Kádár János és Kállai Gyula őrizetbe vétele

Kádár János és Kállai Gyula őrizetbe vétele, 1951
Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1951. április 21-én reggel 9 órakor tartott rendkívüli üléséről.

Zöld Sándor, Kádár János és Kállai Gyula ügye.

Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs.

Jelen vannak: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Kovács István, Horváth Márton, Apró Antal, Rónai Sándor, Harustyák József, Szabó István, Hegedüs András, Vas Zoltán, Nagy Imre, Zsofinyecz Mihály, Kiss Károly, Piros László, Dénes István, Kristóf István, Hidas István, Friss István és Péter Gábor elvtársak.

A PB tudomásul veszi Rákosi elvtárs beszámolóját, jóváhagyja a hármas bizottság intézkedését Kádár János és Kállai Gyula őrizetbe vételére vonatkozóan.
A PB a pártvizsgálat lefolytatására 3 tagú bizottságot kül d ki. A bizottság tagjai Kiss Károly, Farkas Mihály és Kovács István elvtársak. A vizsgálat befejezése után tegyenek jelentést a PB-nak vagy a Központi Vezetőségnek.
A PB felhatalmazza a bizottságot, hogy minden dokumentumot megnézzen, és a vizsgálat lefolytatásához szükséges intézkedéseket megtegye. A bizottságnak Péter Gábor elvtárs rendelkezésére áll.
A PB megbízza Kovács István elvtársat a Szervező Bizottság vezetésével; Kristóf István elvtársat a Párt- és Tömegszervezetek Osztálya ideiglenes vezetésével.
A jövő hét első napjaiban össze kell hívni a KV vezető pártfunkcióban lévő tagjait és a vezető pártfunkcionáriusokat. A hármas bizottság egyik tagja informálja őket az eseményekről.

K. m. f. Rákosi
főtitkár

Rákosi Mátyás hozzászólása

Úgy látom, mindenki hozzászólt. Egy-két kérdésre válaszolok. Harustyák vagy Rónai elvtárs vetette fel azt a kérdést, hogy magamat hogyan védjem. Természetesen igaza van. Lenin elvtárstól hallottam azt a kifejezést, hogy a harc eleme a veszély, aki fél a farkastól, az ne menjen az erdőbe. Visszaemlékszem, 1945–46-ban minden kíséret nélkül nyugodtan jártam az utcákon, akkor kezdtünk intézkedéseket tenni, amikor kiderült, hogy Titóék akarnak bennünket a gajdeszbe küldeni. A magyar dolgozó néptől nem féltün k, az ellenségtől sem félünk. Ez az osztályharc. Úgy tudom, hogy hozzám revolverrel nem lehet bejönni, a PB és Titkárság tagjait nem lehet ezután sem végigtapogatni. Maximális óvatosságra van szükség. Én 19 évig voltam az ellenség kezében, a magam részéről meg vagyok edzve, de ha valami bajom lenne, abból a pártnak és a magyar dolgozó népnek lenne hátránya. Jobban kell vigyázni. Mi bizonyos fokig úgy vagyunk, hogy úgy ítéljük meg az embereket, mint amilyenek mi vagyunk. Ahogy nem gondolok arra, hogy előkapjam a revolvert, és lövöldözzek, nem tételezem fel másról sem.

