VII. TÖRVÉNYCIKK a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletek
törvényerőre emeléséről.
Megjelent az 1945. évi Országos Törvénytár 1945. évi szeptember hó 16-án kiadott
2. számában.
1. § (1) Az ideiglenes nemzetgyűlés ezennel törvényerőre emeli az ideiglenes nemzeti kormánynak a népbíráskodás tárgyában kibocsátott következő rendeleteit:
81/1945. M. E. számú rendelet a népbíráskodásról; kibocsáttatott Debrecenben az 1945. évi január hó 25. napján, hatályba lépett az 1945. évi február hó 5. napján;
1440/1945. M. E. számú rendelet a népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi április hó 27. napján, hatályba lépett az 1945. évi május hó 1. napján;
5900/1945. M. E. számú rendeletet a népbíráskodás körében a távol levő terhelt ellen folyó eljárásra, úgyszintén a közvád képviseletére vonatkozó szabályok kiegészítése tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi augusztus hó 1. napján; hatályba lépett az 1945. évi augusztus hó 5. napján;
6750/1945. M. E. számú rendelet a közhivatalnokok munkafegyelmének fokozottabb biztosítása tárgyában; kibocsáttatott Budapesten, az 1945. évi augusztus hó 16. napján, hatályba lépett az 1945. évi augusztus hó 19. napján.
(2) Az előbbi bekezdésben említett rendeletek szövegét ennek a törvénynek I–IV. mellékletei tartalmazzák.
2. § Felhatalmaztatik az ideiglenes nemzeti kormány, hogy a szükséghez képest a törvényerőre emelt fenti rendeleteket az ideiglenes nemzetgyűlés politikai bizottságának előzetes hozzájárulásával módosíthassa és kiegészíthesse.
3. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
Az 1945. évi VII. törvénycikk I. számú melléklete.
Az ideiglenes nemzeti kormány 81/1945. M. E. számú rendelete
a népbíráskodásról.
Megjelent az 1945. évi Magyar Közlöny 1945. évi február hó 5. napján kiadott 3.
számában.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1944. évi december hó 21. és 22. napjain a Debrecenben adott felhatalmazás alapján az ideiglenes nemzeti kormány attól a szükségtől vezettetve, hogy mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak, mielőbb elnyerjék büntetésüket, az esküdtbíróságnak törvényhozás útján való visszaállításáig a népbíráskodás megvalósítása tárgyában a következőket rendeli:
Általános rendelkezések
1. § A jelen rendeletben körülírt bűncselekmények az esetben is büntethetők, ha a cselekmény a rendelet életbe léptekor már befejeztetett, s a cselekmény befejezésének időpontjában fennállott törvényes rendelkezések alapján az büntethető nem volt.
2. § A népbíróság jogköre kiterjed a polgári egyénekre és a fegyveres erő tagjaira, ideértve a rendőrséget és a csendőrséget is, valamint a magyar állam területén elfogott vagy a magyar államnak kiadott egyénekre, tekintet nélkül azok állampolgárságára.
A magyar állam területén kívül elkövetett bűncselekmény tekintetében, valamint a netán kiadatás alá kerülő bármely bűntettessel szemben, a népbíróság jogköre mindaddig fennáll, amíg a tettes kiadása elrendelve nincs. Jelen rendelet alkalmazásában közalkalmazottnak az 1940. évi XVIII. tc. 3. §-ában felsorolt személy tekintendő.
3. § A népbíróság által kiszabható büntetések:
1. halál,
2. fegyház,
3. börtön,
4. fogház,
5. internálás,
6. vagyonelkobzásig terjedhető pénzbüntetés,
7. állásvesztés, vagy foglalkozástól való eltiltás,
8. politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése,
9. A 15/1945. M. E. számú rendelet 19. § 3. bekezdésének a), b), c) pontjaiban meghatározott fegyelmi jellegű büntetések.
A felsorolt büntetések önmagukban főbüntetésként, a 6–8. pontban felsorolt büntetések mellékbüntetésként is alkalmazhatók a népbíróság hatáskörébe utalt minden bűncselekmény esetében, akkor is, ha a vonatkozó jogszabály a 6–8. pontban felsorolt büntetéseket mellékbüntetésként alkalmazandóknak nem mondja ki. Egy ítéletben több mellékbüntetés is kiszabható.
