Mindössze egy év telt el 1956. október 23-a óta; a történtekről még minden átélő bizonyára éles emlékképeket őrzött. De már eltelt egy év, a kádári hatalom és intézményei megszilárdultak és csirájában igyekeztek elfojtani minden nyilvános emlékezést. Nem is eredménytelenül: 1957 őszén a csendet alig zavarta meg egy-két hang.
|
Ám a csend és mozdulatlanság is lehet emlékezés. A budai Toldy Gimnázium diákjai 1957. október 23-án ezzel jelezték: nem felejtettek. Fent is megértették, mit üzentek. A mégoly jelentéktelen demonstráció azonnal „beindította” az egész bürokratikus gépezetet. A tanulók közé beépített „Kerekes János” fedőnevű ügynök feladata ugyan elsősorban egy tanár megfigyelése volt, de ha már ott volt, besúgta a csend egyik előidézőjének, osztálytársának nevét. A rendőrség „szignalizált”, vagyis az információt az iskolának továbbította – az iskolára hárult a büntetés kiszabása. Hiába küzdött az osztályfőnök (ifj. Antall József) enyhébb szankcióért, Halász Mihályt kizárták az ország összes középiskolájából. Szerencséjére nem járt rosszabbul; szerencséjére egy év elteltével folytathatta tanulmányait s nem tört derékba az élete. Halász Mihály (1941–1984) Balázs Béla-díjas operatőr lett, televíziós és játékfilmeket fotografált. Az osztályfőnök, Antall József (1932–1993) túlélte fiatalon elhunyt egykori tanítványát, s a Harmadik Magyar Köztársaság első miniszterelnöke lett. Húsz éve halt meg.
|
|
|
|
|