Harustyák elvtárs felvetette, hogy az egész dolog úgy néz ki, mintha utána volnánk nagyon okosak. Ez a dolgok velejárója bizonyos fokig. Ha az ember kibogozza, akkor látja, utána az ember mindig okosabb. Mindjárt hozzátehetem, hogy az ilyen megelőzés nem egyszerű dolog. Hangsúlyoztam, gyanú vagy következtetés alapján intézkedni nem lehet és nem is szabad. Amikor itt volt tegnapelőtt a budapesti pártbizottság káderkérdése, a káderjavaslatban nagyon helyesen benne volt, hogy az elvtársak csak olyan embert tegyenek meg káderesnek, akinek a múltja tiszta, mint a kristály. Erre Hidas elvtárs a józan gyakorlat alapján megmondta, hogy ilyet nem tudok adni. Mindenkiben van valami kis hiba. Lenin magyarázta annak idején: – Nem az az okos ember, aki soha nem csinál hibát, ilyen nincs, és nem is lehet. Az az okos kommunista, aki nem csinál nagyon súlyos hibát, hibáját észreveszi, belátja, és gyorsan kijavítja. – Ez mindnyájunkra vonatkozik. Mindnyájan csináltunk már kisebb-nagyobb hibát. A döntő, hogy a hiba ne katasztrofális legyen, az ember csináljon önkritikát, lássa be a hibáját, javítsa ki. Az egész proletariátusunk nagyjából így néz ki. Annyi mindenen ment keresztül, és nekünk arra kell törekedni, hogy a hibákat kineveljük belőlük. Természetesen aki a pártba bejön, annál a maximális tisztaságot követeljük. Ha valaki hibát csinál, adjunk lehetőséget a megjavulásra. Hogy milyen komplikált az ilyen dolgok rendbe hozása, mondok egy esetet. Kaptam egy feljegyzést Veresről, amiben én a legsúlyosabbnak azt találtam, hogy az az elvtárs azt állította, hogy Veres, amikor le volt fogva, akkor Kettlernek, a magánzárka-őrmesternek volt a házimunkása. Tudom, hogy a váci fegyházban kommunista házimunkás nem lehetett az ember. Péter elvtársnak küldtem át, még az ő emberei sem tudták kibogozni, azt a választ kaptam, hogy megállapították, hogy nem is ült Vácon. Most elővesszük Verest, és kiderül, hogy volt Vácon. Ilyen apróságból látható, milyen nehéz az ilyen dolgok megállapítása.

Ismerték az elvtársak Marosánt. Láttam, hogy vele baj van, de szerettem volna valamilyen módon megmenteni, mert a szociáldemokrata tömegek között, különösen a fiatalok között volt népszerűsége. Nem akartam, hogy az legyen a benyomás, hogy a szociáldemokratákat üldözik. Elővettem, és azt mondtam neki: – Hogy magának mi minden lehet a háta mögött, azt el tudom képzelni. Minden további nélkül el tudom képzelni, hogy kommunistákat jelentett fel a rendőrségen, ha röplapot talált, elvitte Schweinitzernek, ha bevallja, amnesztiát kap. Letesszük a mostani állásából, de dolgozhat, és ha megjavul, újra feldolgozhatja magát. – Láttam, hogy mélyen hatott rá, és utána nem tette meg, amiből rögtön megértettem, hogy olyan súlyos dolgok voltak, hogy vér tapad a kezéhez, amiket nem mert bevallani. Amikor a két párt egyesült, beszéltem Szakasitscsal Schiffer jelenlétében. Megmondottam: – Legyetek nyugodtak, minket ez a dolog nem érdekel (piszkos pénzügyeik voltak), ismerjük az életet, tudjuk, mi minden fordult elő, amennyiben az elvtársak az egyesülés után rendesen dolgoznak, akkor ezeket úgy tekintjük, hogy feledésbe mentek. – Akkor Schiffer felvetette nekem, hogy általános amnesztia lesz-e, és volt bátorsága megkérdezni: – És ha valaki rendőrspicli volt? – Ha nem tú lságosan súlyos, akkor még arra is amnesztiát kaphat – mondtam. Nem büntetőexpedícióról vagy kiirtásról van szó. Ismerjük az életet. Rögtön szóltam az elvtársaknak, hogy Schiffer rendőrspicli volt, mert a maga ügyét vetette fel.

Rámutattam, hogy amikor arról van szó, hogy a munkásosztályt ilyen mélypontról, ahová a Horthy-rezsim süllyesztette, fel akarjuk emelni, akkor nekünk szélesen, nagyon nagy perspektívával kell dolgozni. Ha egyszerű gyanúra embereket lekapnánk, a fél országot le lehetne tartóztatni. Ébernek kell lenni. Ugyanígy csináltam Kádárral. Vittük előre, mint Rajkot, írtuk neki a beszédeit, balhéztam Révaival, hogy nem elég jó beszédet írt neki. Reméltük, hogy később kifejlődik, és a dolgozó népnek hasznot hajt, és nekünk a feladatunk minél több embert adni a népnek.