Az internálás legkisebb tartama hat hó, leghosszabb tartama kettő év.
Amennyiben a rendelet büntetésként internálás kiszabását rendeli, annak legkisebb tartamát a népbíróság ítéletében megszabja. A megszabott időnek eltelte után azonban az internálótáborba utalt csak abban az esetben bocsátható szabadon, ha internálásának tartama alatt példás magatartást tanúsított. Ellenkező esetben az internálótábor felügyelőhatósága az elítélt fogva tartását további 6 hónapig terjedő idővel meghosszabbíthatja. Az internálás leghosszabb tartama ebben az esetben sem haladhatja meg a két (2) évet.
A pénzbüntetés kiszabására, átváltoztatására, behajtására vonatkozóan az 1928: X. tc. rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
A népbíróság teljes vagyonelkobzás helyett a vagyon meghatározott hányadának elkobzását is kimondhatja.
A vagyonelkobzást kimondó ítéletet végrehajtás végett közölni kell a területileg illetékes pénzügy-igazgatósággal, amely a pénzügyminiszter rendelete szerint jár el.
Az állásvesztésre ítélt elveszti közhivatalát és közszolgálati állását. Nyugdíjigényét, nyug- és kegydíját csak akkor veszti el, ha ezt a népbíróság ítéletében kifejezetten kimondja. Az elítélt ellátatlan családtagjait megillető nyugdíjigényt a népbíróság fenntarthatja.
Az állásvesztés vezető állásban levő magánalkalmazottal szemben is kimondható. Ennek kimondása nem akadálya annak, hogy az elítélt nem vezető jellegű állást tölthessen be.
A foglalkozástól eltiltott foglalkozását öt évig nem folytathatja abban a helységben vagy helységekben, amelyekre nézve ezt a népbíróság ítéletében kimondja.
4. § A Te. 125. §-a nem alkalmazható.
5. § A büntetés kiszabásánál a Btk. 91. és 92. §-ai alkalmazhatók azzal, hogy a Btk. 92. §-ában foglalt enyhítéseken túlmenően a 3. §-ban felsorolt bármelyik enyhébb büntetés is alkalmazható.
6. § Bűnvádi eljárás a szökésben levő terhelt ellen is lefolytatható az 1921: III. tc. 12. § 2. bekezdésében foglalt korlátok között azzal, hogy a terheltet nem kell hirdetmény útján megidézni, de a tárgyalás kitűzését a terhelt utolsó lakhelyén 30 nappal előbb szokásos módon meg kell hirdetni. Ennek elmulasztása az eljárás megsemmisítésének okául nem szolgálhat.
7. § A népbíróság által kiszabott halálbüntetés kegyelmi úton életfogytiglani, vagy 10–15 évig terjedő, határozott tartamú fegyházbüntetésre változtatható át.
A kegyelmezés joga a Nemzeti Főtanácsot illeti.
A Nemzeti Főtanács határozatát az igazságügy-miniszter javaslatára hozza meg.
8. § A büntetés megkezdésére halasztást vagy a megkezdett büntetés félbeszakítását az igazságügy-miniszter engedélyezheti.
A még ki nem töltött büntetés elengedése a Nemzeti Főtanács hatáskörébe tartozik abban az esetben, ha az elítélt büntetésének kétharmad részét nem töltötte ki.
Ha az elítélt büntetésének kétharmad részét kitöltötte, a még hátralevő büntetés elengedése a miniszterelnök hatáskörébe tartozik, aki az igazságügy-miniszter javaslatára határoz.
9. § Az elévülés tekintetében a Btk. 106. §-a alkalmazandó azzal, hogy az 1941. június 21. napja után a fegyverszünet megkötéséig elkövetett cselekményekre az elévülés a fegyverszünet megkötésének napjával (1945. január 20.) veszi kezdetét.
Az 1919. évben és az azután elkövetett ama politikai gyilkosságokra vonatkozólag – amelyek üldöztetését az uralmon volt hatalom megakadályozta – az elévülés csak 1944. évi december hó 21. napján veszi kezdetét.
10. § Az 1978: V. tc. első részében foglalt rendelkezések – amennyiben a jelen rendelettel nem állanak ellentétben – megfelelően alkalmazandók.
