ANYÁNK: A PÁRT

Anyánk, a Párt a munkásmozgalom – így hangzik riportunk címe. Én szeretném e szubjektíven, líraian hangzó megállapítást közelebb vinni az olvasóhoz. Főképpen azokat szeretném meggyőzni, akik nem vettek részt az elmúlt nehéz esztendőkben a munkásmozgalom küzdelmeiben, akiknek éppen ezért nem lehetnek tiszta fogalmaik arról, hogy mit jelent a szocialistának a Párt; hogy milyen menedéket, regenerátort, iskolát jelentett és jelent ma is a mi munkásmozgalmunk. Nem véletlen, hogy munkában megrokkant, kemény, gerinces férfiak ellágyultan, szinte könnyes érzékenységgel emlékeznek meg azokról az esztendőkről, amelyek kemények voltak, izgalmasak, történelmien súlyosak és eseményesek s mégis azért voltak elviselhetőek, mert elvtársainknak otthont, bizakodást, meleg testvéri együttlétet adott a párt. Nem véletlen, hogy azok a régi, kopott, rosszul festett, rosszul világított párthelyiségek úgy tűnnek most fel elvtársaink múltat idéző szeme elé, mint az édeni szabadság otthonai. Ezek a párthelyiségek fogadták be a tanulni vágyó munkásokat; ezek a párthelyiségek visszhangozták nagy tanítómestereink szavát; ezek a párthelyiségek indították el a demokratikus Magyarország harcos hírnökeit, tiszta, becsületes, makulátlan szellemeit. Értelmiségieket és fizikai dolgozókat egyaránt. E párthelyiségekben ismerkedtünk meg gazdaságtudománnyal, társadalomtudománnyal, természettudománnyal, történelemmel, számtannal és sokan még a betűvetéssel is. Az ország jobbik része, az a hadsereg, amely miatt Magyarország megmaradt és továbbra is meg kell maradnia, ezekben a párthelyiségekben nevelődött. Így kell fogadni, e dolgok ismeretében kell meghallgatni idősebb elvtár saink vallomásait a pártról. És nem véletlen, hogy az egyik gyárban, zúgó gépek, kattogó transzformátorok, csikorgó emelődaruk zajában így fogalmazta meg mondanivalóját egy öreg vasesztergályos elvtársunk: „Nehéz nekem erről beszélni, mert hát az ember nehezen mondja ki azt a szót, de a párt, a Szociáldemokrata Párt nekünk, szervezett munkásoknak olyan, mint az édesanyánk.”

Ennyit kellett elöljárójában mondanunk, hogy ne ütközzünk azoknál sem fintorgó érzéketlenségbe, akiknek nem volt közük a mozgalomhoz.

Bevezetőnk végeztével is csak ismételhetjük: a szociáldemokrata munkásság adta ennek az országnak élesztőjét, serkentőjét a nemes harcra, amely a magyar nép felemelkedéséért gazdasági és kulturális felszabadításáért történt. (...)

Az Elektromos Művekben Motill József elvtársat kérdezzük meg először.

– 1919-ben vöröskatona voltam – kezdődik a beszámoló. – Az ellenforradalom sötét esztendőiben pedig állandóan párttag és a szakszervezet tagja is. Mint ifjúmunkás, baloldaliságom miatt kidobtak a vasúttól. Az Elektromosoknál, mint szénlapátoló, udvari munkás kezdtem. Szocialista pedig azért lettem, mert ezt az igazságérzetem diktálta.

– Meg azért is lettem szociáldemokrata, mert ez a béke pártja . Az első háború nagy vérengzése után minden becsületes embernek látnia kellett ezt.

– Mit adott magának a párt?

– A legtöbbet – arca földerül, kisimul. – A párt tett kérem engem emberré. Az angyalföldi pártszervezetben élek és noha baranyamegyei származású vagyok, nagyon összetartozom én az itteni prolikkal.

– Mi volt a legnagyobb élménye?

– Amikor 1922-ben először vonultak be szociáldemokrata képviselők a nemzetgyűlésre, amely eddig csak az urak parlamentje volt. Most pedig az tölt el örömmel, hogy látom, mint erősödik, terebélyesedik a pártunk.

– Munkásegység?

– Nagy híve vagyok a munkásegységnek. Egyenlő feltételek mellett kell megvívnunk a dolgozók harcát.

(Közli: Népszava, 1947. július 20., 9. o.)

Fehérnemű, harisnya, kötöttáru:

(Közli: Népszava, július 27., 3. o.)

(Közli: Népszava, 1947. július 27. 5. o.)

A Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt, melyek az ország felszabadítása, a magyar demokrácia megszületése óta együtt viselték a kormányzati felelősséget – önállóságuk fenntartásával és külön lajstrom ál lításával – választási szövetséget kötöttek a küszöbön álló országgyűlési választásokra. Eddig is együtt dolgoztunk hazánk talpraállításán, ezután is közösen akarjuk elvégezni az előttünk álló nagy, országépítő feladatokat. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült koalíciós pártok szövetségén azonban rést ütöttek a demokrácia soraiba befurakodó, a régi rend visszaállítására törekvő reakciósok, az összeesküvők, akiknek aknamunkája veszélyeztette a demokrácia vívmányait, megbénította a nemzetgyűlés és a kormányzat működését. A Kisgazdapárt összeesküvő és az oroszágból elmenekült régi vezetőinek tevékenysége válságok sorozatát idézte elő a Kisgazdapártban és a koalíciós együttműködésben. El vagyunk szánva, hogy az összeesküvés tapasztalatait hiánytalanul levonjuk és nem engedjük, hogy a nép ellenségei újra éket verjenek a városi és falusi dolgozók túlnyomó többségét képviselő demokratikus pártok közé.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front választási szövetséget alkotó demokratikus pártok közös programja:

1. Kérlelhetetlen harc a régi rend, a nagybirtok és nagytőke uralmának visszaállítására törekvő reakció ellen, bármilyen köntösben jelentkezzék is a politikai életben. A magyar nép felvilágosítása az összeesküvők népellenes, galád terveiről, az összeesküvés maradványainak teljes bűnügyi és politikai felszámolása.

2. A magyar demokrácia nagy vívmányainak közös védelme. Közösen fejezzük be, védjük és szilárdítjuk meg a földreformot. Közösen védjük és fejlesztjük tovább az üzemi bizottságok intézményét, amely biztosította a munkásság számára az ipari termelés igazgatásában való részvétel jogát.

3. A közösség érdekében szükséges államosítás és állami kezelésbe vétel (a szénbányák, az energiatelepek, a föld mélyében rejlő kincsek, a nehézipari üzemek) közös védelme. A nagybankok államosításának közös és sürgős végrehajtása.

4. A hároméves terv közös végrehajtása. A magyar gazdasági élet fellendítése, a dolgozók életszínvonalának, kultúrájának, anyagi és szellemi jólétének emelése érdekében.

5. A közigazgatás demokratikus reformja, az önkormányzatok erőteljes kifejlődésének biztosítása a demokrácia elveinek és szellemének megfelelően.

6. A mezőgazdasági érdekképviselet megvalósítása a demokratikus alapelvek, a parasztság dolgozó többségének érdekei alapján és érvényesítésével.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front választási szövetségét alkotó pártok ünnepélyesen kijelentik,
hogy közösen biztosítják a magyar nép természetes és elidegeníthetetlen állampolgári jogát: vallásos hitének és meggyőződésének szabad gyakorlását, hogy közösen őrködnek a magyar nemzeti és állami függetlenség csorbítatlansága felett, közösen utasítanak vissza minden idegen beavatkozást Magyarország belügyeibe;hogy közösen vallják a gazdasági életben való magánkezdeményezés szabadságának, a munkából eredő magántulajdon érintetlenségének elvét, a kisemberek tulajdonának védelmét; hogy a mezőgazdaság fejlődését a paraszti magángazdaság keretében és alapján a paraszti magántulajdon megerősítésével kell előmozdítani.Ezért megengedhetetlen, hogy bármelyik pát a vallás, a nemzheti függetlenség és magántulajdon védelmét a választási agitáció közben önmaga számára igyekezzék kisajátítani és a többi demokratikus pártokat nyíltan vagy burkolt célzásokkal azzal vádolja, hogy törekvéseik a vallást, a magántulajdont, a nemzeti függetlenséget veszélyeztetik.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front választási szövetségébe tömörült pártok a választási agitációban a fenti közös programba foglalt elveket hangsúlyozzák, gondosan ügyelve arra, hogy külön pártálláspontjuk kifejtése közben ne intézzenek egymás ellen nyílt vagy burkolt támadást.A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front választási szövetségébe tömörült pártok mindent elkövetnek a választás szabadságának tisztasága érdekében, hogy a magyar nép szabadon gyakorolhassa alkotmányos jogait és fejezhesse ki akaratát.

