Az ‘56-os évkönyv III. kötetének alighanem a legizgalmasabb írása Békés Csaba Az Egyesült Államok és a magyar semlegesség 1956-ban című tanulmánya. A benne tárgyalt téma máig tartó aktualitását jelzi, hogy vele külön fejezetben foglalkozott Diplomacy című idei nagy munkájában Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter. Békés Csaba élve azzal, hogy már az USA-ban is szabadon kutathatók a magyar forradalommal kapcsolatos amerikai levéltái dokumentumok, ezek alapján egyértelműen bizonyítja, amit Kissinger és mások csak közvetetten, spekulatív módon tudtak érzékeltetni. Jelesül: a szuperhatalmak közötti hallgatólagos egyeség és egy belső amerikai kormánydöntés miatt 1956 júniusától Európában lényegében önámító illúzió volt bárhol arra számítani, hogy az USA a Szovjetunió uralma alatt álló csatlós államokban, így Magyarországon, kész lett volna szabadságpropagandájának a szavaknál hatékonyabb politikai, gazdasági, katonai, diplomáciai formákban is nyomatékot adni. [...]

Kisebb jelentőségű, ám sok történelmi pikantériát tartalmazó érdekes munkák a kötetben a magyar forradalom más külföldi megítéléseit elemző írások is. [...]

Bizonnyal sokan lesznek, akiknek -- személyes okokból is -- mégsem ezek az írások keltik fel leginkább az érdeklődését. Inkább azok, amelyek az idei évkönyv legerjedelmesebb blokkját alkotják, és az ‘56-os magyar emigráció első periódusával foglalkoznak. Ezek közül legmegrendítőbb Eörsi László gazdagon dokumentált írása a bécsi Magyar Forradalmi Tanács tevékenységéről, tagjainak a magyar hatóságok és beépített nyugati “téglái” (pl. az emigránsügynök Szabó Miklós) általi kelepcébe ejtéséről és többük kivégzéséről.

Könczöl Csaba, Népszabadság, 1994. november 8.

Az 1994-es Évkönyvben az ismertetési rovat jelentős feladatot kap: a hazai publikáiók, dokumentumfilmek értékelését. A kilenc recenzió természetesen csak töredékét foghatja át a hatalmassá gyarapodó feltárást, de keményen bírálja a dilettantizmust, a politikai kisajátítást.

A forradalom történetének egyik feltáratlan része a felkelt főváros történeti szociológiája. A vidéki forradalom esetében az eljárás alá vagy bíróság elé került személyek összetételének elemzésével kísérelhető meg a részvevők, az aktív szerepet játszók tömeges vizsgálata. Baranya megye és Pécs vonatkozásában ilyesmit kísérel meg Bán Péter tanulmánya. Elemzésében nemcsak a részvevők társadalmi összetételét, hanem szerepvállalási különbségeit is valószínűsíteni tudja.

Benda Gyula, Múltunk, 1995 2. szám