyar Nemzeti Bank Baranya Megyei Igazgatóságán kormánybiztos. 1965–1980 között az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága munkatársa, majd első titkára. 1980-tól országgyűlési képviselő.
[kutatható] »V.110« 1983. 5 ív, Farkasné Kurucz Zsuzsanna

Nagy Károly (1934), szociológus, egyetemi tanár. 1956. október 29-én Erdősmecskén, ahol tanítóként dolgozott, a községi nemzeti tanács elnökévé választották. 1956 novemberében emigrált, az USA-ban telepedett le. 1958-62 között pszichológiát tanult, az 1960-as évek végén szociológiából doktorált. 1970-től a Middlesex County College-on tanított.
[nyilvános] »776« 2003. 6 ív, Standeisky Éva

Nagy László (1921), újságíró, jogász, politológus. 1945–1947-ben a kisgazdapárt sajtófőnöke, 1947 óta Genfben él. 1969-től a Nemzetközi Cserkésziroda vezetője.
[kutatható] »129« 1987. 5 ív, Nagy Csaba

Nagy László (1924), mérnök Erdélyben. 1956. október 30-án a temesvári Polytechnika hallgatójaként diákgyűlést szervezett. Egy év javítófogház büntetésre ítélték.
[nyilvános] »659« 1995. 5 ív, Elekes Zoltán

Nagy Mihály (1936), vegyésztechnikus. 1956-ban a Baross téri nemzetőrcsoport tagja. November 4. után csatlakozott a Péterfy Sándor utcai röplapkészítőkhöz. 1956 decemberében letartóztatták, hat év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »495« 1993. 3 ív, Eörsi László

Nagy P. József (1925), kőműves. 1956-ban Kokad község nemzetőrparancsnoka, a forradalmi bizottság tagja. 1957 márciusában Kistarcsára, majd Tökölre internálták. 1958-ban másfél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »367« 1991. 4 ív, Valuch Tibor

Nagy Pál Jenő (1911), szerszámkészítő, technikus, műszaki fordító. 1935-től szociáldemokrata politikus. 1950-ben letartóztatták, tizenhárom év börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben szabadult.
[nyilvános] »367« 1991. 4 ív, Valuch Tibor

Nagy Tamás (1914–1993), közgazdász, egyetemi tanár. A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem egyik alapítója, Marx Tőkéjének fordítója. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagja. 1964–1966 között a gazdasági reformot előkészítő szakmai szervezet titkárságának vezetője.
[kutatható] »26« 1986. 17 ív, Voszka Éva

Nagy Tibor (1930), pártalkalmazott, büntetés-végrehajtás parancsnoka. 1946-ban belépett a kommunista pártba, 1956-ig a DISZ, majd 1962-ig a KISZ, ezt követően az MSZMP KB apparátusában dolgozott. 1979-1988 között a BVOP országos parancsnoka volt.
[nyilvános] »843« 2005–2006. 2 ív, Tari Ferenc

Nagyidai József (1937), munkás, tolmács. 1956-ban a Práter utcai felkelőcsoport gépkocsivezetője volt. 1956 novemberében elhagyta az országot, Angliában, majd Ausztráliában telepedett le.
[nyilvános] »274« 1989. 5 ív, Molnár Adrienne

Najmányi László (1946) 1972-ben végzett a BME vízügyi szakán. 1971-től díszlettervezőként dolgozott. 1974-76 között a Kovács István Stúdió experimentális színházat vezette. 1975-ben a Balázs Béla Stúdióban A császár üzenete címmel filmet rendezett. 1975-76-ban filmelméleti előadásokat tartott a Ganz-Mávag Művelődési Központban. 1977-ben a Spions zenekar egyik alapítója volt. 1979-ben elhagyta az országot, Párizsban, Torontóban, majd 1985-től New Yorkban élt, többnyire alkalmi munkákat vállalt. 2002-ban visszatért Magyarországra. Jelenleg mint író tevékenykedik.
[zárt] »844« 2006–2007. 8 ív, Lugossy István

Naszályi Gábor (1941–2000). mérnök, főiskolai tanár. 1956-ban a Petőfi Sándor Gimnáziumban a forradalmi bizottmány tagja, a középiskolások forradalmi szervezkedésének egyik vezetője volt. 1959-ben 3 év szabadságvesztésre ítélték. 1961-es szabadulása után nyomdász, üzemmérnök, 1978-tól főiskolai tanársegéd, majd nyomda- és kiadótulajdonos volt.
[nyilvános] »400« 1992. 5 ív, Ferenczy Erika

Neitzer József (1935), agrármérnök. 1959–1969 között a boldogasszonyfai termelőszövetkezet elnöke. 1967-től a szentlászlói termelőszövetkezet főagronómusa, majd elnöke.
[kutatható] »V.108« 1983. 8 ív, Boreczky Ágnes

Neményi István (1910), közgazdász. 1928-tól banktisztviselő. 1952–1970 között a Beruházási Bank vezérigazgató-helyettese, majd vezérigazgatója. 1970-től az Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem könyvtárának igazgatója.
[kutatható] »V.86« 1983. 5 ív, Mérő Katalin

Nemes Klára (1925), cipőfelsőrész-készítő. 1956 decemberében Ausztráliába emigrált.*
[zárt] »718« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Nemeskéri Iván (1932), gépész- és villamosmérnök. 1956–1958 között az Autófelszerelési Cikkek Gyárában üzemmérnök. 1958-tól a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézetben közép-, illetve felsőszintű vezető, 1977–1982 között vezérigazgató. 1982-től a Mikroelektronikai Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.131« 1983. 8 ív, Gábor László

Nemes Lívia (1919–2006), pszichoanalitikus, szakíró. 1948-ban diplomázott az ELTE pszichológia, filozófia és szociológia szakán. A Neveléstudományi Intézet munkatársa, majd eltávolítását követően textilipari segédmunkás volt. 1956-ban az Oktatási Minisztérium előadója, 1958-ban középiskolai tanár volt. 1959-ben a Mérei-perben öt év börtönbüntetésre ítélték. 1961-ben szabadult, a Budakeszi Tüdőszanatóriumban, majd 1967-től a Gyermeklélektani Intézet dolgozott. 1968 óta magánpraxist folytat. 1975-től a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.
[nyilvános] »768« 2003. 4 ív, Lévai Júlia

Nemeslaki Nándor (1931), gépészmérnök. 1955-től a Ganz Gépgyárban, illetve a Ganz-Mávagban üzemmérnök, közép-, majd felsőszintű vezető. 1981-től a Gábor Áron Gépgyár igazgatója.
[kutatható] »V.38« 1982. 7 ív, Nagy Ilona

Németh Antal Károly (1921), anyagbeszerző. 1938-ban részt vett a spanyol polgárháborúban. 1942-től a Magyar Királyi Államvédelmi Központ munkatársa. 1944–1945-ben részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban. 1949-ben elítélték, 1952-ben szabadult. 1956-ban nemzetőr, fegyveres felkelő. 1965–1968 között munkásőr.
[kutatható] »415« 1992. 39 ív, Gyenes Pál

Németh Antal Károlyné (1928), gép- és gyorsíró, szociálpolitikus. 1949 őszétől 1956 végéig a Begyűjtési Minisztériumban dolgozott, 1949 decemberétől 1952-ig Nagy Imre titkárnője volt. A minisztérium megszűnése után a gabonaiparban helyezkedett el. 1969-ben közgazdasági, 1970-ben szociálpolitikai végzettséget szerzett. 1983-as nyugdíjazásáig a Malomipari Trösztnél dolgozott.
[nyilvános] »430« 1992. 16 ív, Gyenes Pál

Németh László (1927), tanár. 1956-ban a Szabó Ilonka utcai Épületgépészeti Technikum kollégiumának igazgatója. Végigfotózta a forradalom eseményeit, kijuttatta a képeket Lengyelországba. A kollégiumban rejtették el a Hungaricus sokszorosítására használt egyik stencilgépet. Két és fél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »374« 1991–1992. 11 ív, Ferenczy Erika

Németh Zoltán (1914), ügyvéd, vállalati jogtanácsos Erdélyben. 1956-ban Veress Sándorral, későbbi vádlott-társával anonim levelek útján igyekezett társakat toborozni egy esetleges erdélyi forradalomhoz. 1957-ben államellenes izgatás vádjával húsz év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[nyilvános] »629« 1995. 3 ív, Gagyi-Balla István

Németi Irén (1919), újságíró. 1937-től részt vett a Szociáldemokrata Párt legális keretei között működő kommunista csoportok munkájában. 1944 júniusában Auschwitzba deportálták. 1945-től az MKP debreceni szervezetének osztályvezetője, 1952-től a kecskeméti városi pártbizottság agitációs és propaganda osztályának a vezetője volt. 1955-től a budapesti pártközpontban dolgozott. 1957-ben kinevezték a Nők Lapja főszerkesztő-helyettesének. 1959 tavaszától 1986-ig a lap főszerkesztője volt.
[kutatható] »793« 2004–2005. 15 ív, Markovits Ferenc

Nezvál Ferenc (1909–1987), munkás, politikus, illegális kommunista, a KIMSZ egyik vezetője. 1949–1954 között Budapest alpolgármestere, illetve tanácselnök-helyettese. 1956-ban a második Nagy Imre-kormány minisztere, 1957–1967 között igazságügy-miniszter, 1956–1970 között az MSZMP KB tagja.
[kutatható] »72« 1987. 12 ív és melléklet, Mérő Katalin

Niedzielski, Edward (1937), lengyel villamosmérnök. 1956 októberében a Budapesti Műszaki Egyetem ösztöndíjas hallgatója, nemzetőrként részt vett a lengyelországi segélyszállítmányok Magyarországra hozatalában.*
[nyilvános] »624« 1994. 2 ív, Tischler János

Novák István (1952), műszaki szakoktató. Több gépipari üzemben dolgozott szakmunkásként, illetve később szakoktatóként. Jelenleg szerszámbeállító. A hatvanas években a „Csili” (Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház) éttermében is dolgozott felszolgálóként. Fiatalkorában igazolt futballistája volt az ESMTK csapatának.
[nyilvános] »875« 2008. 3 ív, Havadi Gergő

Novics János (1919–1984), agrártechnikus. 1946-tól pártmunkás. 1957-től az MSZMP Baranya Megyei Bizottságán mezőgazdasági osztályvezető, megyei titkár, majd 1974-től első titkár.
[kutatható] »V.123« 1984. 6 ív, Farkasné Kurucz Zsuzsanna

N. Sándor László (1932), újságíró. 1956-ban a miskolci Északmagyarország munkatársa volt. Október 23-án felszólalt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem diákparlamentjén. 1956 novemberétől 1963-ig nem dolgozhatott újságíróként. 1963-68 között a Köznevelés, később a Magyar Hírlap, majd a Népszava munkatársa.
[nyilvános] »666« 1995. 6 ív, Molnár Adrienne

Nyerges András (1940), író, költő. 1967–1971 között a Magyar Rádió, 1974–1980 között a Kritika munkatársa. 1979-től 1988-ig a Kossuth Könyvkiadó, majd a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1983-tól a Magyar Nemzet állandó szerzője.
[kutatható] »157« 1988. 13 ív és melléklet, Murányi Gábor

Nyitrai Mózes (1913), lelkész Erdélyben. Feljelentési kötelezettség elmulasztása vádjával 1958-ban tíz év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »650« 1995. 6 ív, Gagyi Balla István

Obersovszky Gyula (1927–2001), újságíró, költő, filmdramaturg, népi kollégista. 1956-ban az Igazság és az illegális Élünk szerkesztője, amiért először halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1967–1989 között a Sportfogadás főszerkesztője.
[kutatható] »96« 1986–1987. 30 ív és melléklet, Havas Gábor

Oblath György (1918), közgazdász, külkereskedő. 1947-től különböző külkereskedelmi nagyvállalatok felsőszintű vezetője, valamint a Külkereskedelmi Minisztérium vezető munkatársa. 1979-től az Intercooperation Külkereskedelmi Rt. vezérigazgatója.
[kutatható] »V.75« 1983. 6 ív, Csizmadia Gábor

Oczel János (1911), munkás, illegális kommunista, pártfunkcionárius. 1945–1949 között Salgótarján, majd Nógrád megye PB titkára, országgyűlési képviselő. 1949–1952, illetve 1956 decembere és 1958 között a Belügyminisztérium légoltalmi parancsnoka. 1953–56 között vállalati igazgató. 1958–1963 között a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. 1965-től az Idegenforgalmi Tanács elnöke. 1974–1980 között a Dunakanyar Intézőbizottságának elnöke.
[kutatható] »219« 1989. 20 ív, Kozák Márton

Oiszter Antal (1920), elektrotechnikus. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, 1945-től a Független Kisgazdapárt Bajcsy-Zsilinszky Kollégiumának vezetője volt. 1956 októberében Dudás József a Szabad Nép székházában a gazdasági ügyek intézésével bízta meg. Novemberben Ausztráliába emigrált.
[kutatható] »719« 1999. 2 ív, Lökkös Attila

Oláh Gáborné (1940), vegyészmérnök, közgazdász. 1963-1969 között az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár üzemmérnöke, 1969-től a Nehézipari Minisztérium munkatársa, majd 1977-től a Kőbányai Gyógyszeráru-gyár főosztályvezető-helyettese, 1980-től a Biotechnika Rt. igazgatója volt. 1990 óta saját cégével a technológiai eljárások területén dolgozik.
[kutatható] »1155.1« 1984. 5 ív, Hegedűs B. András
[nyilvános] »1155.2« 2008. 5 ív, Pécsi Vera

Oláh Mátyás (1951), érettségi után mint autodidakta festőművész tevékenykedett. A hetvenes években a Családunk című szamizdat folyóirat egyik szerkesztője volt, emiatt gyakori rendőri zaklatásban volt része. Apja, Dr. Oláh Andor, orvos, természetgyógyász és családja ellen 1971-ben államellenes szervezkedés vádjával eljárást indítottak. A bíróság a vádlottak pszichiátriai megfigyelését, illetve kezelését rendelte el. Oláh Mátyás 1980-ban Szentendrére költözött, csatlakozott a Vajda Lajos Stúdióhoz. 1983-ban családjával Franciaországba emigrált, Párizsban telepedett le, alkalmi munkákból élt. 1993-ban visszatért Magyarországra.
[nyilvános] »827« 2006. 9 ív, Lugossy István

Oláh Vilmos (1927), orvos. 1956-ban a Péterfy Sándor utcai kórház munkástanácsának elnökhelyettese. Részt vett az önkéntes mentőalakulat munkájában.
[kutatható] »329« 1991. 15 ív, Gyenes Pál

Oloffson Károly Placid (1916), ), bencés szerzetes, tanár. A háborút követően Budapesten tanított. 1946-ban letartóztatták, és a szovjet hadbíróság tíz év hadifogságra ítélte. 1955 végén tért haza. Fűrésztelepen, majd fővárosi kórházak mosodáiban dolgozott.
[nyilvános] »755« 2002. 4 ív, Lugossy István

Rabi Béla (1929), közgazdász. 1949–1953 között a Szovjetunióban tanult. 1954–1957 között a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára. 1957-től a Csepel Vas- és Fémművekben osztályvezető, főosztályvezető. 1968-tól az Országos Tervhivatalban felsőszintű vezető. 1975-től a Kohó- és Gépipari, illetve az Ipari Minisztériumban miniszterhelyettes, államtitkár, majd Bulgáriában kereskedelmi tanácsos.
[kutatható] »V.142« 1984. 5 ív, Csizmadia Gábor

Rácz Erzsébet Molnár Pálné (1914), orosztanár. 1956 novemberétől 1957 márciusáig a XV. kerületi szovjet katonai parancsnokságon tolmács. Segített a XV. kerület tanácselnökének, Kopácsi Józsefnek abban, hogy fiát, Kopácsi Sándort megmentsék a halálbüntetéstől.
[nyilvános] »614« 1995. 9 ív, Gyenes Pál

Rácz György (1907–1989), építész. A harmincas években a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM), magyar csoportjának tagja. Ipari épületek, tanintézetek tervezésével és műemlékek helyreállításával foglalkozott.
[nyilvános] »135« 1988. 9 ív és melléklet, Szabóné Dér Ilona

Rácz József Sándor (1934), 1956-ban egyetemi hallgató, az orvostudományi egyetem forradalmi diákbizottságának vezetője. Fegyveresen harcolt a Corvin közben és a Tűzoltó utcában. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után lakatos, diszpécser.
[nyilvános] »405« 1992. 18 ív, Ferenczy Erika

Rácz László (1922), jogász. 1949-től a Könnyűipari Minisztériumban, 1953-tól az Országos Tervhivatalban középszintű vezető. 1957–1982 között az Országos Anyag- és Árhivatalban közép-, majd felsőszintű vezető.
[kutatható] »V.135« 1984. 4 ív, Lamberger Galina

Radnóti Sándor (1922), esztéta. 1969-től a Magvető Könyvkiadó, 1973-tól a Gondolat Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1980 és 1990 között szabadúszó volt. 1989-től társszerkesztője a Holmi című folyóiratnak. Az ELTE Esztétika Tanszékének docense, 1993-tól egyetemi tanára. [MM]
[nyilvános] »866« 2005–7. 4 ív, Hadházy Ágnes