A magyar demokrácia fejlődésének, megszilárdulásának, a demokratikus kormányzatnak alapja a parasztság, a munkásság és a haladó értelmiség együttműködése, szoros szövetsége. Ezért kijelentjük, hogy a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség szövetsége, a demokratikus nemzeti egység szellemében a választás után is fenntartjuk a kormányzati koalíciót, együtt vállaljuk a magyar nép nyugodt fejlődése, jólétének emelése, az ország boldogulása érdekében a kormányzati felelősséget.

Budapest, 1947 július 30.

SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT
Szakasits Árpád s.k.

MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT
Rákosi Mátyás s.k.

FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT
Dobi István s.k.

NEMZETI PARASZTPÁRT
Veres Péter s.k.

(Közli: Népszava, 1947. július 31.)

A Szociáldemokrata Párt vezetősége Peyer Károly és társai ügyében a következő határozatot hozta:
A Szociáldemokrata Párt vehetősége e hó 6-án tartott ülésén foglalkozott Peyer Károly és társai ügyével. Egyhangúlag megbélyegezte eljárásukat, amellyel mandátuméhségből hátbatámadni próbálják azt a pártot, amelyhez évtizedekig tartoztak és amelynek politikai érvényesülésüket köszönhették. Megállapította a pártvezetőség, hogy párt- és osztályárulást követtek el, a munkásosztály és a demokrácia érdekeinek igyekeznek ártani. Azzal, hogy a polgári párthoz csatlakoztak, önmaguk felett mondtak ítéletet és maguk rekesztették ki magukat a proletariátus soraiból. Egyben újra és napnál világosabban bebizonyították, milyen jól ítélte meg akciójukat és útjukat a legutóbbi pártkongresszus megbélyegző határozata.

(Közli: Népszava, 1947. augusztus 7.)

Választási tudnivalók
1947. augusztus 7.

A Beszkárt, HÉV és Autóbuszüzem pártszervezet augusztus 12-én 4 órakor a Beszkárt sporttelepén (X. Sport ucca 1) választási nagygyűlés tart. előadó: Szakasits Árpád.

Felhívás!
A választókerületek központi választásvezetői sürgősen küldjék be az egész választókerület választási összeírási hirdetményeinek egy-egy példányát a központi választási irodába, Mónus Illésnéhez.

Összeíróbizottsági tagok figyelmébe!
Értesítjük elvtársainkat, hogy a választási jogosultságot kizárólag csak az összeíró bizottságok hivatottak megállapítani. Azok az összeíró biztosok, akik valakinek azon a címen, hogy szavazati joga nincsen – nem adtak számláló lapot, szabálytalanul jártak el. A bennünket érdeklő esetekről jegyzőkönyvet veszünk fel, s azt haladéktalanul juttassuk el a központi választási irodához. Az össze nem írt elvtársak számláló lapokat utólag az összeíró bizottságoktól is kaphatnak. Ha az összeíró biztosok kizáró okot feltüntető bejegyzése nem eléggé alapos, vagy tévedésen alapul, az összeíró bizottságok kihallgatás céljából megidézhetik őket. Joga van az összeíró bizottságnak kihallgatás céljából az összeírottakat is beidéz ni. A mól működő összeíró bizottságok, kellően tájékoztatva, így hibátlan munkát végezhetnek. Feltétlenül beidézendő az, aki valamilyen kizáró okot elhallgatott.
Azok, akiket megítélésünk szerint tévesen az összeíró bizottságok nem vesznek fel a szavazásra jogosultak listájára, a névjegyzék közszemlére tétele után a központi összeíró bizottsághoz beadott fellebbezésben kérhetik a névjegyzékre való utólagos felvételüket. Az ehhez szükséges űrlapokat pártszervezeteink e hét végén megkapják.
Hozzánk intézett kérdésekre válaszolva értesítjük az összeíró bizottságok szociáldemokrata tagjait, hogy a Belügyminisztérium a sváb-kérdésben újabb rendelkezést nem adott ki. Nincsen tehát szavazati joga annak, aki a kitelepítési listán szerepel. Viszont azoknak a német nevű szavazóknak, akik a kitelepítési listán nem szerepelnek és más kizáró ok sem forog fenn náluk, szavazati joguk van. A kitelepítés alól mentesített bányászok szavazásra jogosultak.

Felhívás az összeíróbizottsági tagokhoz!
Az összeíró bizottságok a belügyminisztériumtól vagy helyi hatóságoktól névjegyzékeket kaptak. A névjegyzékek felsorolják azokat, akik a beérkezett értesülések szerint a belügyminisztérium vagy más hatóságok szerint a választási jogból kizárandók. Ezt a névjegyzéket a bizottságok a legtöbb helyen mint határozott utasítást fogták fel.

Ezzel kapcsolatban a belügyminisztérium választási rádió hírszolgálata augusztus 5-én az alábbi közleményt olvasta be:
„ Több megye érdeklődésére közöljük, hogy a névjegyzékek tartalmazhatnak kellő és előzetes központi hivatalos ellenőrzés hiányában a valóságnak meg nem felelő adatokat is. Ezért az összeíró bizottságoknak a névjegyzékben foglalt eseteket külön-külön kell felülbírálniok és minden esetben szabad elhatározásuk alapján kell dönteniök.”

Amennyiben tehát a névjegyzéket nem a fentiek szellemében használták fel, esetleg érintett elvtársaink ügyét az összeíró bizottságokban újra tárgyaltassuk le.
Itt hívjuk fel az elvtársak figyelmét arra, hogy belügyminiszteri körrendelet szerint az elöljáróságoknak az esti rádió utasításokat jegyezni kell.
A névjegyzék ügyében esetleg más álláspontot foglaló más pártbeli bizottsági tagok az utasításokról ezen az úton értesülhetnek.

*

A számlálólapok összeszedése megtörtént. Aki még nem kapott számlálólapot, forduljon a helyi szociáldemokrata pártszervezethez. Az összeíróbiztosok feladata most már az, hogy a beszolgáltatott számlálólapok alapján ideiglenes névjegyzéket készítsenek. Külön névjegyzéket kell készíteni a visszautasítottakról. Ezt a munkát augusztus 10-re kell befejezniök, akkor a jegyzéket 17 példányban elkészítve ki kell kézbesíteni. A választásokban résztvevő pártok mindegyike kap egy példányt ebből a jegyzékből, tehát a helybeli Szociáldemokrata Párt is. Amennyiben pártszervezeteink augusztus 10-én nem kapnák meg ezt a jegyzéket, úgy haladéktalanul sürgessék meg és kérjék el az ideiglenes névjegyzéket.

*

Minden egyes pártszervezetünk hasonlítsa össze, ellenőrizze névjegyzékkel tagnévsorunkat. Ügyeljenek arra, hogy egyetlen szociáldemokrata párttag vagy annak szavazásra jogosult hozzátartozója ne maradhasson ki a névjegyzékből. Ha megállapítják, hogy szociáldemokrata, vagy annak hozzátartozója nem szerepel a névjegyzéken, annak két oka lehet. Az egyik, hogy az összeírás alkalmával kihagyták. Ez estben a tennivaló egyszerű. Kérnek részére az összeíróbizottságtól számlálólapot, kitöltik az illetékes összeíróbiztossal, aláíratják s benyújtják pótlólag az összeíróbizottságnak, amely köteles átvenni. Megállapítják, hogy az összeíróbiztos nem rosszindulatúan járt-e el. Ilyen estben felveszik a jegyzőkönyvet az összeíróbiztos ellen és felküldik a pártközpontba. Ha szociáldemokraták, vagy azoknak hozzátartozója a visszautasítottak névjegyzékén szerepel, a helyi pártszervezet megállapítja, hogy az eljárás jogos volt-e, vagy jogtalan, fennforog-e kizáró ok, vagy nem forog fenn. Amennyiben megállapítja, hogy az illető személyére vonatkozóan nem forog fenn kizáró ok, felszólamlással él a központi összeíróbizottsághoz, mely a járási székhelyen működik. A felszólamlást írásbeli bizonyítékokkal támasztja alá. A kihagyás ellen a közszemlére tétel megkezdésétől 8 napon belül, augusztus 11-től 18-ig lehet felszólamlással élni. A felszólamlás beadásáról a központi összeíróbizottság elismervényt ad.

(Közli: Népszava, 1947. augusztus 7. 6. o.)

Háromezer szocialista nő és férfi indult el a Szociáldemokrata Párt vidéki választási körútjára
1947. augusztus 10.

A nap fénye nagy erővel tüzel a Hősök terén és a kövezet csaknem olvadozik a hőségben. A hatalmas térségen teljesen betöltve a teret, közel 150 különböző nagyságú, felvirágzott, feldíszített teherautó áll. A Szociáldemokrata Párt választási megbízottai indultak szombaton délben háromhetes vidéki útjukra.

