Kivégezték „Csöpikét ” ,a bestiális nyilas tömeggyilkost
1945. október 12.
Rotyics, Szívós, Murai, Bokor, Toronyi, Kun András és a többi, már halálra ítélt és kivégzett elvetemült lelkületű tömeggyilkos után szép arcú, tiszta tekintetű fiatal nő állott csütörtökön a népbíróság előtt. Amilyen szép kívül, annyira romlott, gonosz és csúf belülről. Méltó partnere a fentebb elsorolt, emberi érzésükből kivetkőzött társainak. Salzer Vilmosné szül. Hay Lujza állott a Bartha -tanács előtt olyan váddal terhelten, amelynek hallatára minden jóérzésű ember megborzad. A „Csöpike ” néven ismert ny ilas nő az október 15-e utáni időkben
a legembertelenebb és legszörnyűbb kegyetlenséggel kínozta meg áldozatainak tömegét, kivégeztette és kivégezte őket. A Városház utcai és a Petneházy utcai
nyilas pártház volt az elvetemült zöld inges bestia székhelye. Innen indult
embervadászatra, és ide tért vissza áldozataival.
Egy pillanatra sem száll magába. A népbíróság rövid történetében még egyetlen olyan tárgyalás sem akadt, amelyen a tanúk ilyen egybehangzóan vallottak volna. És mind a vád tanúi, nincs egy men tőtanú sem. Nem vállal semmit néhány pofonon kívül. Tagad, tagad...
König Imre tanú lép a tárgyalóterembe. Január 17-én Csöpike vezényszavára dördült el a nyilas brigantik sortüze a Városház utcában, a tanú is az áldozatok között volt. Súlyos sebbel bukott a földre, és hóhérai azt hitték, vége van. Ennek köszönheti életét. Elmondja, hogy – a többi között –
egy anyát két ikerleányával összekötözve végeztek ki mellette. Az egyik
kisleány – körülbelül nyolcéves lehetett – csak megsebesült. Könyörögve
kérte az egyik nyilast: – Én nem haltam meg, kérek még egy golyót. – Megkapta.
A tiszta tekintetű vádlott, aki most kéztördelve, kétségbeesetten ül a vádlottak padján, lőtt az anyja és a testvére után meghalni kívánó ártatlan gyermek szájába.
Tizenkét esztendő kisleány. Mendelovits Ágnes az újabb tanú. Anyjával együtt vitték a Városház utcai kivégzésre. Anyja ott halt meg mellette, maga egy váll-lövéssel úszta meg a „nemzetmentők ” sortüzét. Aztán ő is halottnak tettette magát, és így látta, hallotta, amint a megváltó halált jelentő golyót kérő kis unokahúga szájába lőtt az embertelen asszonyi fenevad.
Kedvenc szórakozása volt az azsánprovokatőrködés [agent provocatenrködés].
Kávéházakban férfiakkal ismerkedett meg a csinos nő, akiknek lakására
is felment egy-egy éjszakára, hogy azután nyilas bűntársaival megkínozza
tegnapi szeretőjét, és kirabolja lakását.
Csak a halálos ítélet hallatára rendült meg. Az ítéletkihirdetés után két órával megtörve, reszketve vonult a bitó alá.
(Közli: Népszava, 1945. október 12. 2. o.)
Nyolcvan éttermet és eszpresszót bezártak
1945. október 18.
A Minisztertanács rendeletének végrehajtásaképpen szerda délután negyed öt órakor a főváros különböző pontjain
a rendőrség nyolcvan fényűzési üzemnek számító éttermet, cukrászdát és
eszpresszót lezárt.
A kijelölést a Belügyminisztérium végezte, és az utasította a rendőr-főkapitányságot, hogy egy időben valamennyi kijelölt üzemet zárja le. Detektívek mentek el a kitűzött időpontban a kijelölt üzemekbe, és fölhívták a tulajdonost, hogy helyiségei kulcsait adja át, az ott tartózkodó vendégeket kérje meg, hogy távozzanak. A rendőrség emberei mindenütt igen tapintatosan léptek fel, és percek alatt kiürítették a helyiségeket.
Az ott lévő készletekből semmit nem vihettek el.
Az üzletek leltározása s a készletek felvétele ezután történik meg.
Az Éttermi Munkások Szakszervezetének vezetői szerdán délelőtt még eljártak a minisztériumban, hogy a rendelet végrehajtásánál méltányosságot érjenek el. A tárgyalások azonban hiábavalóak voltak, mert a belügyminiszter szigorúan ragaszkodott a minisztertanácsi határozat keresztülviteléhez. Szó van azonban arról, hogy néhány most lezárt üzemet szakszervezeti vezetéssel újból kinyithatnak.
(Közli: Népszava, 1945. október 18. 2. o.)