A forradalom alatt felszínre kerültek az antiszemitizmus régi és új formái. Az átalakuló hatalmi viszonyok kedveztek az egyoldalú, leegyszerűsített múltértelmezésből fakadó, nem egyszer alantas indulatok megjelenésének.

A forradalom első napjaiban a nemzeti egység meglétét sugalló emelkedettség még nemigen engedte felszínre törni a zsidóellenességet. A kezdeti eufória azonban hamarosan szertefoszlott. Egyfajta ex-lex-állapot jött létre: a kapkodó, tekintélyüket vesztő régi hatalmi szervek már nem, a szerveződés állapotában lévők pedig még nem jelentettek visszatartó erőt azok számára, akik úgy érezték, elérkezett az ideje annak, hogy elégtételt vegyenek az elmúlt évtizedben őket ért valós és/vagy vélt sérelmeikért, akik önvizsgálat, a körülmények józan mérlegelése helyett indulataikra hagyatkozva cselekedtek. A kommunistaellenességgel összefonódó zsidóellenesség különösen nehezítette az antiszemitizmussal szembeni hatékony fellépést. A zömmel a forradalom első hetének végén alakult új helyi hatalmi szervek sikerrel láttak neki a rendteremtésnek, az esetek többségében a zsidóellenességet is kezelni tudták. Megfékezték a randalírozókat, védelmükbe vették a fenyegetetteket: kommunistákat és nem kommunistákat egyaránt. Az előítéletek felszámolásához, a mentalitásbeli változásokhoz azonban nem volt elegendő az a szűk két hét, amely október 23-a és november 4-e között a változást akarók rendelkezésére állt.

A forradalmat követő megtorlás idején Kádárék (némi hezitálás után) letettek arról, hogy forradalomellenes propagandájukban hangsúlyosan hivatkozzanak a forradalom alatti antiszemita megnyilvánulásokra. Féltek attól – s ebben is a régebbi kommunista beidegződést követték –, hogy a kommunistaellenesség és az antiszemitizmus közötti kapcsolat óhatatlan felszínre kerülésével tömegbefolyásuk csökken. Emellett kerülni akarták azt is, hogy a forradalmi szervek sikeres antiszemitizmus elleni fellépéséről szó essen. Foglyai maradtak a marxista–leninista doktrínának, amely szerint a kapitalizmus felszámolásával az antiszemitizmus automatikusan megszűnik. Ha beismerik, hogy a zsidóellenes atrocitásokat zömmel az általuk a társadalom vezető osztályának tartott munkások követték el, saját évtizedes uralmukról állítanak ki rossz bizonyítványt.