A kocsik falán a párt választási falragaszai, az autók mellett, indulásra készen, várakozó elvtársak. Háromezer ember ül a kocsikban, áll az autók mellett. Már néhány kocsit várnak és azután együttesen indulnak el a nagyfontosságú útra. Ennek az útnak a nagyszerűsége lelkesíti, fűti a férfiakat és nőket. Valamennyien önként jelentkeztek a különböző kerületekből és gyárakból. Jó érzés találkozni a Hősök terén, a párt választási agitációra induló autói mellett azokkal a kemény férfiakkal, a legjobb szervezett munkásokkal, akikkel legutoljára néhány héttel vagy néhány nappal ezelőtt még a gyárak esztergapadjai, a műhelyek szerszámgépek vagy a Martin-kemencék poros formázói mellett találkoztunk.
Mint mondják, elsősorban azok jelentkeztek a választási munkákra, akik hosszú évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt az ország különböző vidékeiről, falvaiból, tanyáiról indultak el a fővárosba, tehát ismerik a falusi életet és értenek a falu népének nyelvén. A férfiak kabátgomblyukában vörös szegfű virít, és ahogy beszélgetni kezdünk tervekről, elképzelésekről – megforrósodnak a szívek. Elmondják az elvtársak, hogy öt hétig készültek erre a munkára, több mint egy hónapig oktatták őket a választási hadjáratban való részvételre. Lugosi, Gallai, Szurdi, Hámori, Szamay és Hajduné elvtársak.

Középkorú férfi áll mellettem, lelkesen mondja, hogy Biharbajomba megy, ma estére már szeretne ott lenni. Mogyorósi Rezsőnek hívják, nagyon büszke, hogy kiveheti részét a Szociáldemokrata Párt választási küzdelméből.
Komlovszki Mihály elvtárs, aki a VIII. kerületi pártszervezetből jelentkezett önként a választási munkára, elmondja, hogy a putnoki járásba mennek tizenheten, az ő gépkocsijukon mindenki a Fogaskerék és a Mezőkémiai gyárakban dolgozik. A szavazásig, az összeszámlálásig maradnak vidéken.
– Már holnap szeretném megkezdeni a munkát – mondja az egyik elvtárs. Ha a falu népe megismeri pártunk céljait, biztos, hogy a szociáldemokrata Pártra bízza az ország további vezetését.

A várakozás ideje beszélgetés közben könnyebben múlik. Befutnak a többi autók is és a hosszú tehergépkocsitábor lassan megindul, végig az Andrássy úton, a körutakon a Rákóczi útig. Ott befordul a párt székháza felé, ahol utolsó búcsú következett a nagy munka előtt. Egymásután vonult Mérő Ignác elvtárs, az R-gárda parancsnokának vezetésével 150 autó. A Palace terraszáról boldogan integetett és kívánt jó munkát Szakasits Árpád elvtárs és a párt többi vezetője.
A teherautók 3000 szervezett elvtársat vittek a vidékre, hogy meghirdessék a választások előtt a Szociáldemokrata Párt programját, építeni akarását.

(Közli: Népszava, 1947. augusztus 10., 9. o.)

Szociáldemokrata vezetők a fúzióról,a hároméves tervről, a valódi népuralomról
1947. augusztus 19.

Vasárnap a Szociáldemokrata Párt vezetői az ország legkülönbözőbb résziben ismertették választási beszédeik során a Szociáldemokrata Párt álláspontját. A mindenütt megnyilvánuló lelkes hangulat élénk bizonyítéka volt annak, hogy a magyar dolgozók milyen szeretettel és érdeklődéssel állnak pártunk mögött, milyen osztatlan helyeslik programunkat.
Szentesen Kéthly Anna elvtárs mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a Szociáldemokrata Párt nem a választásokra alakult, nem a felszabadulás után jelentkezett párt, hanem hetvenötesztendős történelmi múltja van.
Ez a párt hetvenöt éven át arra tanította az embereit, hogy aki erőszakot alkalmaz, az erőszak által vész el és nem lehet senkit meggyőződése, elvei ellenére más pártokba beléptetni. A két munkáspárt egyesüléséről nem lehet szó, ezzel tartozunk több mint egymilliónyi párttagunknak, akik nem azért léptek be hozzánk, hogy pártunk egyesüljön a másik munkáspárttal.

Szolnokon Ries István elvtárs hangoztatta, hogy nálunk szociáldemokratáknál a demokrácia tényleges nép uralmát jelenti, mert mi be akarjuk hozni a dolgozó népet az állami közigazgatásba, az ipari üzemek vezetésébe. A hároméves terven túlmenően tizenötéves tervet is kidolgoztunk, amelynek végződésekor a háborúelőtti életszínvonalat jól túlhaladó színvonalat fogunk teremteni. Pártunk működését a választások után nem tekintjük befejezettnek, mert az ország demokráciáját csakis az önálló, független Szociáldemokrata Párt tudja biztosítani. Meg kell tehát mondanunk, hogy pártunk és más árt, így a Kommunista Párt egyesüléséről nem lehet szó.

Szekszárdon Marosán György elvtárs visszautasította azt a vádat, mintha a szociáldemokraták kolhozrendszert akarnának meghonosítani.
Ha ezt akartuk volna, nem csináltunk volna földreformot. Nem akarjuk a dikicset és a gyalupadot államosítani, hanem azt akarjuk, hogy a kisipar virágozzék,hogy az iparosgyerek ne menjen kifutófiúnak, a parasztgyerek ne menjen libapásztornak, hanem iskolázottan kezdjen termelni. Célunk a Szovjet-Únióval a baráti kapcsolat kimélyítése, mert sohasem felejtjük el, hogy a Szovjet-Únió volt az első nagyhatalom, amely segítségünkre sietett.

Egerben és Gyöngyösön Bán Antal elvtárs annak a véleményének adott kifejezést, hogy a nagybirtok, nagyipar a béke megvédése érdekében nem maradhatott meg egyes emberek kezében. Arról azonban szó sincs, mintha a kisemberek tulajdonát államosítani akarnók. A hároméves terv éppen a kisemberek felvirágoztatását szolgálja. Ami a két munkáspárt fúzióját illeti, a Szociáldemokrata Párt nem mond le önállóságáról és függetlenségét a jövőben is megőrzi.

Putnokon és Rudabányán Rónai Sándor elvtárs az újjáépítés eredményeiről beszélt, majd hangoztatta, hogy a Szociáldemokrata Párt a vallást minden ember legszentebb magánügyének tekinti és küzd a családi élet tisztaságáért, védi a kisemberek magántulajdonát. Vörös zászlóval indultunk hetvenöt évvel ezelőtt küzdelembe és álltuk keményen a harcot, bíztunk eszméink ragyogó tisztaságában.

(Közli: Népszava, 1947. augusztus 19., 5. o.)

Elkészült a magyar demokrácia első tankönyve
Ára három forint. - Kétmillió új tankönyv készül az új iskolaévre
1947. augusztus 27.

Zúgnak és kattognak a gépek. az Egyetemi Nyomdában hatalmas munkatempóban folyik a szedés, egymásután csúsznak ki a gépből az ívek és szorgos kezek helyezik el a gépek mellett hatalmas kötegekben. Mi ebben az újszerű? A gépek, a munkások látszólag ugyanúgy dolgoznak, mint más könyv készítésekor. Pedig nagy jelentősége van az Egyetemi Nyomda jelenlegi munkájának.

A Népszava olvasói jól emlékeznek még arra, hogy hányszor foglalkoztunk a tankönyvek kérdésével. Megállapítottuk, hogy bár bevezették a kötelező általános iskolát, a tanítás keretei csak névleg változtak meg. Ugyanabból a tankönyvből tanultak a gyermekek, mint azelőtt, esetleg csekély változás volt benne. Az általános iskolák hol elemi, hol polgári, hol gimnáziumi színvonalon tanították az ifjúságot éspedig az iskola korábbi szellemében. A Népszava követelte, hogy ezeket a visszásságokat szüntessék meg és minden iskolás gyermek kezébe egyforma tankönyvet adjanak, ezenkívül tegyék állami feladattá a tankönyvkiadást, hogy a szülők olcsón juthassanak az elengedhetetlenül szükséges tankönyvekhez.

A Népszava küzdelme eredményesnek bizonyult, és ma már az Egyetemi Nyomdában hatalmas méretekben folyik a munka. Készítik az első magyar egységes általános iskolai tankönyvet. Összesen 36 új tankönyv készül. Szeptembertől kezdve Magyarország egész területén az általános iskola 1–7 osztályáig ezekből az új tankönyvekből lehet ezután tanítani. Érdekes, hogy az első négy osztály különböző szaktárgyait egyetlen vastag tankönyvben egyesítették. A felsőosztályokban minden tantárgynak önálló könyve lesz. Általában 13–14 ív a terjedelmük, azaz 200–250 oldal vastagok az új tankönyvek. Az eddigi tankönyveknél jóval olcsóbbak. Körülbelül egyharmada, egynegyede a réginek. A nyelvkönyveket 4000 példányban, egyéb tankönyveket 40–65.000 példányig készítenek. Körülbelül kétmillió új demokratikus tankönyv kerül idén a tanulóifjúság kezébe. És ez az alapja annak, hogy a nevelés szelleme valóban demokratikus legyen.
Az új tankönyvek elkészítése azonban nem megy zavartalanul. A Közművelődési Tanács azonos szaktárgyú és évfolyamú könyvből több kéziratot kapott és így még néhány tankönyv sorsáról nem döntöttek. Ezért még ma sincs az összes tankönyv kézirata a nyomdában. Így nem nyomtatják még a magyar VI–VII., számtan VII., történelem VI, földrajz VI., angol, francia, orosz VII. osztályos könyveket. Ezeknek kéziratait csak ígérik. Félő, ha a nyomda nem kapja meg idejében a kéziratot, nem tudják kiszedni és kellő időre elkészíteni a tankönyveket. Így a diákok esetleg heteket vagy hónapokat várhatnak, amíg az új tankönyvből tanulhatnak. Ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani.

