BARÁTH MAGDOLNA:

Az állambiztonsági iratok selejtezése, megsemmisítése

 

A magyarországi állambiztonsági szervek működésük során jelentős mennyiségű, különböző típusú iratanyagot „termeltek”, különböző okokból ezeknek azonban csak egy része maradt fenn és került 1997-ben a Történeti Hivatalba. Az iratok feldolgozásakor nyilvánvalóvá vált hiányok részben a politikai vezetés vagy a „szervek” vezetői által elrendelt kampányszerű iratmegsemmisítések számlájára írhatók, az állambiztonsági szerveknél történtek azonban „jogszerű”, a különböző ügyviteli és iratkezelési szabályzatokon alapuló selejtezések is.

Az 1945 és 1990 közötti időszakra vonatkozóan sajnos nem áll rendelkezésünkre valamennyi, az operatív nyilvántartással foglalkozó belügyminiszteri, illetve miniszterhelyettesi parancs, osztályvezetői utasítás, ügyviteli szabályzat, és a meglévő rendelkezések sem teszik minden esetben egyértelművé, hogy a selejtezés milyen típusú iratokra terjedhetett ki, illetve a szabályzatokon alapuló selejtezések következtében mennyi dokumentum pusztult el. Ráadásul az anyag feldolgozatlansága miatt jelenleg csupán – a vizsgált időszakban különböző néven működő – központi operatív nyilvántartó osztály iratanyagainak rendezésével, selejtezésével kapcsolatban állnak rendelkezésünkre olyan adatok, amelyek bár a különböző időszakokban megsemmisített (többnyire bezúzott) iratok mennyiségének pontos meghatározását nem teszik lehetővé, az iratmegsemmisítés/megsemmisülés nagyságrendjét azonban jelzik. A feldolgozás előrehaladtával többfajta összevetés révén pontosabban lehet majd megbecsülni azt az iratmennyiséget. ami „eltűnt”.[1]

Az Államvédelmi Hatóság titkos ügyviteli munkáját az 1950. szeptember 25-én kiadott 013. sz. parancs és az egyidejűleg kiadott „Ideiglenes eligazítás a titkos ügyiratok kezelésére” című dokumentum szabályozta, amely 1952. február 1-jével az új szabályzat kiadásával vesztette hatályát. Az Államvédelmi Hatóság 1952. februárjában hatályba lépett Titkos Ügykezelési Szabályzata az iratok megsemmisítésével kapcsolatban meglehetősen lakonikusan és pontatlanul fogalmazott: „Elévült és operatív szempontból értéktelen iratokat, vagy felesleges példányokat megsemmisíteni csak megindokolt határozat alapján lehet, amelyet az illetékes vezető jóváhagyott.” A szabályzat a megsemmisítésről minden esetben jegyzőkönyv felvételét írta elő, amelynek tartalmaznia kellett, hogy kinek az utasítására és milyen iratok kerültek megsemmisítésre. Az azonban számunkra kideríthetetlen, hogy az ÁVH munkatársai milyen dokumentumokat tekintettek „elévültnek” vagy operatív szempontból „érdektelennek”.

Piros László 1956. évi 85. sz. parancsa is rendelkezett az operatív nyilvántartás felülvizsgálatáról, és ennek kapcsán 1956. október 15-ig bezárólag valamennyi államvédelmi szervnél elrendelte a volt Államvédelmi Hatóság minden olyan régi anyagának (hálózati dossziék, jegyzőkönyvek, környezettanulmányok, kartonok) összegyűjtését és selejtezés céljából az Államvédelmi Főcsoportfőnökséghez történő felterjesztését, amelyeket párt, állami és gazdasági funkcionáriusokra nyitottak, vagy azok szerepeltek benne. A határozat végrehajtásáért a vezetőket tette felelőssé.[2]

A belügyminiszter parancsának indoklása szerint a munka elvégzését a „szocialista törvényesség” elveinek betartása tette szükségessé. Bartos Antal belügyminiszter-helyettes 25. számú, 1956. augusztus 29-én kelt utasítása az operatív nyilvántartó anyagainak felülvizsgálatát ezzel szemben népgazdasági okokból tartotta szükségesnek. Az utasítás a Belügyminisztérium államvédelmi szerveinél 1945-től 1955. december 31-ig irattárba helyezett iratok (az operatív dossziékban elhelyezettek kivételével) átvizsgálását és a több példányban meglévő dokumentumok „felesleges” példányainak selejtezését írta elő 1956. október 1. és 1957. január 1. között. A munka elvégzését a belügyminiszter-helyettes utasítása szerint az indokolta, hogy a Belügyminisztérium szerveinél 1947 óta selejtezés szempontjából nem vizsgálták át az iratokat, így „ezek az iratok csak tehertételt jelentenek, s ugyanakkor a népgazdaság szempontjából fontos papíranyagot nem bocsátottunk a népgazdaság rendelkezésére”. Az utasítás ugyanakkor felhívta a selejtezést végzők figyelmét arra, hogy ne kerüljenek selejtezésre azok az iratok, amelyek „az áv. szervek működésével, fejlődésével kapcsolatos nagyjelentőségű adatokat tartalmaznak”. Abban az esetben ha kétely merült volna fel, a selejtezésről a szerv vezetője döntött.

Annak érdekében, hogy a Belügyminisztérium szerveinek működése szempontjából fontos és pótolhatatlan iratok megsemmisítését elkerüljék, az utasításhoz csatoltak egy ún. ügykörjegyzéket is, amelyben pontosan meghatározták, hogy milyen típusú iratok nem selejtezhetőek és szabályozták az egyes irattípusok megőrzési idejét is.[3] Ennek értelmében az 1945 előtt keletkezett iratok közül nem lehetett selejtezni az 1867 előtti iratokat, illetve az 1919 január. 1. és december 31. között keletkezett dokumentumokat. Az 1868. és 1946. december 1. közötti anyagok közül a munkás- és agrármozgalommal vagy egyéb politikai mozgalommal kapcsolatban keletkezett iratokat javasolták kiválogatni és a Magyar Munkásmozgalmi Intézet számára átadni.

A szabályzat tiltotta az általános érvényű, a szervezéssel, szervezettel, működéssel, gazdasági vagy szolgálattal kapcsolatos rendelkezések, utasítások, elvi jelentőségű döntéseket tartalmazó iratok, mozgósítási és riadótervek, általános érvényű parancsok és utasítások, a szervek munkájáról szóló összefoglaló jelentések, létszámjelentések, statisztikai összesítők, hangulatjelentések, vezetői értekezletek jegyzőkönyvei, a Belügyminisztérium munkájával kapcsolatos szakkönyvek, valamint a párt- és kormányhatározatokkal kapcsolatos ügyek dokumentumainak selejtezését. Tilos volt megsemmisíteni az ügykezelésben használt iktatókönyveket és kartonokat, tárgymutatókat, főnyilvántartási könyveket és a selejtezési jegyzőkönyveket.

 

1956-os „veszteségek”

Lehetséges, hogy az utasításban előírt selejtezési munka 1956 októberében el is kezdődött, a forradalmi események következtében azonban egészen más okból vált szükségessé az iratok felülvizsgálata. 1956. október-novemberében az állambiztonsági szervek iratanyagának jelentős mennyisége semmisült meg, tűnt el vagy került illetéktelen kezekbe (állambiztonsági kifejezéssel élve „dekonspirálódott”). Az 1956-os forradalmat követő „kárfelmérés” viszonylag jó áttekintést ad az elpusztult dokumentumokról és az Operatív Nyilvántartó Osztály 1956. utáni irataiból is kiderül egyes esetekben, hogy a nyilvántartás időről-időre visszatérő „finomítása” és „csiszolása” során mennyi iratot semmisítettek meg.

Dáni János rendőrezredes 1957. május 4-én kelt feljegyzése (amelynek alapvető funkciója Pőcze Tibor belügyminiszter-helyettes és Mátyás László ezredes lejáratása volt) némi  bepillantást enged abba is, hogy mi történt az operatív anyagokkal 1956. november első napjaiban a Belügyminisztérium József Attila utcai épületében. Dáni szerint, aki a szovjet állambiztonságiak biztosításával már november 5-én visszament a József Attila utcai épületbe, Mátyás László ezredes utasítására 1956 november közepén fontos operatív anyagokat kellett (illetve kellett volna) megsemmisíteni. Ezek között voltak a káderanyagok, a fegyelmi ügyekben keletkezett dossziék, operatív dossziék, nyilvántartási kartonok (pl. a 4. sz. kartonok, amelyeken a letartóztatott vagy őrizetbe vett személyek voltak nyilvántartva).

Rendelkezésünkre áll a Dáni által említett, 1956. november 12-i jelentés is, amelyben meghatározták, hogy milyen típusú iratokat javasoltak megsemmisíteni. Ezek a következők voltak: a börtönökből szabadult politikai elítéltek kartonrendszere (arra hivatkozással, hogy azok másolata a kompromittált személyek kartonrendszerében is megtalálható), a börtönnyilvántartás havi és éves statisztikái, a volt internáló táborok felülvizsgálatai anyagai, a felülvizsgálatok során kiemelt kartonok (ez kb. 1 millió darab volt), a személyi, csoport, körözési és objektum dossziék (kivéve az I. (kémelhárítás), II. (hírszerzés) és IV. (belső reakció elhárítása) osztály által nyitott dossziékat és a legfontosabb budapesti üzemek és közlekedési objektumok dossziéit), a vizsgálati dossziék egy része, az „értéktelen” iratanyagok (nyílt nyomozati akták, katonapolitikai osztályon keletkezett anyagok), az irattározott B-dossziék közül az informátorok és rezidensek dossziéi (kb. 50-60 ezer), irattározott M-dossziék (kb. 70 ezer). Erre a jelentésre 1956. november 15-én Mátyás ezredes saját kezűleg írta rá: „Végre kell hajtani.”[4]

Dáni feljegyzése szerint azonban Mátyás László utasítását – mivel azzal nem értettek egyet – nem hajtották végre, hanem a fontos operatív és káderanyagot, kartonokat a páncélteremben helyezték el. A fegyelmi anyagok megsemmisítésének ellenőrzésére Mátyás alezredes egy munkatársát küldte a Belügyminisztérium épületébe, így azokat Dániéknak nem sikerült megmenteni. Viszont a lezárt páncélszekrényeket feltörték és az abban található operatív anyagokat is a páncélterembe menekítették. A Piros László volt belügyminiszter páncélszekrényében tárolt anyagoknak azonban nyoma veszett, miután Borgos Gyula és Jámbor alezredes azokat átadta Mátyás Lászlónak. (Állítólag ezek között voltak bizalmas párt- ás belügyminisztériumi okmányok, nemzetközi szerződések, a külföldi rezidentúrára vonatkozó adatok.) Dáni szerint eltűntek a jugoszláv vonatkozású operatív anyagok is. [5]

