Itt kattinthat a 890616 – Egy nap anatómiája című tartalomszolgáltatásra.

A Nagy Imre és társai újratemetésével kapcsolatban közölt dokumentumok sorában különleges helyet foglalnak el az állambiztonsági szervezet (Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma III. főcsoportfőnökség) iratai.

„Normális” esetben egy ilyen méretű akció során, amelyben megmozdul szinte az egész apparátus, és szigorú rendszer szerint iratok tömege keletkezik. A központi parancsnoki-hivatali szinteken általános, majd részletes tervek születnek. Ezeket legfelsőbb szinten jóváhagyják, majd „lebontják” a különféle alsóbb szervezeti egységek rendje szerint. A terveket paranccsá fogalmazzák, azokat kiadják, és ez így folytatódik az egyes operatív tisztek, illetve az általuk működtetett hálózatok bázisszintjéig. A parancsokat végrehajtják, majd az adatgyűjtő tevékenység, illetve a különféle aktív beavatkozások eredményét jelentések formájában dokumentálják. A szervezet alapegységei ezeket összegzik, és a végrehajtásról szóló iratok megkezdik az utat fel(vissza)felé. Az alap- és középszintű összefoglalásokat végül a szervezet feje - a főcsoportfőnökség vezetése és vezetője, a területért felelős belügyminiszter-helyettes számára is „összefoglalják”, aki aztán ebből - szintén hivatali rend szerint jelentéseket küld a miniszternek, a kormánynak illetve az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak.

A temetéssel kapcsolatos dokumentáció alapproblémája, hogy a felsőszintű tervezésről, majd az elsődleges lebontásról szóló iratok egy része megmaradt, de a bázisszint dokumentációja nem. Hasonlóképpen a végrehajtásról is csak jószerével a legfelső szintre elérő összefoglaló jelentések maradtak fenn. Ezt a helyzetet az 1989-es és azt követő iratmegsemmisítések, illetve az iratok egy részének az 1990-ben újjászervezett nemzetbiztonsági szolgálatok irattáraiba való „áthelyezése” magyarázzák.
 
A 890616 - egy nap anatómiája alapelve a tudományos kutatáson alapuló történeti feldolgozás. A feldolgozás magába foglalja a dokumentumok közreadását, ezáltal a történet megismertetését. Megértésükhöz történészi magyarázatok, visszaemlékezések, továbbá különféle segédanyagok is rendelkezésre állnak. Az állambiztonsági források felmérésekor azt állapítottuk meg, hogy 1996 óta, amikor Kenedi János „Kis állambiztonsági olvasókönyv” című műve 2. kötetében közzétette a temetéssel kapcsolatos állambiztonsági iratokat, a hozzáférhető források köre nem bővült. Úgy véltük azonban, hogy a rendelkezésre álló iratok száma és tartalma így is elegendő ahhoz, hogy érzékeltesse az állambiztonság június 16-tal kapcsolatos tevékenységének méreteit és jellegét. Ez a tevékenység jellemzi e szervezetnek az egész rendszerváltási folyamatról alkotott képét és a folyamat befolyásolásra irányuló törekvéseit.

Az állambiztonság alapegységeinek tevékenységét a fent kiadott parancsokon és az oda eljutó összefoglalókon kívül a tervekben megjelenő, mozgósítandó erő jellemzi elsősorban. Ez az erő három alapvető csoportból állt:
- nyílt állományú (hivatásos) tisztekből,
- szigorúan titkos állományú (SZT-) tisztekből
- a nyílt állományú tisztek által mozgatott hálózatból (vagyis az állambiztonság nem-hivatásos, titkos segítőiből) és egyéb (hivatalos, társadalmi, alkalmi stb.) kapcsolataiból.
A temetés ügyében feltételeztük, hogy elsősorban a rendszerváltásra törekvő, vagyis ellenzéki társadalmi, politikai szervezetekkel szemben - s jobbára Budapesten - felhasználható erőkkel terveznek. Úgy véltük, hogy egy ilyen történelmi jelentőségű eseménnyel kapcsolatos titkos állambiztonsági tevékenység releváns, megismerésre érdemes történeti probléma. Akkor is, ha ezt a tevékenységet lényegében eredménytelennek tekinthetjük - erre a honlap más dokumentációi, 1989. június 16-a egész lefolyása, s végső fokon a magyar demokratikus átmenet szolgáltat bizonyosságot.

