___Új interjúk az Oral History Archívumban___Vissza
| |  | | Zaránd Gyula (1943), fényképész.
Zuglóban született egy több generációs fényképész család első gyermekeként. 1963-ban a Práter utcai fényképész szakmunkásképző elvégzése után a Fővárosi Fotónál kezdte pályáját. 1964-ben az akkor induló Tükör című képes hetilaphoz került, ahol a rovatvezető Reismann János volt. Ekkor már az 1963-as amnesztia légkörében olyan társadalmi problémákkal is lehetett foglalkozni, amelyek azelőtt tabunak számítottak. Így születhettek meg a híressé vált Csavargó gyerekek, az Alkoholizmus és az Elmegyógyintézet képriportjai. Ezzel párhuzamosan hanglemezborítókon tűntek fel képei, valamint a Corvina Kiadó Magyarország- és Budapest-albumaiba készített képeket. A Muskátli eszpresszó alternatív művészköréhez tartozott.
1971-ben Párizsba költözött, az egyetemen fotó és filmművészeti szakon tanult, majd a párizsi Cinémathéque-ban dolgozott. Hét éven át a francia PEN Club fotósa volt. 1980-tól a Rapho sajtóügynökség munkatársa volt. 1982-ben látogatott először haza, és ekkor kezdte el a budapesti szocreál szobrokat fényképezni. 1985-ben Párizs és a Franciák címmel nagy sikerű kiállítása volt a Műcsarnokban. 1993-ban Három generáció címmel, nagyapja, apja és a saját fotóiból kiállítása volt Párizsban, a Magyar Intézetben. volt. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. (Fotó: Kecskeméti Kálmán, 2008, Párizs)
[nyilvános] »993« 2015. 6 ív, hangfelvétel, Kőrösi Zsuzsanna
|
| |  | | Kőszeg Ferenc (1939), szerkesztő, tanár, politikus.
1963-tól Szépirodalmi Könyvkiadó, majd 1975-től az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. A hetvenes
években került kapcsolatba a demokratikus ellenzékkel,
1979-ben aláírta a Charta
’77 tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, ezért
elbocsátották állásából. Ezután könyvesbolti eladóként, majd nyelvtanárként
dolgozott. 1981-ben a demokratikus ellenzék szamizdat lapja, a Beszélő munkatársa lett. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad
Demokraták Szövetsége alapítója,
1990–1998 között országgyűlési
képviselő volt. 1990–1994
között a Beszélő főszerkesztője. A Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet egyik alapítója,
1994-től ügyvezető igazgatója, majd 2007-ig elnöke volt. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági
Érdemrend tisztikeresztjét.
[nyilvános] »980« 2009–2013. 29 ív, hangfelvétel,
Murányi Gábor
|
| |  | | Batár Attila (1925), építész, szakíró.
Részt vett a nácikkal szembeni ellenállásban, és belépett az MKP-ba. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán Hajnal István tanítványa volt. Sós Aladár körében Henry George tanításainak lett a híve. Szociográfiai kutatásokban vett részt, majd történelmet tanított az ELTE-n. 1953-ban kizárták a pártból, menesztettek az egyetemről. 1956-ig marós volt a Ganz Vagon és Gépgyárban. 1956-ban részt vett a Forradalmi Értelmiségi Bizottság munkájában, majd a szellemi ellenállásban. 1957-ben letartóztatták, fél év múlva szabadon engedték. Építészirodáknál dolgozott. 1963-ban a diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1968 augusztusában Jugoszlávián át Párizsba disszidált. Később az Amerikai Egyesült Államokba költözött, építészként dolgozott Los Angelesben, San Franciscóban és New Yorkban. Építészeti tevékenysége a családi háztól az urbanisztikáig, a földszintestől a magas épületig bezárólag sokrétű. Az utolsó két évtizedben építészeti tárgykört érintő írásokat publikált. Nyugdíjasként Párizsban él.
[kutatható] »977« 2014, 9 ív, hangfelvétel, Kőrösi Zsuzsanna
|
| |  | | Bod Péter Ákos (1951), közgazdász, egyetemi tanár.
1970-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Rajk László Szakkollégiumban, illetve egy félévig cserediákként Moszkvában tanult. 1975-től 1990-ig az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében dolgozott. 1989-ben részt vett a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon, illetve a Magyar Demokrata Fórum gazdasági programjának kidolgozásában. 1990-től ipari és kereskedelmi miniszter, 1991–1994 között a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt.
[nyilvános] »962« 2014. 10 ív, melléklet, hangfelvétel, Schweitzer András
|
| |  | | Major
Kamill (1948), festőművész, grafikus.
A pécsi művészeti gimnáziumban tanult ötvös szakon.
Érettségi után tanítóként, díszletfestőként, Ófaluban iskolaigazgatóként
foglalkoztatták. Részt vett a Lantos Ferenc által alapított Pécsi Iparművészeti
Stúdió munkájában. Jelentős
szerepe volt a Bonyhádi Zománcművészeti Szimpózium elindításában. Két évi
budapesti tartózkodás után, 1972-ben Franciaországba emigrált. A párizsi Ecole Nationale Supérieure des
Arts Décoratifs-ban szerzett diplomát, majd nyugdíjazásáig ugyanezen
főiskolán tanított. Képeivel számos egyéni és közös
kiállításon szerepelt Franciaországban és a nagyvilágban. A hetvenes évek
végétől rendszeresen jár haza, és részt vesz itthoni kiállításokon, illetve Franciaországban élő művészek
csoportos bemutatkozásait szervezi. Első jelentősebb
visszhangot kiváltott albuma, a Le Livre des Morts (Holtak könyve) című
diplomamunkája. Műveiben az anyag örök átalakulását, pusztulását, a mulandóság
lenyomatait örökíti meg ritmikusan rendezett struktúrákban.
[kutatható] »968« 2014. 7 ív, hangfelvétel, Somlai
Katalin
|
| |  | | Ivánfi Jenő (1929), vegyészmérnök.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1952-ben. A Borsodi Vegyipari Tröszt, majd a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet kutatómérnöke volt. 1956 novemberében elhagyta Magyarországot. 1956-tól 1961-ig az alsdorfi EBV laboratóriumában alkalmazták analitikus mérnökként. 1961-ben visszatért családjához Magyarországra. Alkalmi munkák után a Tiszai Vegyikombinát tiszaszederkényi Lakkfestékgyárában kapott kutatómérnöki állást, később a kutatási osztály vezetője lett. 1972-től a Borsodi Vegyikombinátnál dolgozott, 1982-től mint termékigazgató a PVC ablakok gyártásának beindítását szervezte országos szinten. A Sajógalgóc Baráti Köre Egyesület megalapítója.1989-ben nyugdíjba vonult. Belépett a Kereszténydemokrata Néppártba és annak kazincbarcikai szervezetét irányította. 1990–94 között Kazincbarcika alpolgármestere volt. 1994-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki.
[nyilvános] »979« 2013. 13 ív, melléklet, hangfelvétel, Somlai Katalin
|
|
|
|
|
|
|
|
|