Az első tankönyv már majdnem teljesen elkészült. Ívekben fekszik a gépek mellett. Ötödik osztályos történelemkönyv. Átfutjuk az egyik ívet. Egyszerű hangon, de színesen, elevenen mondja el a magyar történelem egyes fejezeteit. Sok kép tarkítja a történelemkönyvet, hogy a diákokkal még jobban érzékeltesse a kor hangulatát, kultúráját és társadalmi viszonyait. Átdolgozott részletek vannak benne a régi mondákból, gesztákból és krónikákból, ezenkívül kis elbeszélések tarkítják. A cél az, hogy a tanulók élvezettel és figyelemmel olvassák a könyvet. Nem száraz, unalmas adathalmazt kapjon, hanem lekösse, mint izgalmas regény, a tanulnivaló.

A címlap is elkészült. „ Történelmi olvasmányok az ötödik osztály számára” – olvassuk.„Általános iskolai tankönyvek, Budapest, 1947. Egyetemi Nyomda.„, Ára 3 Frt.

Miseje elvtársnak, az Egyetemi Nyomda üzemi bizottsága egyik tagjának csillog a szeme, amikor ezeket mondja:
– A nyomdász elvtársak nagy lelkesedéssel, s fokozott munkával és túlórákkal dolgoznak az új, egységes állami tankönyvön. Minden igyekezetük arra irányul, hogy a tanulóifjúság idejében a szükséges új tankönyvekhez jusson. Örömmel dolgoznak, mert tudják: Az Egyetemi Nyomdából nemsokára százezerszámra kerülnek majd ki az új tankönyvek, amelyből végre a magyar ifjúság az új idők új szavait: a demokratikus gondolkodást tanulhatja meg.

(Közli: Népszava, 1947. augusztus 27., 7. o.)

Felelnünk kell a kérdésekre
1947. szeptember 3.

Világos és nyílt beszéddel sokkal többre megyünk, mint azzal, ha a problémákat kerülgetjük és nem tárjuk fel tisztán, félreérthetetlenül, miről van szó. Kötelez a nyíltságra az is hogy tömegeink előtt a választásokkal és az azt megelőző időszak eseményeivel kapcsolatban sok megválaszolatlan kérdőjel áll. Választások után vagyunk és most már itthon és külföldön egyaránt olyan hírek özöne és olyan hiteles följegyzések tömege állítja, hogy nem mentek re ndben a dolgok, hogy nem mehetünk el szó nélkül a kérdés mellett. A Szociáldemokrata Párt központi lapja volt az első, amely a választás hajnalán rendkívüli kiadásban közölte a pártvezetőség nyilatkozatát, a megfigyelt zavaró jelenségekről. Ezt követően került nyilvánosságra, hogy már ezen az éjszakán benyújtotta a magyar igazságügyi miniszter lemondását, mégpedig nem úgy, mint a keddi Szabadság írta, hogy a lemondás „ formálisnak tekinthető ” , hanem tárgyi okok alapján. Különben sem lenne indokolt, hogy a választásokat követő éjszaka „ formális” okokból lemondjon – az igazságügyminiszter, ha arra okai nincsenek. Nem mehetünk el szó nélkül a választások jelenségei mellett, erre késztet bennünket sok egyéb okon kívül a Szabad Nép keddi számában megjelent Rákosi -nyilatkozat is. A Magyar Kommunista Párt főtitkára ebben a nyilatkozatában azt mondja, hogy Peyer Károly kilépése „ bizonyos zavart okozott a Szociáldemokrata párt soraiban ” – magyarán megmondva: választási számarányunkat a Peyer-ügy befolyásolta.

Rákosi elvtárs téved. Nem bocsátkozunk vitába arról, hogy Peyer Károlyt nem követték és így az a tény, hogy mandátumát Zsolt Bélától kapta. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ha valamennyi párttagunk és valamennyi velünk szimpatizáló választópolgár az urnákhoz járulhatott volna, nem ezt az eredményt kaptuk volna. Abban pedig, hogy ezek a tömegek, köztük, próbált, kitűnő régi elvtársak ezrei, nem gyakorolhatták legfontosabb állampolgári jogaikat, nem mi vagyunk a hibásak. Itt emlékeztetnünk kell mindenkit arra, hogy az ideiglenes névjegyzék összeállítása körül is mutatkoztak már joggal kifogásolható zavaró jelenségek tömegével, de az utolsó pillanatban, amikor már jogorvoslatnak lehetősége sem maradt, a választójogi törvény intencióival szöges ellentétben ismét a választók nagy csoportjait hagyták ki – köztük véletlen folytán nagyon jelentékeny számú szociáldemokratát.

Ezek a jelenségek és más okok késztetnek bennünket, hogy a magyar nép történelmének mostani szakaszában, amikor nagy sorskérdéseket kell megoldanunk, éberséggel és aggodalommal figyeljük az eseményeket, ne tévesszük meg magunkat szándékosan és annak se tegyük ki magunkat, hogy akaratunk ellenére tévedjünk olyankor, amikor a tévedésnek vagy hibának sokszorta fokozott jelentősége van, mert súlyos időkben a tévedés eltévelyedéssé, a hiba pedig megbocsáthatatlan bűnné fokozódhatik.

(Közli: Népszava, 1947. szeptember 3.)

Kihirdették a választás eredményét (Részlet)
1947. szeptember 6.

(...)
A választás végleges eredménye

Az országos központi választási bizottság pénteken délután ülés tartott, amelyen a pártok megbízottjai előtt kihirdette a választás végleges eredményét. Leadtak összesen 5,031.025 szavazatot, érvényes volt 4,998.328, érvénytelen 32.687 szavazat. Az egyes pártok a következő szavazatokat kapták: (Szavazat (Százalék)

Szociáldemokrata Párt 744.641 (14.90)

Kisgazdapárt 769.733 (15.40)

Kommunista Párt 1,113.050 (22.27)

Parasztpárt 415.465 ( 8.31)

K. Női Tábor 69.536 ( 1.39)

Demokrata Néppárt 820.453 (16.41)

M. Füg. Párt 670.547 (13.42)

M. Radikálispárt 84.169 ( 1.68)

Füg. M. Demokratapárt 260.420 ( 5.21)

Polgári Demokratapárt 50.294 ( 1.01)

A Függetlenségi Front négy pártja 3,042.19 szavazatot, az összes szavazatok 60.38 százalékát kapta.

Nagy-Budapest területén a szavazatok a következőképpen oszlottak meg: (szavazat - mandátum)

Szociáldemokrata Párt 235.460 - 16

Kommunista Párt 261.018 - 18

Kisgazdapárt 70.443 - 5

Nemzeti Parasztpárt 12.313 - Ker. Női Tábor 14.135 - 1

Demokrata Néppárt 47.255 3

M. Függetlenségi Párt 219.060 15

M. Radikális Párt 22.229 1

Füg. M. Demokratapárt 49.844 3

Polgári Demokratapát 16.860 1

Amíg a Szociáldemokrata Párt országos viszonylatban a szavazatok 14.90 százalékát kapta, Nagy-Budapesten a szavazatok 24.82 százalékát szerezte meg.

A mandátumok felosztása a következőképpen történt: (mandátum)

Szociáldemokrata Párt - 67

Kommunista Párt - 100

Független Kisgazdapárt - 68

Parasztpárt - 36

Ker. Női Tábor - 4

Demokrata Néppárt - 60

M. Függetlenségi Párt - 49

Radikális Párt - 6

Füg. M. Demokratapárt - 18

Polgári Demokrata Párt - 3

(Közli: Népszava, 1947. szeptember 6. 3. o.)

Olajág Magyarország felett
1947. szeptember 14.

A hétfői nap történelmi forduló a magyar nép életében. A változás, ha kellőképpen megbecsüljük, széppé, boldoggá teszi majd életünket. Ezen a napon – hogy szakszerű fogalmazással éljünk – helyezik letétbe Moszkvában a magyar békeszerződést és ezzel visszanyertük nemzeti függetlenségünket. E szavak, minden közhelytől mentesen, a forró hála érzését keltik elsősorban a Szovjet-Únió, valamint a Britbirodalom és az Északamerikai Egyesült Államok iránt. Akkor érez zük különöseképpen e nagyszerű ténynek jelentőségét, ha hálaérzetünk társul azzal a tudattal, hogy Németország, Ausztria és Japán még nem részesült a megtisztelő szerencsében, amely most nekünk jutott.