Ács Ferencnek, az operatív nyilvántartó osztály vezetőjének  1957. május 7-i (az operatív nyilvántartás tervezett felülvizsgálatának elhalasztását indítványozó) feljegyzése szerint a központi operatív nyilvántartó osztályon 1956 november-december folyamán megsemmisítették az 1. sz. kartonrendszert (amely az operatív dossziék számát, valamint azt tartalmazta, hogy kire nyitották és hol található), valamint a 2/a és 2/b kartonokat (ez a nyilvántartásba vett személyeket, csoportokat, a csoporthoz tartozó személyeket mutatta ki) is.[6]

A Belügyminisztérium II. (Politikai Nyomozó) Főosztályának vezetője, Horváth István rendőrezredes 1957 júniusában rendelte el a megsemmisült, ill. eltűnt operatív anyagok számbavételét. Az erre vonatkozó június 24-i keltezésű parancs-tervezet készítője, Ács Ferenc szerint a nyilvántartási anyagok egy részét 1956. október 23. és november 4. között, az épület elhagyása előtt maguk az operatív tisztek semmisítették meg. Az épületben bent maradt anyagok másik részét az épületbe behatoló felkelők találták meg, s azokat vagy magukkal vitték vagy megsemmisítették. A dokumentum szerint megsemmisült vagy eltűnt az objektum, személyi, csoport, előzetes személyi és csoport dossziék jelentékeny része, eltűntek vagy dekonspirálódtak a „B” és „M” dossziék, az ún. „6”-os kartonok, valamint a naplók, amelyekben az ügynökség volt nyilvántartásba véve. [7]

A BM II. Főosztálya vezetőjének 12. sz. parancsa alapján 1957. szeptember 30-ig kellett felmérni, hogy a forradalmi események során milyen kár érte az állambiztonsági szerveket, mikor, milyen anyagok semmisültek meg, tűntek el vagy dekonspirálódtak. Ács Ferenc osztályvezető 1957. szeptember 11-én kérte az állambiztonsági szervektől, hogy a nyilvántartási anyagok felmérésének befejezése után a II/11. osztály részére készítsenek egy összefoglaló jelentést, amelyben szám szerint is feltüntetik, hogy a különböző típusú operatív dossziékból mennyi semmisült meg, illetve tűnt el. A felülvizsgálati munka eredményéről Ács Ferencnek 1957. október 10-ig kellett volna jelentést készíteni Horváth Gyula főosztályvezető részére, mivel azonban több operatív szerv jelentése nem készült el időben, Ács az összefoglaló jelentés elkészítésére 1957. november 10-ig határidő hosszabbítást kért.[8]

A Belügyminisztérium II/11. osztálya végül 1957. december 12-i keltezéssel készítette el az összefoglaló jelentést a megsemmisült anyagokról. [9] A dokumentum készítői hangsúlyozták, hogy minden erőfeszítésük ellenére a valóságos helyzetet még mindig nem ismerik. Ennek oka elsősorban az volt, hogy nem lehetett egyértelműen megállapítani melyik anyag semmisült meg és melyik tűnt el. Ráadásul a megyékben, s részben a központi osztályoknál is a vezetők és beosztottak időközben kicserélődtek, ezért utólag nagyon nehéz volt megállapítani, hogy az anyagokkal kapcsolatban az akkori vezetők és beosztottak milyen intézkedéseket tettek. A jelentés összeállítói a vezetők egy részét is elmarasztalták, mert szerintük nem ismerték fel a károk felmérésének jelentőségét.

Az adatok pontatlanságuk ellenére is hasznosnak bizonyulnak nem csupán az iratmegsemmisítések/megsemmisülések mértékének megállapításához, de adalékkal szolgálnak az állambiztonsági szervek forradalom előtti operatív munkájához is.

A dokumentum szerint 1956. szeptember 1-jei adatok szerint a hálózat létszáma 27.560 fő volt, ám a beküldött jelentések csak 18.881 hálózati személy anyagával „számoltak el”. A beérkezett jelentések alapján készített összefoglalóból a különböző dossziék sorsa a következőképpen rekonstruálható:

 

dossziék típusa

dossziék száma 1956. október előtt

megsemmisült

megsemmisítették

eltűnt

Nyugatra vitték

dekonspirálódott

hálózati személyek anyaga

18.881

14.386

219

363

3

2252

személyi dosszié

    746

  351

 

 20

1

 173

előzetes személyi dosszié

   333

  205

 35

34

15

 33

csoport dosszié

    56

 

25

 4

7

10

előzetes csoport dosszié

   15

 

13

1

1

 

objektum dosszié

7898

 

5131

154

 

1181

körözési dosszié

 475

240

 

23

11

86

vegyes operatív levelezési dosszié

108

 

90

12

 

6

 

A jelentésből az is kiderült, hogy a központi operatív szerveknél 1956. október 30-án parancsot adtak ki az anyagok megsemmisítésére.[10] A páncélszekrényekből kiürített iratokat a kazánházba és a zúzógépekhez hordták le, ám – a korszak kutatóinak szerencséjére – az idő rövidsége miatt azok nagyobb részét nem sikerült megsemmisíteni. A jelentésből úgy tűnik, azok az iratok maradtak meg viszonylag sértetlenül, amelyeket az operatív nyilvántartó osztály irattárában sikerült elhelyezni.

Az egyes központi osztályok anyagai különböző mértékben károsodtak. A jelentés szerint a II/1. (Katonai elhárító osztály) iratai dekonspirálódtak a legnagyobb mértékben, ezzel szemben a kémelhárítás (II/2. osztály) anyagai szinte sértetlenül megmaradtak. Ez annak volt köszönhető, hogy a hálózati és operatív kartonokat, naplókat az operatív tisztek magukkal vitték a szovjetek katonai és állambiztonsági egységekhez, másik részét a központi nyilvántartó osztály irattárába hordták át, ahol sértetlenül megmaradtak. Az anyagoknak csak az a része dekonspirálódott, amelyet a kazánházba vittek, de már nem sikerült megsemmisíteni. A hírszerzés (II/3. osztály) irataiból is csupán azok maradtak meg sértetlenül, amelyeket a hálózati nyilvántartó osztály irattárában helyeztek el, a többit az idő rövidsége miatt nem sikerült megsemmisíteni; a dekonspirálódás mértékéről nincsen tudomásunk. A II/4. (közlekedési) osztály dokumentációjának nagyobb része viszont nem az október 30-i megsemmisítési parancs nyomán pusztult el, hanem annak következtében, hogy egyrészt a felkelők kezébe kerültek, másrészt a „szervek” korábbi épületeibe költöző honvédségi, illetve rendőr-családok a megmaradt szétszórt, összekevert anyagot tüzelőnek használták, de akadtak olyanok is, aki a birtokukba jutott dokumentumokat pénzszerzésre kívánták felhasználni.[11] (A Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztály VIII. Osztályának vezetője, Balázs Béla 1957. május 28-i jelentése megállapította, hogy a volt Közlekedésügyi Főosztály egykori államvédelmi szervei szigorúan titkos anyagainak egy része még 1957 májusában is a főosztály korábbi hivatali helyiségeiben, a Balassi Bálint utca 27. sz. alatti ház udvarán és pincéiben hevert őrizetlenül. Ezek között voltak ún. hálózati dossziék és káderanyagok, valamint az egykori XIII. Főosztály biztosítási tervei. Balázsi feljegyzéséből kiderül, hogy az épületet 1956 decemberében a Belügyminisztérium dolgozóinak lakóházává alakították át, s már akkor – a konspirációs szabályokat mellőzve – jelentős mennyiségű iratot hordtak nyitott kosarakban és zsákokban a Dunába és más helyekre.)

A Belső Reakció Elhárító (II/5.) Osztály operatív anyagai viszonylag épségben megmaradtak, mert az operatív anyagok egy részét lehordták a II/11. Osztály trezorjába. A hálózati kartonok egy részét megsemmisítették, a többit a József Attila utcai épület egyik szellőző aknájába hordták le, ahol sértetlenül megmaradtak.

A II/9. (Figyelő és környezettanulmányozó) Osztály iratainak megsemmisítésére sem jutott idő; zömét egy pincében helyezték el, ezeket azonban a felkelők megtalálták és széthordták. Különböző helyekről  379 „B”-dosszié visszakerült az osztályra.

Ugyancsak a felkelők kezébe kerültek a Levélellenőrzési (II/13.) Osztály ellenőrzési kartonjai, levélfotók, levélmásolatok, a hálózati anyagok azonban nem dekonspirálódtak.

A Központi Nyilvántartó Osztály iratait érte a legkisebb veszteség, mivel az anyagok legnagyobb részét a trezorokban biztonsága helyezték. A feljegyzés szerint a felkelőknek mindössze egy, zömmel vizsgálati dossziékat tartalmazó trezort sikerült feltörniük, de nem vittek el semmit.

Az anyagot nagyobb veszteség érte viszont a forradalom leverése után. Azon az alapon, hogy „ezekre az anyagokra már úgysem lesz szükség”, a Politikai Nyomozó Főosztály akkori vezetőjének, Mátyás Lászlónak az engedélye alapján a Központi Nyilvántartó Osztályon megsemmisítették az összes „M”-dossziét, az informátorok és rezidensek „B”-dossziéit, az 1-es, valamint 2/a és 2/b kartonrendszert és az operatív jelentéseket. Nem ismeretes viszont, hogy mi lett a sorsa azoknak a dossziéknak, amelyeket az irattárból még a forradalom előtt más szerveknek valamilyen célból kiadtak.

Az egyes megyei politikai osztályokon is különböző mértékű veszteség érte az operatív iratokat. Voltak olyan helyek, ahol már az október 30-i megsemmisítési parancs előtt az operatív anyagok a felkelők kezére jutottak, így azok nagyobb része dekonspirálódott, illetve eltűnt. A legnagyobb mértékben Tolna, Győr, Somogy, Veszprém, Heves, Borsod és Vas megye területén fordult elő dekonspiráció. Akadtak azonban olyan államvédelmi vezetők is (elsősorban a járásoknál), akik már a parancs megérkezése előtt saját hatáskörben elrendelték az iratanyag megsemmisítését, illetve biztonságba helyezését.