Egy történeti feldolgozás szakmai alapját mások által is hozzáférhető dokumentumok, valamint valóságos, vagyis valódi nevükön szereplő, a forrásokban fellelhető, azonosítható szereplők képezik. Jelen esetben az előbbit a fennmaradt iratok az eredetiről készült képek útján történő közlésével oldottuk meg. Az utóbbit a bennük szereplő nevek és fedőnevek életrajzi azonosításával. Az azonosítás alapját is a tudományos kutatás számára hozzáférhető sajátos dokumentumok szolgáltatták, amelyeket ugyancsak bemutatunk. Mivel - mint fentebb említettük - a bázisszint 1989-es iratterméséből ma alig valami áll rendelkezésre, leginkább az egykori nyilvántartásokra támaszkodhattunk.

A hálózati személyek esetében a nyilvántartó (6-os) kartonok egyrészt a hálózatba kerülés körülményeit rögzítik. Másrészt tartalmazzák a hálózati életút egyes mozzanatait, így a fedőnév, a hálózati személyt "foglalkoztató" szervezeti egység és a tartó tiszt személyének változásait. Rögzítik a hozzá köthető jelentések egyes egységeinek (a dossziéknak) lezárását, irattárba kerülését, illetve a hálózatból való kikerülés tényét, idejét és okát. A nyilvántartást 1990 januárjában lezárták. A kartonok hátlapján alul található négyzet aljára kézzel ráírt kódok közül a 01 és a 04 a lezárás pillanatában is „élő” hálózati kapcsolatot jeleztek. Ám a nyilvántartás maga sem teljes, a kartonok egy része zárt vagy nem hozzáférhető. Törekedtünk arra, hogy ezen kívül más dokumentumokkal is jellemezzük az 1989. június 16-ával kapcsolatos állambiztonsági alaptevékenységet, de az iratok hozzáférhetetlensége miatt ez nem nagyon sikerült. Mindazonáltal a történészi tapasztalat, illetve a témába vágó szakirodalom arra mutat, hogy a teljesen kitöltött, szabályosan vezetett nyilvántartó karton alkalmas a hálózati személyek azonosítására.

A temetéssel kapcsolatos terveket fogalmazó, aláíró, véleményező, jóváhagyó, a temetéssel kapcsolatos tanácskozásokon referáló, hozzászóló, a beérkező jelentéseket összegző rendőrtisztek „szerepe” a dokumentumokból világos. Az ezekben az iratokban megemlített, a szövegekben szereplő személyekről (hivatásosokról, azonosított és azonosítatlanul maradt hálózatiakról egyaránt) azonban csak két állítás fogalmazható meg. Az egyik, hogy a közölt dokumentáció és a nyilvántartás szerint a szervezet illetve hálózata tagjai voltak 1989-ben, hosszabb vagy rövidebb ideje. Másrészt, hogy az 1989. június 16-ával kapcsolatos tervek, elképzelések e minőségükben számoltak velük.

Ez a történeti feldolgozás szükségképpen részleges, szereplőinek nem ez az egész története. Ha valaki saját magára vonatkozó iratokat kér az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától, kérésére a nyilvántartás alapján azonosítják neki az abban szereplő hálózatiakat és az eljáró hivatásosok nevét is megismerheti. 1989. június 16-a a magyar társadalom rendszerváltás mellett elkötelezett részének közös ügye volt. A temetést illető állambiztonsági tevékenység tárgya ezen emberek sokasága volt. A közölt iratok rájuk - ránk - vonatkoznak. Megismerésük pedig - húsz év után - a magyar társadalom joga.