Kétségtelen, hogy az elmúlt háború során ennek az országnak elvetemült fasiszta vezetői a szabad népek értékelésében a legmélyebbre taszították hazánkat. A németek ez alantas, tiszavirágéletű szolgái nem kímélték nemzeti becsületünket, mint ahogy nem kímélték magát a népet sem, vágóhídra küldve a dolgozó parasztság, munkásság és haladó értelmiség gyermekeit. ám, hogy mégis felemelhettük tekintetünket, s hogy nem találkoztunk az elvetemült bűnözőknek járó megvetéssel a fasiszta uralmi téboly leveretése után, azt annak köszönhetjük, hogy a nép lelkiismereteként, Petőfiék szellemének örököseként akadtak itt tömegek, szocialista munkások, szervezett dolgozók, s élükön a Szociáldemokrata Párt. Ezek az emberek jelentették az embertelenség pokoli esztendeiben a szigetet, melyet most újra szárazfölddé szélesíthetünk ki: a demokrácia hazáját. A mi férfiaink és asszonyaink fanatikus hittel, szocialista meggyőződéssel, az emberi szabadság mélységes tiszteletével minden elnyomatás és terror ellenében konokul hirdették igazságunk győzedelmét. Ez volt tehát az erkölcsi aranyfedezet, amelyre hivatkozhattunk és hivatkozhatunk fennen ezekben a napokban is.

Lehetetlen e mondatoknál megfeledkezni a mártírokról, a neves és névtelen hősökről, akik életüket adták a nép szabadságáért, akik szentséges ideálként hordozták elméjükben és szívükben hazánk felemelkedésének ügyét.
A nemzeti függetlenség, a szuverénitás, mely annyi nemzedék vágya s óhaja volt, immár tulajdonunkká lesz. Ez azt a kötelességet rója ránk, hogy valósággá váltsuk a szabadságért elhulltak elképzeléseit, terveit. Hé tfőn a békeokmány egy nyugalmas dossziéba telepszik, azonban a békének élővé, érezhetővé, hatékonnyá kell válnia ebben az országban. A béke termelőeszközeinek, a gyáriparnak és a mezőgazdasági termelőszervezeteknek egetlen pillanatra sem szabad abbahagyniok a munkát. A fölöttünk hófehéren lebegő békegalamb olajága az alkotó munka kötelezettségének távlatába mutat. S e perspektívában új gyártelepek százai, hórihorgas kémények ezrei, csillogó sínek, ragyogó iskolaépületek, kórházak és csecsemővédő intézetek jelennek meg. És e perspektívában felrajzolódik a boldog béke látomása, amely immár nem az utópiáé.

A háború nem a magyar nép akarta. De borzalmait egyedül kellett learatnia. A békét a dolgozó nép munkakedve, életrevalósága, szorgalmas és alkotó lendülete kapja kedves, szeretetreméltó ajándékként. Függetlenségünk fölemelő birtokában tudnunk kell függetlenek, jóratörekvőnek, munkálkodónak lennünk. Függetlenségünknek, szuverénitásunknak olyan becsületet kell szereznünk, mint amilyen becsületre kötelez bennünket a szabadságért haltak emléke, műve, példája. Segítségünkre vannak történelmünk legnemesebb példái és segítségünkre van milliónyi munkáskéz: a jövő biztosítéka.
Békességben akarunk élni ezután, egymás között és szomszédainkkal egyaránt. De egyetlen pillanatra sem feledkezünk meg, hogy kik a békének ellenségei, kiket kell kigyomlálnunk a közösség szép kertjéből – éppen függetlenségünk, békességünk érdekében. Legyünk ezentúl gerincesebbek és tisztábbak, mutassunk cselekedetünkkel, magatartásunkkal, öntudat osságunkkal, amerre az olaját mutat: a béke szocialista jövője felé.

(Közli: Népszava, 1947. szeptember 14.)

A Kisgazdapárt útja
1947. szeptember 14.

Az 1945. évi novemberi választásokon csak a koalíció négy pártja indult, ami azonban természetesen, nem jelentette azt, hogy a szavazásban is csak ennek a négy pártnak az őszinte és meggyőződéses hívei vettek részt, sőt, amint mindenki nagyon jól tudja, nagyon is hamar kiderült, hogy a mamuttöbbséget kapott Kisgazdapárt – hagyományaival ellentétben és becs ületes vezetőinek szándéka ellenére – a reakció menedékhelyévé vált, nemcsak a választók, hanem a választottak szempontjából is. Ezzel kezdődött rögtön második nemzetgyűlés összeülése után az a válságsorozat, amely összeesküvéseken, szökéseken és disszidál ásokon keresztül végül odavezetett, hogy a nemzetgyűlést a munkaképesség biztosítása érdekében fel kellett oszlatni és új választásokat kellett tartani. Ezen a választáson az egykori Kisgazdapárt helyett már négy párt jelentkezett és jogos volt a feltevés, hogy ennek folytán amit a Kisgazdapárt veszített mennyiségben, azt megnyerte minőségbe. Vagyis ha az 1945-ös képviselői frakcióval szemben számban igen súlyos vérveszteséget is szenvedett a Független Kisgazdapárt, de a megmaradtak őszintén demokratikus el emek és komoly alkotó tényezői lesznek a koalíciónak.

Éppen ezért nagyon is érthető és indokolt az a fokozott várakozás, amellyel nemcsak a koalíció pártjai, hanem az egész magyar demokratikus közvélemény tekintett és tekint továbbra is a kisgazdapárti fejlemények elé. Egészen elhibázott lenne az a felfogás, hogy egy párt belügyeiről van szó mindössze, kívülállónak tehát nincs köze ahhoz, hogy ezek a fejlemények milyen irányt vesznek. Ez a felfogás helytálló lenne, ha a Kisgazdapárt politikájának alakulása egyesegyedül a Kisgazdapárt tagjaira lenne hatással, de jól tudjuk, hogy sokkal többről van szó. És ha valóban egyedül a Kisgazdapártra tartozik is annak eldöntése, hogy milyen utat kíván követni, az már nagyon is a koalíció másik három pártjának is az ügye, hogy kivel óhajt és kivel hajlandó együtt kormányalakítást vállalni. Mivel pedig az ország kormányzásáról van szó, természetes, hogy az egész ország érdekelt abban, merre visz a Kisgazdapárt útja. És ha a Szociáldemokrata Párt egész idő alatt nagy önmegtartóztatással figyelte is a Kisgazdapártban lejátszódó eseményeket, ez nem lehet ok arra, hogy most fel ne emeljük intő szavunkat azokkal az aggasztó jelenségekkel szemben, amelyeket a legutóbbi napokban tapasztalnunk kellett. Olyan politikai csoportok, amelyek ma két hete még mint a Kisgazdapárttól teljesen különálló és független pártok jelentkeztek, a választások előtt, most kísérletet tesznek arra, hogy becsempésszék megbízottjaikat a Kisgazdapártba, sőt ezeken keresztül biztosítsák maguknak a többséget és az irányítást, nem vitásan azzal a céllal, hogy ismét arra az útra tereljék a Független Kisgazdapártot, amely útnak rendkívül veszélyessége az elmúlt esztendőben nem egyszer megmutatkozott.

A szociáldemokrata Párt és a munkáspártok általában nem egy szer tanúságot tettek arról, hogy a valóban és őszintén demokratikus kisgazda- és polgári réteget képviselő Kisgazdapárttal hátsó gondolat nélkül együtt akarnak működni. Nem lehet senki olyan botor, hogy nélkülözni akarná a kisparaszti rétegek erejét és munkáját az ország újjáépítésében és az ország kormányzásában, de a legutóbbi esztendők története még a legmakacsabb, a legkonokabb emberek számára is minden eddiginél keményebb leckével tanította meg, hogy a magyar nép számára csak egyetlen életforma lehetséges: a demokrácia életformája. Következésképpen mindent el kell követni ennek a demokráciának a kiépítése, biztosítása és megvédése érdekében. Minden elkövetni: ez annyit jelent, hogy össze kell fogni minden demokratikus erőt, de a legkíméletlenebb harcot kell hirdetni minden antidemokratikus, ellenforradalmi fasiszta kísérlettel szemben. Vonatkozik ez természetesen a Kisgazdapártra is. Ma a Szociáldemokrata Párt a Kommunista Párttal együtt a legnagyobb mértékben hajlamos a közös munkára és a koalícióra a Kisgazdapárt baloldalával, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a munkáspártok semmiképpen nem hajlandók eltűrni semmiféle jobboldali pfeifferista, vagy Balogh-párti puccskísérletet, a Kisgazdapártban, illetve pontosabban: semmiképpen sem hajlandók egy ilyen irányítású politikai erőcsoportot is bevenni a koalícióba, hanem éppen ellenkezőleg, a legélesebb küzdelmet veszik fel ellene.