A forradalom leverése után mind a megyei, mind a központi osztályokon megkezdték az anyagok felkutatását, összegyűjtését, arról azonban nincs tudomásunk, hogy az eltűnt iratokból mekkora mennyiséget sikerült fellelni. Az sem ismeretes, hogy milyen eredménnyel járt az egyes dossziéknak a központi nyilvántartó osztályon megmaradt kartonok és egyéb anyagok segítségével történő rekonstruálása.

 

Az operatív nyilvántartás felülvizsgálatával összefüggő iratmegsemmisítések

A károk számbavételével szinte egyidejűleg vetődött fel az operatív nyilvántartás felülvizsgálatának és rendezésének igénye is. Az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Titkársága 1957. augusztus 9-i ülésén egy bizottságot küldtek ki a Belügyminisztériumban található operatív anyag felülvizsgálására.[12] A javaslat előterjesztői a nyilvántartás felülvizsgálatának szükségességét azzal indokolták, hogy az operatív nyilvántartásban „rendkívül sok dosszié van, amelyekben koncepciós perek előzetes »nyomozati« adatai, valamint hálózati úton szerzett értesülések fekszenek el jelenleg is fontos párt- és állami funkcióban lévő elvtársakról.”[13] Mivel úgy vélték, hogy ezek a dokumentumok „állandó intrika alapját képezhetik”, javasolták az anyag felülvizsgálatát és az „indokolatlanul” összegyűjtött anyag selejtezését. A Titkárság 1957. szeptember 7-i ülésén jelölték ki a felülvizsgálatot végző bizottság tagjait[14] és határozták meg feladataikat. A bizottság tagjai a nyilvántartási anyagok névjegyzékének felülvizsgálata alapján (magát a nyilvántartási anyagot csak vitás esetben tekinthették meg!) jelölte meg azokat a személyeket, akiket a nyilvántartásból törölni kellett, s akiknek anyagait jegyzőkönyve felvétele mellett meg kellett semmisíteni.

A Belügyminisztériumban már 1957. augusztus 28-án elkészült egy jelentés az operatív nyilvántartás helyzetéből, amelyben a dokumentum készítői javaslatot tettek az MSZMP Politikai Bizottsága számára a nyilvántartás felülvizsgálatára és a nyilvántartásba vehető kategóriák pontos meghatározására. A javaslatot azzal indokolták, hogy habár 1956 őszén valóban elkezdődött az indokolatlanul nyilvántartásba vett párt és állami funkcionáriusok törlése, még mindig nagyon sok olyan személy szerepelt a nyilvántartásban, akikre nincsenek olyan terhelő anyagok, amelyek azt indokolttá tennék. Másrészt, mivel a rehabilitálásokra vonatkozó bírósági határozatokat nem kapták meg, továbbra is sok rehabilitált maradt indokolatlanul a nyilvántartásban. A határozati javaslatban indítványozták, hogy 1958. december 31-ig – fontossági sorrendben – folyamatosan vizsgálják felül a nyilvántartásba vett összes személy anyagát, s töröljék az ellenőrizetlen vagy megalapozatlan adatok alapján nyilvántartásba vett személyeket. A sorrendet a dokumentum készítői a következőképpen kívánták meghatározni:

– 1957. december 31-ig a bíróság által rehabilitált, koncepciós ügyekben szereplő személyek és azok kapcsolatainak felülvizsgálatát és törlését kell elvégezni;

– A rehabilitálásokról szóló bírósági határozatok beérkezése után folyamatosan el kell végezni az indokolatlanul internált, a Belügyminisztériumban működő bizottság által rehabilitált személyek törlését;

– 1957. december 31-ig bezárólag el kell végezni azoknak a párt hatáskörébe tartozó párt, tömegszervezeti és állami vezetők anyagainak felülvizsgálatát, akik akár a felülvizsgálat elvégzése idején, akár 1956 októbere előtt ilyen funkcióban dolgoztak.

A dokumentum a párt hatáskörébe tartozó személyek nyilvántartásból való törlésének végrehajtására vonatkozóan is javaslattal élt. Ennek megfelelően azokat a párthatáskörbe tartozó személyeket, akiket a bíróság rehabilitált vagy akiket indokolatlanul internáltak és rehabilitáltak, a bírósági határozat alapján az operatív nyilvántartó osztálynak a nyilvántartásból törölnie kellett volna. Azokban az esetekben, ha az illetővel szemben bírósági vagy internálási eljárás nem volt, de indokolatlanul szerepeltek a nyilvántartásban, a felülvizsgálatot végző bizottság döntése alapján szintén törölni kellett volna a nyilvántartásból.

Az összes többi (nem párthatáskörbe tartozó) személy esetében, ha azok indokolatlanul szerepeltek a nyilvántartásban, a rájuk vonatkozó adatokat törölni kellett volna a nyilvántartásból. Ennek végrehajtását a határozati javaslat a belügyminiszter hatáskörébe utalta.

Külön rendelkezett a dokumentum az 1949–1953. közötti jelentősebb koncepciós ügyek (Rajk-, Pálffy-, Sólyom-, Szücs-ügy, szociáldemokraták elleni perek)[15] anyagairól, s azt javasolta, hogy mivel ezekben az ügyekben a perújrafelvétel befejeződött, azokat a BM Operatív Nyilvántartó Osztályán zárt anyagként kell őrizni.[16] Az ezekre az ügyekre vonatkozó összes vizsgálati és bírósági anyagot a különböző bírósági és ügyészségi szerveknek 1957. szeptember 31-ig kellett volna átadni az Operatív Nyilvántartó Osztálynak.[17]

Az operatív nyilvántartás felülvizsgálatára és az új nyilvántartási kategóriákra vonatkozó előterjesztést az MSZMP Politikai Bizottsága csak 1957. október 29-én fogadta el, ezt megelőzően azonban már 1957. október 21-én elkészült a bíróságilag rehabilitáltak és az ugyancsak rehabilitált, korábban internált személyek anyagainak rendezése és a személyek nyilvántartásból való törlése során alkalmazandó eljárást szabályozó dokumentum. Ennek alapján úgy tűnik, hogy az anyagok rendezésével és a nyilvántartásból való törléssel  összefüggésben is sor került egyes dossziék megsemmisítésére. Erre abban az esetben került sor, ha az illető személynek önálló dossziéja volt és az kizárólag koncepciós anyagokat tartalmazott. (Más esetben csupán a betűsoros névmutatóból történt a törlés.)[18] Az ezen eljárás következtében megsemmisített anyagok mennyiségét egyelőre nem tudjuk felmérni.

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. október 29-i határozata és a belügyminiszternek a tárgyban kiadott parancsa nyomán az operatív nyilvántartás felülvizsgálata 1958. január 1-jén kezdődött meg. A II/11. (Operatív Nyilvántartó) Osztálynak az 1958. január 1. és június 30. közötti időszakra terjedő munkaterve tartalmazta a párthatáskörbe tartozó, illetve a bíróságilag rehabilitált illetve internált személyek anyagainak felülvizsgálatát és a felülvizsgálat eredményétől a nyilvántartásból való törlést vagy a nyilvántartásban való meghagyást (kutató nyilvántartásba[19] vételt). A feladatok között szerepelt az is, hogy javaslatot készítenek a koncepciós ügyekben szereplő, rehabilitált személyekre vonatkozó anyagok megsemmisítésére.[20]

A párt Politikai Bizottságának 1957. október 29-i határozata előírta, hogy a nyilvántartás felülvizsgálatáról 1958. május 5-ig tájékoztató jelentést kellett tenni az MSZMP KB Titkárságának. Ezt a jelentés Ács Ferenc osztályvezető elkészítette és 1958. május 2-án jóváhagyásra és az MSZMP KB Adminisztratív Osztályának történő továbbítás végett eljuttatta Galambos József rendőrezredesnek a BM II. Főosztály vezetőjének. Ebben a dokumentumban iratok megsemmisítéséről a felülvizsgálattal összefüggésben nem esett még szó.[21]

A munka állásáról készített 1959. április 30-i jelentés szerint a központi operatív osztályokon 36.115, a megyei operatív osztályokon 178.569, míg az operatív nyilvántartó osztályon az irattározott dossziékból 373.811, vagyis összesen 588.495 személy anyagát kellett átvizsgálni. Ezt a felülvizsgálatot 1959. április 15-ig 88,3 %-ban sikerült elvégezni. A jelentés elkészültekor felülvizsgálatra vártak még a Mindszenty-, a Fehér Gárda, a Magyar közösség ügyben készült objektum dossziékban szereplő személyek, illetve a Rajk- és a szociáldemokrata ügyekben „kapcsolatok” címén nyilvántartásba vett személyek anyagai.[22]

Az operatív nyilvántartó osztály vezetőjének, Ács Ferencnek fenti feljegyzése szerint a koncepciós ügyek alapján nyilvántartásba vett személyek közül azokat, akiket a bíróságok rehabilitáltak, törölték a nyilvántartásból, s anyagaikat folyamatosan megsemmisítették.

Az operatív nyilvántartó osztály 1959. második félévi munkatervében az elvégzendő feladatok között 1959. július 31-i határidővel szerepelt a „bezúzzuk a koncepciós ügyek anyagát”, az azonban pillanatnyilag kideríthetetlen, hogy ez az előírt határidőig megtörtént-e, illetve pontosan milyen és mennyi anyag megsemmisítéséről volt szó.[23]

Egy másik, szintén az operatív nyilvántartás felülvizsgálatával kapcsolatban elvégzendő fő feladatokat taglaló feljegyzés 1959. május 16-i határidőt szabott meg a zárt anyagként kezelt koncepciós anyagok, dossziék, kartonok bezúzására illetve részanyagok megsemmisítésére vonatkozó javaslat elkészítésére.[24] Ha ilyen javaslat valóban készült, akkor nagy valószínűséggel annak alapján végezték el az anyagok bezúzását. Az MSZMP KB Titkárságának 1959. szeptember 8-i ülésén az operatív nyilvántartás felülvizsgálatáról szóló jelentés megtárgyalásakor Kádár János kérdésére Biszku Béla kijelentette: „A koncepciós perek anyagai meg lettek semmisítve. Bizonyos személyek anyagait, akik tevékenységére bizonyíték van, megtartottuk.”[25]

A nyilvántartás „fésülésével” együtt szintén sor került egyes anyagok bezúzására vagy a dossziékban szereplő személyek nevének olvashatatlanná tételére, ha azok ismert párt vagy állami vezetők voltak és a nyilvántartásból korábban vagy az akkor folyó felülvizsgálat során törölték őket.