Elővettem Kádárt, ültem vele a börtönben, mondtam neki, hogy ismerem az életedet, tudom, hogy mennyit kínlódtál, valószínűnek tartom, hogy valahol beszerveztek. Azt javaslom, mondd meg őszintén, és igyekszünk rajtad segíteni. Ha nem rendkívül súlyos, rendbe hozzuk. Még mindig jobb, amit most látunk, rád nézünk, és látjuk, hogy nem vagy rendben. Láttam, hogy nagy benyomást tett rá. Rajkkal is így csináltunk. Egyszer tréfásan azt mondtam neki, olvassa el Shakespeare Julius Caesarját. Amikor Julius Caesar megy a fórumra, ahol megölik, azt mondja Brutusnak, nem szeretem ezt a Cassiust, az ilyen sovány ember gyötrődő ember, éjjel nem alszik, és mindig rossz dolgokon töri a fejét, jobban szeretem a kövér, kopaszodó embereket, azok vidámak, jókedvűek. Veled is ez a helyzet. Itt vagy, győztünk, vezető ember vagy, és sovány, látom, hogy valami fúr. Nem tudom, mit gondolt. Mi maximálisan azon vagyunk, hogy megkönnyítsük a dolgozó nép életét. Ebből következik, hogy káderkérdéseket hányszor megnézünk, mielőtt elvetünk valakit. Ismerjük Sztálin elvtárs tanítását, hogy az ember a legnagyobb érték. Mikor ilyen dolgok kiderülnek, az a benyomás, mintha nem láttuk volna, vagy vakok lettünk volna. Előfordul, hogy az ember évek óta látja a dolgokat, de bizonyítékok híján vagy a politikai helyzet következtében nem hajthatja végre. Marosánnál évekkel előbb rájöttem, hogy nem tiszta ember, de ha abban a pillanatban kitettük volna a szűrét, a becsületes szociáldemokrata munkások azt hitték volna, hogy igazságtalan dolog történt. Ez ugyanolyan dolog, mint amikor koalícióban voltunk Nagy Ferenccel, Sulyokkal. Az, hogy mikor leplezünk le valakit, mikor vesszük elő az ügyét, politikai kérdés, amit meg kell nézni a dolgozó nép szempontjából. Meg vagyok győződve róla, hogy Sztálin elvtárs egy csomó munkatársáról észrevette, hogy kémek, de addig, míg a PB tagjai nem voltak róla meggyőződve, és nem kaptak megfelelő anyagot, nem lehetett velük szemben fellépni, mert azt mondották volna, hogy egyéni furkálás. Csak amikor kimutatták, hogy politikailag helytelenül dolgoznak, és ez összefügg az egész mozgalommal való szembenállásukkal.

Kovács elvtárs önkritikát csinált, hogy védte Kádárt. Ezért jelöltem a bizottságba, mert barátja volt, és nem árt a mi kádervezetőnknek sem egy kis egyéni foglalkozás, és tanulja meg a „figyelmeztető szót ” . Gyakran elismerik az elvtársak, hogy a párt és a vezetője jól vezetik az országot, de amikor egyénileg adunk tanácsot, feltűnő kritikával fogadják. Amikor mondottam, hogy Kádárral nincs minden rendben, nem gondolt arra, hogy Rákosi elvtársnak mindig igaza szokott lenni.

Kristóf elvtársat nem Kádár javaslatára hoztuk be a Titkárságba. Mi észrevettük, amikor még Kiss elvtárs volt a káderes, és tudjuk, hogy a titkársági munka olyan feladat, aminél minden izmát meg kell feszíteni, és reméljük, hogy beletanul. Mi majd segítünk neki. Mi láttuk előre, hogy valami történhet Kádár körül, a mi feladatunk, hogy a párt ne kerüljön nagy zökkenők közé. Helyes, hogy megmondta, hogy meg volt lepetve, hogy nem beképzelt, és ismeri saját erőit, mi is ismerjük, majd segítjük és támogatjuk. Mi is voltunk fiatalok, tapasztalatlanok, minket is segített a párt.