Márpedig éppen ilyen természetű puccskísérlet játszódott le most a Kisgazdapárt falai között. A pfeifferista és a Balogh-párti reakció első rohamát sikerült visszavernie a kisgazdapárti baloldalnak. Azonban ne húnyjuk be a szemünket közismert tények előtt: eléggé hosszú és nehéz küzdelem után született meg ez a siker és egészen bizonyos, hogy a Kisgazdapártba befurakodott reakció ne m törődik majd bele vereségébe. Újabb kísérletek is történnek majd arra, hogy a Kisgazdapártot szembeállítsák a koalícióval és a reakció élharcosává tegyék. Mi bízunk abban, hogy a további kísérletek is kudarccal járnak majd, a bizalom azonban nem jelent elbizakodottságot és ettől óva intjük a Kisgazdapárt baloldalát is. Nehéz harcokra kell még felkészülniök és nehéz csatákat kell még megvívniok, ez egy pillanatra sem kétséges. De érdemes megvívni ezeket a csatákat, mert az egész párt jövőjéről van szó, ar ról, hogy beáll-e a demokrácia építői közé, vagy pedig a fasizmus uszályhordozója lesz. Előbbi esetben a Szociáldemokrata Párt, a két munkáspárt, az egész Baloldali Blokk és minden őszinte demokrata a legtisztább örömmel látja a Kisgazdapártot őt joggal megillető helyén az új Magyarország építőinek a sorában, utóbbi esetben azonban, ha valamikor mégis sikerülne a pártot kisajátítania a Pfeifferék, Baloghék vagy mások cégére alatt jelentkező reakciónak, akkor elsöpri majd a magyar dolgozók felháborodása, akik nem tűrik, hogy ebben az országban a fasizmus akármilyen formában még egyszer kísérletezzék.

(Közli: Népszava, 1947. szeptember 14.)

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőinek búcsúja Magyarországtól
1947. szeptember 24.

A demokratikus Magyarország történetében nagyfontosságú esemény a magyar békeszerződés ratifikálása és a magyarországi Szövetséges ellenőrző Bizottság működésének befejezése. Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, Edgcumbe tábornok, a SZEB angol tagozatának vezetője és Weems tábornok, a SZEB amerikai tagozatának vezetője elutaznak Magyarországról.
Szviridov altábornagy búcsúnyilatkozata:
Szviridov altábornagy elutazása alkalmából nyilatkozott a Világosság munkatársának és a többi között ezeket mondotta:
– Őszintén megszerettem ezt az országot – mondotta Szviridov altábornagy –, elismeréssel adózom kultúrájának. Elfoglaltságom mellett is időt szakítottam arra, hogy a magyarság művészi életété megismerhessem. A magyar nép ujjáépítő munkája valóban rendkívül értékes és a magyar dolgozók erőfeszítései minden nehézséget áthidaltak. Mindazok az eredmények, amelyeket Magyarország a nácik uralma alól történt felszabadulása után elért arra mutatnak, hogy az országban jelentős demokratikus erők működnek, amelyek felismerik a való helyzet és a demokratikus eszmék figyelemben tartásával küzdenek a magyar dolgozó nép boldogulásáért.Befejezésül ezeket mondta Szviridov altábornagy:
– A szovjet nép barátsággal és nyitott szívvel fordul a magyar dolgozók felé. Így lesz ez minden bizonnyal a jövőben is és a Szovjet-Únió mindent megtesz, hogy hozzásegítse Magyarországot a fokozott gazdasági fellendüléshez.

Edgcumbe angol vezérőrnagy búcsúüzenete
A SZEB megszűnése alkalmából Edgcumbe tábornok, a távozó angol megbízott nyilatkozatot adott és egyebek között ezeket mondotta:
– Most, amikor közel két és félévi magyarországi tartózkodás után Budapestről eltávozom, a jövőre nézve legjobb kívánságaimat szeretném küldeni a magyar köztársaságnak. Országukat igen megszerettem és fejlődését mindig baráti figyelemmel fogom kísérni. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy az utóbbi néhány hónap alatt a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok Nagy-Britannia és Magyarország között ismét fejlődésnek indultak és őszintén remélem, hogy ezek a kapcsolato k mindkét ország kölcsönös előnyére a jövőben egyre szorosabbá fognak válni.

Weems és Edgcumbe tábornokok búcsúlátogatása
Weems tábornok, a SZEB amerikai tagozatának volt vezetője és Edgcumbe tábornok, a SZEB angol tagozatának volt vezetője és felesége látogatást tettek Tildy Zoltán köztársasági elnöknél, hogy búcsút vegyenek a köztársasági elnöktől és családjától. A látogatás magánjellegű volt.

(Közli: Népszava, 1947. szeptember 24., 1-2. o.)

Magyarország nem kapott elegendő szavazatot az UNO-tagsághoz
1947. október 2.

Hajnali 3 órakor jelenti az „ MTI ” :
Az UNO közgyűlése csütörtökre virradó éjjel az egyes államok tagsági felvételének kérelmét tárgyalta folytatólagosan. A részletek megvitatása után elrendelték az egyes kérelmek felett való külön-külön szavazást, melynek eredménye a következő:

Magyarország javára öten döntöttek, míg hatan tartózkodtak a szavazástól. (Természetesen a Szovjet-Únió mellettünk szavazott.) Olaszország mellett kilencen, ellene ketten szavaztak (Szovjet-Únió és Lengyelország.) Románia felvételét négyen pártolták, heten tartózkodtak a szavazástól. Bulgária felvételét csupán a Szovjet-Únió támogatta. Finnországot kilenc szavazat támogatta, míg a Szovjet-Únió és Lengyelország a felvétel ellen szavazott. Egyébként a szavazásoktól függetlenül is a Szovjet-Únió vétót emelt Olaszország és Finnország felvétele ellen s így a csütörtök hajnali szavazás eredménytelennek nevezhető.

(Közli: Népszava, 1947. október 2.)

A magyar köztársaság kormányának programja
1947. október 21.

Az országgyűlési választáson a magyar nép többsége az országépítő munka és a demokratikus erők egysége mellett döntött. Az ekként megnyilvánult többségi akaratot, valamint az ország sürgető érdekeit szem előtt tartva, a négy koalíciós kormányzópárt teljes egyetértésben megállapodott a kormány által végrehajtandó programban. Ennek alapján a magyar köztársaság kormánya abból a célból, hogy az országépítés munkáját és a hároméves terv végrehajtását a dolgozó nép jogainak biztosításával és életszínvonalának emelésével , továbbá az ismételten kísérletező politikai és gazdasági reakció letörésével, valamint megfelelő embereknek a megfelelő helyre való állításával eredményesebbé tegye, hogy az országnak a rendkívüli aszály miatt megnehezült gazdasági és közellátási helyzetét megjavítsa; végül, hogy az államháztartás egyensúlyát minden körülmények között biztosítsa, a legsürgősebb kormányzati teendőket az alábbiakban állapította meg:

I. Az államháztartás és a stabilizáció:
Minden erővel arra kell törekedni, hogy az államháztartás egyensúlyát a legrövidebb idő alatt megteremtsük s ezzel megvédjük a magyar demokrácia egyik legnagyobb vívmányát, a hároméves terv végrehajtásának és az életszínvonal emelésének feltételét: a pénz értékállandóságát. Ehhez múlhatatlanul szükséges az állami bevételek növelése, mindenekelőtt a gazdagok terhére és a legszigorúbb takarékosság az állami és közületi kiadásoknál.

1. El kell kobozni az állam javára annak vagyonát, aki hamis forintmérleget nyújtott be, hogy kijátssza a vagyondézsmáról szóló rendelkezéseket, vagy aki vagyonát részben vagy egészben külföldre próbálta, illetve próbálja csempészni.
2. Új magas fényűzési adókat kell bevezetni luxusgépkocsikra, luxuséttermekre, luxusszállodákra, mulatókra és luxusfogyasztási cikkekre.
3. Az állami és állami kezelésbe vett üzemeknél a ráfizetést mg kell szűntetni 1948 május 1-ig, a túlméretezett központi igazgatás kisebbítése az üzemvezetés és igazgatás racionalizálása, a munkafegyelem megszilárdítása és az egyéni felelősség elvének a vezetésben való gyakorlati érvényesítése útján.
4. Az állami és közérdekű vállalatoknál le kell bontani a mammutigazgatóságokat és el kell távolítani a nem dolgozó, de fizetést, tantiémeket húzó igazgatókat és igazgatósági tagokat. Hasonlóképpen takarékosságra és racionalizálásra kell kényszeríteni a magánvállalatokat is.
5. A minisztériumok és az államtitkárok számát jelentősen csökkenteni kell. A felesleges intézményeket és a vezető állásokat meg kell szüntetni, az azonos feladatokat végző vállalatokat össze kell vonni.
6. Külképviseleteinknél a fizetéseket és a reprezentációs költségeket le kell szállítani. A hivatalos lepelbe burkolt külföldi kéjutazásokat meg kell szüntetni s a valóban szükséges külföldi utazásoknál szerény napidíjat kell megállapítani. Külföldi hivatalos kiküldetések csak minisztertanácsi jóváhagyással történhetnek.
7. A minisztériumokban és közületekben a fényűző reprezentációt és a bankettezést el kell törölni. Az állami és közületi gépkocsik számát szigorúan korlátozni kell és ezeket csak hivatalos célokra szabad használni.