A fenti feljegyzés az operatív nyilvántartás felülvizsgálatával kapcsolatban még egy feladatott állított a nyilvántartó osztály elé. Annak érdekében, hogy az operatív nyilvántartás „állandóan élő maradjon”, a dokumentum készítői indítványozták az irattári anyag rendszeres selejtezését és 1959. szeptember 15-i határidővel a következő feladatok elvégzését: „Ki kell dolgozni a meghalt és elöregedett személyek folyamatos törlésének módját. Dönteni kell olyan személyek anyagai felett, akiknek társadalmi veszélyességük megszűnt, vagy egyes kategóriák átsorolása következtében kutató nyilvántartásba kerül.”[26]

A Belügyminisztérium II/11. osztályának jelentése az operatív nyilvántartás felülvizsgálatáról 1959. augusztus 19-i dátummal készült el. A jelentés szerint a felülvizsgálat nyomán 285.084 személyt töröltek, kutató nyilvántartásba került 107.645 fő és továbbra is a nyilvántartásban maradt 191.277 személy. A dokumentum szerint törölték a nagy koncepciós ügyekben indokolatlanul nyilvántartott személyeket, illetve azokat, akiket a bíróság bűncselekmény hiányában felmentett, s akiket rehabilitáltak. Ugyancsak törlésre kerültek azok, akik a fenti ügyekben szereplő személyek kapcsolataiként voltak nyilvántartva. A jelentés a felülvizsgálattal összefüggő iratmegsemmisítésekről lakonikusan csupán ennyit közölt: „A nagy koncepciós ügyek anyagait megsemmisítettük, bezúztuk.”[27]

 

„Finomítások” 1959–1969.

Az MSZMP KB Titkársága számára készített jelentés határozati javaslatába is bekerült a nyilvántartás „élővé tételének” igénye, s ennek érdekében a belügyminisztert a következő feladatok elvégzésére utasították volna: „2. A nyilvántartásban meghagyott személyek anyagait további munkával finomítani kell. Meg kell szervezni a nyilvántartásban szereplők anyagainak további folyamatos ellenőrzését élővé tételét.

Folyamatosan törölni kell a nyilvántartásból azokat a személyeket, akiknél az ellenőrzés során kiderül, hogy indokolatlanul szerepelnek a nyilvántartásban.

3. Az irattári anyagok egy része évek folyamán elévül, mert a nyilvántartott személyek közül egyesek meghalnak, megöregszenek, társadalmi veszélyességük csökken.

Ennek érdekében, hogy az operatív nyilvántartás anyaga állandóan élő maradjon, s csak a társadalomra veszélyes elemeket tartsa nyilván, időszakonként meg kell szervezni az irattári anyagok selejtezését, egyes kategóriák átsorolását a kutató nyilvántartásba.”[28]

A Titkárság a jelentést 1959. szeptember 8-án tárgyalta meg és a jelentés elfogadásával egyidejűleg kijelölte a további feladatokat. Ezek alapján a Belügyminisztériumban Galambos József rendőrezredes, a Politikai Nyomozó Főosztály vezetője 1959. november 9-én írta alá az operatív nyilvántartásban szereplő személyek anyagának a felülvizsgálat után történő további ellenőrzésére vonatkozó végrehajtási utasítást, amely részletesen szabályozta a további „finomítás” során követendő eljárást, a fontossági sorrendet és a munka során érvényesítendő politikai szempontokat.[29]

A „finomító” munka során 1961 végéig összesen 54.294 személy ügyével foglalkoztak ismételten, amelyből 42.118 személy esetében került sor törlésre, 4616 főt minősítettek át és 7560 esetben maradt a korábbi, nyilvántartásra vonatkozó döntés változatlan.[30] Arról nincs tudomásunk, hogy ez a munka milyen mennyiségű iratanyag tényleges megsemmisítésével járt együtt. Egy 1961 nyarán kelt tervezet szerint a törölt anyagokat az ún. „holt anyag” nyilvántartásába[31] kellett helyezni, ami azt jelentette, hogy a törölt anyagok nem kerültek bezúzásra.[32] (1961 előtt a nyilvántartásból törölt személyek operatív, politikai szempontból „értéktelen” anyagait többségükben bezúzták.)

Zúzásra került viszont a Péter Gábor és a Szücs-ügy anyagainak egy része. Az operatív nyilvántartás ismételt felülvizsgálatáról szóló egyik, keltezés nélküli jelentés a „finomítás” során felvetődött elvi problémák között már említette, hogy a „koncepciós jellegű ügyek még nincsenek lerendezve”, s példaként a Péter Gábor- és Szücs-ügyet hozta fel.[33] (Az operatív nyilvántartás felülvizsgálatával, rendezésével foglalkozó valamennyi dokumentum a koncepciós ügyek között említi a fenti két ügyet is,   a közvélekedés azonban – bár mind Szücs Ernő, mind Péter Gábor ügyében bőven akadtak koncepciós elemek is – ezeket nem tekinti „klasszikus” koncepciós ügyeknek.)

Az operatív nyilvántartó osztály C. (a „finomítást” végző) alosztályának 1961. második félévi munkatervében szerepelt az ún. „zárt anyagok” rendezése sorában a Péter-, Szücs-ügy és egyéb koncepciós elemet tartalmazó, összesen 409 dosszié felülvizsgálata és a koncepciós iratok bezúzása. Ugyancsak rendezni és zúzásra előkészíteni javasolták Gács László ügyének 11, Stöckler Lajos ügyének 6, valamint kisebb ügyek mintegy 9 kötet kitevő anyagát és a hatkötetes „SZDP üzemi” dosszié „rendezését” a nyilvántartásból törölt személyek anyagainak kiemelése és bezúzása útján.[34]

Az operatív nyilvántartó osztály 1961-es munkájáról készített összefoglaló jelentés szerint az osztály 1961-ben valóban elvégezte a Péter Gábor-ügy és a Szücs-ügy anyagainak „rendezését”. A Péter-ügyben összesen 230 dosszié átnézése után 220 dosszié megsemmisítésére tettek javaslatot. A Szücs-ügyben 67 kötetnyi vizsgálati és 50 kötet „házkutatási” anyagot vizsgáltak meg, s tettek javaslatot „az anyagok teljes lerendezésére”, amelynek jóváhagyása esetén 3 (!) kötet anyag maradt volna meg. Ezen kívül foglalkoztak 64 különböző irattári számú, koncepciót tartalmazó dosszié rendezésével, amelynek során 345 személyt ellenőriztek. Ebben az esetben a továbbra is szükséges iratok más dossziékba történő lefűzése után mind a 64 dossziét megsemmisítésre javasolták. Összességében az átnézett 411 dossziéból 398 megsemmisítését javasolták.[35] A javaslat elfogadásáról és a megsemmisítés végrehajtásáról az összefoglaló nem tesz említést, de a Történeti Levéltárban a fenti ügyekben fennmaradt dossziék száma arra enged következtetni, hogy a dossziékat valóban bezúzták.[36] Nem tudjuk ugyanakkor, hogy a munkatervben felsorolt többi ügyben keletkezetett iratanyag felülvizsgálatára és az azokkal kapcsolatos koncepciós anyagok megsemmisítésére sor került-e, s ha igen mikor és mennyi iratot zúztak be.

Az operatív nyilvántartó osztály munkatársai a koncepciós perekre vonatkozó anyagok felkutatását illetően alapos munkát végeztek. Nem csupán a Belügyminisztérium irattárában található dokumentumokra terjedt ki a figyelmük, de begyűjtötték a koncepciós perekről készült filmeket és az ügyekkel kapcsolatba hozható nyilvános beszédekről készült hangfelvételeket is. A Belügyminisztérium munkatársainak 1960. december 10-én jutott tudomására, hogy a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség Film és Kulturális Anyagraktárában a koncepciós perek tárgyalásáról készült filmek vannak. A Pálffy György és társai tárgyalásáról készült, „Vesszenek az árulók” című filmen kívül a HM-től átvették még 118 doboz filmszalagot is, a film részanyagainak másolatát, kivágásait tartalmazta.[37] Marosán György Kádár Jánosnak tett közlése szerint a Belügyminisztériumban létezett egy hasonló jellegű, a Rajk-perről készült film is. A filmek megsemmisítésére 1961. január 2-án Kádár János utasította az MSZMP KB Adminisztratív Osztályának vezetőjét, Kaszás Ferencet azzal, hogy a megsemmisítésre vonatkozó előterjesztéssel várják meg Biszku Béla belügyminiszter és az adminisztratív területet felügyelő Marosán György szabadságról való visszatérését.[38]

A Belügyminisztérium a filmek előkerülése után különféle szerveknél (Munkásmozgalmi Intézet, Budapesti Filmstúdió, Filmtudományi Intézet filmarchívuma) kutatómunkát végzett a koncepciós perekkel kapcsolatban készült filmeket keresve. Ennek kapcsán felvették a kapcsolatot a Magyar Rádióval is, ahonnan 270 hanglemezt és 1 magnószalagot kaptak. Ezeket, valamint a Rádiótól pótlólag megkapott 39 hanglemezt és 1 magnószalagot (utóbbiak kizárólag a Rajk-ügyet ismertető gyűléseken elhangzott beszédeket tartalmazta) a Belügyminisztérium József Attila utcai épületének kazánházában 1961 márciusában elégették.[39]

A koncepciós perekkel összefüggő anyagok „rendezése” ezzel azonban még nem ért véget. A munkásmozgalmi személyek ellen indított koncepciós perek lezárásáról hozott 1962. augusztus 14–16-i MSZMP KB határozat nyomán a BM operatív nyilvántartó osztályán az irattározott dossziék közül kiemeltek és ideiglenesen zárt anyaggá minősítettek olyan személyi, csoport, vizsgálati és egyéb dossziékat, amelyekben a munkásmozgalmi személyek ellen indított koncepciós ügyekben szerepelt és rehabilitált személyekre vonatkozóan koncepciós anyagot találtak.

A zárt anyagok irattárának működési rendjét megállapító, Ács Ferenc által készített 1963. augusztus 23-i utasítás szerint az irattárban voltak elhelyezve a koncepciós ügyek anyagaiból azok az operatív, vizsgálati, bírósági dossziék és egyéb anyagok, amelyek a párt engedélyével megmaradtak. Ezek a következők voltak:

a) A „Rajk-Sólyom-SZDP-Kádár-ügy” felülvizsgálati dossziéi vagy perújítási bírósági anyagai;

b) A koncepciós ügyekben internált rehabilitált személyek rehabilitálási anyagai;

c) A koncepciós ügyek keretében eljárás alá vont, de attól függetlenül elítélt személyekre vonatkozó anyagok;

d) A Péter- és Szücs-ügyekben elítélt, internált, vizsgálati fogságból szabadult személyek anyagai;

e) Farkas Mihály és társai bírósági anyagai,

f) A munkásmozgalmi személyek ellen elkövetett törvénysértésekért felelős vezetők, államvédelmi tisztek, bírók és ügyészek felelősségét bizonyító anyagok;

g) A koncepciós ügyek felülvizsgálata során keletkezett összefoglalók, jelentések, kimutatások;

h) A koncepciós ügyek anyagainak megsemmisítéséről készített jegyzőkönyvek.

