|
SAJTÓVISSZHANG: Kolozsi Ádám: Bálint gazdával indul a www.visszaemlekezesek.hu Bálint Györgyöt egy időben mindenki ismerte, ha máshonnan nem, hát a tévéből, mint a jóságos kertészt, aki ha azt mondja, metszeni kell, hát metszeni kell, nincs mese. Biztos sokan sejtették, hogy Bálint gazda belenőtt a kertészkedésbe; azt már nem biztos, hogy ennek az volt a módja, hogy apja jól menő zsidó gazdálkodó volt, amíg el nem vették földjét, birtokát, majd családja életét. Amíg hirtelen nem voltak már eléggé magyarok, úgy tűnt, a falujukban legalábbis tisztelik őket, apjáról hosszú évek után is mesélték, hogy gépkocsi-tulajdonosként is milyen emberségesen viselkedett; a T-Ford után Chryslerük lett, azzal vitte orvoshoz, akit csak kellett, a legszegényebb embert is. A jómódú, kétlaki életet élő, vidéki zsidó családról én is hallottam egy-két anekdotát, ismerős vagyok a Gyöngyös melletti faluban, ahová valók, de azt például nem tudhattam, hogy Bálint György munkaszolgálatosként úgy meglovagolta a rossz lovat, hogy a nyilas keretlegények között is lett némi respektje, talán éppen annyi, hogy nem lőtték bele egy gödörbe.
Sztálingrádért fussatok! Sztálingrádért feküdjetek a földre! – ordították máskülönben a munkaszolgálatosoknak. Ez már a vele készült életútinterjúból derül ki, de mostantól sok mást is megtudhatnak róla: kedden élesedett ugyanis egy új oldal, a Visszaemlékezések.hu, ahol a Bálint gazdáén kívül most további 26 életelbeszélést olvashatnak az 56-os Intézet jóvoltából.
A Fidesz által kevésbé favorizált (ez egy határozott understatement) közelmúlt-történeti kutatóintézet állami támogatások nélkül is létezik. „Ti még vagytok?” – kérdezte néhány éve egy államtitkár a hangjában némi meglepődéssel; de ez nem a Rainer M. János vezette kutatóhelyről állít ki bizonyítványt, ők továbbra is sok izgalmas dolgot csinálnak. Most éppen a jobboldal szocializmus alatti, korábban szinte teljesen feldolgozatlan sorsát feltáró kutatássorozatot fejeztek be, és indították most el a Visszaemlékezéseket. Az előzmény, hogy már a kilencvenes évek óta szisztematikusan készítettek részletes interjúkat '56-os szereplőkkel, és olyanokkal, akik nem feltétlenül a forradalomban tűntek ki, de valamilyen módon érdekesek a korszak egésze szempontjából. Mostanáig ezernél is több, az oral history körébe sorolható visszaemlékezés gyűlt náluk össze, ezek közül lett most publikus néhány – és a gyűjtemény a jövőben remélhetőleg gyarapodni fog. Nagyon különböző személyiségek, sorsok, múlthoz való viszonyok jelennek meg az interjúkban: a rendszerváltás után éppen az 56-os Intézetben dolgozó Gyenes Judith (Maléter Pál özvegye) és a Kádár-rendszerrel minimális kompromisszumokat sem kötő, következésképpen rendszeresen pszichiátrián kezelt, minden eszközzel tönkretenni próbált Pákh Tibor ugyanúgy ott van az interjúalanyok között, mint a Beszélő-alapító Nagy Bálint, vagy a tőlük nagyon eltérő indíttatású, illegális kommunistából örökös Nők Lapja főszerkesztővé váló Németi Irén, és az Élet és Irodalom közelmúltban meghalt hajdani szerkesztője, Faragó Vilmos. Az eredeti interjúk a műfaj sajátosságaiból adódóan a hétköznapi olvasó szempontjából általában rettentően hosszúak, ezekhez képest a honlapra szerkesztett és jelentősen rövidített verziók kerültek fel. De vannak (ide sajnos beilleszthetetlen, az oldalon természetesen meghallgatható) hangrészletek is, meg szorosabban-lazábban kapcsolódó fotók és filmrészletek. Szóval az oldal annak is érdekes, akinek nincsen semmi komolyabb tudása a korszakról, történelemtanításban is biztos, hogy jól használható, de persze annak is, akit a konkrét visszaemlékezés érdekel, vagy éppen az, hogy hányféleképpen lehet a megélt életből valahonnan valahova tartó történet – hol szikárabb, hogy színezettebb, az elbeszélőtől függően. Pluszban izgalmas, hogy nemcsak külön-külön lehet végigbogarászni a személyes történeteket, hanem egyes fogalmakra is rá lehet menni, és megnézni azt, hogy hány interjúban és hogyan jön elő mondjuk Trianon, az államosítás, vagy éppen a szerelem, esetleg a privát szféra átpolitizálásának témája. Nézegessék az oldalt (ahogy a másik hasonló kezdeményezést, az MTA Szociológiai Kutatóintézetében született 20. század hangja archívumát is), találják meg akár, hogy mi a köze Bálint Györgynek egy huszár főhadnagyhoz (elég sok). Még jobb: beszélgessenek, kérdezzék a szüleiket, nagyszüleiket, vagy éppen saját magukat: mi volt velük, hogy élték meg a fiatalabb éveiket, és hogyan emlékeznek vissza most. Ismerjék meg egymást, amíg lehet, hátha érdemes. Index.hu, 2015. március 25.