Különös rész
11. § Háborús bűnös az:
1. aki az 1939. évi háborúnak Magyarországra való kiterjedését, vagy Magyarországnak a háborúba mind fokozottabb mértékben történt belesodródását vezető állásban kifejtett tevékenységével vagy magatartásával elősegítette, vagy azt megakadályozni nem törekedett, bár erre vezető közhivatali állásánál, politikai, közgazdasági, közéleti szerepénél fogva módja lett volna,
2. aki mint a kormány, országgyűlés tagja vagy mint vezető állást betöltő közalkalmazott kezdeményezője, vagy bár a következményeket előre láthatta, részese volt olyan határozat hozatalának, amely a magyar népet az 1939. évben kitört világháborúba sodorta,
3. aki a fegyverszünet megkötését erőszakkal vagy befolyásának kihasználásával megakadályozni igyekezett,
4. aki vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzésére irányuló lázadáshoz, a hatalom megtartásához, vagy aki e hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas kormányzatban, közigazgatásban vagy honvédelem keretében életét fenyegető kényszerű szükség nélkül vezető állást vállalt (vezető állás alatt miniszteri, államtitkári, főispáni, főpolgármesteri, hadseregparancsnoki, hadtestparancsnoki vagy hasonló fontosságú állást kell érteni).
5. aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reá bízott hatalommal visszaélve kegyetlenkedett, vagy aki általában felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának.
12. § Amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel, a népbíróság által kiszabható legsúlyosabb büntetés:
a 11. § 1. pontjának első bekezdésében és a 3., 4., 5. pontokban meghatározott bűncselekményekre halál,
a 11. § 1. pontjának második bekezdésében meghatározott bűncselekmény esetében tíz (10) évi fegyház,
a 11. § 2. pontja esetében tizenöt (15) évi fegyház.
13. § Háborús bűnös az is:
1. aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió útján a háború fokozottabb mértékben való folytatására izgatott,
2. aki valamilyen katonai jellegű alakulatnak személy vagy vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményhez segítséget nyújtott,
3. aki nem vezető jellegű cselekményével a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megszerzéséhez vagy megtartásához,
vagy aki e hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas közigazgatásban vagy honvédelem keretében önként a 11. § 4. bekezdésében fel nem sorolt egyéb fontos állást vállalt,
4. aki magyar állampolgár létére a német hadsereg vagy biztonsági szolgálat (SS, Gestapo stb.) kötelékébe lépett,
5. aki valamilyen német alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött,
6. aki a háborús hírverés szolgálatában jelentős szellemi munkát végzett.
14. § Amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel, a népbíróság által kiszabható legsúlyosabb büntetés:
a 13. § 1. pontjában meghatározott cselekményre három (3) évi börtön,
a 2., 3. pontokban meghatározott cselekményekre kettő (2) évi börtön,
a 4. pontban meghatározott cselekményre öt (5) évi börtön,
az 5. pontban meghatározott cselekményre három (3) évi börtön,
a 6. pontban meghatározott cselekményre egy (1) évi börtön.
A 13. § 2. pontja esetében ha az erőszakos cselekmény a sértettnek 20 napon túl gyógyuló súlyos testi sértést okozott, a legsúlyosabb büntetés három (3) évi börtön, ha pedig a cselekmény a sértett halálát okozta, a legsúlyosabb büntetés tíz (10) évi fegyház.
A 13. § 4. pontja esetében ha a tettes magyar állampolgárok elleni erőszakos cselekményben részes volt, a kiszabható legsúlyosabb büntetés tíz (10) évi fegyház, ha magyar állampolgár halálát okozta, vagy a magyar honvédség ellen harcolt, illetve fegyveres erőszakkal megakadályozta, hogy egyesek vagy csapatok a Vörös Hadsereghez átálljanak, a legsúlyosabb büntetés halál.
A 13. § 5. pontja esetében ha a feljelentés folytán a feljelentett magyar állampolgárt megölték, vagy feltehetőleg külföldre hurcolták, a legsúlyosabb büntetés tizenöt (15) évi fegyház, ha pedig rendszeresen vagy jutalom ellenében működött, a legsúlyosabb büntetés halál.