A zárt irattárban őrizték „az 1956-os ellenforradalom vezetői, eszmei irányítói ügyében keletkezett” anyagokat, valamint a Legfőbb Ügyész, a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter 006/1959. sz. együttes utasítása alapján különleges kezelésre kijelölt anyagokat.[40]

Az ideiglenesen zárolt anyagok rendezésére vonatkozó, 1963. szeptember 21-én kelt javaslat szerint akkor a zárt irattárban 495 kötet különböző típusú dossziét őriztek. Ezek „rendezését” úgy kívánták végrehajtani, hogy kijelölik és külön választják a koncepciót tartalmazó részeket és az összes olyan dossziét, illetve a dossziékból kiemelt anyagot, amelyek koncepciót tartalmaznak vagy „operatív szempontból értéktelenek”, megsemmisítik.[41]

A zárolt anyag „rendezéséről” szóló 1964. februári kimutatás során 1963. október 1-től 1964 február közepéig 209 dossziét „rendeztek”; közülük megsemmisítettek 13 kötet egyedi bírósági anyagot, 3 kötetnyi, az „SZDP-ügyhöz” tartozó bírósági anyagot, 43 kötet objektum dossziét, 8 kötet csoport dossziét.[42] Két hónap leforgása alatt újabb 49 kötetnyi anyagot (2 kötet csoport dosszié és 47 kötet személyi dossziét) semmisítettek meg.[43]

Az ún. ideiglenesen zárolt anyagok „rendezése” a következő évben is folytatódott, az elvégzett munkáról a jelentés 1965. április 23-án készült el. A jelentés szerint az ideiglenes zárolt 518 dosszié „rendezését” 1963. október 1-jén kezdték és 1964. december 31-én fejezték be. A „rendezés” során összesen 254 dossziét semmisítettek meg, amelyből 53 objektum dosszié, 141 személyi dosszié, 17 csoport dosszié, 26 vizsgálati dosszié, 16 bírósági dosszié, s 1 ún. „P” dosszié volt.

Az objektum dossziék közül azok estek a „rendezés” áldozatául, amelyeket az SZDP különböző megyei, járási, városi, kerületi szervezeteire, az SZDP ifjúsági szervezetére, a különböző szakszervezetekben dolgozó SZDP-tagokra, illetve az SZDP ún. „rendőrfrakcióra” nyitottak. Az indoklás szerint „Ezek a dossziék politikai, történelmi és operatív szempontból teljesen értéktelen hálózati, nyomozati jelentéseket, környezettanulmányokat, jellemzéseket tartalmaztak a fenti objektumokban dolgozó SZDP tagokra vonatkozóan. (Pl. az egyik dossziéban koncepciós jelentés volt Kisházi Ödön és Gáspár Sándor elvtárssal kapcsolatban.)”[44] A csoport dossziék közül az „SZDP-ügyben elítélt, majd rehabilitált személyekre nyitottakat zúzták be, a személyi dossziék közül pedig azokat, amelyeket koncepciós ügyben elítélt, internált, majd rehabilitált személyekre, illetve a velük rokoni vagy baráti kapcsolatban álló, de őrizetbe nem vett személyekre nyitottak. [45]

A jelentés megállapítása szerint elvétve előfordulhatott még az operatív irattárban egy-egy olyan dosszié, amely koncepciós részeket is tartalmaz, azokat azonban „amikor felszínre kerülnek, azonnal lerendezzük”.[46]

A dokumentum készítői további feladatul a zárt irattárban lévő koncepciós ügyek „gyors és pontos áttekinthetősége céljából” a következő feladatok végrehajtását tűzték ki célul: az anyagok ügyenkénti csoportosítása, rendszerezése, új számsorrendbe való sorolása és az azzal

kapcsolatos adminisztrációs feladatok elvégzése. E feladatok végrehajtása során a dossziékat még egyszer át kívánták nézni, hogy „véletlenül se maradjanak bennük koncepciót tartalmazó részek”.

Valószínűleg az MSZMP KB Titkárságának 1959. szeptember 8-i határozatával összefüggésben került sor 1960 folyamán olyan anyagok rendezésére, amelyeket nem a belügyi, illetve állambiztonsági szervek keletkeztettek, hanem 1951 és 1953 között különböző szervektől (Országos Levéltár, megyei bíróságok, Statisztikai Hivatal) abból a célból gyűjtöttek be, hogy a bennük szereplő, kompromittált személyek iratanyagait feldolgozzák és az illetőket nyilvántartásba vegyék. Miután ezeket az anyagokat 1959 második felében módszeresen kiválogatták és feldolgozták, az „operatív értéket nem képviselő” anyagok visszaadását, illetve bezúzását javasolták. A megsemmisítésre javasolt dokumentumok, amelyek Ács Ferenc szerint „sem történelmi, sem operatív értékkel nem bírnak, mivel töredék vagy vegyes részanyagok, felhasználhatóság szempontjából értéktelen iratanyagok”, a következők voltak:

„Belügyminisztérium érdektelen anyag”: 1948. évi közalkalmazottak igazoló bizottsági lapjai, törzslapok, kitelepítésre javasoltak névsora, különböző egyesületek felülvizsgálata, földosztó bizottságok mellé kirendelt nyomozók jelentései, mentesítési kérelmek, 1945. előtti belügyi alkalmazottak fizetési besorolása – mintegy 230 csomag.

„Volt Katonai politikai osztály érdektelen anyaga”: „D” tisztek, hálózati személyek összefoglaló jelentései (másodpéldányok, részanyagok) – kb. 230 csomag.

„ÁVH jellegű érdektelen anyag”: 1945 után keletkezett tiltott határátlépést elkövető és „disszidált” személyek kihallgatási jegyzőkönyveinek másolatai, társadalmi egyesületek felülvizsgálatáról és feloszlatásáról szóló jelentések másolatai, gazdasági rendőrség jelentései, kerületi rendőrségi jelentések kávéházakról, üzemekről, kollégiumokról, különböző hangulatjelentések, 1952-es körözések elrendelése, környezettanulmányok készítéséhez engedélykérések, távmondatok, utasítások másolatai, 1947–1948-ban külföldről hazatérő személyek (polgári menekültek, deportáltak) lapjai, 1947-es községenkénti kimutatás a német anyanyelvű személyekről, községi összeíró lapok 1947–1948-ból – kb. 200 csomagnyi mennyiségben.

A zúzásra javasolt anyagok között voltak még az 1945 előtti jobboldali pártokra vonatkozó anyagok, a JOINT segélyezési ügyeivel kapcsolatos iratok, valamin ún. „vegyes” anyagok is, amelyek között többek között 1945 után keletkezett sajtó felülvizsgálati anyagok, pártok feloszlatásával kapcsolatos feljegyzések, valamint deportáltak és külföldön járt személyek nyilvántartó lapjai is szerepeltek. Ács Ferenc összesen 1110 csomag anyag megsemmisítését javasolta.[47] A zúzás engedélyezéséről és a megsemmisítés végrehajtásáról nincs tudomásunk.

Az MSZMP KB Titkárságának többször említett 1959. szeptember 8-i határozata a nyilvántartási anyag állandó és folyamatos „finomítását” írta elő. Az 1959. évi 6-os számú II. Főosztályvezetői Utasítás (amely a PB-határozat egyfajta „végrehajtási utasításaként” is felfogható) ennek megfelelően érvényben volt az 1960-as években is; a „finomító” (más kifejezéssel „pontosító”, illetve „csiszoló”) munka egyes kérdéseit azonban időről-időre osztályvezetői utasítások szabályozták. Így például Ács Ferenc 1962. november 12-i utasítása az 1945 és 1953 között elítélt személyek törlésével kapcsolatos eljárást szabályozta az operatív nyilvántartó (akkor már III/2.)[48] osztályon. Az utasítás 3. pontja kimondta, hogy „Az elítéltek közöl törlésre kerülő személyek anyagait a holt nyilvántartásban[49] kell elhelyezni és meghatározott időközönként selejtíteni.”[50] Azt azonban az utasítás nem részletezte, hogy a „meghatározott időközönként” kitétel alatt mit kell érteni. A belügyminiszter-helyettes által 1963. október 28-án jóváhagyott Ügykezelési Szabályzat alapján az operatív nyilvántartásból törölt személyek anyagainak „holt anyag nyilvántartás”-ba helyezésére, kezelésére, selejtezésére vonatkozó 1967. június 1-jei (!) keltezésű végrehajtási utasítás ezzel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy az alap- és kutató nyilvántartásból törölt személyek anyagait 5 évenként kell selejtezni, attól eltérni csak külön osztályvezetői engedély alapján lehetett. A nyilvántartásból való törléssel egyidejűleg meg kellett viszont semmisíteni azoknak a személyeknek az anyagait, akik indokolatlanul, valótlan adatok alapján kerültek be az operatív nyilvántartásba és ellenük rendőri eljárás nem volt, akik a törlés idején 80. életévüket betöltötték, illetve akik meghaltak (kivéve a kivégzett vagy börtönben meghalt személyeket). Az ilyen személyek nyilvántartási kartonjait „Z” jelzéssel ellátva (amely az anyag megsemmisítésére utalt) meg kellett őrizni a törlés okának és idejének feltüntetésével.[51]

Az MSZMP Központi Bizottsága 1969 novemberében hozott határozatot a belügyi munkáról, amelyben meghatározták az operatív nyilvántartó osztály feladatait is: „Az elkövetkező időszakban komoly figyelmet kell fordítani a nyilvántartási, adattári, irattári rendszerek összehangolt megszervezésére, az itt elhelyezett adatok kezelésének, felhasználásának, selejtezésének rendjére.”[52] Az osztály a saját hatáskörben végrehajtandó feladatok közé sorolta az operatív nyilvántartási kartonrendszer pontosítását és állandó „finomítását”, az operatív irattárban elhelyezett anyagok tárgy- és témakör szerinti feldolgozását, valamint az operatív nyilvántartásból törölt személyek „nyilvántartás tárgyát nem képező operatív, politikai, történelmi szempontból értéktelen (zúzandó) anyagainak” megsemmisítését. A dokumentum a végrehajtandó feladatok között jelölte meg a holt levéltári anyagok nyilvántartási rendszerére, az anyagok kezelésére és selejtezésének rendjére vonatkozó szabályzat pontosítását is.

