Hans Olink

Harcban az igazsággal -1956-

Az amszterdami hideg polgárháború

Előszó a magyar kiadáshoz

ELŐSZÓ

AMIKOR A DOLGOK ÖSSZEZAVARODNAK

VÉGKIFEJLET

(F)ELSZABADULNAK AZ ÉRZELMEK

FEGYELMEZETLENEK

CSILLAPODNAK A KEDÉLYEK

TISZTOGATÁS

EPILÓGUS

Rövidítések

Források

Előszó a magyar kiadáshoz

Hans Olink könyve az 1956-os magyar forradalom hatásának történetéről szól. Erről a hatástörténetről egyidejűleg is, a forradalmat követő években is elég sok szó esett. 1989, a szovjet típusú rendszerek bukása Kelet-Európában, majd a szovjet birodalom széthullása – mint oly sok mást – ezt a történetet is új perspektívába helyezte. 1956 a hidegháború egyik válságos pillanatából, a magyarországi posztsztálinista rendszer másságát magyarázó tényezőből 1989 előhírnökévé változott, az “első dominóvá”, amelynek eldőlte már a szovjet típusú szocializmus végső bukását vetítette előre.

Olink krónikája azonban valóban 1956-ba tér vissza. Nem ígér többet, de kevesebbet sem, mint egy pillanat felidézését. Azét a pillanatét, amikor egy nyugat-európai társadalom tudomást szerzett a budapesti eseményekről, sokkolták a november 4-i szovjet invázióról érkező hírek. A feszültség kirobbant, a sokakon úrrá lett harag és elkeseredés a magyar forradalmat leverő szuperhatalom helyi ágensei (más nézőpontból: a nemzetközi munkásmozgalom hollandiai szervezetei) elleni erőszakba torkollott. Amszterdam utcáin néhány napig, a holland sajtóban, a politikai és a közélet különböző fórumain néhány hétig valóságos “hideg polgárháború” zajlott.

A tüntetők, a kommunista párt székházát ostromlók ajkán a “Budapest”, a “magyarok” szó harsogott. A könyv azonban, igen bölcs mértéktartással, nem akarja elmagyarázni, mi is történt Budapesten, mit is tettek a magyarok, és mit tettek a magyarokkal. A történetesen éppen Magyarországra figyelő, de a magyar események örvén is – természetesen – önmagával foglalkozó, a világ, a társadalom és közélet háború utáni kérdéseit feszegető holland társadalomra kíváncsi. A hidegháború lelkiállapotát, kultúráját próbálja felidézni – 1956-ban, de az Északi-tenger partjáról nézve. A magyar eseményekről tudósító újságírók leírásában egy nyugati kisnép attitűdjét kívánja rögzíteni. A magyar forradalom kiváltotta vihar a holland társadalmat rázza meg, amely – évtizeddel előbb, mint mi a Duna mellett – a hidegháború-szürke ötvenes évekből éppen átlép a színesebb, bonyolultabb hatvanas évekbe.

1956 évtizedekre meghatározta Magyarország és a magyarok képét Nyugaton. Erről – legalábbis úgy szoktuk gondolni – elég sokat tudunk. Hogy emellett milyen vitákat váltott ki ott, milyen változásokat hozott, hogyan formálta a Nyugat hidegháborús emlékezetét, arról sokkal kevesebbet. Hans Olink beszámolója a szolidaritással kezdődik, de valójában a társadalom önismeretéről szól. Számunkra hungaricum, de érdekességét a saját történettel való higgadt szembenézés adja.

Budapest, 2006. október

Rainer M. János