15. § Népellenes bűntettben bűnös:
1. a minisztériumnak, az országgyűlésnek az a tagja vagy az a vezető állást betöltő közalkalmazott, ki a nép érdekeit súlyosan sértő jogszabály kezdeményezője volt, vagy annak meghozatalában tudatosan részt vett,
2. aki az 1939. évi szeptember hó 1. napját követő időben közhivatali ténykedése során a nép egyes rétegei ellen irányuló törvények és rendeletek végrehajtásában a számára előírt ténykedést túlhaladva olyan tevékenységet fejtett ki, amely a személyes szabadságot vagy a testi épséget veszélyeztette vagy sértette, vagy egyes személyek vagyoni romlását elősegítette,
3. az a joghatósággal bíró közalkalmazott, aki következetesen népellenes, fasisztabarát hivatali működést fejtett ki.
16. § Amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel,
a 15. § 1. pontjában meghatározott cselekmény legsúlyosabb büntetése öt (5) évi fegyház,
a 15. § 2. pontjában meghatározott cselekmény legsúlyosabb büntetése három (3) évi börtön.
Ha a 2. pontban meghatározott cselekmény a sértettnek 20 napon túl gyógyuló súlyos testi sértést okozott, a legsúlyosabb büntetés öt (5) évi börtön,
ha pedig az elkövetett testi sértés következtében [a] sértett a Btk. 303. §-ában írt sérülést szenvedte, a legsúlyosabb büntetés öt (5) évi fegyház,
a 15. § 3. pontjában meghatározott cselekmény legsúlyosabb büntetése pedig kettő (2) évi börtön.
17. § Népellenes vétségben bűnös az,
1. aki a 15. § 2. pontjában írt cselekmények elkövetését megakadályozni nem igyekezett, bár ez törvényes hatáskörben módjában állott volna,
2. aki fasiszta, demokráciaellenes pártban fejtett ki kevésbé jelentős, de még vezető jellegű tevékenységet,
3. aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt, rádió útján vagy egyébként nyilvánosan népellenes vagy demokráciaellenes intézkedések meghozatalát sürgette, vagy a meghozottakat feldicsérte,
4. aki kényszerű szükség nélkül a nép- vagy demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött,
5. aki fenyegető magatartásával fasiszta- (nyilas-, német-, háború-) ellenes vélemény nyilvánítását akadályozta.
18. § Amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel, a népbíróság által kiszabható legsúlyosabb büntetés
a 17. § 1. pontjában meghatározott cselekményre egy (1) évi fogház,
a 17. § 2. és 3. pontjaiban meghatározott cselekményekre egy (1) évi internálás,
a 17. § 4. és 5. pontjaiban meghatározott cselekményekre egy (1) évi fogház.
19. § A jelen rendeletben felsorolt bűncselekmények hivatalból üldözendők.
Hatáskör és illetékesség
20. § A jelen rendelet 11., 13., 15. és 17. §-aiban meghatározott bűncselekmények feletti ítélkezés a népbíráskodás elé tartozik.
A népbíróság hatásköre kiterjed továbbá:
az 1921. évi III. tc. 1–5. §-aiban,
az 1930. évi III. tc. 58–59. §-aiban,
az 1878. évi V. tc. IV. fejezetében,
az 1878. évi V. tc. 172. §-ának 1. bekezdésében (1912. évi LXIII. tc. 19. §-.) meghatározott bűncselekményekre,
valamint a jelen §-ban eddig felsorolt bűncselekményekkel összefüggésben levő más bűncselekményekre, különösen az 1878. évi V. tc. XVIII., XX., XXI., XXII., XXXVI., XXXVII., XXXVIII. és XXXIX. fejezeteiben meghatározott bűncselekményekre.
21. § A 20. § utolsó bekezdésében felsorolt bűncselekményekben az ott megjelölt összefüggés nélkül a népbíróság csak abban az esetben bír hatáskörrel, ha a cselekmény politikai jellegű, és a Bp. szerint illetékes ügyészség vezetője az ügynek népbíróság elé viteléhez a népügyészség vezetőjének előterjesztésére hozzájárul.
22. § A népbíróság fiatalkorúak ügyében is eljárhat. Fiatalkorúak ügyében az 1908. évi XXXVI. tc. II. fejezetének IV. cikkében meghatározott intézkedéseken kívül a jelen rendelet 3. §-ában megjelölt büntetések alkalmazásának is helye van, mégis azzal az eltéréssel, hogy halálbüntetés nem szabható ki, börtön- vagy fegyházbüntetés pedig csak a 15. életévét betöltött fiatalkorúval szemben alkalmazható.