 

„Csiszolás során törölve”. Iratselejtezések, iratmegsemmisítések  1970–1989.

A Belügyminisztérium Kollégiuma 1970. március 19-én tárgyalta meg a BM III. Főcsoportfőnökség nyilvántartási rendszerének ellenőrzéséről készült jelentést és a nyilvántartási rendszer továbbfejlesztése érdekében elrendelte egyrészt az Operatív Nyilvántartási Szabályzat felülvizsgálatát, másrészt az ún. „Z” nyilvántartási anyagok „differenciált, folyamatos lezúzását”.[53] Az utóbbi feladat végrehajtásáról a III/2. Osztály 1970. augusztus 21-én jelentett. Ezek szerint a jelentés elkészültének időpontjáig 73.500 nyilvántartásból törölt személy kartonját és a hozzá kapcsolódó anyagokat semmisítették meg. Ezen kívül bezúztak mintegy 200.000 darab régi nyilvántartási kartont, miután azokról a személyi, terhelő és kompromittáló adatokat az akkor használatban lévő új mintájú nyilvántartási kartonokra átvezették.[54]

1971. augusztus 31-én kelt Ács Ferencnek az a végrehajtási utasítása, amely az operatív nyilvántartásból törölt személyek nyilvántartási kartonjainak, anyagainak megsemmisítéséről, illetve egyes személyek anyagainak az ún. holt levéltári rendszerbe való helyezéséről és folyamatos selejtezéséről rendelkezett.[55]

Az operatív nyilvántartás „finomítása” során az volt a gyakorlat, hogy törölték az alap- illetve kutató nyilvántartásból azokat a személyeket, akiknek nyilvántartásba vételét annak idején indokoltnak tartották, de akik esetében „kompromittáltságuk társadalmi veszélyessége csökkent” vagy idős koruk, illetve időközbeni elhalálozásuk miatt a nyilvántartásban hagyásuk már nem volt szükséges. A törléssel egy időben ezeknek a személyeknek a kartonjait és az anyagait vagy megsemmisítették vagy az ún. holt levéltári rendszerben helyezték el.

Mivel Ács szerint sok hiba adódott abból, hogy korábban nem határozták meg pontosan, mely anyagokat kell a holt levéltári rendszerben elhelyezni és melyeket szükséges megsemmisíteni, a végrehajtási utasítás kísérletet tett a megsemmisítendő anyagok kategóriáinak meghatározására. Ezek szerint az operatív nyilvántartásból történt törléssel egyidejűleg meg kellett semmisíteni az alábbi személyek anyagait:

„a) Akik meghaltak (kivéve a bírósági, ügyészségi, rendőrhatósági eljárás alá vont személyek nyilvántartási kartonjait, anyagait)

b) Akik rendőrhatósági eljárás alatt álltak és 75. életévüket betöltötték (kivéve az internált személyek nyilvántartási kartonjait, anyagait)

c) Akik kompromittáltságuk alapján nyilvántartási kategóriába tartoztak, a törlés idején 75. életévüket betöltötték, bírósági és rendőrhatósági eljárás alatt nem álltak

d) Akik munkás, paraszt és dolgozó osztályhelyzetű személyek, nyilvántartásuk indokolt volt, azonban eljárás alatt nem álltak, kompromittáltságuk, tevékenységük csekélyebb jelentőségű, társadalmi veszélyességük megszűnt és ezért törölve lettek a kutató nyilvántartásból

e) Akiket 1945–1948-as években háborús és népellenes bűntett gyanúja alapján vagy csekélyebb jelentőségű ügyekben, azért mert a nyilaskeresztes és más fasiszta pártok, szervezetek tagjai, sorozott SS-katonák stb. voltak és rendőrhatósági eljárás alá vontak, a keletkezett rendőri, nyílt nyomozati anyagokból azonban kitűnik, hogy őrizetbe véve vagy elítélve, internálva nem voltak, ellenük bizonyítékok hiányában megszüntették az eljárást.

f) Akiket tiltott határátlépés előkészülete, kísérlete miatt kutató nyilvántartásba vettek és az elkövetés idején fiatalkorúak voltak. A figyelmeztetés óta három év eltelt, ez idő alatt újabb terhelő, kompromittáló adat nem merült fel ellenük.

g) Akik múltbeli tevékenységük alapján nyilvántartási kategóriába tartoztak, azonban a szocializmus építése során munkájukkal kiemelkedő érdemeket szereztek.

h) Akik az MSZMP Titkársága 1968. októberi határozata, az illetékes pártbizottságok döntése alapján kompromittáltságuk ellenére párttagok maradtak és ezért a nyilvántartásból törlésre kerültek. (A személyek bírósági anyagait vissza kell küldeni az illetékes bíróságnak, rendőrhatósági eljárás anyagait át kell adni a BM Titkárságnak.)

i) Akiknek anyagai operatív, politikai, történelmi értékkel nem bírnak.”

A dokumentum azt is részletesen szabályozta, milyen feladatokat kell elvégezni az anyagok megsemmisítésekor. Ennek alapján „Z” jelzésű bélyegzővel kellett ellátni az illető személyek nyilvántartási kartonját és dossziéját. Abban az esetben, ha a dossziéban több személy szerepelt és nem mindenkit töröltek, a dossziéban található betűsoros névmutatóban a személy neve mellett fel kellett tüntetni a „Z” jelzést. Ekkor az illetők nyilvántartási kartonját anyag nélkül semmisítették meg.

A megsemmisítésre kerülő anyagokról listát kellett készíteni, amelyen feltüntették a megsemmisítésre kerülő kartonok és dossziék számát, annak a személynek a nevét, akire a dossziéit nyitották, a dosszié fedőnevét, tartalmát, a megsemmisítés jóváhagyását és a megsemmisítést végzők nevét. Ezt követően a nyilvántartási naplókban is át kellett vezetni a megsemmisítés tényét és időpontját.

A végrehajtási utasítás a holt levéltári rendszer anyagaiban évenként írta elő a selejtezést. Az 1971 és 1975 közötti időszakból rendelkezésünkre állnak a selejtezések végrehajtásáról szóló éves jelentések; ezek alapján több-kevesebb pontossággal megállapítható a bezúzott anyagok mennyisége.

A holt levéltári rendszerben 1971-ben végrehajtott selejtezésről készített jelentés szerint az év folyamán 6860 nyilvántartásból törölt személy kartonját és a hozzá kapcsolódó anyagokat semmisítették meg, a dokumentum azonban nem tüntette fel az utóbbi anyag mennyiségét.[56] Valamivel pontosabb adatok állnak rendelkezésre az 1972-ben végzett selejtezésről. Az 1972. április 10-én kelt dokumentum szerint a selejtezés során 2967 nyilvántartási kartont és 1321 dossziét, ill. egyéb anyagot semmisítettek meg.[57] Az 1973-as „rendezés” során a megsemmisített anyag mennyisége kisebb volt: mindössze 71 nyilvántartási karton és 1931 dosszié ill. egyéb anyag került a zúzdába.[58] A megsemmisítésre kerülő operatív anyag a következő évben tovább csökkent: 1974-ben 924 nyilvántartási karton és 171 dosszié lett az állambiztonsági szakzsargon szerint „csiszolás során törölve”,[59] 1975-ben viszont 1265 nyilvántartási karton és 594 dosszié esett áldozatául a rendezésnek.[60] A Nyilvántartó Központ 1. osztálya tájékoztató és adatrendező csoportjának 1974-ben végzett munkájáról szóló jelentés az új Operatív Nyilvántartási Szabályzat megjelenésének tudta be az 1974-es törlések számának csökkenését, mindazonáltal a törölt személyek megsemmisített nyilvántartási anyagát illetően az 1974-es éves jelentéstől lényegesen különböző adatokat közölt: e szerint 504 ún. élőszámos, borítólapos és 504 irattári dossziét selejteztek.[61] 1971 és 1975 között a törlések legnagyobbrészt azokat a 75. és 80. életévüket betöltött személyeket érintették, akik 1945 előtt jobboldali pártok, szervezetek tagjai voltak és 1945-1948-ban rendőrhatósági eljárás alá vonták őket.

1972-től az operatív anyag selejtezése irattári terv alapján készült. Ugyan a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. sz. tvr., valamint a végrehajtására kiadott 30/1969. (IX. 2.) Korm. számú rendelet már tartalmazta az irattári terv készítésének szükségességét, a Belügyminisztérium szervei iratainak általános védelmével, selejtezésével és rendezésével kapcsolatos feladatokat csupán a 10-350/1972. sz. „A BM szervek iratainak védelmével, selejtezésével és rendezésével kapcsolatos feladatokról” szóló 1972. május 1-jén hatályba lépő szabályzat tartalmazta.[62] A dokumentum szerint „Az iratok védelmével és selejtezésével kapcsolatos feladatok végrehajtásával biztosítani kell, hogy a BM szervek és szervezeti egységei … munkájához és a történeti-tudományos kutatáshoz szükséges iratok megmaradjanak.” A szabályzat a korábbiakhoz hasonlóan megtiltotta a belügyi illetve állambiztonsági szervek felépítésére, szervezésére, működésére, ügyvitelére vonatkozó adatokat tartalmazó dokumentumoknak, illetve azoknak a „politikai, gazdasági vagy tudományos szempontból értékes” iratoknak a megsemmisítését, amelyekből „társadalmunk fejlődése tükröződik”. Ugyanakkor a dokumentum azt is előírta, hogy a szervek csak indokolt esetben tarthattak meg más szervek által készített iratokat; azokat lehetőleg az iratot keletkeztető szervnél kellett megőrizni. A selejtezendő dokumentumok közé kerültek ily módon a felsőbb szervektől érkezett rendelkezések (parancsok, utasítások, szabályzatok), tájékoztatók és oktatási anyagok, az alsóbb szervek által küldött munkatervek és időszaki jelentések, azok a statisztikai táblázatok, amelyeknek adatait összefoglalóban felhasználták, a különböző állami, gazdasági és társadalmi szervektől tájékoztatás céljából érkezett iratok.

A szabályzat a selejtezés végrehajtását a központi szerveknél az év első felében (június 30-ig), a megyei (budapesti) szerveknél az év második felében írta elő. A selejtezés végrehajtására selejtezési bizottságokat kellett létrehozni, amelynek feladatai közé tartozott az iratselejtezés (kiválogatás, rendezés, zúzás) megszervezése, irányítása és ellenőrzése, valamint a szervek irattárában lévő iratok selejtezése.