Egyik elvtárs azt mondja, hogy sokat gondolkozott, honnan jött a pártfeloszlatás. Ez ma pontosan felderítve még mindig nincs. A döntő személy Kádár volt. Számunkra világos, hogy az ellenség keze volt benne. Ez már nekik egyszer 1936-ban sikerült. A levél, amiről Kiss elvtárs beszélt, Szőnyitől származik. Szőnyi azt az utasítást kapta, hogy tekintettel arra, hogy az ellenség be van építve, csökkentsék a működést, és ő ezt feloszlatásnak vette. Schweinitzernek eszébe jutott ez a pártfeloszlatás, és ez megfelelt az ő érdekeinek, mélyen be volt épülve, így most keresztül tudta vinni. A pontos részleteit most fogjuk megtudni, feltéve, ha Kádár meg fo gja mondani. Itt van, amit az elvtársak Kádár baráti alapon való beszélgetéseiről mondtak. Az elvtársak ismernek nagyban és egészében bennünket. A kommunista melegszívű hús és vér ember. Aki magába vonul, annál valami hiba van. De ez nem jelenti azt, hogy az ember leül este 8 órakor, és 4 órán keresztül fecseg. Gyakran csodálkoztam, miért világítanak az ablakok este 11 órakor. Péteréknél is szóvá tettem, hogy helytelen, hogy éjjel két óráig dolgoznak. Azóta kiderült, hogy egy ellenséges ügynökségnek volt a tippje. Ami ezt a típust illeti, ismerjük. Annál feltűnőbb volt Kádárnál, aki egyébként zárkózott ember volt. PB-ülésen órák hosszat ült, ki nem nyitotta a száját, és szalonnázás közben társalog. Erre fel kell figyelni, de ennek alapján nem lehet kizárni a pártból. Kiss elvtárs elmondja, hogy Kádár őrlődött. Megmondottam neki: – Látom, hogy őrlődsz, eszed magad. Most, a felszabadulás után ébredt a tudatára, hogy milyen terhet húz a hátán. Korlátlan fejlődési lehetőségei vannak, és ez hátrahúzza. Ismerjük Malinovszkij történetét. Lopott egyszer. A forradalom után elvitték a rendőrségre, beszervezték. Amikor felfedték, elmondta, hogy milyen gyötrődés volt az élete. Egyébként ezt is megmondta. Megpróbáltuk menteni, de az a körülmény, hogy nem vallott, azt jelen ti, hogy súlyos dolog van. Pártiskolán előfordul, hogy egy-egy diák jelentkezik, és elmondja kisebb-nagyobb ügyét. Ha nem mondja el, akkor súlyosabb dologról van szó.

Hegedüs elvtárs azt mondotta, hogy Kádár szenvtelenül és szenvedély nélkül dolgozott. Ismerjük ezt a módszert. Rajknak megmondottam, hogy olyan, mint egy spleenes angol lord a monoklijával. Ilyen volt a viszonya a munkához. Azok, amiket az elvtársak elmondanak, hogy remegő hangon dicsért engem, ezeket a jeleneteket mi már ismerjük. Szakasits elmondotta, hogy a Rajk-banda leleplezése után utasítást kapott, hogy aktivizálódjon. Marosánnál is láttuk ezt. Mosolyogtunk, hogy a futballbírók mérkőzésén is nagy beszédet tartott. Ezeket már ismerjük, számunkra nem volt meglepő. Lehet, hogy egyik-másik téren nem voltunk elég éberek. Nemegyszer beszéltünk ezekről a dolgokról, de az ember nem akarja elhinni, hogy ilyesmi lehetséges. Bennünk van, hogy igyekszünk a párt számára maximálisan menteni, ami lehetséges. Különösen tudjuk, hogy ha az ember a vezetésig feldolgozta magát, milyen értékes.

Látjuk, hogy minden elvtárs hozzászólt, s megállapíthatom, hogy minden PB-tag egyetért a rendszabályokkal, helyesli a hármas bizottság létrehozását.

Visszatérek még arra, hogy ez az eset megmutatja, hogy milyen ébe rnek kell lenni, és semmit sem szabad a fülünk mellett elengedni. Vigyázni kell, mert az ellenség, ha egy emberét kilőjük, kettőt küld be. Ha észreveszi, hogy felülről rúgjuk ki, alulról hozza be. Az ellenség komoly veresége végeredményében. Egy oszlopát megint lelepleztük, és meg vagyunk győződve, hogy rendkívül dühös. Tanulnunk kell belőle. Míg kapitalizmus van, ez ellen a párt sosincs biztosítva.

In El nem égetett dokumentumok l. Szerk.: Koltay Gábor, Bródy Péter. Bp., Szabad Tér Kiadó 1990.


Vélemények, javaslatok

Az oldal létrehozásának dátuma: 2001. január 16. kedd
Utolsó módosítás: 2001. május 2. csütörtök
Copyright © 2000 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány

Elejére