Rainer M. János és Kenedi János közös felhívására válaszolva, megküldök néhány Bibó Istvánnal is kapcsolatos dokumentumot, néhai férjem, Lőcsei Pál hagyatékából. Bibó is és Lőcsei is foglyok voltak a Budapesti Országos Börtönben 1960-61-ben,  amikor Bibó Istvántól  megvonták a levélírás jogát.
E tilalmat kijátszva, Lőcsei Pál – aki ebben az időben havonta küldhetett ki levelet – Bibó István üzeneteit lemásolva – ezeket rendszeresen belecsempészte saját írásaiba. Hogy a kinti hozzátartozók honnan tudták, hogy melyik passzus kinek szól, azt nem tudom biztosan, valószínűleg az írások tartalma maga vezette rá őket. Az eredeti levelek – az alábbi „Bibó” passzusokkal – megvannak Lőcsei Pál börtönlevelei között, és hogy ezekben melyik volt a Bibónénak szánt bekezdés, ezt Lőcsei Pál maga másolta ki szabadulása után.

Üdvözlettel: Kende Éva
 

Bibó István családjának szánt üzenet Lőcsei Pál levelében, 1961

Bibó István üzenetei

 Budapesti Országos Börtön, 1960. december 25.
„Hogy van Irén néni, Laci bácsi és Boriska? Hogy szolgál az egészségük? Hát Pista tanul-e vagy dolgozik? Én megvagyok jól, eltekintve az időnként vérnyomás-emelkedéstől, amitől már nem is szenvedek különösebben, összeszokom vele, mint a gyomorfekéllyel. Csendesen, békén megvagyok, csak attól félek, hogy a kintiek többet szenvednek az aggodalomtól, mint én idebenn. Nagyon sokat gondoltam Rátok karácsonykor, s fogok gondolni a többi évfordulókon és nagyon várom a legközelebbi levelet és beszélőt. Pistát, Borit nagyon sokszor csókolom. A csomagot Nektek is nagyon köszönöm: annyi idő óta az első életjel. Nagyon finom volt. Csókollak és nagyon szeretlek Mindnyájatokat.”

 Budapesti Országos Börtön, 1961. január 22.
„Boriskám, édes Szívem, boldog vagyok, hogy mindnyájan megvagytok és csókolok mindenkit, szülőket, testvéreket, gyerekeket, barátokat. Én a körülményekhez képest igen jó helyen vagyok, és csendben, békében élek. Értem nem kell aggódni, csak te légy vidám és egészséges. Nagyon szeretlek és nagyon várom már, hogy megint láthassalak. Jó egészséget, lelkierőt és nyugalmat kívánok, forró ölelésem küldöm Neked, a gyerekeknek, Irén néninek, Laci bácsinak, mindnyájótoknak.”

 Budapesti Országos Börtön, 1961. február 19.
„Boriskát, Irén nénit, Laci bácsit nagy-nagy szeretettel csókolom. Örülök, hogy a gyerekek vidámak, és jól esik olvasni, hogy sokat segítenek otthon. Legyenek türelemmel és reménységgel a legközelebbi viszontlátásig. Nehezen várom, hogy Boriska férje dolgozhasson, bizony ez mindnyájunk számára örvendetes lenne.”

 Budapesti Országos Börtön, 1961. március 12.
„Boriskám, édes Szívem, a nehezen várt tavasz, a jó idő megérkezett, a gyerekek bizonyára bőven élvezik ezt, sokat vannak a szabadban. Sokat gondolok rátok, hisz itt van a március, sorra jönnek az évfordulók, a mi vidám évfordulóink, az Annácska fájdalmas évfordulója és Irén néniék születésnapjai: mindegyiken Hozzátok száll gondolatom. Mind egészségileg, mind kedélyileg  jól vagyok és nagyon számítok rá, hogy megint láthatjuk egymást. Nagyon szeretlek és mindnyájótokat csókollak.”

 Budapesti Országos Börtön, 1961. április 2.
„Boriskám, édes Szívem, találkozásunk idejének közeledtével még nagyobb szeretettel és bizakodással gondolok Rád. Erősen bízom benne, hogy férjed megfelelő munkakörben való foglalkoztatására nemsokára sor kerül. Milliószor csókolom az egész családot, jó egészséget és boldogabb húsvétokat kívánok mindenkinek.”

 Budapesti Országos Börtön, 1961. június 3.
„Irén nénit, Boriskát nagy-nagy szeretettel csókolom. Ne szomorkodjanak Pista munkanélkülisége miatt – fő, hogy egészségileg jól van. Remélem, nemsokára sikerül képességeihez közelálló munkát kapnia.”