A dokumentum részletesen szabályozta a selejtezés végrehajtását, a jegyzőkönyv felvételének és a kiselejtezett iratok megsemmisítésének módját. A szabályzat 1976. január 1-jéig írta elő a szerveknél irattározott valamennyi anyag selejtezhetőség szerinti felülvizsgálatát és a nem selejtezhető csoportba sorolt iratok rendezését.[63] A szabályzatnak az iratok selejtezésére vonatkozó rendelkezéseit mind a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége 45-69/1974. számon kiadott „A BM állambiztonsága szerveinek ügykezelési (iratkezelési) szabályzata”, mind a 7/1988. sz. belügyminiszter-helyettesi parancs érvényben hagyta.

Míg az ügykezelési szabályzatok általában az iratselejtezés végrehajtásának „formai” oldalát szabták meg, a „tartalmi” részről, vagyis a nyilvántartásból törölhető kategóriákról az operatív nyilvántartási szabályzatok rendelkeztek. Az 1974-ben kiadott új operatív nyilvántartási szabályzat a nyilvántartásból törölt személyek anyagainak selejtezésére vonatkozóan nem szabott meg új feladatokat a nyilvántartást kezelők számára. Az új nyilvántartási szabályzat meghatározása szerint a dossziék irattározása után 10 éve elteltével az „értéktelen” anyagokat tartalmazó dossziékat ki kellett válogatni és selejtezésükre javaslatot kellett tenni. A selejtezés évenkénti végrehajtása a BM Operatív Nyilvántartó Központ 1. Osztályának feladata volt. A selejtezés során nem csupán a holt irattárban elhelyezett kartonok és anyagok selejtezését kellett elvégezni, de a szervek véleményének és állásfoglalásának kikérése után megsemmisíthették azokat az objektum dossziékat is, amelyek „kisebb jelentőségű objektumokra lettek nyitva, a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok hatása következtében elhárításuk megszűnt, az objektumra vonatkozóan értékes adatokat, anyagokat nem tartalmaznak, azokból személyek nem lettek nyilvántartásba véve vagy minden személy törlésre került”.[64]

Sajnálatos módon az 1975 utáni időszakra vonatkozóan már nem állnak rendelkezésünkre az iratmegsemmisítésekre vonatkozó éves összefoglaló anyagok. Hiányoztak a selejtezés végrehajtásáért felelős osztályok munkatervei és munkabeszámolói is. 1982-ből fennmaradt ugyan egy munkautasítás a „holt anyag” irattár selejtezésére, amely meghatározza a selejtítendő iratok körét, azt azonban nem tudjuk, hogy az utasítás végrehajtása során mennyi és milyen típusú anyag megsemmisítésére került sor.

A munkautasítás szerint elsősorban azoknak a személyeknek az anyagát lehetett megsemmisíteni, akik addigra már nem képeztek nyilvántartási kategóriát (nyilas, volksbund tagok, sorozott SS-katonák, kulákok szakszolgálatos katonatisztek), férfiak esetében 80., nőknél 75. életévüket betöltötték, az operatív nyilvántartásból való törlésükre „pozitív magatartás miatt” került sor és anyagainak megőrzéséhez nem fűződött operatív érdek, illetve a „holt anyag” irattárban történő megőrzésre megállapított idő eltelt. Továbbra sem lehetett viszont selejtezni azoknak az anyagát,

– akik a Szovjetunióban mint elítéltek vagy hadifoglyok tartózkodtak és 1950 után tértek haza;

– „ellenforradalmi” tevékenységet folytattak;

– külföldi képviseletek, hírszerző szervek beosztottaival, ügynökeivel álltak kapcsolatban;

– öt évet meghaladó szabadságvesztésre voltak ítélve;

– munkásmozgalmi valamint üldözött személyek elleni atrocitásokban, kegyetlenkedésekben vettek részt;

– a Horthy- és Szálasi-féle államapparátus, erőszakszerveztek, jobboldali, fasiszta pártok, szervezetek országos vezetői voltak.[65]

A selejtezhető és megsemmisíthető anyagokat illetően hasonló módon rendelkezett az 1987. február 12-i munkautasítás is.[66] Az egy évvel később kiadott munkautasítás viszont nem a selejtezhető anyagok, hanem a megőrzendő iratok körét és a megőrzés idejét szabályozta részletesebben. Az 1982-es munkautasításhoz hasonlóan továbbra is a „holt anyag” nyilvántartásban kellett tartani azoknak a személyeknek az anyagát, akik  a Szovjetunióban elítéltként vagy hadifogolyként tartózkodtak; a nyilvántartásból történt törlésüket követően 10 évig azoknak az anyagát, akik összeesküvés, szervezkedés, merénylet, hazaárulás, kémkedés, állam- és szolgálati titoksértés, közérdekű üzem működésének megzavarása bűntetteket követtek el; akik különböző „ellenforradalmi” bizottságok, munkástanácsok, nemzetőrség szervező, vezetői voltak; illetve akikkel szemben a bizalmas nyomozást vagy a büntetőeljárást azért szüntették meg, mert az operatív úton szerzett bizonyítékokat nem lehetett felhasználni. Ha az utóbbi két kategória esetében a nyilvántartásból való törlésre azért került sor, mert elhaláloztak, anyagukat csak öt évig kellett a „holt anyag” nyilvántartásban megőrizni.[67]

A munkautasítás szigorúan tiltotta a „P”, „L”, „NY”-jelű anyagok,  illetve a tárgykörbe sorolt dossziék (kivéve az ún. háború és népellenes bűncselekményt elkövetők anyagait) megsemmisítését. Ennek ellenére 1997-ben csupán a „P”-jelű dossziék, illetve azok megmaradt része került a Történeti Hivatal kezelésébe, a többi dosszié sorsa ismeretlen.

Horváth József csoportfőnök 1989. október 16-án az „operatív helyzet” változásából kiindulva javasolta az operatív nyilvántartását felülvizsgálatát és ezzel összefüggésben különböző anyagok megsemmisítését. A javaslat szerint „A felülvizsgálat során az új Btk. államelleni bűncselekményekkel foglalkozó passzusát és azokat az új feladatokat kell alapul venni, amelyek végrehajtása a Nemzetbiztonsági Szolgálat illetékességébe tartozik.”[68] A javaslat 1989. november 30-i határidővel írta elő az operatív szerveknél lévő ügyek, december 31-ig az operatív irattári anyagok és határidő megjelölése nélkül az irattározott hálózati anyagok felülvizsgálatát. Az operatív szerveknél található különböző típusú ügyek esetében minden olyan anyag megsemmisítését indítványozták, amelyek az új követelményeknek nem feleltek meg; csak olyan ügyekben őrizhettek meg operatív értékkel bíró dokumentumokat, amelyeket az új Btk. is büntetni rendelt.

Az irattározott operatív dossziék felülvizsgálatánál is a fenti szempont érvényesült. A javaslat konkrétam is meghatározta azoknak az objektum dossziéknak a körét, amelyeket megsemmisíteni javasoltak, ezek az alábbiak voltak:

– oktatási intézmények

– kulturális objektumok (vonalak)

– 1945 előtti és utáni jobboldali pártok, szervezetek tagjainak anyagát tartalmazó dossziék

– 1956-os eseményekre vonatkozó anyagok, a rehabilitációs eljárások befejezése után.

Azt még mindig homály fedi, hogy mennyi iratot semmisítettek meg Horváth József csoportfőnöknek a megyei állambiztonsági vezetőknek 1989. december 18-án megküldött javaslata alapján.[69] Horváth József néhány nappal később kelt 11-13/1468/1989. sz. javaslata Pallagi Ferenc miniszterhelyettes döntését kérte újabb anyagok megsemmisítéséhez. Horváth József azt indítványozta, hogy a III. Főcsoportfőnökség valamennyi csoportfőnökségének vezetői tekintsék át a helyi adat- és irattáraikat, azokat az állambiztonsági operatív nyilvántartás rendszerének felülvizsgálatára vonatkozó javaslat szempontjai szerint vizsgálják felül és azokból az illetékességi körüknek és a hatályos jogi szabályozásnak nem megfelelő adatokat – az illetékes operatív osztályokkal egyeztetve – töröljék, az anyagokat semmisítsék meg. A csoportfőnök ezen kívül azt is kérte, hogy az Operatív Nyilvántartó Osztály kapjon felhatalmazást, hogy saját hatáskörben semmisítse meg egyrészt az „SZT”-tisztek irattározott ún. „biztonsági” és „levelező” dossziéit a kartonokkal együtt, másrészt az 1956. után irattározott operatív dossziék közül az egyházi objektumok, illetve a jogellenesen külföldön maradt, illetve amnesztiarendelet vagy egyéni elbírálás alapján hazatértek dossziéit. Ugyancsak javasolta a különböző belügyi parancsok és utasítások nyilvántartással, irat- és adattárolással, selejtezéssel kapcsolatos rendelkezéseinek és a Selejtezési Ügykörjegyzék módosításának elrendelését. A javaslatot Pallagi Ferenc november 18-án jóváhagyta.[70] A megyei állambiztonsági vezetőknek 1989. december 21-én továbbított utasítás szerint a felülvizsgálat során kizárt hálózati személyek „B” és „M” dossziéit saját hatáskörben megsemmisíthették. Az egy nappal később, december 22-én kelt a 11-13/1468/1989. sz. javaslathoz készült módosító kiegészítés értelmében az anyagok megsemmisítéséhez jegyzőkönyv sem kellett.[71] 

A kampányszerű iratmegsemmisítés valószínűleg az ún. élőszámos, vagyis még nem irattározott operatív dossziékat érintette legnagyobb mértékben. Az ilyen módon megsemmisített állambiztonsági iratanyag mennyiségéről még óvatos becslések sincsenek. 



[1] Ennek csupán egyik lehetséges kiindulópontját jelentik az ÁBTL-ben őrzött ún. működési iratok között található selejtezési jegyzőkönyvek, valamint az 1970 és 1989 közötti iratmegsemmisítésekről készült – mintegy 20 doboznyi – selejtezési jegyzőkönyvek.

[2] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára ( a továbbiakban ÁBTL)  1.11. 10. 1. d. 

[3] Belügyminisztérium Központi Irattár (a továbbiakban BM KI) 

[4] Jelentés. Budapest, 1956. november 12. ÁBTL 1.11.10. 71. d. 

[5] BM KI Belügyminiszteri közvetlen iratok 1957/267/a 

[6] Javaslat az operatív nyilvántartás felülvizsgálatának elhalasztásáról. Átiratok vezetők felé. 1957. ÁBTL 1.11.10.  10. d. 