http://index.hu/tudomany/2015/03/25/visszaemlekezesek_56-os_intezet/
A magyar jobboldalt a háború előtti nacionalizmus jellemzi
A Horthy-kori és az 1990 utáni jobboldalt a nacionalizmus köti össze. A hazai jobboldal tehát eltér a nyugat-európai konzervativizmustól, amely a demokratikus hatalomgyakorlásra fekteti a hangsúlyt – erről beszélt a Búvópatakok kutatási projekt lezárultával annak irányítója, Rainer M. János történész, az 1956-os Alapítvány vezetője. Az 1956-os Intézet Alapítvány lezárta a Búvópatak-projektet, amelynek négy tanulmánykötete jelent meg 2011 óta. Rainer M. János, az alapítvány vezetője, és az Országos Széchényi Könyvtárhoz tartozó 1956-os Intézet Oral History Archívum irányítója keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy hat ország 20 szerzőjének harminc tanulmánya jelent meg a magyar és a kelet-közép-európai jobboldaliságról az említett kötetekben. A hazai kutatás lényege a Horthy-kori és a rendszerváltás utáni jobboldaliság kapcsolódási pontjainak, a „búvópatakoknak” a feltárása volt. Rainer kiemelte, hogy az 1945 előtti jobboldalt az antiszemitizmus, az antidemokratikus törekvések, az antiliberalizmus, a nacionalizmus és az organikus nemzeteszme fogta össze. (Az organikus államfelfogás lényege az állam „testként” való felfogása, jelen esetben a magyarsághoz mint „nemzettesthez” való ragaszkodást jelenti mindez.) A háború előtti jobboldaliság kibeszéletlen, reflektálatlan hagyományai a Kádár-korban búvópatakként, „kapillárisokon” keresztül szivárogtak át a későbbi nemzedékekbe. Volt ugyan személyi folytonosság is a rendszerváltás idején, de a jobboldaliság 1990 után már nem státuszt jelentett, inkább egyfajta hagyományt. Ebben a vallás, a magyarsághoz való kötődés két fontos jellemző, a „kommunisták” elítélése pedig nem az ideológia miatt közös a jobboldaliakban, hanem azért, mert a baloldaliak, a szocialisták a nemzeti érdekkel szembemennek szerintük, illetve hozzá nem értőknek vélik őket. A jobboldal tehát a nacionalista hagyományhoz nyúl vissza, nem a nyugat-európai konzervatív jobboldal újabbkori fejleményeit veszi alapul. (Magyarországon a jobboldal egyik legfontosabb jellemzője amúgy is a múltépítés, ehhez kapcsolódik a nacionalista tradíció feléledése is.) A Kádár-korban ugyanis megszakadtak a kelet-nyugati jobboldali kapcsolatok, így a kibeszéletlen hazai hagyománynak az átszűrődése érzékelhető elsősorban 1990 után, nem a modern nyugati konzervativizmus hatása a magyar jobboldalon. Ennek hatására egy ideológiailag semleges hátterű, a rendszerváltáskor liberálisként feltűnő csoport ráérzett arra – véli Rainer –, hogy a jobboldalon nacionalista hangvételre van igény. Ez a jobboldal 2010 óta érvényesül immár szinte hegemón törekvésekkel itthon. Ennek a jobboldalnak az ideológiáját pedig Orbán Viktor 2014-es tusnádfürdői beszéde foglalja össze Rainer szerint. (Ez a beszéd szólt az illiberális demokráciákról – a szerk.) Rainer hozzátette, a mai jobboldalt nacionalista, antiliberális, a demokratikus hatalomgyakorlást elutasító eszmék határozzák meg, nem pedig a nyugat-európai értelemben vett konzervativizmus jellemzi a 2010 utáni kormányzást. Rainer kiemelte, hogy a nyugat-európai konzervativizmus megjelenésére térségünkben csak Csehországban vannak jelek: ez a demokratikus hatalomgyakorlás és a konzervativizmus párosításán alapuló ideológia. Csehországban ugyanis a nacionalizmus nem jobboldali, hanem inkább a baloldalhoz kapcsolódó jelenség – ahogyan az a Búvópatakok-projektből ki is derült. Ezután Somlai Katalin, az Oral History Archívum vezetője ismertette az 56-os Intézet új tartalomszolgáltatását, ami az intézet archívumára épül. A www.visszaemlekezesek.hu weboldallal az volt a céljuk, hogy a több mint 1000, egyenként több száz oldalas életútinterjút számláló gyűjteményükből készült szűk válogatás segítségével a 20. század történelmének a magántörténelem felőli, szubjektív olvasatait, azaz a megélt huszadik századokat építsék fel.
Az oldalnak tulajdonképpen hármas olvasata van. Egyfelől a huszadik századot leképező történelmi fogalmak mentén, egy-egy politikai, társadalmi, gazdasági eseményről olvashatnak az érdeklődök személyes véleményeket, másfelől a század végigolvasható egy-egy visszaemlékező szemszögéből is. Harmadrészt az életútfogalmak mentén, a különböző életszakaszok (elemi iskola, katonai szolgálat, vallás-hit) megélése hasonlítható össze. hvg.hu, 2015. március 25.
http://hvg.hu/itthon/20150325_A_magyar_jobboldalt_a_haboru_elotti_nacio
|