Nem csupán, vagy nem elsősorban az öndokumentálás szempontjából kell tehát hasznosnak ítélnem az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete által röviddel ezelőtt megjelentetettBudapesti Oral History Archívum 1981—1996 című kötetet, hanem mindenekelőtt a történeti, a szociológiai és a politológiai kutatások szempontjából. S ezzel természetesen még nincs lezárva a sor, hiszen az OHA anyagára támaszkodva kortörténeti elemzéseket éppen úgy készíthetünk, mint például mentalitástörténetit. Az egyszerűség kedvéért azt is megfogalmazhatnánk, hogy a kötet lapjairól valamiféle „kincsesbánya” tárul elénk.
.. Ezt követően pedig mintegy száz oldalon az életútinterjúk alfabetikus sorrendben közölt annotált jegyzékét böngészhetjük. A lexikonszerű rövidségű annotációk igen fontos funkciót töltenek be, hiszen ezekből ismerhetjük meg az interjút adó személy történetét.
.. A kötet közreadása nemcsak a korábbinál szélesebb körben teszi ismertté, „hozzáférhetővé” az OHA gyűjteményét, hanem, s ez a második összefüggés, amely a kötet megjelentetésének jelentőségét egyértelművé teszi, hozzásegít ahhoz is, hogy mind többen felismerjék és kutatómunkájuk közben sikerrel hasznosítsák a life history, az életútinterjú mint (történeti) forrás által biztosított lehetőségeket.
Tóth Pál Péter, Magyar Tudomány, 1997. 6. szám, 764–765. o. |
|
|
|
|
|
|