II. A hároméves terv végrehajtása:
A stabilizáció megóvása mellett a hároméves terv megvalósítása alkotja az új koalíciós kormány gazdaságpolitikájának gerincét.

Ezért szükséges:
8. A Magyar Nemzeti Bank és a legnagyobb magánbankok államosításának végrehajtása 1947 november 20-ig a törvényhozás útján s olymódon, hogy az államosítás még kezdetileg se jelentsen újabb terhet az államra.
9. Rendelet kibocsátása annak érdekében, hogy a hároméves terv idejére senkinek se lehessen összesen 3000 forintnál nagyobb havi jövedelme; a 3000 forintot meghaladó összeget külön zárolt számlára kell befizetni és ezt az állam kölcsönként vegye igénybe a hároméves terv beruházásaira.
10. A külföldre távozott hazaárulók, összeesküvők és szökevények vagyonának elkobzása és igénybevétele a hároméves terv népjóléti beruházásaira.
11. A munkanélküliség csökkentése és megszüntetése érdekében a hároméves terv keretében olyan munkák megindítása és előtérbe helyezése, amelyeknél a felhasznált összegeknek legalább 50 százaléka munkabér (öntözőművek, bekötőutak, csatornák, vízszabályozások, árvízvédelmi munkák, kislakások stb.).
12. A munkanélküliség csökkentése mellett a hároméves terv végrehajtá sát a termelés fokozásának érdekei szerint kell irányítani olymódon, hogy a rendelkezésre álló hitelek felhasználásában a mezőgazdasági, ipari és közlekedési beruházásoknak a tervben megállapított aránya folyamatosan biztosíttassék.

(Közli: Népszava, 1947. október 21.)

Nincsen és nem lesz vasfüggöny – mondotta Sztálin az angol képviselőknek
1947. október 18.

Az angol munkáspárt képviselőinek csoportját kihallgatáson fogadta Sztálin generalisszimusz s mintegy kétóra hosszat beszélgetett velük. Ennek során Sztálin kijelentette:
„ Nem kíván vasfüggönyt és nem is lesz vasfüggöny, ha a gazdasági talpraállásra egyesítjük erőfeszítéseinket.”
Sztálin a továbbiakban kijelentette: Nagy-Britannia és a nyugati országok számára szükséges, hogy gazdaságilag együttműködjenek a Szovjet-Únióval, mert a gazdasági együttműködés elűzné a háború rémét. A brit képviselők, akik jelenleg Varsóban tartózkodnak, kijelentették:
a Szovjet-Úniót késznek találták arra, hogy Nagy-Britanniával kereskedelmi szerződést kössön és remélik, hogy az új tárgyalások rövidesen megindulnak.

A nemzetközi együttműködésnek továbbra is döntő problémája a német kérdés. Mint ismeretes, nyilvánosságra hozták a leszerelendő német gyárak és ipartelepek jegyzékét. ezzel kapcsolatban most Észak-Rajna–Westfália miniszterelnöke azt javasolta, hívják össze a brit és amerikai övezethez tartozó államok miniszterelnökeinek értekezletét, mert olyan problémák merültek föl, amelyeket csak így lehet tisztázni. A brit övezet szakszervezeti tisztviselői szintén értekezletet hívtak össze, mert a gyárleszerelési terv nyomán a német munkásság körében hatalmas arányú átrétegeződés és vándorlási mozgalom várható.
Sir Robertson az „ Exchange ” szerint bejelentette, hogy a leszerelési lista végleges és ha a német munkások nem hajlandók közreműködni, angolszász munkaerőkkel végeztetik el a leszerelést. Robertson biztosította a németeket, hogy a program konstruktív része Németország 1936. évi ipari színvonalának helyreállítását célozza. Az angol sajtó a rendelkezéssel kapcsolatban rámutat arra, hogy meg kell tisztítani Németországot a háborús célokra használható gyártelepektől, de óvatosnak kell lenni, hogy Németország a Marshall-terv keretében hozzájárulhasson saját talpraállításához.

Az angol rádió részletesen ismerteti az Európa megsegítésére irányuló washingtoni tárgyalásokat és beszámol arról, hogy azokon az angol és a francia megbízott kijelentette: Európa téli kilátásai katasztrofálisak és Franciaországnak például az eredeti becslést meghaladóan ez év végéig még 10 millió dollárra van szüksége.

Az amerikai tőzsdén lábrakapott féktelen spekulációs üzletkötések folytán a kenyérmagvak ismét drágultak és ez újabb nehézségeket okoz a segélytervben. Az amerikai–szovjet viszony politikai feszültsége most gazdasági térre is erőteljesen átcsap. Míg a minap egy USA-statisztika a kereskedelmi forgalom fejlődéséről számolt be, most egy AFP-jelentés szerint erősen csökkenteni akarják az amerikai gépek és egyéb anyagok kivitelét a Szovjet-Únióba. Ez a jelentés szerint annak következménye, hogy a Szovjet-Únió nem hajlandó közreműködni a Marshall-tervben és az USA-ban nincs minden vásárló számára elegendő árucikk. Kénytelenek végrehajtani Marshallnak azt a kijelentését, hogy az USA csak azokat az országokat támogatja, amelyek együttműködnek a Marshall-tervben. Spaak belga külügyminiszter a parlament külügyi bizottságában egyébként felvetette azt a tervet, hogy nemzetközi bizottságot állítsanak fel az USA és a Szovjet-Únió közötti viszályok elsimítására.

Anglia, nyilván a vétó-vita közvetítő szándékával, ideiglenes bizottságot javasol, amely az UNO közgyűlésének két ülésszaka között működnék és hatásköre azokra a kérdésekre korlátozódnék, amelyeket a mostan közgyűlés utal elé és amelyekben döntést csak a köbvetkező közgyűlés hozna. Az ideiglenes bizottság nem foglalkozhatik olyan kérdésekkel, amelyek megvitatásába a Biztonsági Tanács belefogott és csak a legközelebbi közgyűlésen dönt arról, hogy állandó bizottsággá, vagy pedig „ kis közgyűléssé” alakuljon. Az angol alsóház jövő kedden ül össze és a következő ülésszakban elsősorban nagy gazdaságpolitikai vita várható. Az acélipar államosításának tárgyalását viszont még nem tűzik napirendre, de sorra kerül a gáztermelés államosítása.

Külpolitikai téren Burma függetlenségéről szóló törvényjavaslat a legérdekesebb és valószínű a liberálisok által sürgetett németországi kérdés megvitatása is. Foglalkozik az alsóház az új büntetőjogi javaslattal s ennek során felmerülhet a halálbüntetés eltörlése is.

A francia sztrájkhelyzet romlott. A földalatti vasút egyes járatai rövi d időre megindultak, de több helyen megrongálták a kocsikat s eltorlaszolták az utat. A Metro sztrájkbizottságának legutolsó ülésén nem hoztak döntést. A közlemény bejelenti, hogy szombaton újra összeülnek. A keresztény szakszervezethez tartozó alkalmazottak legutóbbi ülésükön a munka azonnali folytatása mellett döntöttek, de a tízszerte nagyobb szakszervezeti csoport tovább követeli, hogy a kormány kezdjen tárgyalásokat a munkásokkal. A helyzet igen feszült, s nem látszik egyelőre kibontakozás. Sauvageot tanár a párizsi rádióban kifejtette, hogy a párizsi események a vidéki választóknál jobboldali eltolódást válthatnak ki.

Az UNO Palesztina-bizottságában Saudi-Arábia kiküldöttje erősen bírálta az ország felosztásának tervét és kijelentette, hogy sose fogja megérteni és igazságosnak tekinteni ezt az elgondolást. Norvégia és Dél-Afrika helyeselte a tervet, Kanada viszont úgy vélekedett, hogy amíg az UNO döntését végre tudják hajtani, helyezzék az UNO gyámsága alá az országot. Az angol gyarmatügyi miniszter felszólalásában kijelentett, hogy Nagy-Britannia nem hajlandó vállalni Palesztináért a felelősséget addig, amíg az ország elnyeri majd függetlenségét és nem hajlandó azt a szerepet játszani, hogy az UNO politikáját ő kényszerítse Palesztinára. Még akkor sem vállalja ezt, ha ebben önkéntesekből szervezett nemzetközi haderő támogatná. Óva inti a többi delegátust, hogy könnyelmű, elhamarkodott és megvalósíthatatlan javaslatokhoz csatlakozzék. A palesztinai kérdés egyébként döntés előtt áll, mert hétfőn szavazásra kerül a sor.

Athénban Pál király nagy katonai megbeszélést tartott, amelyen résztvett Rowing angol és Livesey amerikai tábornok is. Szalonikiban, az amnesztia nagyobb dicsőségére, 52 személyt végeztek ki a csütörtöki nap folyamán, mert „ terrorcselekmények ” elkövetésében bűnösnek találták őket.

