Valuch Tibor
„Községünkben nagy előrehaladást értünk el a szocializmus építése terén”
A történeti parasztság és életmódjának változásai Magyarországon az 1960-as években
1961 végén az ország politikai vezetése nagy megelégedéssel nyugtázta újabb „győzelmét”, a „mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikeres befejezését”, ami egyúttal azt is jelentette, hogy „dolgozó népünk a párt vezetésével lerakta a szocializmus alapjait és megkezdi a fejlett szocialista társadalom felépítését”. A mezőgazdasági magánszektor majdnem teljes körű felszámolása kétségtelenül számos fontos társadalmi következménnyel járt, ám ezek az érintettek számára korántsem voltak olyan örömteliek, mint ahogyan ezt a korabeli politika és propaganda megjelenítette. A többség ugyanis nem az „agrárforradalom kiteljesedéseként és lezárásaként”, hanem a biztos egzisztencia elvesztéseként élte át a hatvanas éveket s a megélhetési gondoktól való félelem csak a hatvanas évtized végén kezdett oldódni. A tanulmányban megpróbálom összefoglalni, mi jellemezte a magyar paraszti társadalmat a kollektivizálás időszakában és a következő évtizedben, illetve a kollektivizálással együtt járó társadalmi átalakulások milyen hatást gyakoroltak a falvakban élők életmódjára és életkörülményeire. Az adott keretek között nem tartom feladatomnak a kollektivizálás történetének, politikai hátterének részletes vizsgálatát, ebből következően nem az eseménytörténet, hanem a társadalmi változások és az életmód történetének a kérdései képezik az elemzés tárgyát.
A hatvanas évek változásainak a lényege, hogy bármely kritériumrendszer szerint vizsgáljuk is – a történeti értelemben vett paraszti társadalom terjedelme fokozatosan zsugorodott. Ugyanakkor a tömegesedő mezőgazdasági kistermelésben kétségtelenül tetten érhető a paraszti magatartás, mentalitás és gondolkodásmód továbbélése. Nyilvánvalóan nem egyirányú, hanem meglehetősen összetett társadalmi változásokról volt szó. A kollektivizálás előtt a falvakban a magángazdák, a mezőgazdasági munkások, a szövetkezeti tagok, a városi munkások, a falusi értelmiség alkották a főbb társadalmi csoportokat. A szövetkezetesítés után a téesztagok, mezőgazdasági munkások, városi munkások, mezőgazdasági szakmunkások és az agrárértelmiséggel folyamatosan kiegészülő helyi értelmiség alkotta a falvak társadalmát.
A kollektivizálás alaposan felkavarta a helyi társadalmi viszonyokat, átrendezte a viszonyítási pontokat. Amíg korábban többé-kevésbé pontosan mindenki tudta a helyét az adott közösségben, tudta, hogy milyen presztízsviszonyok, érdekközösségek, személyes és informális kapcsolatok és hálózatok működnek, addig a kollektivizálás a maga új munkaszervezetével, a tulajdon megszüntetésével, a gazdasági tőkék kényszerű összevonásával, az egyéni autonómiák korlátozásával kezdte ezeket a viszonyokat átrendezni. A régi és új viszonyok egymásra rétegződtek, a korábbi paraszti társadalmon belüli pozíció befolyásolta az új pozíció megszerzését, tartalmát, minőségét. A társadalomszerkezeti változások pedig eltérő mértékben, de a hatvanas évek során lényegében folyamatos módosulásokat okoztak az életmódban is.
|
|
|
|
|
|
|