Radó György (1918–1998), orvos, illegális kommunista. A Nagy Imre körüli pártellenzék tagja. 1953-tól a Központi Honvéd Kórház parancsnoka, 1956-ban a kórház forradalmi bizottságának elnöke. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »76« 1987. 9 ív és melléklet, Varga László

Rados Jenő (1895–1992), építész, építészettörténész. 1919-től egyetemi oktató, 1945–1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, majd 1986-ig a Városépítési Tervezőiroda osztályvezetője.
[nyilvános] »58« 1987. 4 ív, Szabóné Dér Ilona

Rahman, Mudzsibur A. (1922), indiai diplomata. 1956–1959 között India magyarországi ügyvivője. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságával és a KMT-vel való kapcsolata révén aktív részese volt a forradalmi eseményeknek.*
[nyilvános] »409« 1992. 2 ív, Boreczky Ágnes

Rajk Júlia (1914–1981), (Rajk Lászlóné Földi Júlia), illegális kommunista, könyvtáros. 1949-ben férjével együtt letartóztatták, és öt év börtönbüntetésre ítélték. 1954-es rehabilitása után a Nagy Imre körüli pártellenzék aktív tagja. A Nagy Imre-csoporttal Romániába deportálták. Hazatérése után levéltáros.
[nyilvános] »142« 1980. 7 ív és melléklet, Rajk László, Bokor László

Rajna Tibor (1940), fodrász. 1956-ban a Tűzoltó utcai felkelőcsoport tagja. A forradalom bukása után elhagyta az országot, majd hazatért. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A székesfehérvári POFOSZ vezetője.
[nyilvános] »324« 1990. 10 ív, Eörsi László

Rakowski, F. Mieczyslav (1926), lengyel újságíró. 1957 áprilisában a Magyar Tájékoztatási Hivatal meghívására Budapestre utazott, beszélgetéseket folytatott Kádár Jánossal és a magyar pártvezetés más tagjaival. Magyarországi tapasztalatairól objektív hangvételű újságcikksorozatot írt, amely nem felelt meg a magyar elvárásoknak. *
[nyilvános] »573« 1991. 2 ív, Tischler János

Rátai Gábor (1941), tolmács. 1956-ban a VII. kerületi pártházban működő fegyveres csoport tagja. 1967–1990 között Svédországban élt.
[nyilvános] »360« 1991. 4 ív, Eörsi László

Ravasz Győző (1925), gazdálkodó, könyvelő Erdélyben. 1956-ban szimpatizált a magyar forradalom eszméivel, 1957-ben a marosvásárhelyi katonai törvényszék tizenöt év kényszermunkára ítélte. 1989 óta a helyi RMDSZ alapító tagja, majd a földosztó bizottság elnöke.
[nyilvános] »533« 1993. 2 ív, Gagyi-Balla István

Rédey Pál (1923), evangélikus lelkész, újságíró. 1950–1956 között Dezséri László evangélikus püspök közvetlen munkatársa, hivatalvezetője. Az evangélikus zsinat tagja.
[kutatható] »28« 1986. 22 ív, M. Kiss Sándor

Redő Éva Gáspár Lászlóné (1907–2000), üzemmérnök, illegális kommunista. Emigráns Bécsben és a Szovjetunióban, 1946-os hazatérése után Budapesten textilgyári igazgató, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője, majd kutató közgazdász.
[nyilvános] »8« 1985–1986. 21 ív és melléklet, Bakonyi Éva

Regéczy-Nagy László (1925), katonatiszt, gépkocsivezető. 1948-tól az angol követségen gépkocsivezető, 1949-től az angol követ sofőrje. 1956. november-decemberben összekötő szerepet játszott Bibó István, Göncz Árpád és az angol követség között, jelentős szerepe volt Nagy Imre 1955-56-os írásainak Nyugatra juttatásában. 1957 nyarán letartóztatták, 1958-ban a Bibó István és társai ellen indított perben 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. A TIB alapító tagja, részt vett a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezésében. 1990 szeptemberétől a köztársasági elnök parlamenti irodájának főosztályvezetője, majd a köztársasági elnök szárnysegédje volt. 1996-ban dandártábornokként ment nyugállományba. 1996-tól a TIB elnöke.
[nyilvános] »187.1« 1988. 7 ív, Körösényi András
[zárt] »187.2« 2008. 5 ív, Tóth Mária


Regéczy-Nagy Márta (1957), gyógypedagógus. Regéczy-Nagy László (lásd ott), leánya.[GY]
[nyilvános] »610« 1995. 4 ív, Hoffmann Gertrud

Reismann Mariann (1911–1991), fotóművész. A Magyar Fotóművész Szövetség alapító tagja. Az interjúban számos általa fényképezett személyről is megemlékezik.
[kutatható] »182« 1986–1987. 10 ív, Kincses Károly

Rentoul Ferenc (1915), jogász, újságíró. 1938 óta Angliában él, 1941-től a BBC munkatársa, 1949-75 között a magyar osztály vezetője volt. Az 1956 novemberében magyarországi menekültekkel Ausztriában készített interjúit elküldték a magyar kérdés vizsgálatával foglalkozó ENSZ-bizottsághoz.
[kutatható] »151« 1988. 11 ív, Hegedűs B. András

Réti Ervin (1928), külpolitikai újságíró. 1945-től a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom aktivistája, VIII. kerületi függetlenített titkár. 1950-56 között a Szabad Ifjúság munkatársa volt. 1956. október 22. és november 1-e között Varsóban tartózkodott. November 9-én a szovjetek letartóztatták, és nyolc napig fogva tartották. 1956 decemberétől 36 évig az Esti Hírlap munkatársa, külpolitikai rovatvezető volt. Közel-Kelet szakértő, a televízió külpolitikai műsorainak állandó résztvevője.
[kutatható] »851« 2006. 11 ív, Molnár János

Retmaniak, Anna (1938), lengyel rádiós újságíró. 1956 októberében Budapestre utazott a Lengyel Vöröskereszt egyik segélyszállítmányával. A forradalom idején készített riportsorozatát a Lengyel Rádió sugározta.*
[nyilvános] »620« 1994. 2 ív, Tischler János

Révész András (1909–1996), jogász, szociáldemokrata politikus. 1936-ban tett doktori vizsgát a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán. Még egyetemistaként, 1929-ben került a Városházára, ahol 15 éven keresztül szociálpolitikával foglalkozott. 1945-ben a Városháza szociáldemokrata pártszervezetének elnöke lett, 1948-ig jelentős köz- és pártfunkciókat töltött be. 1950-ben letartóztatták, s mint a két munkáspárt fúziója ellen küzdő Bástya utcai csoport szervezőjét életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 1955-ben szabadult. 1956-ban az újjászervezett Szociáldemokrata Párt főtitkárhelyettese lett. 1957-72 között vállalati jogtanácsos volt. 1988-ban ismét bekapcsolódott a politikai életbe.
[kutatható] »5« 1986. 47 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Kovács András

Reviczky István (1923), könyvelő. 1950–1965 között a Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalat főkönyvelője. 1965-től az Országos Szakipari Vállalatnál középszintű vezető.
[kutatható] »V.51« 1983. 5 ív, Csizmadia Gábor

Rimán János (1920–1997), hengerész. A Lenin Kohászati Művekben kiemelt szakmunkásként dolgozott. 1956-ban a gyári munkástanács elnökévé választották. 1958-ban 12 év szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban szabadult. 1980-as nyugdíjazásáig korábbi munkahelyén alacsonyabb beosztású szakmunkásként dolgozott.
[nyilvános] »267« 1991. 8 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Rimán Sarolta (1952), üzletkötő Miskolcon. Rimán János (lásd ott), leánya.[GY]
[kutatható] »647« 1995. 4 ív, Molnár Adrienne

Ritecz József (1933), börtönigazgató. Önkéntesként harcolt a koreai háborúban. A forradalom idején a Práter utca 31. szám alatti iskola épületének a parancsnoka volt, „Jocó” néven ismerték. A forradalom bukása után Svájcban telepedett le. *
[nyilvános] »739« 2000. 2 ív, Eörsi László

Róbert László (1926), újságíró. Részt vett a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomban. 1950-től a Magyar Rádió, majd a Népakarat és a Népszava munkatársa. 1956. október 23–26. között a Magyar Rádió épületében tartózkodott, részt vett annak védelmében. 1973-ban a saigoni fegyverszüneti ellenőrző bizottság tagja.
[kutatható] »98« 1987. 31 ív és melléklet, Murányi Gábor

Róbert Mária lásd Litvai Péterné.

Rokonál Miklós (1929), katonatiszt. 1956 őszén Szentendrén műszaki tiszt, 1956. november 1-től a budakalászi nemzetőrség katonai tanácsadója volt. A forradalom leverése után nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, ezért leszerelték a hadseregből. Ezt követően munkás, majd Százhalombattán sportvezető volt.
[kutatható] »695« 1998. 3 ív, Molnár Adrienne

Román József (1913), asztalos, író, képzőművészeti szakíró, könyvtáros, a francia ellenállási mozgalom harcosa. 1956-ban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa.
[nyilvános] »118« 1987–1988. 6 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Rónai András (1906–1991), geológus, egyetemi tanár. 1928–1945 között az Államtudományi Intézet munkatársa, 1940-től igazgatója. 1950–1986 között a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos osztályvezetője.
[nyilvános] »53« 1987. 51 ív, Balogh Júlia

Rónai Tamás (1937), műszaki ellenőr. 1956-ban szerzett építőipari technikusi bizonyítványt Debrecenben, emellett kitanulta a villanyszerelői szakmát. Az Agrober Vállalatnál dolgozott, ahol egy ideig KISZ-titkár volt. Az ötvenes-hatvanas években részt vett Debrecen jazz-életében. Az ötvenes évek végén a debreceni Csokonai Színházban dolgozott világosítóként.
[nyilvános] »881« 2007–2008. 6 ív, Havadi Gergő

Rónay Gábor (1930), újságíró, történész. 1956-ban mint tolmács a Margitszigeti Nagyszállóban kapcsolatban volt a román kulturális delegációval. November 4–20. között Rahman, M. A. indiai ügyvivő politikai tanácsadója. 1957 óta Angliában él.
[kutatható] »325« 1991. 2 ív, Hegedűs B. András

Rózsa T. Endre (1946), művészettörténész, rádiós újságíró. 1964-től a bécsi Universität, majd a párizsi Sorbonne hallgatója volt, 1969-től az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult. 1973-1978 között a Magyar PEN Club francia referense, majd a TIT Országos Központ Művészeti Szakosztályának tudományos munkatársa volt. 1978-tól a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője. 1980-1984 között a Gondolatjel főszerkesztője volt. Kutatási területe a klasszikus magyar avantgárd és a hatvanas, hetvenes évek új törekvései.
[nyilvános] »821« 2006. 6 ív, Lugossy István

Rózsás János (1926), gépíró, könyvelő. A II. világháborút követően, mint levente szovjet fogságba esett. 1946-ban szovjet katonai bíróság 10 év kényszermunkára és örökös száműzetésre ítélte. 1953-ban amnesztiával szabadult. A Keserű Ifjúság című önéletrajzi regényében számolt be élményeiről, ami miatt a magyar és a szovjet hatóságok részéről többszöri zaklatásnak volt kitéve a hetvenes években. Nagykanizsán él, 1983-tól leszázalékolt nyugdíjas.
[nyilvános] »753« 2002. 9 ív, Lugossy István

Rubik Ernő (1910), gépészmérnök, sportrepülőgép-tervező. 1936-ban Esztergomban repülőgépüzemet alapított, az államosítás után különböző repülőgépgyárakban dolgozott. 1961–1967 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd 1971-ig a Malév műszaki tanácsadója.
[kutatható] »234« 1990. 7 ív, Vajda Zsuzsa

Rumi András Endre (1931), mezőgazdasági munkás. 1951-ben jugoszláv állampolgárként Magyarországon szervezkedés és tiltott határátlépés miatt halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban szabadult. Budapesten részt vett a forradalomban, 1956. november 4-én emigrált, Angliában él.
[zárt] »258« 1990. 4 ív és melléklet, Czakó Ágnes

Ruszkiczay Rüdiger Imre ifj. (1921), földmérő. Az interjúban apjára, Ruszkiczay Rüdiger Imre katonatisztre (1889–1957), emlékezik, aki 1942. november 1. és 1944. október 16. között a honvédelmi miniszter állandó helyettese volt, ezért – mint háborús bűnöst – 1949-ben három év fegyházbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »92« 1987. 8 ív és melléklet, Kubinyi Ferenc

Rusznák István (1920), vegyész. 1942-től a Goldberger Textilművek vegyésze, majd 1950–1969 között a Textilipari Kutatóintézet főosztályvezetője. 1951-től a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának dékánhelyettese.
[nyilvános] »411« 1992. 8 ív és melléklet, Garai Gábor

Sabján Ferencné (1927), takarítónő, raktárvezető. 1945 szeptemberében letartóztatták, és tíz év munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1953 decemberében Norilszkből szabadult.
[zárt] »757« 2002. 2 ív, Lugossy István

Salamon László (1930), építőipari technikus Erdélyben. 1956-ban látogatóban volt Magyarországon, részt vett néhány forradalmi megmozdulásban. 1957-ben a marosvásárhelyi katonai törvényszék tíz év börtönbüntetésre ítélte. 1963-ban szabadult.
[nyilvános] »628« 1995. 2 ív, Gagyi-Balla István

Salamon Zoltán (1921), gazdálkodó, adóhivatali tisztviselő Erdélyben. 1956 őszén részt vett egy, a magyar forradalommal szimpatizáló szervezkedésben. Tizennyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1964-es szabadulása után gyári munkás, majd raktáros.
[nyilvános] »600« 1994. 2 ív, Gagyi-Balla István

Sándor András (1923–1997), újságíró, fordító. Az ötvenes években Sztálinvárosban élt, 1956-ban szerepe volt a helyi forradalmi eseményekben. Hat év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »237« 1990. 8 ív, Dancs Mária

Sándor Balázs (1936), lelkész Erdélyben. 1956 őszén részt vett az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség létrehozásában. 1959 tavaszán a marosvásárhelyi katonai törvényszék huszonöt év börtönbüntetésre ítélte, 1964-ben szabadult. Székelyudvarhely polgármestere.
[nyilvános] »532« 1993. 3 ív, Gagyi-Balla István

Sándor László (1909–1993), kritikus, műfordító. 1946–1952 között Ungváron a Kárpátukrajnai Területi Képtár igazgatója, majd a Területi Könyvkiadó szerkesztője. 1956–1962 között az ungvári rádió munkatársa. 1962-től a Gondolat Könyvkiadó szerkesztője, 1966–1978 között az Állami Gorkij Könyvtár igazgatója.
[kutatható] »69« 1987. 4 ív, Bekéné Nádor Orsolya

Sándory Mihály (1930), elektromérnök. 1955-től a Központi Fizikai Kutatóintézetben tudományos munkatárs, majd főigazgató-helyettes. 1982–1984 között számítástechnikai kormánybiztos. Ezt követően a Mikroelektronikai Vállalat igazgatója.
[kutatható] »V.26« 1984. 3 ív, Fazekas András

Sánta Lajos (1942), építészmérnök. 1966-tól a Fertődi Építőipari Szövetkezet műszaki vezetője, főmérnöke, 1976-tól elnöke.
[kutatható] »V.22« 1982. 8 ív, Hegedűs István

Sára Sándor (1933), operatőr, filmrendező. 1956-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatójaként tagja volt a forradalmi bizottságnak. November 4-e után felvételeket készített Budapest utcáin. Az 1960-70-es években nemzedéke egyéni látásmódú filmeseként meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet fellendülésében. A 80-as évektől több történelmi tárgyú dokumentumfilmet készített. 1993-tól hét éven át a Duna Televízió elnöke volt.
[nyilvános] »780« 2003–2004. 15 ív, Markovits Ferenc

Sárkány András (1920), újságíró, rendőrtiszt. 1956-ban az Országos Rendőr-főkapitányság épületparancsnoka, a Belügyminisztérium forradalmi bizottságának tagja. November 29-én elbocsátották, ezt követően trafikos.
[nyilvános] »339« 1991, 1992. 7 ív, Standeisky Éva, Eörsi János

Sárközi Mátyás (1937), író, műfordító, újságíró. 1956-ban a Hétfői Hírlap munkatársa volt. 1956-ban Angliába emigrált, 1957-60 között a Saint Martin's School of Art könyvillusztrátori szakán, majd a londoni egyetemen tanult irodalmat és történelmet. 1963-65-ben Münchenben a Szabad Európa Rádió szerkesztője, 1966–77 között Londonban a BBC magyar adásának munkatársa volt. 1972–94 között Londonban képzőművészeti galériát vezetett, a Fehér Holló Kiadó tulajdonosa. 1990-től a Magyar Hírlap londoni tudósítója.
[nyilvános] »482« 1993. 10 ív, Hegedűs B. András

Saszet Géza (1929), filozófus Kolozsváron. 1955-től 1957-es elbocsátásáig a Bolyai Egyetem logikaprofesszora. 1989-es nyugdíjazásáig az Állami Magyar Színháznál dogozott.*
[kutatható] »444« 1990. 2 ív, Gagyi-Balla István

Sátori Ferenc (1931), építészmérnök. 1950-től az Országos Szakipari Vállalatnál fizikai munkás, majd közép- és felsőszintű vezető.
[kutatható] »V.55« 1983. 5 ív, Csizmadia Gábor

Schiffer Péter (1943), tanár, szociológus, bankszakember. 1950-ben nagyapja, Szakasits Árpád köztársasági elnök és apja, Schiffer Pál letartóztatása után anyjával és négy testvérével együtt kitelepítették Budapestről. Apja 1955 őszén, nagyapja 1956 tavaszán szabadult, a család csak ezután költözhetett vissza a fővárosba. 1967–74-ben az ELTE-n és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatott, majd 1986-ig a KISZ KB Ifjúság- és Közvélemény-kutató Csoportját vezette, 1986–90 között a Társadalmi Szemle rovatvezetője volt. 1990-től bankszakember, 2004-től a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete főigazgató-helyettese.
[kutatható] »796« 2004–2005. 37 ív, Molnár Adrienne

Schmidt László (1930), szakmunkás. 1956-ban a Práter utcai felkelők parancsnokaként részt vett a Magyar Rádió épülete, illetve a Köztársaság téri pártház ostromában. 1957-ben letartóztatták, első fokon halálra, másodfokon húsz év börtönbüntetésre ítélték. 1968-ban szabadult.
[kutatható] »591« 1994. 5 ív és melléklet, Eörsi László

Schön Gábor (1936), elektroműszerész. 1956-ban szemtanúja volt a Sztálin-szobor ledöntésének és a Parlament előtti sortűznek. November végén Angliába, majd 1958-ban Ausztráliába emigrált. *
[kutatható] »713« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Schulek Mátyás (1935), tanár. 1956-ban egyetemistaként a Debreceni Egyetemi Forradalmi Bizottmány elnökségének tagja. Három év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »448« 1992. 4 ív, Valuch Tibor

Schuller Ervin (1932). A II. világháború után a Sztehlo Gábor vezette Pax Gyermekotthon (Gaudiopolis) lakója volt. 1956-ban egyetemistaként szemtanúja volt a gödöllői eseményeknek. A forradalom leverése után Kanadába disszidált, majd Angliában telepedett le. Kezdetben alkalmi munkákból élt, majd egy tejgazdasági kutatóintézetben helyezkedett el, laboránsként dolgozott. 1990-ben Karádon házat vásárolt, az év nagy részét ott tölti.
[kutatható] »813« 2008. 5 ív és melléklet, Kőrösi Zsuzsanna

Sebes Sándor (1902), banktisztviselő. 1920-tól illegális kommunista, többször letartóztatták. A spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigád tagja, majd Franciaországban részt vett az antifasiszta fegyveres ellenállásban. 1945-től az MKP, majd az MDP KV Gazdasági Osztályának vezetője, 1953–1970 között belkereskedelmi miniszterhelyettes.
[zárt] »218« 1989. 13 ív, Kozák Márton

Sebestyén János (1911–2001), villamosmérnök. 1949–1953 között a Dunai Vasmű Nehézipari Beruházási Vállalat vezérigazgatója, 1957-ig nehézipari miniszterhelyettes, 1957–1962 között a frankfurti külkereskedelmi kirendeltség vezetője, ezt követően 1988-ig az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság általános elnökhelyettese.
[nyilvános] »356« 1991–1992. 15 ív, Garai Gábor

Sebestyén Mária lásd Székely Dezsőné Sebestyén Mária.

Selmeczi Gábor (1944), kereskedő. Szüleivel a forradalom bukása után Ausztráliába emigrált. *
[kutatható] »722« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Semetkay Péter (1923), jogász. 1947–1961 között tisztviselő, középszintű vezető. 1961-től a Szerszámgépfejlesztő Intézet, illetve a Szerszámgépipari Művek dolgozója, 1980-tól a vezérigazgató tanácsadója.
[kutatható] »V.40« 1982. 12 ív, Bakonyi Éva, Hegedűs István

Sibelka Perleberg Artúr (Tempefői), (1901–1991), közgazdász, író, újságíró. 1926-tól a Statisztikai Hivatal, majd a Földművelésügyi Minisztérium főtisztviselője, a Magyar Nemzet, a Világ munkatársa, a FAO egyik bizottságának elnöke. 1948-ban az FM-perben elítélték. 1953-as szabadulása után segédmunkás, majd az Élelmezésügyi Minisztérium Dokumentációs Osztályának vezetője.
[nyilvános] »87« 1987. 12 ív és melléklet, Nagy Csaba

Simka István (1921), agrármérnök. 1945 előtt magángazdálkodó, majd vidéki termelőszövetkezeteknél középszintű vezető. 1949–1966 között a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa. 1966-tól a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa titkára, majd elnökhelyettese. 1972–1982 között a Tejipari Tröszt vezérigazgatója.
[kutatható] »V.66« 1983. 6 ív, Nagy Gyula

Simon Pál (1929), vegyészmérnök. 1952–1955 között hadmérnök. 1959-től a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatóhelyettese. 1962–1973 között a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, majd az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója. 1974–1975-ben nehézipari miniszterhelyettes, 1980-ig miniszter. 1981–1985 között belgrádi magyar nagykövet.
[kutatható] »114« 1987. 14 ív, Szigeti Katalin.

Simon Péter (1946), vállalkozó. 1968-ban államellenes összeesküvés vádjával nyolc hónap szabadságvesztésre ítélték a Pór-féle baloldali szervezkedésben való részvétel miatt. Kizárták a közgazdasági egyetemről, ahol harmadéves pénzügy szakos volt. 1971-ben elnöki kegyelemmel mentesítették a jogkövetkezmények alól. 1973-tól elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolát. 1988-ig állami vállalatoknál kereskedelmi vezetői beosztásokban dolgozott, ezt követően önálló lett. Jelenleg egy órakereskedelmi vállalat tulajdonosa.
[nyilvános] »884« 2008. 8 ív, Gáti Tibor.

Simon Zoltán (1923–1992), zeneszerző, a Nemzeti Színház zenei vezetője. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták. A magyarországi ortodox zsidóság életének kutatója.
[kutatható] »291« 1990–1991. 8 ív, Dobos Ilona

Simon Zoltán (1935), tanár, szerkesztő. 1956-ban az október 23-i debreceni egyetemista tüntetés egyik szervezője, tagja a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmánynak. 1957-ben négy évre kizárták az egyetemről. 1968–1990 között az Alföld szerkesztője, majd a megyei könyvtár igazgatója.
[nyilvános] »524« 1994. 7 ív, Valuch Tibor

Simonfay Pál (1924–2005), kereskedő. 1944-ben végzett a Ludovika Katonai Akadémián. 1946-ban a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1948-ban kivándorló útlevéllel elhagyta az országot. Párizsban kezdetben alkalmi munkákból élt, majd kereskedőként dolgozott. Tanult a Sorbonne-on, és tagja lett a párizsi Martinovits Szabadkőműves Páholynak. 1968-ban Németországba költözött, Münchenben használt gépkocsikkal foglalkozott. 1974-ben kapta meg a német állampolgárságot, ezt követően rendszeresen járt haza. 1979-től Milánóban élt, ingatlankereskedő lett. 1994-ben hazatelepült.
[kutatható] »745« 2001. 10 ív+melléklet, Kőrösi Zsuzsanna

Simonyi Károly (1916), mérnök, jogász, egyetemi tanár, szakíró. 1956-ban a Központi Fizikai Kutatóintézet forradalmi bizottságának elnöke.
[kutatható] »249« 1990. 6 ív, Garai Gábor

Soltész István (1926), újságíró. 1956. október 26-án Nyíregyházán a Néplap főszerkesztőjévé választották, 1957-ben kizárták a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből. 1962-től Debrecenben, majd a Magyar Hírlapnál újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese. 1982–1989 között a Magyar Nemzet főszerkesztője.
[kutatható] »363« 1991, 21 ív és melléklet, Murányi Gábor

Soltész István (1927), kohómérnök. 1964–1972 között a Csepeli Fémmű igazgatója, 1974-ig a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató-helyettese, illetve vezérigazgatója. 1978–1980 között kohó- és gépipari miniszter, 1985-ig ipari miniszterhelyettes.
[zárt] »74« 1987. 28 ív, Petőcz György

Solymossi Mihály (1910), kőműves. 1956-ban a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat munkástanácsának elnöke. Hat hónap börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »368« 1991. 4 ív, Valuch Tibor

Sólyom Ildikó (1940), színésznő. Az 1950-ben koholt vádak alapján kivégzett Sólyom László tábornok leánya. Visszaemlékezéseit az Oral History Archívum rendelkezésére bocsátotta, és ehhez kapcsolódóan kiegészítő interjút adott.
[zárt] »78« 1987. 14 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Somlai Ágnes (1949), retusőr. 1981-ben férjhez ment Somlai Gáborhoz (lásd ott), és gyermekével együtt Ausztráliába emigrált. Sydney-ben él, bőrdíszmű kereskedőként dolgozik.
[nyilvános] »781« 2004. 4 ív, Kőműves Ágnes

Somlai Gábor (1947), pincér. 1970-ben Bulgárián keresztül Olaszországba disszidált, 1971-ben Ausztráliába emigrált. Sydneyben él, bőrdíszmű kereskedése van.
[nyilvános] »784« 2004. 4 ív, Kőműves Ágnes

Somodi István (1925), politikus, agrárszakember. Györffy-kollégista, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt Szolnok megyei titkára. 1956-ban az Földművelésügyi Minisztérium forradalmi bizottságának elnöke, 1957-ben eltávolították állásából, majd a martonvásári kutatóintézet munkatársa. A Szárszói Baráti Kör egyik vezetője.
[nyilvános] »230« 1989–1990. 37 ív és melléklet, Czakó Ágnes

Somodi László (1921), földműves. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
[nyilvános] »404« 1992. 1 ív, Lugossy István

Somogyi János (1929), orvos. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetében, majd 1960-74 között a Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában dolgozott. 1975-99 között egyetemi tanár volt. Az 1960-70-es években több alkalommal kapott kutatói ösztöndíjat különböző nyugati egyetemekre.
[nyilvános] »770« 2003. 6 ív, Keller Márkus

Soós Gábor (1922–1993), agrármérnök. 1946-tól a Földművelésügyi, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa, 1956–1983 között rövid megszakítással miniszterhelyettes, illetve államtitkár.
[kutatható] »V. 4« 1983. 7 ív, Nagy Gyula

Spitzer Imre (1929), textilvegyész. Részt vett az antifasiszta ellenállásban, emiatt 1944-ben letartóztatták, majd a dachaui munkatáborba szállították. 1945 októberében elhagyta Magyarországot, és Ausztráliában telepedett le.*
[kutatható] »726« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Stanca, Teodor (1933), pedagógus Erdélyben. 1956-ban a temesvári diákmozgalom vezetője. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult.
[nyilvános] »657« 1995. 5 ív, Marginean, Paul

Stanka Sándor (1927), erdész. 1945-ben leventeként a Bakonyi Brigád tagja volt. A szovjet hatóságok letartóztatták, és tíz év munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1953-ban tért haza..
[nyilvános] »756« 2002. 2 ív, Lugossy István

Starewicz, Artur (1917), lengyel mérnök, kémikus, kommunista politikus. 1954-től a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának póttagja, majd 1959-től 1971-ig a LEMP KB tagja volt. 1956-ban a Trybuna Ludu főszerkesztő-helyettese, illetve 1956 decemberétől 1963-ig a LEMP KB Sajtóirodájának vezetője volt. 1956. október 28-30. között Gomulka megbízásából magyar és szovjet politikusokkal tárgyalt Budapesten. 1963-71 között a LEMP KB titkára volt.*
[nyilvános] »474« 1991. 2 ív, Tischler János

Stéhli Ferenc (1923), középiskolai tanár. 1949-től a veszprémi Piarista Gimnáziumban, 1956 nyarától 1983-ig a monori gimnáziumban tanított. Nyugdíjasként a budapesti Piarista Gimnáziumban tanára volt, majd a rendi könyvtár munkatársa lett.
[kutatható] »746« 2001. 5 ív, Keller Márkus

Stolte István (1912–1990), tanár. Az Eötvös Kollégium tagja, a kommunista diákmozgalom egyik vezetője, 1932 után kizárták a mozgalomból. A harmincas évek közepétől a politikai rendőrség ügynöke. 1944-ben az ellenállási mozgalomban való részvételéért letartóztatták, Sopronkőhidáról Németországba hurcolták. 1945-től az amerikai, majd a magyar hírszerzésnek dolgozott. 1949-ben erőszakkal Magyarországra hozták a Rajk-per egyik koronatanújának, és 1956-ig fogva tartották. November 4-én az NSZK-ba menekült, ahol ismét az amerikaiak szolgálatába állt.
[nyilvános] »131« 1988–1990. 10 ív, Nagy Csaba

Straub F. Brunó (1914–1996), biokémikus, akadémikus. Szent-Györgyi Albert tanítványa. 1945–1970 között a Szegedi Tudományegyetem, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanára. 1970–1978 között az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, az Enzimológiai Intézet vezetője.
[kutatható] »71« 1987. 9 ív és melléklet, Balázs Katalin

Strycharczyk, Tadeusz (1936), lengyel mérnök. 1956-ban a Krakkói Műszaki Egyetem hallgatójaként részt vett a magyarokat támogató segélyakció szervezésében.*
[nyilvános] »623« 1993. 1 ív, Tischler János

Suba Bálint (1918), földműves, fuvarozó. 1956-ban a vámospércsi forradalmi bizottmány tagja. 1957-ben nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »490« 1993. 4 ív, Valuch Tibor

Sugár Dezső (1944), közgazdász. 1969-től a Pénzügyminisztériumban főelőadó, csoportvezető, majd osztályvezető-helyettes.
[kutatható] »V.35« 1982. 3 ív, Koncz E. Katalin, Máté Katalin

Sujánszky Jenő (1929), kémikus. Kadétiskolásként a II. világháborúban a budapesti katlancsata résztvevője. 1956 tavaszán szervezkedésért tizenhárom év börtönbüntetésre ítélték. 1956 októberében kiszabadították, csatlakozott a Corvin közi felkelőkhöz. A forradalom bukása után emigrált. Franciaországban vegyész. 1991-ig a párizsi Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke.
[kutatható] »147« 1988. 24 ív és melléklet, Murányi Gábor

Sulyok Miklós (1948), matematikus. A SZTAKI munkatársa volt, 1980-ban elbocsátották állásból. A SZETA aktivistája, a demokratikus ellenzék tagja, a szamizdatnyomtatás és -terjesztés munkatársa volt. 1991–1999 között az Aura Könyvkiadó, majd a Pont könyvesbolt vezetője, egyik tulajdonosa, 1995–2000 között a Mérleg vendéglő vezetője. Jelenleg az „M” éttermet vezeti. [MM]
[nyilvános] »807« 2005. 5, Markovits Ferenc

Surányi Ferenc (1916), vas- és fémesztergályos. 1956-ban a debreceni MÁV Járműjavító (Vagongyár), Munkástanácsának vezetőségi tagja. November 4-e után részt vett a munkástanácsok közötti egyeztető megbeszéléseken. 1957-ben Kistarcsára, majd Tökölre internálták.
[nyilvános] »466« 1992. 4 ív, Valuch Tibor

Svéd Ferenc (1923, műszaki rajzoló, fordító, író. 1945–1948 között Párizsban, 1956-tól Stockholmban él. Svédországban mérnöki diplomát szerzett, tagja a Svéd Írószövetségnek.
[nyilvános] »794« 2005. 3 ív, Kőműves Ágnes

Szabados Mihály (1905–1993), jogász, közíró. A harmincas években a Földmunkás Szövetkezet titkára, az országos szociális program megalkotója. A negyvenes években a Földművelésügyi Minisztériumban a visszacsatolt országrészekkel foglalkozó részleg vezetője, a Miniszterelnökség Nemzetiségpolitikai Osztályának munkatársa. A Magyar Közösség elleni perben három és fél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után segédmunkás.
[kutatható] »107« 1987. 14 ív, Bekéné Nádor Orsolya

Szabó András Pál (1929), 1947-1949 között a közgazdasági egyetem hallgatója volt, majd a Magyar Állami Erdészeti Igazgatóság sajtóosztályán dolgozott. 1950-ben besorozták a folyamőrséghez. 1951-ben a hadbíróság hat hónap börtönbüntetésre ítélte. 1954 nyarán leszerelt, a Vörös Szikra Gyárban diszpécserként dolgozott, majd a két gyár összevonását követően átkerült a Beloiannisz Gyárba. A forradalom leverését követően disszidált. Svájcban telepedett le, mindvégig a marketing- és reklámszakmában dolgozott. A hetvenes évektől rendszeresen hazajárt, a rendszerváltást követően hónapokat töltött Magyarországon.
[kutatható] »832« 2005–2006. 5 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Szabó Dénes (1929), jogász, szociológus. 1958 óta a Montreali Egyetem professzora, 1969–1984 között a Nemzetközi Összehasonlító Kriminológiai Intézet alapító igazgatója. 1973-tól a Kanadai Királyi Társaság tagja. Az ENSZ és az UNESCO tanácsadója.
[nyilvános] »65« 1985. 17 ív, Tóth Pál Péter

Szabó Ferdinánd (1914), tisztviselő. A forradalom alatt a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány élelmezési szekciójának vezetője. 1957-ben rendszeres rendőri kihallgatások után alacsonyabb beosztásba helyezték át.
[nyilvános] »637« 1995. 4 ív, Valuch Tibor

S. Szabó Ferenc (1912), agrármérnök, tanár, parasztpárti politikus. 1944 után az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, majd a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, 1948-ban, az FM-per kezdetekor lemondott. 1957-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum igazgatója. 1956-ban a Petőfi Párt vezetőségének tagja. 1957-től az Országos Mezőgazdasági Könyv-tár munkatársa, majd 1962-től részt vett a Természetvédelmi Hivatal megszervezésében.
[kutatható] »110« 1987–1988, 1989. 20 ív, Babus Endre, Csicskó Mária

Szabó Ferenc (1934–2002), agrármérnök. 1958–1967 között a Központi Statisztikai Hivatal, majd az Országos Tervhivatal munkatársa. 1968-tól a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban közép-, illetve felsőszintű vezető.
[kutatható] »V.81« 1983. 8 ív, Baross Gyöngyvér

Szabó Gergely (1921–2000), politikus, vegyészmérnök. 1946-48 között a Nékosz főtitkára volt. 1948-51-ben a Nehézvegyipari Központ vezérigazgató-helyettese, 1952 decemberétől 1953 júliusáig vegyipari miniszter, majd nehézipari, illetve vegyipari és energiaügyi miniszterhelyettes volt. 1954–56 között az MDP KV póttagja. 1955 januárjától 1956 júliusáig a Minisztertanács Titkárságának vezetője, majd október 31-ig vegyipari miniszter, ezt követően miniszteri biztos. 1957 márciusában kizárták a pártból, a 60-as évek elején visszavették. 1966–77 között vállalatigazgató volt.
[kutatható] »113« 1988. 15 ív és melléklet, Szigeti Katalin

Szabó Imre (1912–1991), jogász. 1945–1955 között az Igazságügyi Minisztérium munkatársa. 1955-től 1982-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója. 1949–1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára.
[nyilvános] »137« 1988–1989. 17 ív, Bakonyi Éva

Szabó István (1921), esztergályos, pártmunkás. 1941-től Győrben a kommunista ifjúmunkás mozgalom tagja, 1945–1952 között járási párttitkár.
[kutatható] »204« 1988. 10 ív, Kozák Márton

Szabó Irén (1930), tanítónő. 1949 után a Térképészeti Intézetben dolgozott. 1957 januárjában Angliába, majd Ausztráliába emigrált. Perth-ben él, ahol évekig a helyi magyar rádió főszerkesztője volt. *
[kutatható] »720« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Szabó Iván (1933–2005), mérnök-közgazdász, politikus. Az 1956-os forradalom alatt a BME Forradalmi Diákbizottsága és a MEFESZ vezetőségi tagja volt. 1957 januárjában letartóztatták, két hónapi vizsgálati fogság után szabadult. 1957-1985 között állami vállalatoknál dolgozott, majd 1990-ig a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet elnöke volt. 1988-ban belépett az MDF-be, a párt egyik vezető politikusa, 1990–1998 között országgyűlési képviselő volt. 1991 decembere és 1993 februárja között ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, majd 1994-ig pénzügyminiszter volt. 1996-ban kilépett az MDF-ből. Alapító tagja és első elnöke lett (1998-tól örökös tiszteletbeli elnöke) a Magyar Demokrata Néppártnak. 
[nyilvános] »829« 2003–2004. 22 ív, Szuly Kinga

Szabó János (1920), mérnök, akadémikus. 1947-től mérnök, kutató. 1950–1957 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban főosztályvezető, miniszteri biztos. 1959–1961 között az Építéstudományi Intézet igazgatóhelyettese, majd igazgatója. 1961–1965, valamint 1968–1984 között építésügyi miniszterhelyettes, illetve államtitkár. 1965-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanára.
[kutatható] »V.93« 1983. 15 ív, Baross Gyöngyvér

Szabó János (1921), kovácsmester. 1956-ban a Tűzoltó utcai fegyveres felkelőcsoportnál sofőr, majd raktáros. November 4. után fegyveres ellenálló. Hat év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »394« 1992. 2 ív, Eörsi László

Szabó József (1913), mérnök. 1953-tól a sztálinvárosi építkezés egyik tervezője. 1956 után az Országos Tervhivatal, majd a Szabványügyi Hivatal munkatársa.
[nyilvános] »410« 1992. 4 ív, Garai Gábor

Szabó Józsefné Hajnal Klára (1937), tisztviselő. Főként vőlegénye, Bárány János (1930–1959), forradalom utáni tevékenységéről, valamint Nagy József és társai peréről – amelyben Bárány az ötödrendű vádlott volt – beszél.
[nyilvános] »488« 1993. 3 ív, Eörsi László

Szabó Kálmán (1921), közgazdász. 1954–1956-ban az Országos Tervhivatal főosztályvezetője. A Petőfi Kör közgazdászvitájának egyik vitavezetője. 1959-től a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára, 1968–1973 között rektora. 1966-tól a gazdasági reformot előkészítő bizottság tagja. 1970–1990 között országgyűlési képviselő.
[kutatható] »351« 1991. 24 ív, Gáti Tibor

Szabó Kálmánné Vojchehovszki Etelka (1921), munkás. 1924-től Kijevben élt. 1941-ben kényszermunkára hurcolták Németországba. 1943-ban Magyarországra települt. 1945 januárjában a szovjet hatóságok kémkedés vádjával tíz évre Kolimára száműzték.
[kutatható] »191« 1990. 5 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Szabó Károly (1913), festő, illegális kommunista, pártmunkás. 1951–1966 között a büntetés-végrehajtás területén dolgozott. A forradalom alatt részt vett a Belügyminisztérium Jászai Mari téri épületének védelmében.
[kutatható] »222« 1990. 8 ív, Tóth László

Szabó Károly (1917), jogász. 1946–1949 között a csehszlovák–magyar lakosságcserét lebonyolító pozsonyi kormányhivatal helyettes vezetője. 1949-től Magyarországon faipari mérnök, egyetemi tanár.
[kutatható] »62« 1987. 10 ív és melléklet, Bekéné Nádor Orsolya

Szabó Károly (1946), víz- és gázvezeték-szerelő. Édesapját, D. Szabó Károly (1924–1959), földművest, aki 1956-ban a Gyóni Nemzeti Bizottság elnökhelyettese és a nemzetőrség vezetője volt, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »611« 1995. 4 ív, Molnár Adrienne

Szabó Lajos (1955), gépkocsivezető, gondnok és Szabó Magda (1956), adatrögzítő. Édesapjukat, Szabó Lajos (1930– 1959), segédmunkást, aki 1956-ban csatlakozott a Corvin közi csoporthoz, részt vett a november 4-e utáni ellenállás szervezésében, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[nyilvános] »648« 1995. 5 ív, Hoffmann Gertrud

Szabó Zakariás (1919), munkás Erdélyben. 1956-ban részt vett a magyar forradalom hatására Erdélyben meginduló szervezkedésben. Hét év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult.
[nyilvános] »586« 1994. 4 ív és melléklet, Gagyi-Balla István

Szakács László (1953), rock-zenész, dobos. A hetvenes évek végén feleségével együtt Nyugat-Németországba, majd 1981-ben Ausztráliába disszidált. 1986–1987-ben, majd 1992–1996 között Magyarországon élt.
[nyilvános] »782« 2004. 4 ív, Kőműves Ágnes

Szakács Sándor (1936), gazdaságtörténész. 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem diákbizottságának és a Tiszta szívvel egyetemi újság szerkesztőségének tagja. 1958-től két évig Tatabányán könyvtáros, majd a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára.
[kutatható] »582« 1993–94. 13 ív, Beck Tibor

Szakács Albert (1925–2004), műszaki fordító. 1950-től az Ózdi Kohászati Üzemekben segédmunkásként, majd tüzeléstechnikusként dolgozott. 1956-ban az ózdi munkástanács tagja, a Szabad Ózd szerkesztője volt. 1958-ban első fokon 15 év, másodfokon életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, de egy hónap múlva újra letartóztatták, és 1970-ig börtönben volt. Szabadulása után műszaki fordításból élt.
[nyilvános] »340« 1991. 11 ív, Páczelt Istvánné

Szalatnyay József (1915–1995), festőművész. 1940-től kultuszminisztériumi tisztviselő. 1948-ban eltávolították állásából. Ezt követően a Képzőművészeti Főiskolán könyvtáros. [T]
[kutatható] »504« 1992–1993. 13 ív, Molnár Adrienne

Száll József (1921–2004), diplomata. 1941-től tagja volt az illegális Magyar Kommunista Pártnak. 1945 után a MADISZ alelnöke, a Szabad Nép munkatársa volt. 1949-ig a berni magyar követség első titkára, ezt követően a Külügyminisztérium munkatársa volt. 1956-tól pekingi magyar nagykövetségen dolgozott. 1959–1960-ban tanácsos volt a párizsi magyar UNESCO-képviseleten. 1960–1962 között Jakartában követ, majd Rómában nagykövet volt. Itthon kémkedéssel vádolták, ezért 1970-ben Olaszországba disszidált.
[nyilvános] »778« 2003. 5 ív, Ungváry Krisztián

Szamuely László (1936), közgazdász. A Szovjetunióban nevelkedett. A szovjet és a magyar közgazdasági elmélettörténet és a mechanizmusreform történetének kutatója. 1973–1978 között az MTA Közgazdasági Információs Csoport, majd az MTA Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa.
[kutatható] »33« 1986. 26 ív, Laki Mihály, Farkas Katalin

Szántó István (1927–1986), vegyész. 1945-től technikus, majd tanársegéd. 1952–1956 között a Szovjetunióban tanult. 1957–1959 között az MSZMP KB politikai munkatársa. 1959–1975 között a Berentei Vegyiművek, illetve a Borsodi Vegyipari Kombinát, 1975-től a Magyar Vegyipari Egyesülés igazgatója.
[kutatható] »V.33« 1982. 6 ív, Hegedűs B. András, Farkasné Kurucz Zsuzsanna

Szappanos Gyula (1926), ingatlanügynök. A forradalom alatt részt vett a Rádiónál készülő barikád építésében. 1956 novemberében Ausztráliába emigrált. *
[kutatható] »714« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Szász Béla (1910–1999), újságíró, író, műfordító. Illegális kommunista, 1937–1946 között Párizsban, majd Argentínában élt. 1949-ben a Földművelésügyi Minisztérium sajtótitkára. A Rajk-per egyik vádlottjaként tíz év börtönbüntetésre ítélték, 1954-ben szabadult. 1957-ben Angliába emigrált. 1961-ig az Irodalmi Újság szerkesztője, 1959–1963 között a brüsszeli Szemle kiadója. 1965-től a BBC munka-társa.
[nyilvános] »227« 1988. 5 ív és melléklet, Orosz István, Hegedűs B. András

Szász Istvánné (1900–1994). 1919–1923 között a kolozsvári Magyar Színház vezető színésze. Férje, Szász István mellett a két világháború közötti erdélyi értelmiség folyóiratának, a Hitelnek mecénása és összejöveteleinek szervezője, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület szétzúzásának tanúja. 1977-től Budapesten élt.
[nyilvános] »416« 1992. 10 ív, Molnár Adrienne

Szathmári Veronika (1940). A forradalom első napján jelentkezett ápolónőnek, a Honvéd Kórház mentőautójával járta a várost, majd részt vett a Bástya utcai csoport szervezésében. 1958-ban első fokon tizenöt év, majd másodfokon egy év börtönbüntetésre ítélték. Autóbuszkalauz, ápoló, illetve műtős volt, végül elektrokozmetikus lett.
[kutatható] »786« 2004. 3 ív, Eörsi László

Szatmáry Ferenc (1910), nagyváradi jogász. 1945–1947 között a Szovjetunióban hadifogoly. Hazatérése után a román közigazgatásban dolgozott, bíró, majd ügyvéd.
[kutatható] »156« 1988. 7 ív és melléklet, Murányi Gábor

Szécsi István (1937), vasas szakmunkás, sztahanovista. 1956-ban a Budapesti Rádiótechnikai Gyár fegyveres őrségének tagja. Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »308« 1991. 17 ív és melléklet, Kőhegyi Kálmán

Szegő Katalin (1933), filozófus, egyetemi tanár Erdélyben. Elsősorban az 1956-os kolozsvári egyetemi eseményekre emlékezik.*
[zárt] »433« 1991. 2 ív, Gagyi-Balla István

Szeibert Imre (1930), közgazdász. 1952-től tisztviselő, bolti eladó. 1959-től a Közért Vállalatnál középszintű vezető, 1976-tól a Józsefvárosi Közért Vállalat igazgatója.
[kutatható] »V.104» 9 ív, Ábrány László

Székács István (1907–1999), biokémikus, pszichoanalitikus. Róheim Géza tanítványa. 1945 után az orvosszakszervezet, az MTA és a Biokémiai Intézet munkatársa. 1953-ban kémkedés vádjával letartóztatták, kilenc hónap múlva szabadult. Nyugdíjazásáig az Országos Járványügyi Intézet tudományos munkatársa.
[kutatható] »225« 1990. 9 ív, Javorniczky István

Székely Dénes (1927), vegyészmérnök. 1950–1951, majd 1954–1973 között a Kőbányai Gyógyszerárugyárban technikus, üzemvezető, 1951–1954 között a Honvédelmi Minisztérium munkatársa. 1973-tól különböző vegyipari vállalatok, 1979-től a Reanal Finomvegyszergyár igazgatója.
[kutatható] »V.61« 1983. 6 ív, Horváth Dénes

Székely Dezsőné Sebestyén Mária (1935), ápolónő. A Rádió ostromakor bekapcsolódott a sebesültek ellátásába. Október 30-án ápolóként csatlakozott a Tompa utcai felkelőcsoporthoz. Novemberben a Bakáts téri kórházban segített a sebesültek ellátásában. Részt vett a december 4-i nőtüntetésen. 1957 januárjában Nyugatra próbált menekülni, de ekkor már lezárták a határokat. 1958-ban 1 év 2 hónap szabadságvesztésre ítélték. Márciusban szabadult. Kézilányként, majd varrónőként dolgozott, később adminisztrátor, illetve filmgyári statiszta volt. A rendszerváltozás után a Pofosz választmányi tagja lett. 1992-ben mint korábbi Dózsa-sportolót rendőr századosként nyugdíjazták, 1996-ban őrnaggyá léptették elő.
[nyilvános] »257« 1991, 1993. 4+4 ív, Lugossy István és Eörsi László

Székely Elek (1925–1999), mérnök. 1956-ban a miskolci Dimávag főtechnológusa, a forradalom első napjaiban – az igazgató távollétében – a gyár vezetője, a forradalmi események támogatója. 1958-ban két év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »467« 1992. 6 ív, Molnár Adrienne

Székelyhidi Ágoston (1933), tanár, író, publicista. 1956-ban Debrecenben egyetemi hallgatóként az október 23-i egyetemista tüntetés egyik szervezője, majd a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány vezető személyisége volt. November 4-e után a szovjet és a magyar katonai ügyészség többször letartóztatta. Részt vett a szellemi ellenállásban, majd 1957 augusztusáig előzetes letartóztatásban volt, és kizárták az ország egyetemeiről. Csak 1964-től lehetett gimnáziumi tanár. Rendszeresen publikál, a hetvenes évek végén tagja lett a népi írók körének.
[kutatható] »486« 1992. 10 ív, Valuch Tibor

Szekeres Péter (1933). 1966-tól a Magyar Televízióban dolgozott szerkesztőként, és önállóan is készített dokumentumfilmeket. 1970-ben elhagyta az országot. Először Olaszországba, majd Svédországba ment, később az Egyesült Államokban kapott politikai menedékjogot. A filmszakmával nem tudott kapcsolatot teremteni, később az amerikai Népszava szerkesztőségében talált munkát. 1977-ben visszatért Magyarországra. Kezdetben építőipari segédmunkás volt, majd a Társulás Filmstúdióban és a Filmtudományi Intézetben dolgozott.
[nyilvános] »878« 2008. 13 ív, Lugossy István

Szekér Gyula (1925), vegyészmérnök. 1956–1975 között vegyipari, illetve nehézipari miniszterhelyettes, miniszter. 1975–1980 között miniszterelnök-helyettes. 1980–1984 között az OMFB, majd a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke.
[kutatható] »66« 1987. 17 ív, Laki Mihály, Farkas Katalin

Szelényi Tiborné Elischer Edit (1906), tisztviselő. 1934-től a kereskedelmi minisztériumban, 1945 után az amerikai és a francia követségen dolgozott. 1950-ben az ÁVH letartóztatta, majd egy év múlva kémkedés vádjával hat év börtönbüntetésre ítélték. 1956-os szabadulása után nyelvtanár.
[kutatható] »166« 1988. 6 ív és melléklet, Bakonyi Éva

Szelepcsényi Márta (1956), segédmunkás Komlón. Édesapját, Szelepcsényi István (1932–1959), villanyszerelőt, aki 1956-ban nemzetőr volt, majd 1957 elején fegyveres ellenállás szervezkedésébe kezdett, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »643« 1995. 4 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Széll Jenő (1912–1994), népművelő, politikus, publicista. 1932-ben belépett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségbe, és az egyetemi diákmozgalom titkára lett. 1933-ban másfél év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után Párizsban és Bécsben textilvegyészetet tanult. 1945-től pártalkalmazott, 1948–50 között bukaresti magyar követ, 1951-ben az MDP KV munkatársa, 1951–57 között a Népművészeti Intézet alapító igazgatója volt. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzék aktív tagja lett. 1956-ban a Magyar Rádió kormánybiztosává nevezték ki. A forradalom leverése után az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa, valamint műfordító volt. 1959-ben 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult. 1964-től a Zeneműkiadó lektora, 1970-től a Könyvvilág szerkesztője volt. A TIB egyik alapítója.
[kutatható] »4« 1981–1982. 40 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér Ilona

Szendrői Péter (1935), technikus. 1952-től Székesfehérváron építőipari munkás, illetve középszintű vezető, 1967-től az Alba Regia Építőipari Vállalatnál főépítés-vezető, majd termelési üzemvezető.
[kutatható] »V.37« 1982. 5 ív, Csizmadia Gábor

Szentágothai János (1912–1994), orvos, agykutató, egyetemi tanár. 1973-tól az MTA alelnöke, 1976–1985 között elnöke.1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke. Számos szakmai és társadalmi szervezet tagja, elnöke. 1985-től országgyűlési képviselő.
[nyilvános] »10« 1986. 22 ív, Balázs Katalin

Szentes Tamás (1933), közgazdász, egyetemi tanár. 1956. október 23-án az egyetemisták megbízásából tárgyalt Iván Kovács Lászlóval, a Corvin közi felkelők egyik parancsnokával.
[nyilvános] »508« 1993. 2 ív, Eörsi László

Szentirmay Sándor (1925–2006), gépésztechnikus, tanár. 1945 után összeesküvésben való részvétel vádjával többször letartóztatták. 1956-ban a Szabó Ilonka utcai Épületgépészeti Technikumban az ő irányításával alakult meg és működött a középiskolai diákok forradalmi központja. 1959-ben nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »229« 1990. 21 ív és melléklet, Ferenczy Erika

Szentkereszty Pálné Rakovszky Erzsébet (1905). A magyar arisztokrácia tagja. Közreműködött lengyel és francia menekültek segítésében, zsidó gyerekek megmentésében. 1945 után az angol missziónál, majd a követségen fordító. 1954-ben kémkedés vádjával öt év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban részt vett a politikai foglyok igazolásában. November 4-e után emigrált. Franciaországban a Nemzetközi Vöröskereszt és az Európai Kulturális Alapítvány munkatársa.
[kutatható] »279« 1989. 7 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Szepesi Zoltán (1912), fizikus. A szegedi egyetem, majd a Tungsram munkatársa. 1947-től Franciaországban, 1951-től Kanadában kutatómérnök. A francia és a kanadai fizikai társaság tagja.
[nyilvános] »173« 1988. 4 ív és melléklet, Inzelt Annamária

Szerb Ferenc (1924), közgazdász. 1944–1948 között ifjúságmozgalmi vezető, majd a Jóvátételi Hivatal munkatársa. 1948–1963 között nehézipari tárcáknál közép-, illetve felsőszintű vezető. 1963-tól a Vegyipari Tröszt gazdasági igazgatója. 1968-tól a Vegyipari Fejlesztési Egyesülés elnöke. 1972-től a Vegyépszer Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.34« 1982. 6 ív, Hegedűs B. András, Farkasné Kurucz Zsuzsanna

Szervánszky Attila (1945), a hatvanas években középiskolásként tagja volt a Moszkva téri galerinak, a Kalefnek. Érettségi után szabadúszó újságíróként és rádiósként, majd tíz éven át lemezlovasként dolgozott. 1978-ben elhagyta Magyarországot. Párizsban alkalmi munkákból élt, majd Svédországban gazdasági menedékjogot kapott. Volt segédmunkás, Norvégiában olajmunkás, a stockholmi egyetemen filozófiát és szociológiát hallgatott. Később Luganóban telepedett le, szállodai portás volt. 1991-ben hazatelepült. Hanglemezkiadónál, majd különböző tv-csatornáknál dolgozott.
[nyilvános] »868« 2008. 7 ív, Lugossy István

Szidarovszky Ferenc (1945), matematikus, egyetemi tanszékvezető. 1987-től az University of Arizona professzora, Tucsonban él.
[nyilvános] »791« 2005. 2 ív, Kőműves Ágnes

Szigethy Miklós (1946), agrármérnök. 1970–1972 között a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező Vállalatnál technológus, tervező, műszaki ellenőr. 1972-től a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban középszintű vezető.
[kutatható] »V.90« 1983. 9 ív, Köbli József

Szigetvári István (1940–2004), esztergályos, villanyszerelő. Állami gondozásban nevelkedett. 1956. október 25-én szakmunkástanulóként csatlakozott a Berzenczey utcai, majd a Tűzoltó utcai felkelőcsoporthoz. 1958-ban 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1969-ben szabadult. Székesfehérváron esztergályosként, majd Eleken segédmunkásként és villanyszerelőként dolgozott. 1987-től kisállattenyésztő. A Pofosz országos választmányának tagja.
[nyilvános] »371« 1991. 12 ív, Eörsi László

Sziklai Imre (1925–1998), vasmunkás, tanár, pszichológus. Tizenöt éves korától szervezett munkás, illegális kommunista. 1944-ben deportálták. Hazatérése után ifjúsági funkcionárius, pártiskolai tanár, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen marxizmusoktató, majd munkás. 1956-ban a MOM munkástanácsának titkára. Öt év börtönbüntetésre ítélték. A hetvenes évek elején Nyugat-Németországba emigrált.
[kutatható] »149« 1988. 26 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Szilágyi János György (1918), ókorkutató, művészettörténész. 1941-től a Szépművészeti Múzeum antik osztályának munkatársa. A forradalom alatt a múzeum forradalmi bizottsága elnökévé választották. 1957-ben fegyelmivel elbocsátották, a debreceni Déri Múzeumba helyezték, 1958 őszén visszakerült. 1952-től az ELTE BTK tanára, címzetes egyetemi tanár. Az Ókortudományi Társaság főtitkára, a Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts szerkesztője. 1991-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
[nyilvános] »774« 2003. 8 ív, Litván György, Molnár Andrienne

Szilágyi Józsefné (1913–1996), varrónő. 1949-53 között a Magyar-Szovjet Baráti Társaság XII. kerületi titkára, majd bedolgozó volt. A Nagy Imre-perben kivégzett Szilágyi József özvegye. 1956-ban a Nagy Imre-csoporttal családostul Romániába hurcolták. 1958 decemberében térhetett haza. 1959-től varrónőként dolgozott. A TIB egyik alapítója.
[kutatható] »34« 1986. 5 ív és melléklet, Kozák Gyula

Szilágyi Júlia (1936), az erdélyi Korunk szerkesztője. Főként arra emlékezik vissza, hogy 1956-ban diákként milyen változásokat tapasztalt a kolozsvári Bolyai Egyetemen.*
[kutatható] »480« 1992. 2 ív, Gagyi-Balla István

Szín Béla (1934), agrártechnikus. 1956–1957-ben újságíró. 1957–1964 között állami gazdasági középszintű vezető. 1964-től a zsámbéki termelőszövetkezet elnökhelyettese, majd elnöke.
[kutatható] »V.111« 1983. 5 ív, Csizmadia Gábor

Szinetár Miklós (1932). 1953-tól az Operettszínház rendezője, illetve főrendezője, majd 1960-tól a Petőfi Színház művészeti vezetője volt. Ő honosította meg Magyarországon a musical-műfajt. 1962-ben került az éppen akkor induló televízióhoz, ahol a rendszerváltozásig vezető posztokat töltött be. 1953 óta tanít a ma már egyetemi szinten működő Színház és Filmművészeti Főiskolán, többször volt tanszakvezető. 1993–1996 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt, majd 2000-ig, illetve 2002-től az Állami Operaház főigazgatója. 1970-ben Kossuth-díjat kapott.
[kutatható] »775« 2002. 12 ív, Kozák Gyula

Szirmai Péter (1952), tanár, a Közép-európai Nemzetközi Egyetem Alapítvány igazgatója Kecskeméten. Édesapját, Szirmai Ottó (1926–1959), rádiódramaturgot, a Tűzoltó utcai fegyveres csoport egyik vezetőjét halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »661« 1995. 4 ív, Hoffmann Gertrud

Szlama Árpád (1934), esztergályos, katonatiszt. 1956-ban fegyveresen harcolt a IX. kerületben és a Corvin közben. A forradalom leverése után Nyugat-Németországban élt. 1960-ban hazajött, tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1974-es szabadulása után a Csepel Művekben dolgozott.
[nyilvános] »419« 1992. 15 ív, Eörsi László

Szmolenszki László (1926), technikus. 1946–1949 között rendőrtiszt. Ezt követően a Gyümért Vállalatnál középszintű vezető. 1961-től a Kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet elnöke.
[kutatható] »V.71« 1983. 6 ív, Szigeti Katalin

Szmolnik Lajos (1928), asztalos, takarító. 1956 októberében részt vett a nyíregyházi rabok kiszabadításában. A forradalom bukása után elhagyta az országot; Ausztráliában él. *
[kutatható] »724« 1999. 2 ív, Lökkös Attila

Sz. Nagy Sándor (1921–1994), munkás, jogász, újságíró. 1945–1948 között SZDP járási titkár Hajdú-Bihar megyében. 1949-től ügyész, majd 1951–1953 között pécsi főügyész. Lemondása után Komlón, majd az Építésügyi Minisztériumban jogtanácsos, ahonnan fegyelmivel eltávolították. Ezt követően a Ganz Villamossági Gyár esztergályosa, 1956-ban a munkástanács elnöke. 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után könyvelő, raktáros, áruforgalmi előadó. 1989 után a Magyar Liberális Párt elnöke.
[kutatható] »527« 1992–1993. 17 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Szőke Gyula (1914), gazdálkodó, éjjeliőr. 1956-ban a derecskei forradalmi bizottság elnökségi tagja. 1958-ban három év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »638« 1995. 4 ív, Valuch Tibor

Szövérffy Dezső (1927), 1945-től katonatiszt. 1951-ben hűtlenség vádjával hét év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban nemzetőr, 1957-ben öt hónapig előzetes letartóztatásban volt. Segédmunkás, majd 1963-tól a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet főmunkatársa.
[nyilvános] »355« 1991. 10 ív, Garai Gábor

Sztevanovity Miljutyin (1921), közgazdász, újságíró. Részt vett a jugoszláv ellenállási mozgalomban. 1948-ban Budapesten dolgozott, ahol politikai menedékjogot kért. 1952-ben kémkedés vádjával tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1955-ös szabadulása után vállalati ellenőr. 1948–1952 és 1957–1974 között a Délszláv Szövetség főszerkesztője, ezt követően a Lapkiadó Vállalat munkatársa.
[kutatható] »146« 1987–1988. 10 ív, Kubinyi Ferenc

Sztrányiczki Gábor (1930), filozófus Erdélyben. 1954-től a kolozsvári Bolyai Egyetem tanára. Elsősorban az 1956-os magyar forradalom hatásáról beszél.*
[nyilvános] »454« 1992. 1 ív, Gagyi-Balla István

Szurdi András (1944), filmrendező, forgatókönyvíró. Svédországban Peter Watkins, majd Magyarországon Jancsó Miklós asszisztense volt. 1971-80 között tévéműsorokat, rövid- és reklámfilmeket készített. 1981-90 között több játékfilmet rendezett. Jelenleg a CIB Bank marketing és internetbanki tanácsadója.
[nyilvános] »797« 2005. 11 ív, Lugossy István

Szűcs László (1934), munkás. 1956-ban a Hajdúsági Gyógyszergyár munkástanácsának egyik vezetője, a debreceni munkástanácsok egyeztető fórumának résztvevője. Hat év börtönbüntetésre ítélték. Az Iparművészeti Főiskola textil tanszékén gyakorlatvezető.
[nyilvános] »383« 1992. 5 ív, Valuch Tibor

Szűrös Mátyás (1933), politikus. 1975–1982 között berlini, illetve moszkvai nagykövet, 1983–1989 között az MSZMP KB titkára. 1989-ben az Országgyűlés elnöke, 1989–1990-ben ideiglenes köztársasági elnök, 1990-től az Országgyűlés alelnöke.
[nyilvános] »426« 1991. 24 ív, Tóth Pál Péter

Tabódy István (1921–2000), katolikus pap. 1941-ben a Ludovikán végzett mint huszártiszt. 1950-ben Recskre internálták, 1953-ban szabadult. 1957-ben a forradalom idején tanúsított magatartása miatt 7 hónap, 1960-ban "földalatti" teológiai szeminárium szervezéséért 12 év szabadságvesztésre ítélték. 1972-ben szabadult, előbb káplán majd plébános volt Bicskén.
[nyilvános] »333« 1991. 19 ív, Hegedűs B. András, Kőrösi Zsuzsanna

Takách-Tolvay László (1928), tanár, építésztechnikus. Katonaiskolai növendékként harcolt a második világháborúban; hazatérése után letartóztatták. A forradalom alatt tagja volt a Heves Megyei Forradalmi Bizottságnak. 1956 novemberében Ausztráliába emigrált.*
[kutatható] »721« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Takács Béla (1931), rádiótechnikus, mérnök. 1948-tól segédmunkásként, majd elektronikusként dolgozott. A forradalom alatt belépett a nemzetőrségbe, november 4-e után több társával illegális rádióadókat üzemeltetett. 1957-ben Jugoszlávián keresztül Franciaországba emigrált, ahol tévéműszerészként, majd elektromérnökként dolgozott.
[nyilvános] »159« 1988. 4 ív, Rainer M. János

Takács István (1939), építőipari szakmunkás. A forradalom leverése után Ausztráliába emigrált.*
[kutatható] »709« 1999. 1 ív, Lökkös Attila

Táky Gyula (1936), villanyszerelő, kocsikísérő. 1956-ban részt vett az október 23-i tüntetéseken és a Rádió épületének ostromában, majd csatlakozott a Széna téri fegyveres csoporthoz. November 4-én a szovjetek elfogták, majd Ungvárra hurcolták. 1956 decemberében szabadult. 1957-ben 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után műszaki szerkesztő, 1968-tól táncdalénekes, 1973-tól postai alkalmazott volt.
[nyilvános] »630« 1995. 4 ív, Eörsi László

Tal, Eli (Harmat Lajos), (1926), biológus. 1944-ben egy cionista csoport segítségével jutott el Palesztinába. Tíz évig kibucban dolgozott, majd a jeruzsálemi egyetem elvégzése után az egyetem tanára.
[nyilvános] »315« 1991. 7 ív, Hajmási Zsuzsa

Tankó Tibor (1931–2004), katonatiszt. 1956-ban a Tűzoltó utcai felkelőcsoport egyik vezetője volt, 1958-ban 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-as szabadulása után segédmunkásként, majd művezetőként dolgozott. A TIB Katonai Szekciójának vezetője volt.
[nyilvános] »235« 1990. 16 ív, Nagy Gyula

Tantos Ferenc (1916–1999), építészmérnök, statikus. A budapesti metró egyik tervezője, az Uvaterv, a 31. számú Állami Építőipari Vállalat, majd az Építéstudományi Intézet vezető munkatársa.
[nyilvános] »35« 1986. 8 ív, Szabóné Dér Ilona

Tarafás Imre (1947), közgazdász. 1969–1973 között az MTA Közgazdaság-tudományi Intézet tudományos munkatársa. 1973-tól a Magyar Nemzeti Bankban főelőadó, majd osztályvezető.
[kutatható] »V.152« 1984. 6 ív, Hegedűs István, Petőcz György

Tasnádi Frigyes (1926), cukrász. 1944–1951 között szovjet hadifogoly, majd 1953-ig Tiszalökön fogoly. Felkutatta a táborban megölt fogolytársai sírhelyét, és fontos szerepe volt a tiszalöki tábor történetének megírásában.
[nyilvános] »310« 1991. 6 ív és melléklet, Monspart Éva

Tatai Ilona (1935), vegyészmérnök. 1965–1968 között a Szovjetunióban tanult. 1959-től a Taurus Gumiipari Vállalatnál fizikai munkás, laboráns, technológus, közép-, majd felsőszintű vezető, 1975-től vezérigazgató.
[kutatható] »V.72« 1983. 12 ív, Polgár Miklós

Tátrai János (1926), tanító. 1948-tól tanító, majd iskolaigazgató volt. 1956-ban Tiszagyulaházán a forradalmi bizottmány titkárává választották. 1958 januárjában 5 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A per után tanyasi iskolákban, végül Egyeken tanított. 1990 őszétől Egyek alpolgármestere volt.
[nyilvános] »565« 1994. 4 ív, Valuch Tibor

Terdik Mihály (1937), görög katolikus lelkész. A forradalom idején Szegeden volt diák. Szemináriumi tanulmányait 1957-ben kezdte meg Nyíregyházán, 1963-ban szentelték pappá, Kelet-Magyarországon szolgál.
[kutatható] »762« 2003. 4 ív, Terdik Szilveszter

Téri Tamás (1932), munkás, fordító. Moszkvában született, 1945 végén családjával hazatért. 1950–1952 között Moszkvában tanult. 1956-ban újságíró-hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, november 5-től karhatalmista, majd orosz tolmácsként jelen volt számos forradalmár kihallgatásán. 1957-ben államtitok megsértése és fegyverrejtegetés miatt egy év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »82« 1987. 21 ív, Voszka Éva

Ternyák Benő (1925), vegyészmérnök. 1954–1959 között a Péti Olajfinomítóban üzemvezető. Ezt követően az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt iparági főtechnológusa. 1962-től az Ásványolaj-forgalmi Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.91« 1983. 9 ív, Köbli József

Tétényi Pál (1929), kémikus. 1959–1970, illetve 1975–1977 között az MTA Izotóp Intézetének igazgatója volt. 1970–1975 között az MTA főtitkárhelyettese, 1977-től 1983-ig a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának titkára volt. 1980-tól 1989-ig az MSZMP KB tagja, 1983–1985 között az MSZMP KB osztályvezetője, majd 1989-ig az OMFB elnöke volt.
[kutatható] »767« 2003. 12 ív, Markovits Ferenc

Tevan Zsófia (1922), építészmérnök. 1945-ben bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba, és tagja lett a kommunista pártnak. 1950-ben baráti kapcsolatai miatt visszahívták a pártiskoláról, és elbocsátották a munkahelyéről. 1951–1954 között a sztálinvárosi építkezésen építésvezetőként dolgozott, majd a Középgépipari Vállalat műszaki osztályvezetője lett. 1954-ben kizárták a pártból, és elbocsátották a munkahelyéről. 1957-től a Budapesti Cementipari Vállalat műszaki osztályvezetője, 1959-től a Budapesti Műszaki Egyetem, 1970–1980 között az Építéstudományi Intézet munkatársa volt.
[nyilvános] »57« 1987. 4 ív, Szabóné Dér Ilona

Thury Zoltán (1921), újságíró, író. 1948-ban Nyugatra menekült. 1951-től 1956 novemberéig Nótárius álnéven a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1957-től nyugdíjazásáig az USA-ban banktisztviselő. 1957-ben Münchenben Menekültek kalauza címmel, 1991-ben Budapesten Békétlenek címmel regénye jelent meg.
[nyilvános] »424« 1992. 6 ív és melléklet, Tóth Pál Péter

Tibori János (1919–2008), tanár, teológus. 1956-ban a békéscsabai események aktív résztvevője, eredeti dokumentumok összegyűjtésével hiteles feljegyzéseket készített a forradalmi történésekről.
[nyilvános] »589« 1994. 9 ív és melléklet, Valuch Tibor

Tihanyi László (1949), villanyszerelő, üzemmérnök Győrött. Édesapját, Tihanyi Árpád (1916–57) tanárt a mosonmagyaróvári vérengzés utáni békítő és embermentő szerepe ellenére halálra ítélték, és kivégezték. László 1988-ban kezdeményezte édesapja rehabilitálását, 1989-ben pedig a sopronkőhidai temetőben elhantolt győri kivégzettek exhumálását.
[nyilvános] »406« 1991–1992. 9 ív és melléklet, Kőrösi Zsuzsanna, Molnár Adrienne

Tímár Béla (1930), egyetemi tanár, agrármérnök Erdélyben. 1956-ban a kolozsvári Bolyai Egyetem marxizmus tanszékén dolgozott, 1957 után az egyetem KISZ-bizottságának titkára.*
[zárt] »478« 1992. 3 ív, Gagyi-Balla István

Tímár Mátyás (1923), bőripari munkás, közgazdász, az MSZMP KB tagja. 1955–1957 és 1960–1962 között miniszterhelyettes, 1967-ig pénzügyminiszter. 1967–1975 között miniszterelnök-helyettes, majd 1988-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke.
[kutatható] »210« 1989. 9 ív, Mérő Katalin

Titkos Pál (1921), jogász. 1939-től könyvelő. 1948-tól a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat könyvelője, közép-, majd felsőszintű vezetője, 1963–1982 között gazdasági igazgatója.
[kutatható] »V.83« 1983. 7 ív, Köbli József

Tittmann József (1930), esztergályos, katonatiszt. 1956-ban a Forradalmi Katonatanács és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara között összekötő. 1958-ig Nyugat-Németországban élt, hazatérése után első fokon halálra, másodfokon nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1964-es szabadulása után fordító.
[zárt] »286« 1991. 25 ív, Gyenes Pál

Tóbiás Áron (1927), író, irodalomtörténész, szerkesztő. 1946–55 között a Magyar Rádió munkatársa volt. A forradalom alatti tevékenységéért 1 év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után segédmunkás, 1960–68 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1968–70 között a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa, 1970-től a Hazafias Népfront, majd a Nőtanács sajtóreferense volt. 1979-től az Új Tükör munkatársa és az Olvasó Nép szerkesztője volt. A TIB egyik alapítója.
[kutatható] »79« 1986–1987. 32 ív, M. Kiss Sándor

Tóbiás Áron lásd még Varga Domokos

Tomán László (1930–2008), költő, író, szerkesztő. 1950–1951 között Bácspalánkán, 1953-től 1955-ig Verbászon, 1955-től 1961-ig pedig Újvidéken dolgozott mint tanár. 1961-1991 között az újvidéki Forum Könyvkiadó szerkesztője volt. 1991 óta nyugdíjas. Főiskolás kora óta jelennek meg munkái a vajdasági és más országbeli magyar nyelű lapokban, hazájában szerb nyelven is publikált. A sajtóban megjelent írásai mellett öt önálló kötetet is jegyez.
[nyilvános] »861« 2007. 8 ív, Kovács Csaba

Tomasovszky Mária (1945), könyvkötő, adminisztrátor. Apját, Tomasovszky András (1923-58) villanyszerelőt, aki részt vett a nyíregyházi forradalmi eseményekben, a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vádjával halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
[kutatható] »664« 1995. 4 ív, Hoffmann Gertrud

Tombor Tibor (1909), jogász, író, újságíró. 1927-től a Külügyminisztériumban, majd 1939-től a Pesti Hírlapnál dolgozott. 1942 novemberéig az ukrán fronton haditudósító. Ezt követően a külügyi propagandaosztály munkatársa. 1946-tól az Országgyűlési Könyvtár, majd az Országos Műszaki Könyvtár, illetve az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa.
[kutatható] »145« 1987. 10 ív, Kubinyi Ferenc

Tóth Attila (1943), közgazdász. 1965–1970 között a Vasért Vállalat, 1974–1979 között az MSZMP Budapesti Bizottsága munkatársa. 1970–1974 között, illetve 1979-től a Belkereskedelmi Minisztériumban főelőadó, főosztályvezető.
[kutatható] »V.101« 1983. 5 ív, Nagy Ilona, Petőcz György

Tóth Bálint (1929), költő. 1951-ben államellenes összeesküvés és szervezkedés vádjával hat év börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben szabadult. 1956-ban a Politikai Foglyok Országos Szövetségének tagja. 1957-ben hat hónap előzetes letartóztatásban volt.
[nyilvános] »232« 1990. 34 ív, Kőhegyi Kálmán

Tóth Géza (1929), vegyészmérnök. 1951-től a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárában technikus, majd közép-, illetve felsőszintű vezető, 1980-tól a központi fejlesztési laboratórium vezetője.
[kutatható] »V.49« 1983. 5 ív, Vajda Mihály

Tóth Gyula (1932), vegyésztechnikus. 1954-től a Pálma, illetve a Taurus Gumigyárban vegyész, főmérnök, majd gyáregységvezető, 1973-tól vezérigazgató-helyettes.
[kutatható] »V.28« 1982. 6 ív, Polgár Miklós

Tóth Imre (1925), elméleti matematikus, filozófus, egyetemi tanár. [T]
[kutatható] »60« 1987. 19 ív, Kovács András

Tóth Imre (1934), 1956-ban Szegeden joghallgató, a MEFESZ helyi szervezetének egyik fő szervezője volt. 1958-ban 6 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben szabadult, tanulmányait nem folytathatta, fűtőként, korrektorként dolgozott.
[nyilvános] »77« 1987. 14 ív, Ferber Katalin

Tóth István (1919–1999), jogász. 1945-től a győri városházán, 1951-től a megyei tanácsnál dolgozott. 1956-ban a megyei tanács munkástanácsának elnökévé választották. 1957-ben 12 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után különböző vállalatoknál beruházási, majd 1976-tól jogi előadóként dolgozott.
[kutatható] »682« 1997. 9 ív, Szakolczai Attila

Tóth István (1929), katonatiszt, kőműves. 1951-től katonatiszt volt Debrecenben. 1956. október 26-án Budapesten csatlakozott a Péterfy Sándor Utcai Kórházban működő önkéntes mentőszolgálathoz. 1958-ban 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult, ezután kőművesként dolgozott.
[nyilvános] »455« 1992. 10 ív, Gyenes Pál

Tóth János (1926), esztergályos szakmunkás. 1956-ban Ózdon a nemzetőrség parancsnoka. Tíz év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »341« 1991. 3 ív, Páczelt Istvánné

Tóth Lajos (1929–1993), ügyvéd. 1956-ban a Tolna Megyei Nemzeti Bizottság elnöke. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után segédmunkás, könyvtáros. A TIB jogtanácsosa.
[nyilvános] »296« 1991. 8 ív, Lugossy István

Tóth Márta (1949), pedikűrös Győrött. Tóth István (lásd ott), leánya.[GY]
[kutatható] »686« 1997. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Tóth Nándor (1928), munkás. 1956. november végén több felkelőcsoport képviselője találkozott lakásán. A Nagy József-per hetedrendű vádlottjaként tizenkét év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »307« 1991. 8 ív, Kőhegyi Kálmán

Tóth Sándor (1919), irodalmár, szerkesztő, filozófus, egyetemi tanár. Erdélyi illegális kommunista, 1946-ban a Román Kommunista Párt apparátusának munkatársa. Ezt követően a kolozsvári Bolyai Egyetem hallgatója, majd tanára.
[kutatható] »6« 1985–1986. 11 ív, Tóth Pál Péter

Tóth Sándor (1919), cukrász. Részt vett az újpesti ellenállási mozgalom tevékenységében. 1945 után az ÁVO tisztje, 1950-től 1957-ig a kiegészítő parancsnokságok vezetője volt. Leszerelése után, 1972-es nyugdíjazásáig az Országos Idegenforgalmi Vállalat személyzetise volt. Felesége Aradi Nóra művészettörténész.
[nyilvános] »828« 2003–4. 14 ív, Murányi Gábor

Tóth Szilveszter (1908), állatorvos. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
[nyilvános] »402« 1992. 1 ív, Lugossy István

Török István (1925), közgazdász. 1953-tól a Külkereskedelmi Minisztérium munkatársa, külképviseleti vezető Olaszországban és Törökországban, 1975-től miniszterhelyettes, majd államtitkár. 1968–1975 között a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója.
[kutatható] »V.84« 1983. 6 ív, Csizmadia Gábor

Török József (1944), faipari szakmunkás, lakatos Erdélyben. 1964-es magyarországi látogatásakor az 1956-os forradalom eseményeiről beszélgetett, emiatt 1965-ben rendszerellenes szervezkedés vádjával tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. 1974-ben szabadult.
[nyilvános] »442« 1994. 4 ív, Gagyi-Balla István

Török Mihály (1934), katonatiszt a román hadseregben. 1956-ban tiszttársaival a magyar forradalom katonapolitikai esélyeit latolgatta. 1959 tavaszán – a román hadseregben is megkezdődött etnikai tisztogatás keretében – tizenkét év kényszermunkára ítélték. 1964-es szabadulása után betanított munkás.
[nyilvános] »598« 1994. 5 ív, Gagyi-Balla István

Tunyogi Csapó Gyula (1915), ügyvéd. 1940–1944 között a kolozsvári főispán titkára. 1945–1946-ban Kolozs megye alispánja. 1947-től ügyvéd, több erdélyi politikai perben védő. A hetvenes, nyolcvanas években az erdélyi református egyházkerület főgondnoka.
[nyilvános] »500« 1993. 6 ív, Vincze Gábor

Turbók Gyula (1930), gépészmérnök. 1954-től a Dimávag üzemmérnöke volt. 1956 októberében részt vett a munkáskövetelések megfogalmazásában, a forradalom alatt a vállalati munkástanács elnökévé választották. 1958-ban 4 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult. Munkás, technológus volt, később a Tiszai Vegyi Kombinát MEO-vezetője lett.
[nyilvános] »293« 1991. 5 ív, Molnár Adrienne

Udvardy László (1940), mérnök, geodéta. 1960-ban letartóztatták, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel vádjával másodfokon öt év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult. 1992-től az Újlak Caritas Alapítvány kuratóriumának elnöke.
[nyilvános] »860« 2007. 16 ív, Lugossy István

Ujhelyi Szilárd (1915–1996), jogász, politikus. Illegális kommunista, részt vett az antifasiszta ellenállásban, kétszer letartóztatták. 1945 után a Népjóléti Minisztérium államtitkára, 1949 decemberétől a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese volt. 1951-ben 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1954-es szabadulása után a Népművelési Minisztérium könyvtári főosztályának vezetője, majd filmfőigazgató lett. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez tartozott. 1956-ban Romániába hurcolták, 1958-ban tért haza. 1959-62 között az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1962-67 között a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának, majd 1972-ig a Filmművészeti Főosztályának vezetője volt. 1973–77 között Párizsban UNESCO-követként dolgozott. A TIB egyik alapítója. 1991-től a Magyar Mozgókép Alapítvány kuratóriumi elnöke, 1992-től tiszteletbeli elnöke volt.
[kutatható] »40« 1982–1985. 27 ív, Tóth Pál Péter

Ujlaki Dénes (1945), színész. 1960-ban letartóztatták, 1962-ben államellenes szervezkedés és fegyverrejtegetés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »265« 1991. 3 ív, Lugossy István

Ungár György (1935), zenész, műszerész. Az ipari iskola elvégzése után az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában dolgozott. 1960-ban hivatásos zenész lett, zenekaruk sokszor játszott külföldön is. 1955-ben katonai szolgálati idejének letöltésére az Államvédelmi Hatósághoz sorozták be, 1956 októberében egységét kirendelték a Rádió védelmére. A forradalmat követően orvosi okból kifolyólag leszerelték.
[kutatható] »879« 2008. 14 ív, Kovács Csaba

Ungváry Rudolf (1936), mérnök, rendszerszervező, író. 1956-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen részt vett a diákparlament megalakításában, november 4-ig a diákparlament hírszolgálatának vezetője, az utóvédharcok során a MEFESZ miskolci titkára volt. 1957 februárjában letartóztatták, Kistarcsára internálták, és kizárták az egyetemről. Májusban szabadult, vasesztergályosként, műszaki ellenőrként, majd művelettervezőként dolgozott. Levelező tagozaton mérnöki diplomát szerzett. 1966-tól fordító volt, majd 1974-től tezauruszkészítéssel foglalkozott. 1981-től az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa, később főmunkatársa volt, a könyvtári osztályozáselmélet nemzetközi szaktekintélye. 1965-től jelennek meg írásai. A TIB alapító tagjaként a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének egyik szervezője, az emlékműbizottság titkára volt.
[nyilvános] »120« 1987–1988. 22 ív és melléklet, Vásárhelyi Judit

Vajda Németh József (1929), segédmunkás. 1950–1955 között antikommunista röplapok terjesztéséért börtönben volt. A forradalom alatt a XX. kerületi rendőrkapitányság politikai nyomozócsoportjának vezetője. 1959-ben tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1969-ben szabadult.
[kutatható] »489« 1992. 2 ív, Holbok Sándor

Vajda Tibor (1924), fogász. 1946-tól az ÁVO munkatársa, majd az ÁVH vizsgálati osztályának helyettes vezetője. 1952-ben a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. 1953 elején vizsgálati fogságban volt. 1956-ban Ausztráliában telepedett le.
[zárt] »612« 1995. 12 ív, Kozák Gyula

Vajdai Lajosné Csadek Margit (1922), 1948-tól pártmunkás. 1951-től a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége budapesti titkára, 1953-tól országgyűlési képviselő. 1957-ben visszavonták képviselői mandátumát, kizárták a pártból. Ezt követően raktáros, majd az Építésügyi Minisztériumban középszintű vezető. 1973–1977 között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjának igazgatója.
[kutatható] »V.67« 1983. 25 ív, Szabóné Dér Ilona, Baross Gyöngyvér

Vajkó Pál (1926), vegyipari szakmunkás, termelésirányító. 1950-ben Recskre internálták, 1953-ban hűtlenség vádjával négy és fél év börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult. Az Egyesült Vegyiműveknél segédmunkásként, majd szakmunkásként és termelésirányítóként dolgozott.
[kutatható] »751« 2001. 9 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Vajna Gáspár László (1923), jogász Erdélyben. 1956-ban Kézdivásárhelyen élt. 1958-ban feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt nyolc év kényszermunkára ítélték.
[nyilvános] »514« 1993. 4 ív, Gagyi-Balla István

Valkó Endre (1910), gépészmérnök. 1937–1950 között a Weiss Manfréd Gépgyárban gépészmérnök, műszaki titkár, főmérnök. 1950–1976 között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége főtitkára.
[kutatható] »V.153« 1984. 15 ív, Hegedűs B. András, Szabóné Dér Ilona

Válóczi István (1933), repülőmérnök, katonatiszt. 1956-ban a rákoscsabai nemzetőrség szolgálatvezető-helyettese. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után mérnök, fordító. 1990 után a köztársasági elnök szárnysegédje.
[nyilvános] »248« 1990. 18 ív, Garai Gábor

Vámos Ida (1948), levéltáros. Apját, Vámos József (1927-77) terményfelvásárlót, aki 1956-ban a szécsényi nemzetőrség parancsnokhelyettese volt, 1957-ben 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. Anyja az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzben halálos lövést kapott. Idát jó felvételi eredménye ellenére sem vették fel az egyetemre. Balassagyarmaton dolgozott adminisztrátorként, majd a Nógrád Megyei Levéltárban helyezkedett el. Levelező tagozaton szerzett diplomát. 1987-től a Magyar Országos Levéltár, 1998-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa.[GY]
[kutatható] »681« 1997. 2 ív, Molnár Adrienne

Vámos Tibor (1926), villamosmérnök, akadémikus. 1952–1954 között a Dunai Vasmű építésének vezetője. 1958–1964 között a Villamosenergetikai Kutatóintézet osztályvezetője, majd 1973-ig az MTA Automatizálási Kutatóintézet igazgatóhelyettese, illetve igazgatója. 1973. óta az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet igazgatója, 1986 óta kutatóprofesszora, illetve az intézet tanácsának elnöke.
[kutatható] »V.27» «316« 1982, 1991. 15 ív, Fazekas András, Békés Mária

Váradi Gyula (1921), vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták. 1958-ban 7 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. Fizikai munkásként, majd középvezetőként dolgozott 1980-as nyugdíjazásáig. 1990-ben a TIB Katonai Szekciójának elnökévé választották.
[nyilvános] »233« 1990. 15 ív, Vásárhelyi Miklósné

Váradi Zsuzsa Bana Károlyné (1945), gépészmérnök. Váradi Gyula (lásd ott) leánya.[GY]
[kutatható] »672« 1996. 2 ív, Molnár Adrienne

Varannai Aurél (1900–1989), jogász, újságíró, műfordító. 1924-től Az Újság munkatársa, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés titkára. 1935–1941 között a The Economist, 1945 után a Reuter tudósítója. Koholt vádak alapján 1939-ben és 1948-ban letartóztatták. 1952-ben politikai perben elítélték, 1956-ban szabadult. 1958-as rehabilitálása után az Akadémiai Kiadó munkatársa.
[kutatható] »278« 1981. 2 ív és melléklet, Vezér Erzsébet

Varga Béla (1903–1995), római katolikus pap, kisgazdapárti politikus, parlamenti képviselő. 1946–1947-ben a Nemzetgyűlés elnöke. 1947-ben emigrált, az USA-ban az Emigráns Magyar Nemzeti Bizottmány vezetője.
[kutatható] »164« 1987. 5 ív, Tóth Pál Péter

Varga Domokos, Tóbiás Áron, Molnár Zoltán és Fekete Gyula közös interjúja, melyben az úgynevezett kis íróper vádlottjai a forradalomra és a bírósági eljárásra emlékeznek.
[nyilvános] »670« 1996. 4 ív, Standeisky Éva

Varga Endre (1909–1993), közgazdász. 1945-től a Népjóléti Minisztériumban a nemzetközi segélyek lebonyolításával foglalkozó osztály vezetője. 1950-ben a Rajk-per egyik mellékperében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben szabadult. 1956 után Svédországban üzletember.
[nyilvános] »88« 1987. 27 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Kozák Gyula

Varga Henrik (1918), tisztviselő, villanyszerelő. Harcolt a második világháborúban, majd nyugati hadifogság után 1946-ban tért haza. 1956 decemberében Ausztráliába emigrált.*
[kutatható] »725« 1999. 2 ív, Lökkös Attila

Varga János (1924), gépész- és vegyészmérnök. 1950-56 között a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépészeti vezetője volt. A forradalom alatt megválasztották a tröszt forradalmi munkástanácsa elnökének. 1957-ben 2 év szabadságvesztésre ítélték, 1959-ben szabadult. 1960-ban államellenes összeesküvés vádjával 3 év szabadságvesztésre ítélték, 1962-ben szabadult. 1963-tól a bányaiparban középvezető, később a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tervezője volt.
[nyilvános] »771« 2003. 8 ív és melléklet, Lugossy István

Varga János (1927–2008), történész. 1951-től az ELTE TTK tanára. 1955-56-ban a kar dékánhelyettese volt. 1956 októberében az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagja volt. 1957-ben áthelyezték az MTA Történettudományi Intézetébe, ahol 1968-ig dolgozott. 1968-78 között a Művelődési Minisztérium Levéltári Igazgatóságát, illetve Levéltári Osztályát vezette. 1978-90 között a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, 1990-94 országgyűlési képviselő volt.
[nyilvános] »585« 1994. 10 ív és melléklet, Germuska Pál

Varga József (1914), közgazdász, segédmunkás. 1956. október 23-án a Magyar Rádió épületénél harcolt, később a Corvin közben egy fiatalokból álló csoport vezetője lett. A forradalom leverése után Jugoszláviába menekült, Svájcban él.
[nyilvános] »529« 1994. 3 ív, Eörsi László, Horváth Miklós

Varga László (1928), református lelkész Marosvásárhelyen. 1956. szeptember–novemberben Magyarországon járt tanulmányúton. A forradalom idején felkereste Németh Lászlót és Tamási Áront. Több magyarországi nyomtatvánnyal tért haza, amiért 1957-ben hazaárulás és illegális iratok terjesztése vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
[kutatható] »476« 1992. 5 ív, Gagyi-Balla István

Varga Mihály (1927), tanító, díszlettervező. 1955-1956-ban a Budapesti Filmgyárban és a Híradó Dokumentumfilmgyárban dolgozott. 1956. október 28-án a Bányász mozi polgári parancsnokává választották. Novemberben elhagyta az országot, Bécsben telepedett le. 1957-ben megalapította a Wiener Puppentheatert, majd iparművészeti műtermet és hímződét nyitott a lakásán. Részt vett a Magyar Szabadságharcos Szövetség megalakításában és több külföldi magyar egyesület munkájában. 1972-től a duisburgi népfőiskola művészeti tanára volt. 1992-ben hazatelepült.
[nyilvános] »747« 2001. 7 ív és melléklet, Lénárt András

Varga Sándor (1934), mérnök. 1956-ban a BME hallgatójaként Marián Istvánnak, a műegyetemi katonai tanszék parancsnokának a kísérője volt, és bekapcsolódott a műegyetemi MEFESZ szervezésébe. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban egy év négy hónap időtartamú börtönbüntetésre ítélték. Az ítélethirdetés után szabadult, és műszerészként helyezkedett el, majd az egri GELKA szervizvezetője volt.
[kutatható] »678« 1996. 8 ív és melléklet, Balázs Eszter

Várkonyi László (1907), katonatiszt. 1924-ben Erdélyből Magyarországra szökött. 1946 után szőlőmunkás. A Magyar Közösség elleni perben egy év börtönbüntetésre, majd 1950-ben öt év kényszermunkára ítélték. Szabadulása után vasbetonszerelő.
[nyilvános] »295« 1990. 7 ív, Szitányi György

Vas Zoltánné Pintér Edit (1926–1999), Vas Zoltán kommunista politikus özvegye, akit férjével együtt 1956–1958 között a Nagy Imre-csoporttal Romániába deportáltak.
[kutatható] »154« 1987. 13 ív és melléklet, Kozák Gyula

Vásárhelyi Miklós (1917–2001), újságíró, politikus. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után újságíró, lapszerkesztő, 1954 májusától a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese volt. 1955-ben felmentették posztjáról. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez tartozott. 1956. november 1-jén a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke lett. Romániába hurcolták, majd 1958-ban a Nagy Imre-perben 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult. Munkavállalását korlátozták. 1972-90 között sajtótörténeti kutatással foglalkozott. 1973-tól a filmgyárban dramaturg, 1984-től az MTA-Soros Alapítvány bizottságában Soros György személyes képviselője, 1991-től 1993-ig az alapítvány alelnöke, majd 2001-ig elnöke volt. A demokratikus ellenzék tagja, a TIB egyik alapítója, 1992-ig elnöke. Az SZDSZ alapítója, 1990-94-ben országgyűlési képviselő volt.
[zárt] »3.1« 1985–1987. 45 ív és melléklet, Hegedűs B. András, Kozák Gyula
[kutatható] »3.2« 1994. 5 ív, Murányi Gábor

Vass Henrik (1915–2004), cipész, szerkesztő, történész. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1951-61 között a Szikra, illetve Kossuth Könyvkiadó vezető munkatársa, 1956-tól igazgatója volt. A forradalom alatt az V. kerületi pártház fegyveres védelmét koordinálta. 1980-ig a Párttörténeti Intézet igazgatója, 1975-80 között az MSZMP KB tagja volt.
[kutatható] »100« 1987–1988. 22 ív, Kozák Márton

Vasziliu, Georgiosz (1931), közgazdász. Cipruson született. A görög polgárháború idején szüleivel emigrálni kényszerült, 1950-től közel 10 éven át Magyarországon élt. Budapesten közgazdászdiplomát szerzett, majd az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében dolgozott. 1957-ben kicsempészte az országból a Hungaricus álnéven írt politikai vitairatot, ezért 1959-ben rövid ideig őrizetben tartották. Ezután végleg elhagyta Magyarországot. Néhány évig Angliában élt, piac- és közvélemény-kutatással foglalkozott. A Ciprusi Köztársaság függetlenné válásakor hazatért. 1988–93 között Ciprus köztársasági elnöke volt.
[nyilvános] »425« 1991. 4 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Vázsonyi Vilmos (1935–2008), 1956-ban bölcsész- és joghallgatóként tagja az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságnak. 1956 novemberében emigrált, Párizsban szellemtörténettel foglalkozik.
[zárt] »462« 1991. 7 ív, Eörsi László

Vedres Ferenc (1923), közgazdász. 1943-tól vidéki és budapesti vállalatoknál, illetve szövetkezeteknél könyvelő. 1964–1967 között a Kiskőrösi Járási Szövetkezeti Központ elnöke. 1968-tól a Kiskunmajsai Szakszövetkezet elnökhelyettese, 1973-tól elnöke.
[kutatható] »V.122« 1983. 4 ív, Petőcz György

Vén István (1933), feltaláló, vállalkozó. 1956-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója, október 25-től kapcsolatban állt a Corvin közi felkelőkkel, sebesülteket szállított. Novemberben Gödöllőn nemzetőrséget szervezett. Az Iván Kovács-perben nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »491« 1993. 13 ív, Eörsi László

Vendégh Ferenc (1927), közgazdász, agrármérnök. 1958-tól különböző állami gazdaságokban középszintű-, illetve az állami gazdaságokat irányító központi szerveknél felsőszintű vezető. 1975-től pénzügy-minisztériumi főosztályvezető, 1980-tól mezőgazdasági miniszterhelyettes, 1982-től a Tejipari Tröszt vezérigazgatója.
[kutatható] »V.100« 1983. 18 ív, Baross Gyöngyvér

Veress György (1933), külkereskedő, jazzlemez-gyűjtő. 1965-től külkereskedelmi üzletkötő, majd a Kereskedelmi Minisztérium kiküldött képviselője volt. 1972–75 között Lengyelországban, 1983–87 között Oslóban dolgozott. 1947–48-ban rendszeres látogatója volt a kor zenés mulatóinak.
[nyilvános] »876« 2008. 2 ív, Havadi Gergő

Veres Sándor (1947), pszichológus, Veres Péter író, politikus unokája. 1974 óta a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében kutató. Tanít a Baptista Teológiai Akadémián és a Károli Gáspár Református Egyetemen. [MM]
[nyilvános] »836« 2005–2006. 3 ív, Kőműves Ágnes

Veress Zoltán (1934), villamosipari technikus Erdélyben. 1956-ban röpcédulák készítésében és terjesztésében vett részt. 1957-ben hét év kényszermunkára ítélték. 1959-ben szabadult. 1989-től a Nemzetmegmentési Front egyik vezetője.
[nyilvános] »564« 1993. 4 ív, Gagyi-Balla István

Vida Ferenc (1911–1990), ügyvéd. 1932-ben csatlakozott a cionista mozgalomhoz. 1934-ben Tel-Avivban a Palesztinai Kommunista Párt tagja lett, majd 1935 őszén visszatért Magyarországra. 1942-ben mint a Függetlenség Mozgalom résztvevőjét magyarellenes tevékenységéért életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. Németországba hurcolták, ahol 1945. április 24-én szabadult. 1945 júniusától az MKP V. kerületi szervezetének titkára lett. 1946-1953 között a Belügyminisztériumban, az MDP Központi Ellenőrző Bizottságában, az Állami Ellenőrzési Központban és az Igazságügy Minisztériumban dolgozott. 1953. november 18. és 1972. október 31. között a Legfelsőbb Bíróságon ítélkezett, ahonnan kollégiumvezető-helyettesként vonult nyugdíjba. 1957 után számos kiemelt per, köztük a Nagy Imre-per tanácsvezető bírója volt.
[nyilvános] »318« 1989. 5 ív, Borenich Péter

Vigh Szabolcs (1934), katolikus pap, dokumentációs munkatárs. 1953-tól a Budapesti Hittudományi Akadémián tanult. 1956. november 3-án részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában. 1957 júniusában előzetes letartóztatásba vették, majd 1958. január 10-én a Turchányi Egon és társai elleni per IV. rendű vádlottjaként megszüntették ellene az eljárást. 1958-ban szentelték pappá. Előbb vidéken, majd 1965-től különböző budapesti plébániákon káplán volt. A születésszabályozás erkölcsi megítéléséről nyilvánosan képviselt álláspontja miatt ellentétbe került egyházi feletteseivel. 1976-ban Hollandiába emigrált, ott felmentést kért a papi rend alól, és megnősült. 1976-tól a tilburgi egyetemen dolgozott. 2003-tól egy SOS-telefonszolgálatnál teljesít önkéntes szolgálatot.
[kutatható] »840« 2006–2007. 15 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Villányi Andrásné (1914–1990). A Nemzeti Segély vezető funkcionáriusa, a Gazdasági Rendőrség kivégzett vezetőjének özvegye.
[zárt] »94« 1987. 3 ív és melléklet, Kubinyi Ferenc

Villányi Miklós (1931), közgazdász. 1955-től a Pénzügyminisztérium munkatársa, 1974–1982 között miniszterhelyettes. 1982-től a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára.
[kutatható] »V.64« 1982. 6 ív, Voszka Éva

Virágh Pál (1905–1990), építészmérnök. A népi-nemzeti építészet képviselője, településfejlesztési szakértő, a Városépítési Tervezőiroda vezető munkatársa.
[nyilvános] »47« 1986. 9 ív, Szabóné Dér Ilona

Vitek Pál (1921), agrármérnök. 1937–1944 között bányász. 1953-tól a Zsámbéki Mezőgazdasági Akadémián tangazdasági üzemegység-vezető. 1957-től a mohácsi tsz főagronómusa, 1981-től elnöke.
[kutatható] »V.144« 1983. 7 ív, Boreczky Ágnes

Vizi Imre (1937), vasutas. 1954-től a MÁV dolgozója volt Budapesten. 1956-ban csatlakozott a Corvin közi felkelőcsoporthoz, a harcokban súlyosan megsebesült, fél lábát elvesztette. Felépülése után portásként, majd traktorosként dogozott.
[nyilvános] »255« 1991. 5 ív és melléklet, Eörsi László

Vízvári László (1919–2003), piarista tanár. 1945–1948 között a rend debreceni gimnáziumában tanított, az államosítás után Endrődre került káplánnak. 1950–1980 között a rend budapesti gimnáziumának volt a tanára. 1954-ben a Kossuth-díjas Koós Ivánnal együtt megalapította az Auróra (későbbi nevén Astra) bábegyüttest, amely számos hazai és külföldi siker után 1985-ben SZOT díjat kapott.
[kutatható] »752« 2001. 3 ív és melléklet, Keller Márkus

V. Meller Ágnes (1921), varrónő, műfordító. 1946–1949 között a Közgazdaság és a Miniszterelnökség Sajtóosztályának munkatársa, majd az MTI-nél és a Lukács Archívumban dolgozott.
[nyilvános] »221« 1990. 12 ív, Tóth László