Rasmusen dán külügyminiszter csütörtökön kijelentette, hogy országa nem hajlandó Grönlandot átengedni az USA-nak és erről a területről sohase mond le. Ő maga Washingtonba készül, hogy tárgyaljon Marshallal az amerikai-dán védelmi szerződés megszüntetéséről.

Nem hivatalos helyről származó hírek szerint Truman elnök hozzájárult ahhoz, hogy az USA egymilliárd dollár hitelt adjon Kínának. Nem véletlen, hogy e hírrel egyidőben, pénteken a kínai külügyminiszter az USA-hoz intézett jegyzékben megerősíti a kínai kormány beleegyezését az amerikai helyőrségeknek Kínában való tartásához, azzal a feltétellel, hogy mind a két érdekelt hatalomnak joga van dönteni a helyőrségek visszavonásáról, ha szükségesnek vélik.

(Közli: Népszava, 1947. október 18.)

Molotov hatalmas beszéde
1947. november 7.

(Moszkva. – Érkezett péntek hajnalban.) Molotov a moszkvai városi tanács ünnepi gyűlésén hatalmas beszédet mondott. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a világ országaiban a dolgozó demokratikus rétegek meleg együttérzést tanúsítanak a Szovjet-Únió iránt. Méltatta a szovjet-rendszer hatalmas teljesítményeit. Beszámolt arról a korszakról, amikor a nagy honvédő háborúban leszámoltak a fasisztákkal, majd kiemelte, hogy a második világháború új csapást mért a kapitalizmusra, az új demokratikus államok – közöttük említette Molotov Magyarországot is – a széles néptömegek segítségével merész átalakítást hajtottak végre, önálló utakon haladnak, a szocializmus felé tesznek lépéseket.

Molotov a szovjet-Únió békeszándékainak jellemzésére a háborúutáni ötéves tervről beszélt, kijelentette, hogy a Szovjet-Únió meg akarja valósítani ezt a tervet, ez bizonyítéka annak, hogy fontosnak tartja és meg is védi a békét. A Szovjet-Únió nemzetközi együttműködésre törekszik. Ha az együttműködésre irányuló óhaj megvan, akkor a különböző gazdasági rendszerek is együttműködhetnek. Itt Molotov keményen bírálta az amerikai expanziós külpolitikát és hangsúlyozta, hogy az USA imperialista köreiben új „ vallás” van kialakulóban, az atombomba hite, noha ez a titok már régen nem létezik. Az atombomba nem védelmi, hanem támadó fegyver, az angol tudósok az idén már kétszer is fölemelték ellene tiltakozó szavukat, az USA és Anglia népei szintén érdekeltek abban, hogy megtiltsák az atombomba használatát.

A háborús uszítás kérdéséről szólva Molotov hangsúlyozta, hogy az uszítók önző céljaikat hajszolják és elmélyítik a szakadékot az imperialisták és a demokráciák tábora között, a jövő az utóbbi táboré. A Szovjet-Únió politikája a nagy- és kisállamok szuverénitásának tiszteletén és a más államok ügyeibe be nem avatkozásán alapul. Ennél a kérdésnél Molotov részletesen feltárta a német probléma elemeit és kiemelte, hogy a Szovjet-Únió a jaltai és potsdami értekezlet határozatainak megvalósításáért küzd. A demokrácia erői egyre növekednek és az új imperialista kalandok veszélyes játékot jelentenének. A demokratikus tábor összpontosított erővel kényszeríti az imperialistákat, hogy sokkal megfontoltabbak legyenek.

Beszédének befejező részében Molotov áttekintette az eddigi eredményeket és hangsúlyozta, hogy a szovjet viszonyok között az emberek új, szellemi arculata alakult ki, Beszélt a háború után hazatértekről, akik még nagyobb lelkesedéssel vesznek részt az építőmunkában. Molotov beszédét a nagy októberi szocialista forradalom, a szovjet nép nagy vezére, Sztálin és a Szovjet-Únió kommunista pártjának éltetésével fejezte be.

(Közli: Népszava, 1947. november 7. 2. o.)

Sztálin generalisszimuszt Budapest díszpolgárává választották
1947. november 8.

Ünnepi közgyűlésre ült össze péntek délután Budapest törvényhatósági bizottsága, hogy a főváros díszpolgárává válassza a Szovjet-Únió generalisszimusát és miniszterelnökét, Sztálin elvtársat. Az új városháza ünnepi díszt öltött erre az alkalomra. A közgyűlési tervet a Szovjet-Únió és Magyarország nemzeti színeivel díszítették föl. Négy órakor a zsúfolt padsorok előtt elhelyezett karosszékeken helyet foglaltak Tildy Zoltán köztársasági elnök, Zamercev vezérőrnagy, Budapest szovjetorosz városparancsnoka, Nagy Imre, az országgyűlés elnöke, Dinnyés Lajos miniszterelnök és a szovjetorosz követség küldötte, továbbá a magyar kormány tagjai. Az ünnepi közgyűlést a főváros javadalmi őrségének zenekara által előadott magyar és szovjet Himnusz vezette be, majd Szakasits Árpád elvtárs a következő szavakkal nyitotta meg az ülést:

– A főváros törvényhatósága ma ünnepi közgyűlésre gyűlt egybe és ünnepi aktusra készül: Budapest felszabadított népe nevében díszpolgárává akarja emelni felszabadítóját, a hatalmas orosz nép vezérét, Sztálin generalisszimuszt, aki személyében egyesíti a Szovjet-Únió népeinek legjobb tulajdonságait, legbecsesebb értékeit és aki túlnőtt a nagy orosz birodalom határain, mert minden szabadságszerető nép és nemzet hőse, a vérrel szerzett béke kemény és rendíthetetlen oltalmazója, a kis népek függetlenségének és szabadságának legmegbízhatóbb kezese.

– Sztálin neve összeforrott egy új, emberibb, szabadabb és tisztultabb világrend fogalmával, a tervező és alkotó ember és a teremtő akarat fogalmával, a közösség szolgálatának, a népi erők egybeforrasztásának eszméjével.

– Ha a Szovjet-Únió népeinek elnyomott vagy szunnyadni kényszerített erőit, tehetségét, képességeit és mélységes emberi jótulajdonságait nem keltette volna életre a nagy orosz forradalom, amelynek 30. évfordulóját éppen ma ünneplik a világ minden táján a szabadságszerető népek, akkor Európát ma, vaksötét éjszaka, fénytelen és reménytelen sötétség borítaná, mert csak ez a fölszabadító nemzeti és szociális forradalom kovácsolhatta eggyé a nagy orosz birodalom népeit s csak ez az acélkemény egység tette képessé őket arra, hogy szellemük és technikájuk egyesült és fölényes erejével győzelmet arassanak a világ legnagyobb, legjobban fölszerelt, legfélelmetesebb hadserege fölött, hogy eltiporják a hitleri fenevadat s ezzel nemcsak hazájukat, hanem egész Európát megszabadítsák a szolgaság gyalázatától, – Magyarország is a diadalmas Vörös Hadseregnek köszönheti, hogy megszabadult a német hordáktól, a hitleri banditizmustól és Sztálin generalisszimusznak köszönheti nemzeti függetlenségét, e bölcs embernek és igaz, nagy államférfiúnak, aki megveti a népekkel szemben alkalmazott durva erőszakot, aki magasra helyezi a nemzetek és népek szabadságának ügyét, aki tudja: csak szabad népek képesek arra, hogy sikeresen védelmezzék nemzetük függetlenségét és az emberiség közös kincsét, a békét s a társadalmi igazságosságot.

– A Vörös Hadsereg éppen ezért nem hódítóként jött ide s nem érvényesítette a győző jogait a legyőzöttel szemben. A szovjet nép kinyújtotta felénk barátian segítő kezét s hogy ilyen gyorsan álltunk talpra, ennek a segítségnek is köszönhetjük.

– Budapest dolgozó népe csak szíve hálás szeretetét adhatja Sztálinnak és azt a díszpolgári oklevelet, amelyet a szeretet és barátság szálaiból szőttünk, és amellyel nemcsak az orosz nép nagy fiát, hanem önmagunkat tiszteljük meg.

– Egy szabad nép szabad fővárosának szabad polgárai hívják közösségükbe legelsőnek az elsők között Sztálin generalisszimuszt, a 20. század nagy népi szabadságharcainak legendás hősét, a béke, az igazságosság és az igazi emberszeretet nagy apostolát, egy új világrend lángeszű építőjét, a harcost, és az alkotót. Arra kérjük, lépjen be fővárosunk tágranyitott kapuján. Egy dolgos, szabad város népének szeretete és megbecsülése várja.

A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Bognár József polgármester terjesztette elő a nagy lelkesedéssel fogadott határozatot, amely Sztálin elvtársat Budapest díszpolgárává deklarálja. Kísérő beszédében plasztikus jellemzését adja Sztálinnak, az embernek, filozófusnak, államalkotónak és hadvezérnek.

(Közli: Népszava, 1947. november 8., 3. o.)

Vélemények, javaslatok

Az oldal létrehozásának dátuma: 2001. január 16. kedd
Utolsó módosítás: 2001. május 4. péntek
Copyright © 2000 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány

Elejére