Laurinyecz András
Kondoroson (Békés megye) született. Szülei gazdasági cselédek voltak, mindketten korán meghaltak. Miután Szarvason leérettségizett, 1948-ban beiratkozott a szegedi tudományegyetem jogi karára. Párhuzamosan a Chinoin gyárban volt tisztviselő, hogy fenntartsa magát. Két évfolyam elvégzése után, 1950-ben fegyverrejtegetés vádjával letartóztatták (második világháborús német géppisztolyokat őrzött), és a gyulai bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. 1956 tavaszán büntetésének letöltését félbeszakították. A munkaközvetítő a pilisszentlászlói bányába irányította, itt dolgozott a forradalom kitöréséig. 1956. október 26-án bányásztársaival gyalog ment fel Budapestre, ahol csatlakozott a Széna téri fegyveres csoporthoz. Részt vett az október 27-28-i harcokban, majd társaival együtt Pilisszentivánra húzódott vissza a túlerejű szovjet támadást követően. Október 30-án javaslatot tett a csolnoki büntetés-végrehajtási munkahelyen dolgozó rabok kiszabadítására, de az akció végül elmaradt (a rabok már ezt megelőzően kiszabadultak Csolnokon). Társaival együtt tért vissza Budapestre október 31-én, s ezután is részt vett a csoport valamennyi akciójában. November 3-án tagja volt a fegyverért Bécsbe induló csoportnak. Győrben azonban Szigethy Attilától nem kapták meg a határ átlépéséhez szükséges okmányokat, így eredeti tervükről le kellett tenniük. Szigethy ugyanakkor írásbeli meghatalmazással Szombathelyre küldte a csoportot, hogy segítsék az ottani forradalmi tanács munkáját, fegyverezzék le az ÁVH-s határőr egységet. Késő délután érkeztek a városba, megszállták a Söptei úti laktanyát, és hozzákezdtek a kapott feladat végrehajtásához. Itt estek fogságba másnap reggel, miután a szovjet csapatok hajnalban puskalövés nélkül elfoglalták a laktanyát, ahol megszálltak. 1956. december 22-én tartóztatták le. Első fokon gyorsított eljárás során 1957. július 23-án halálra ítélték szervezkedés kezdeményezése, vezetése, valamint egyéb vádak alapján. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte az ítéletet 1957. november 23-án. Nem kért kegyelmet, november 29-én kivégezték. |
|
|
|
|
|
|