V. Nagy Árpád (1927). 1949-ben szolgálatra jelentkezett a rendőrségen, majd behívták az ÁVH-hoz. 1950-től a Kistarcsai Internáló Táborban mint őrvezető teljesített őrszolgálatot. 1953-tól a Csolnoki Internáló Táborban őrsparancsnok volt. 1954-ben operatív állományba került, illetve operatív hálózat szervezésével bízták meg, később az ormosbányai rabmunkahelyre helyezték. 1956 után a budapesti Gyűjtőfogházban operatív tiszt volt. A hatvanas évektől a közlekedési és hírközlési területeken hálózatépítéssel, illetve ügynökök beszervezésével foglalkozott. Feletteseivel történt konfliktusai miatt 1975-ben nyugdíjba vonult.
[nyilvános] »845« 2007. 4 ív, Lugossy István

Vorzsák János Ignác (1941), mérnök Erdélyben. A csíkszeredai líceum tanulójaként a magyar forradalom eszméivel szimpatizált. 1959-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult.
[kutatható] »575« 1993. 3 ív, Gagyi-Balla István

Vörös Jenő (1920–2004), újságíró, költő, tisztviselő. 1946-tól a Győri Munkás, majd a Győr-Sopron Megyei Hírlap munkatársa volt. 1955-ben fegyelmi úton elbocsátották, ezután tisztviselőként dolgozott. 1956 októberében visszavették a szerkesztőségbe. November 2-án a lakásán alakult meg a Hazánk című független politikai napilap, amelynek szerkesztője volt. 1957 januárjában Angliába emigrált. 1990-ben visszatelepült Magyarországra.
[nyilvános] »749« 2001. 9 ív, Molnár Adrienne

Vörös Vince (1911–2001), kisgazdapárti politikus. 1941-ben részt vett a Magyar Parasztszövetség megalakításában, 1943-tól a szövetség alelnöke, 1945-48 között főtitkára volt. 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés jegyzőjévé választották. 1945-47 között az FKgP főtitkárhelyettese volt, 1946 áprilisáig a párt propagandaosztályát irányította. 1947 januárjában a Magyar Közösség-ügyben rövid időre őrizetbe vették. 1947 júniusától a párt Baranya megyei alelnöke volt. Miután 1948 őszén feloszlatták a Parasztszövetséget, gazdálkodó lett. 1950-ben kuláklistára tették, 1952-től agronómus, pénztáros, illetve favágó volt. 1956. október-novemberben bekapcsolódott az FKgP és a Parasztszövetség újjászervezésébe. 1958-tól fizikai munkásként dolgozott. 1988 júniusában az FKgP elnöke lett. 1990-ben képviselővé választották. Miután az Országgyűlés alelnöke lett, lemondott pártelnöki tisztéről. 1998-ban örökös tiszteletbeli elnökként ismét bekapcsolódott a párt életébe.
[kutatható] »169« 1988. 24 ív, Hegedűs István

Wabrosch Béla (1923), építészmérnök. 1956-ban az Ingatlankezelő Vállalat főmérnökeként a felkelők rendelkezésére bocsátott egy autót, ezért másfél év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »380« 1992. 11 ív, Garai Gábor

Werblan, Andrzej (1924), lengyel történész. 1956–1981 között a LEMP KB tagja. 1956–1957-ben a KB Propagandaosztályának vezetője.*
[nyilvános] »470« 1991. 1 ív, Tischler János

Weszely Ernő (1953), zongora- és harmonikaművész. Zenei pályafutását a hetvenes évek elején kezdte Szombathelyen, majd játszott Egerben, Székesfehérváron, Csákváron, a Balaton-partján, Budapesten különböző bárokban és vendéglőkben, illetve külföldön is. 1984 és 1986 között a Budapest Ragtime zenekar tagja volt. A nyolcvanas években a Magyar Rádióban műsorszerkesztőként is dolgozott.
[nyilvános] »874« 2007–8. 3 ív, Havadi Gergő

Wilcsek Jenő (1898–1984), jogász. 1921–1948 között az Egyesült Vasöntöde és Gépgyár igazgatóhelyettese. Ezt követően az Országos Tervhivatalban miniszteri tanácsos, középszintű vezető. 1957-től a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára. 1968–1975 között a Pénzügykutató Intézet igazgatója. 1975–1978 között pénzügyminiszteri tanácsadó.
[kutatható] »V.116« 1983. 5 ív, Mérő Katalin

Willman, Adam (1908), lengyel közgazdász, vegyész. 1955–1959 között a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. 1956-ban a forradalom célkitűzéseivel rokonszenvező jelentéseket küldött a magyar fővárosból. 1959–1975 között külügyi szolgálatot teljesített Rómában és Finnországban.*
[nyilvános] »571« 1991. 1 ív, Tischler János

Wilt Pál (1950), filmrendező. 1968-1972 között a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakán tanult. A hetvenes, nyolcvanas években tevékenyen részt vett a Balázs Béla Stúdió és a Társulás Stúdió munkájában. Számos dokumentumfilmet készített.
[nyilvános] »787« 2005. 9 ív, Lugossy István

Wittner Károly (1955), asztalos. Wittner Mária (lásd ott), fia. [GY]
[nyilvános] »604« 1994. 6 ív, Hoffmann Gertrud

Wittner Mária (1937), varrónő. 1956. október 23-án csatlakozott a felkelőkhöz, részt vett a Corvin közi és a Tűzoltó utcai harcokban, segített a sebesültek ellátásában. Később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. November 4-én megsebesült. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. A kihallgatás után elengedték, disszidált, de néhány hét múlva hazatért, és segédmunkásként dolgozott. 1957 júliusában letartóztatták, 1958-ban halálra ítélték, 1959-ben ítéletét másodfokon életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970-ben szabadult. Először varrodában, majd takarítónőként dolgozott. 1980-tól rokkantnyugdíjas. A rendszerváltozás óta aktívan részt vesz több 56-os veteránszervezet munkájában. 2006-tól országgyűlési képviselő.
[nyilvános] »364« 1991–1992. 9 ív, Lugossy István

Wolf, Richard (1919), német újságíró. Svájci emigránsként bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1945 után az NDK-ban telepedett le. 1957-ben a magyar forradalommal összefüggésben három év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulás után Angliába emigrált.*
[nyilvános] »464« 1991. 1 ív és melléklet, Hegedűs B. András

Wolicki, Krzysztof (1930), lengyel újságíró. 1956. október végétől november 11-ig a Trybuna Ludu munkatársaként a budapesti eseményekről tudósított.*
[nyilvános] »469« 1991. 3 ív, Tischler János

Wróblewski, Andrzej (1932), lengyel újságíró. 1956-ban az Odnowa egyetemi lap szerkesztőségének tagja. A lap első száma nagyrészt a magyar eseményekkel foglalkozott, ezért rögtön betiltották.*
[nyilvános] »472« 1991. 1 ív, Tischler János

Zágon Sándor (1915), MÁV-főtiszt. 1956-ban a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács és a Veszprém Megyei Munkástanács elnöke. Négy év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »343« 1991. 10 ív és melléklet, Ferenczy Erika

Zala Júlia (1919–1994), közgazdász. 1949-től a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője, elnökhelyettese, 1967–1975 között a Gazdaságkutató Intézet igazgatója, 1975–1980 között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának vezető munkatársa.
[kutatható] »124« 1987–1988. 18 ív, Rejtő Gábor

Zalán Magda (1936), újságíró, angol-magyar szakos tanár. 1956–1965 között a Magyar Rádió külső munkatársa volt. Angol kapcsolata miatt a BM többször kikérdezte, és besúgói tevékenységre akarta kényszeríteni, emiatt 1965-ben Olaszországba disszidált. Az olasz közszolgálati televíziónak fordított és hangjátékokat írt. 1975-ben Torontóban telepedett le, ahol a magyar nyelvű emigráns újságok és a torontói rádió munkatársa volt. Közel négyszáz interjút készített, főleg művészekkel, amelyek a Magyar Rádió archívumában is megtalálhatók. 1985-1990 között az Amerika Hangja rádióadások munkatársa volt. 1990 óta újra Budapesten él.
[kutatható] »758« 2002. 7 ív, Markovits Ferenc

Zeke László (1919–1992), művezető. 1956-ban a Debreceni Dohánygyár munkástanácsának elnöke, a debreceni munkástanácsok egyeztető fórumának egyik vezetője. Tíz év börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »391« 1992. 10 ív, Valuch Tibor

Zimányi Tibor (1922–2007), közgazdász. 1944-ben tagja az illegális ellenállási mozgalomnak, 1945-ben a demokratikus ifjúsági mozgalom szervezője. 1946-tól rendőrtiszt, 1948-ban Kistarcsára, majd Recskre internálták. Szabadulása után segédmunkás, majd tisztviselő. 1956-ban részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában, 1958-ban öt év börtönbüntetésre ítélték. 1960-as szabadulása után munkás, fordító, tisztviselő. 1975-től szövetkezeti főkönyvelő. 1988-ban a Recski Szövetség megszervezője, főtitkára, 1994-től elnöke, 1989-től a POFOSZ társelnöke. 1991–1992-ben a TIB alelnöke, 1992–1993-ban ügyvezető elnöke, 1993–1995 között elnöke volt. 1989-től az MDF tagja, 1990–1994 között országgyűlési képviselő volt.
[kutatható] »V.74« 1983. 13 ív, Kozák Gyula
[zárt] »696« 1998. 8 ív, Murányi Gábor (A V. 74-es Zimányi Tibor-életútinterjú kiegészítése)

Z. Molnár Mihály (1924), 1938-tól gazdálkodó. 1945-től MADISZ-vezető. 1952–1960 között földműves-szövetkezeti telepvezető. 1960-tól a Cinkotai Aranykalász, 1977-től a Szilasmenti Termelőszövetkezet elnöke.
[kutatható] »V.80« 1983. 5 ív, Gábor László

Zolcsák István (1921), pilóta, mérnök. Erdélyben, majd 1925–1935 között Brazíliában élt. 1939-ben Magyarországra menekült. A második világháború idején vadászpilóta. 1956-ban tagja a Tungsram munkástanácsának és az Újpesti Nemzeti Bizottságnak. A forradalom bukása után elhagyta az országot, Brazíliában géptervező mérnök, majd gyártulajdonos. Az Erdélyi Világszövetség alapító tagja, a Magyarok Világszövetségének egyik vezetője. [T]
[kutatható] »446« 1992. 3 ív, Molnár Adrienne

Zólomy László (1916–1990), katonatiszt. 1956-ig a Magyar Néphadsereg vezérkari tisztje volt. Október 23-án a Rádió épülete védelmének katonai parancsnoka volt, 25-től a vezérkarnál, majd Király Béla mellett szolgált. November 7-én a szovjet katonai hatóságok letartóztatták. 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után fordítóként dolgozott. 1990-ben a köztársasági elnök szárnysegédje volt.
[nyilvános] »194« 1989. 16 ív és melléklet, Nagy Gyula

Zombori Sándorné (1923–1996), háztartásbeli. Elsősorban férjére (1919–1981), emlékezik, aki munkás és katonatiszt volt, 1956-ban Miskolcon honi légvédelmi parancsnok, a megyei munkástanács katonai bizottságának tagja. November 4-én Ungvárra hurcolták, majd egy év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték.
[nyilvános] »348« 1991. 5 ív és melléklet, Molnár Adrienne

Zsák Zoltán (1931), kőműves. 1956-ban honvéd főhadnagyként a Debreceni Forradalmi Bizottmány karhatalmi szekciója alá rendelt egyik katonai egység parancsnoka. 1958-ban egy év börtönbüntetésre ítélték.
[kutatható] »652« 1995. 2 ív, Valuch Tibor

Zsámbéki Gábor (1943), rendező. 1968-tól a kaposvári Csíky Gergely Színház rendezője, főrendezője, majd igazgatója volt. Ezt követően a Nemzeti Színház vezető rendezője, majd 1982-től a Katona József Színház művészeti vezetője, 1989-től igazgató-főrendezője. 1998 óta az Európai Színházi Unió elnöke. [MM]
[kutatható] »817« 2005. 1 ív, Udvarnoky Virág

Zsámboki Péter (1957), újságíró, a Reader Digest főszerkesztő-helyettese. Zsámboki Zoltán fia. Lásd ott.[GY]
[nyilvános] »676« 1997. 2 ív, Hoffmann Gertrud

Zsámboki Zoltán (1923–1989), műfordító, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. 1956-ban a KSH Forradalmi Bizottságának elnöke. 1959-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után műfordító, majd a Rakéta regényújság szerkesztője.
[kutatható] »111« 1987. 6 ív és melléklet, Kovács András

Zsednai Pál (1929), közgazdász. 1949–1956 között a Szakszervezetek Országos Tanácsa politikai munkatársa, alosztályvezetője. 1956-tól a Könnyűipari Minisztériumban tisztviselő, gazdasági tanácsadó, párttitkár. 1974-től az Ipari Minisztériumban főosztályvezető.
[kutatható] »V.114« 1983. 5 ív, Nagy Ilona

Zsigmond Gyula (1918–1992), jogász, minisztériumi tisztviselő. 1947-ben a Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként az Országos Tervhivatal főtitkárhelyettese lett. Az 1950-es években könyvelőként dolgozott. 1956-ban a Petőfi Párt főtitkárhelyettese volt. 1962-ben letartóztatták, és 3 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után korrektor, fordító, műfordító volt.
[kutatható] »50« 1987. 23 ív, Körösényi András

Zsindely László (1936), mérnök, pilóta. 1956-ban a Műegyetem gépészmérnök-hallgatójaként részt vett a forradalomban. November végén családjával elhagyta az országot. Zürichben az ETH-n fejezte be a tanulmányait, majd a Swissairnél helyezkedett el. 1966-tól a társaság pilótája volt, a hetvenes-nyolcvanas években rendszeresen repült Budapestre. Több repüléssel kapcsolatos szervezet munkatársa volt. 1986 óta egyre több időt tölt Magyarországon. Az interjú számos érdekes részlettel szolgál nagybátyja Zsindely Ferenc és keresztanyja Zsindelyné Tüdős Klára életéről.
[kutatható] »839« 2005–6. 12 ív, Kőrösi Zsuzsanna

Zsinka Józsefné Gieber Katalin (1930), agrármérnök. 1956-ban a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián volt tanársegéd. Az október 26-i sortűzben súlyosan megsebesült.*
[nyilvános] »270« 1989. 1 ív, Molnár Adrienne

Zsombok Tímár György (1932), repülőtiszt, író. 1956-ban a kunmadarasi repülőtér forradalmi tanácsának tagja. Egy év börtönbüntetésre ítélték. 1989-től Budapest XX. kerületének alpolgármestere.
[nyilvános] »252« 1990. 6 ív, Szitányi György

Zsótér András (1930), 1947-től versenyszerűen úszott, tagja volt a magyar olimpiai úszókeretnek és a Dózsa Rendőr Sportszázadnak. 1953 végén megszűnt a sportszázad, őt nem vették át rendőrnek, jogi tanulmányait sem folytathatta. Anyagbeszerző lett, majd önálló kendőfestő üzemet vezetett. Az ötvenes évek elején csatlakozott az ún. Sujánszky-csoporthoz. 1956 elején fegyveres szervezkedés résztvevőjeként hat és fél év börtönbüntetésre ítélték, 1956. szeptember 31-én szabadult. 1956-1996 között az USA-ban élt.
[nyilvános] »865« 2007. 8 ív, Varga Ágota

Kerekasztal-beszélgetés. Résztvevői Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Halda Alíz, Hegedűs B. András, Litván György, Mérei Ferenc, Mécs Imre, Rácz Sándor és Vásárhelyi Miklós.
[kutatható] »800« 1981–1982, 49 ív, Csalog Zsolt, Kozák Gyula és Szabó Miklós

Az 1956-os erdélyi eseményekkel és az azt követő megtorlással kapcsolatos interjúk. Antal László evangélikus lelkész, Bauer György tisztviselő, Kelemen Kálmán mérnök, Nagy Benedek tanár és Nyitrai Mózes unitárius lelkész visszaemlékezései. *
[nyilvános] »732« 1999. 5 ív, Tófalvi Zoltán

Az úgynevezett ötvenhatos lakótelep szociológiai felmérése keretében készített interjúk. Béres Sándor ügyintéző, Csák Gábor betanított munkás, Cséve Tiborné ápolónő, Ernyey Miklós újságíró, Kovács Zoltán lakatos, Molnár Károlyné pénztáros, Palotás István órásmester, Richter József segédmunkás, Richterné Gölöncsér Hermina üzemgazdász, Réti Lajos mozdonyvezető, Seidel István agrármérnök, Solymosi Jánosné adminisztrátor, Szabó Irén adminisztrátor, Szarka Lajos faipari technikus, Terebesi Sándor géplakatos, Túri László házmester, Varsányi Jenő figuráns, Zlatnyik Lajosné ügyintéző.*
[kutatható] »738« 1996. 24 ív, Forintos György

A Duna Kör emlékezete kutatás keretében készült interjúk: Dózsa Tamás (1954), grafikus, Dragon Pál (1945), újságíró, politikus, Langmár Ferenc (1958), Pajkossy Gábor (1951), közgazdász, újságíró, Perczel Anna (1942), építészmérnök, Péterffy Ágoston (1942), építőmérnök, Rév István (1951), történész, Vásárhelyi Judit (1944), tanár.
[nyilvános] »847« 2006. 15 ív, Vida Viktor