[7] Parancs-tervezet. Átiratok vezetők felé. 1957. ÁBTL 1.11.10. 10. d.

 [8] ÁBTL 1.11.10. 2. d. 

[9] Jelentés 1957. december 12.  Átiratok vezetők felé. 1957. ÁBTL 1.11.10. 10. d.  

[10] Az említett 1956. október 30-i parancsot nem sikerült megtalálni. 

[11] A Belügyminisztérium Gépjárműjavító Üzem egyik munkatársát, aki az említett házban lakott 1957. május 22-én államtitoksértés gyanúja miatt vették őrizetbe, mert a házban talált iratokat pénzszerzésre kívánta felhasználni, s azokat több embernek megmutatta. (ÁBTL III/1. monográfiák 19. kötet)

 [12] A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Titkárságának jegyzőkönyvei 1957. július 1. – december 31. Szerk.: Feitl István. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. 84.  

[13] [13] Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL)  M-KS 288. f. 7/11. ő. e. 

[14] A bizottság vezetői Asztalos Géza, Bárd András és Péteri István, tagjai Alpár Mihály, Birkás Imre, Maróti Károly, Papp Lajos, Biró György és Tóth Mihály lettek. (A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Titkárságának jegyzőkönyvei 138. )

 [15] A dokumentum ide sorolta Péter Gábor és Farkas Mihály ügyét is.

 [16] A zárt irattár létrehozásával kapcsolatban l. Tóth Eszter tanulmányát.

 [17] Jelentés a Belügyminisztérium operatív nyilvántartásának helyzetéről. Javaslat a nyilvántartás felülvizsgálatára. 1957. augusztus 28. ÁBTL 1.11.10. Átiratok vezetők felé. 1957. 1.11.10. 10. d. 

[18] Az eljárásra vonatkozóan részletesebben l. „A bíróságilag rehabilitált és internált rehabilitált személyek törlése és iratanyagának rendezése” című, 1957. október 21-én kelt dokumentumot. ÁBTL 1.11.10. 2. d.

 [19] A kutató nyilvántartás rendszerét az operatív nyilvántartás felülvizsgálata során hozták létre. Ez a rendszer kizárólag a BM operatív osztályainak tájékoztatására szolgált, az abban szereplő személyek adatai priuszként és külső szervek tájékoztatására nem voltak felhasználhatók.

 [20] Munkaterv 1958. január 1-től június 30-ig. ÁBTL 1.11.10.  6. d.

 [21] ÁBTL 1.11.10. 10. d.

 [22] Jelentés az operatív nyilvántartás felülvizsgálatának helyzetéről. 1959. április 30. Átiratok, feljegyzések vezetők felé. 1959. ÁBTL 1.11.10. 12. d.

 [23] A II/1. osztály 1959. második féléves munkaterve. ÁBTL 1.11.10. 6. d.

 [24] Főfeladatok a felülvizsgálati munkával és a nyilvántartás további csiszolásával kapcsolatban. d.n. ÁBTL 1.11.10. 6. d.

 [25] MOL M-KS 288. f. 7/58. ő. e.

 [26] ÁBTL 1.11.10. 6. d.

 [27] Jelentés a BM operatív nyilvántartásának felülvizsgálatáról. 1959. augusztus 19. ÁBTL 1.11.10. 12. d.

 [28] Uo.

 [29] Végrehajtási utasítás az operatív nyilvántartásban szereplő személyek anyagának a felülvizsgálat után történő további ellenőrzésére. 1959. november 9. ÁBTL 1.11.10. 6. d.

 [30] ÁBTL 1.11.10. 6. d.

 [31] Az operatív irattár holt anyag nyilvántartási rendszerét 1961-ben hozták létre, s abban azoknak a személyeknek az anyagát helyezték el, akiket az operatív nyilvántartásból a nyilvántartás finomítása, rendezése során töröltek. A holt anyag nyilvántartási rendszer tartalmazott kis számú, az 1958-as felülvizsgálat alkalmával törölt anyagot is. (ÁBTL 1.11.10. 32. d.)

 [32] Tervezet a nyilvántartás finomítására az operatív osztályokon és a II/11. osztályon. 1961. július 19. ÁBTL 1.11.10. 6. d. 

[33] „Finomító munka néhány elvi kérdései”. d. n. ÁBTL 1.11.10. 6. d.

 [34] Az alosztály munkaterve 1961. második félévére. 1960. június 20. ÁBTL 1.11.10. 8. d.

 [35]  Összefoglaló jelentés. 1961. december 29. ÁBTL 1.11.10. 6. d.

 [36]  Egy Ács Ferenc által 1960. december 16-án készített utasítás részletesen szabályozta az iratanyagok zúzdába szállításának és zúzásának módját. E szerint a zúzásra a Csepeli Papírgyárban került sor az osztály munkatársainak felügyelete mellett. Utasítás az iratanyagok zúzásával kapcsolatban. ÁBTL 1.11.10. 2. d.

 [37] MOL  M-KS 288. f. 30/1961/2. ő. e.

 [38] Uo.

 [39] Uo.

 [40] ÁBTL IX/29.

 [41] Javaslat az ideiglenesen zárolt anyagok rendezésére. 1963. szeptember 21. ÁBTL IX/30.

 [42] Kimutatás az ideiglenesen zárolt anyagok rendezésének jelenlegi állapotáról. 1964. február 12. ÁBTL IX/30.

 [43] Kimutatás az ideiglenesen zárolt anyagok rendezésének jelenlegi állapotáról. 1964. április 24. ÁBTL IX/30. A megsemmisített személyi dossziék között volt többek között Péter János, Ortutay Gyula, Dinnyés Lajos anyaga is.

 [44] Jelentés az ideiglenesen zárolt anyagok rendezéséről. 1965. április 23. ÁBTL IX/30.

 [45] A jelentéshez csatolt melléklet név szerint felsorolta, hogy kinek a személyi dossziéját semmisítették meg.

 [46] A Károlyi Mihály eredetileg K-747 számú dossziéjából kiemelt, 9 oldalnyi „koncepciót tartalmazó anyagot” 1966. május 5-én zúzták be a BM József Attila utcai épületében. ÁBTL VII/4. 

[47] Különböző szervektől összegyűjtött horthysta anyagok visszaadása, illetve zúzása. 1960, január 29. ÁBTL 1.11.10. 13. d.

 [48] Az Operatív Nyilvántartó Osztály 1962-ben, a csoportfőnökségek megszervezésével összefüggésben kapta a korábbi II/11 helyett a III/2 számot. 

[49] Az ún. holt levéltári rendszer két részből állt: az operatív nyilvántartásból törölt személyek ún. holt karton nyilvántartási rendszeréből, amelyet a BM III/2. Osztályának „B” alosztálya kezelt, illetve az operatív nyilvántartásból törölt személyek ellenséges tevékenységét bizonyító dokumentumok, kompromittáló anyagok levéltári rendszeréből, amelyet viszont a „C” alosztály kezelt.

 [50] Osztályvezetői utasítás az 1949-53. években elítélt személyek törlésével kapcsolatban. 1962. november 12. ÁBTL 1.11.10. 1. d.

 [51] ÁBTL 1.11.10. 69. d.

 [52] Javaslat az MSZMP KB 1969. novemberi határozata, az országos parancsnoki értekezlet és a III/2. Osztály értekezlete alapján végrehajtásra kerülő főbb feladatokra, intézkedésekre. ÁBTL 1.11.10. 28. d.

 [53] ÁBTL 1.11.10. 28. d. 10-70/2/1970.

 [54] ÁBTL. 1. 11.10. 69. d. Az 1970. szeptember 2-i jelentés ennél valamivel pontosabb adatokat tartalmazott. E dokumentum szerint az 1970. május 15. és augusztus 19. között elvégzett „rendezési” munka során 73810 kartont, 3619 dossziét és 17075 egyéb anyagot zúztak be.

 [55] A dokumentumot lásd 1.11.10. 74. d.

 [56] Jelentés a holt levéltári rendszer 1971. évben végrehajtott selejtítéséről. 1971. szeptember 21. ÁBTL 1.11.10. 69. d.

 [57] Jelentés a holt levéltári rendszer 1972. évben végrehajtott selejtezéséről. 1972. április 10. ÁBTL. 1.11.10. 69. d.

 [58] Jelentés az operatív irattár holt levéltári anyagainak 1973. évben végrehajtott selejtezéséről. Uo.

 [59] Jelentés az operatív irattár holt levéltári anyagainak 1974. évben végrehajtott selejtezéséről. Uo. 

[60] Jelentés az operatív irattár holt levéltári anyagainak 1975. évben végrehajtott selejtezéséről. Uo. 

[61] Tájékoztató jelentés a tájékoztató és adatrendező csoport 1974-ben végzett munkájáról. ÁBTL 1.11.10. 74. d.

 [62] A dokumentum lelőhelye: ÁBTL 1.11.10. 75. d.

 [63] A szabályzat mellékletét képező irattári terv tételesen felsorolta a belügyi szerveknél előforduló iratfajták megőrzési idejét is.

 [64] „A központi csoportfőnökségek, önálló osztályok és a megyei állambiztonsági szervek operatív nyilvántartói által elvégzett munka és a nyilvántartás helyzetének alakulása. Az operatív nyilvántartási szabályzat hatályba lépése után előttünk álló feladatok.” d. n. ÁBTL 1.11.10. 71. d.

 [65] Munkautasítás a „holt anyag” irattár selejtezésére. 1982. március 18. ÁBTL 1.11.10. 118. d.

 [66] Munkautasítás a „V” dossziék irattár ellenőrzésére, összevonására. ÁBTL. 1.11.10. 118. d.

 [67] Munkautasítás az operatív nyilvántartásból törölt személyek anyagának, valamint a „holt anyag” irattár rendezésére. 1988. ÁBTL 1.11.10. 118. d.

[68] ÁBTL ÁBMHT 163. d.

 [69] A dokumentumot Markó György a Kritika 2000. 11. számában már közzétette, így annak részletes ismertetésétől eltekintünk.

 [70] Javaslat miniszterhelyettesi intézkedések kiadására. ÁBTL 1.11.10. 118. d.

 [71] A dokumentumot lásd: Markó György: „Az iratok megsemmisítéséhez jegyzőkönyv nem kell” Dokumentumok az állambiztonsági szervek 1989. évi megsemmisítéséről. Kritika, 2000. 11. sz.


Trezor 3. Az átmenet évkönyve (Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára évkönyve) 2003, Bp. 2004. 421 old. Szerk.: Gyarmati György




Kérjük írja meg véleményét, javaslatait.
Utolsó módosítás: 2005. március 15. kedd
Copyright © 2000 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány