A tömegesen megélt proletárlét ellenére, a munkásság kutatása nem tartozik a legfeldolgozottabb területekhez. A szerző elsősorban arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy a politikai diktatúrának hol húzódtak a társadalmi határai. A mikrovilágok, a mindennapi tapasztalatok történeti vizsgálatában elsősorban Pest megye keleti részének illusztratív példáit mutatja be. Az üzem, a gyár világát a „hatalom társadalmi praxisaként”, olyan térként értelmezi, ahol a kapcsolatok szükségszerűen interakcióban ragadhatók meg. Elméleti szempontból jelentős mértékben hasznosítani igyekezett a német történetkutatás miliőre és az „önfejűségre” (Eigen-Sinn) vonatkozó koncepciót. A döntéshozók társadalompolitikai céljainak megfelelően, ideológialag konstruált képpel szemben (a munkás mint vezető figura) a „munkásosztály” egységét fikcióként értelmezi. Zárófejezetében az NDK és Magyarország történeti összehasonlításának néhány vonását rögzíti, azt az általánosítható tézist képviselve, hogy a határtalanná vált (párt)állami hatalom éppen olyan mértékben társadalmasodott, amilyen mértékben kiterjeszkedett.