Magyarországon a táplálkozással foglalkozó társadalomtudományi (történeti, szociológiai, antropológiai és néprajzi) szakirodalom nem túlságosan bőséges. A tudományágak közül az egyetlen kivételt a társadalomnéprajz jelenti, amelynek képviselői lényegében más tudományterületek feladatait is átvéve, kutatták a magyar táplálkozáskultúra történetét. A kutatások és feldolgozások hiánya különösen szembeötlő a jelenkort illetően, hiszen történeti feldolgozások csak elvétve fordulnak elő. A közellátás, az élelmiszerfogyasztási és a táplálkozási szokások 1945–1956 közötti változásainak áttekintése révén a tanulmány ennek a hiánynak a mérsékléséhez szeretne hozzájárulni.

A negyvenes évek végére az élelmiszer-ellátás kaotikus viszonyai a gazdaság újjáépítésének, a mezőgazdasági termelés stabilizálódásának köszönhetően valamelyest javultak. Az ötvenes évek elején viszont a nehézipar fejlesztési prioritásának következtében ismét jelentősen romlott a helyzet. A jövedelmi színvonal relatíve alacsony volt, az élelmiszerek ára pedig meglehetősen nagy mértékben emelkedett, a rossz táplálkozási helyzet fennmaradásához ez is jelentős mértékben hozzájárult. Az ellátás színvonalát a mezőgazdaság értelmetlen megsarcolása is jelentősen rontotta, a kötelező terménybeszolgáltatás, a magas adók, a termelési előírások csökkentették a termelési kedvet. 1950 folyamán az alapvető élelmiszerek állandó hiánycikkekké váltak. 1951-ben a legfontosabb élelmiszerekre ismét bevezették a jegyrendszert, ami igen gyakran nem jelentett garanciát arra, hogy a fejadaghoz valóban hozzá is lehet jutni. Bár az ellátás 1951–52-ben nem javult különösebben, a jegyrendszert 1951–52 fordulóján megszüntették. Az önellátás szerepe a változó mértékű – különösen az ötvenes évek elején katasztrofális – élelmiszerhiány miatt is fontos maradt.

A XX. század második felében az étkezési és étrendi szokások is igen jelentős mértékben átalakultak. Az 1944–45-öt követő másfél-két évtizedre szinte minden tekintetben a szűkösség, emellett a falusi családok többségénél a hagyományok továbbélése volt jellemző. A legnagyobb mértékben és talán a legradikálisabban a korábban kispolgárinak és középosztálybelinek tekintett családok étkezési szokásai változtak az életkörülmények, életfeltételek átalakulása következtében, bár az is megfigyelhető, hogy a hagyományaikat az „új elitbe” kerülők próbálták meg követni. A munkásháztartásokban az ötvenes évek végi megfigyelések szerint az étrend mintáját a háború előtti polgári csoportok étrendje adta.