23. § Az illetékességre az 1896. évi XXXIII. tc. II. fejezetében foglaltak irányadók.
Ha a gyanúsított ellen több helyen elkövetett több bűncselekmény gyanúja merül fel, úgy az eljáró népügyész a cselekmények és az esetleges bizonyítékok megjelölésével az ügyet a gyanúsított lakóhelye szerint illetékes népbíróság mellett működő népügyészséghez teszi át további eljárás végett.
Népügyészség
24. § A népbíróság előtt a vádat a népügyész képviseli. A népügyészeket és azok vezetőit az igazságügy-miniszter nevezi ki a bírói és ügyvédi vizsgával vagy szükség esetén jogtudori oklevéllel rendelkező egyének közül a helyi nemzeti bizottság ajánlása, illetve meghallgatása után. Az igazságügy-miniszter a népügyészeket bármikor felmentheti.
A népügyész működésének tartama alatt, amennyiben még nem kinevezett ügyész, a bírákra és ügyészekre felállított I. fizetési csoport 4. fokozatának megfelelő fizetést kap.
A népügyész más kereső foglalkozást nem folytathat.
A népügyész alkalmazása ideiglenes. Felmentésekor, amennyiben az igazságügy-miniszter ügyésszé ki nem nevezi, háromhavi fizetést kap végkielégítésül.
A népügyész, amennyiben még ügyészi esküt nem tett, a 17/1945. M. E. számú rendelet 2. §-ában írt esküt tesz az ügyészség vezetője előtt.
25. § Az igazságügy-miniszter felügyeleti joga tekintetében az 1871. évi XXXIII. t.-c. 5. §-át illetve a 4600/1899. I. M. számú rendeletet, valamint az azokat kiegészítő jogszabályokat kell alkalmazni.
26. § A népügyész az általa szerkesztett vádiratokat és határozatokat saját maga írja alá, s azokat a népügyészség vezetője láttamozza. Láttamozás nélkül határozat, vádirat ki nem adható.
A népügyész az általa aláírt határozatokért a felelősséget saját személyében viseli. A láttamozott határozatokért a vezető népügyész is felelős.
27. § A törvényszék és az ügyészség vezetője együttesen jelöli ki a népügyészség segédszemélyzetét a bíróságok és az ügyészség segédszemélyzetének tagjai közül.
28. § Ugyancsak együttesen jelöli ki a törvényszék és az ügyészség vezetője a népügyészség helyiségeit úgy, hogy azok lehetőleg a népbíróság részére kijelölt helyiségek közelében legyenek.
29. § A nyomozás tekintetében a Bp. 83–86. §-ai alkalmazandók.
30. § A Bp. XII. fejezetében a vizsgálóbíróra megszabott jogok (kötelességek) a népügyészt illetik.
31. § A népügyész feljelentést csak abban az esetben vehet figyelembe, ha abban a feljelentő pontos lakcímét feltünteti, és azt aláírja. A hiányos vagy hamis név alatt tett, nyilván alaptalan feljelentést figyelembe venni nem szabad.
Szóbeli feljelentésről a népügyész jegyzőkönyvet vesz fel, amely a feljelentő nevét és lakcímét, a feljelentés alapját képező tényeket és a vonatkozó bizonyítékokat tartalmazza. A jegyzőkönyvet a feljelentővel alá kell íratni.
A népügyészség előtt tett feljelentés esetében a feljelentő ellen az 1914. évi XLI. tc. 20. §-ába ütköző cselekmény miatt eljárást indítani nem lehet. Ez a rendelkezés nem érinti a Btk. XIII. fejezetének alkalmazását.
32. § A 15/1945. M. E. számú rendelet 19. §-ának 2. pontja alapján a népbíróság elé utalt ügyeket a népügyészhez kell megküldeni. A népügyész az így áttett ügyekben úgy jár el, mint a feljelentésre megindult ügyekben.
33. § Az előzetes letartóztatást a népügyész rendeli el a Bp. 141. §-ában felsorolt esetekben.
Az előzetes letartóztatás elrendelése ellen felfolyamodásnak helye nincs.
Amennyiben a népügyész nem állította a terheltet 30 nap alatt ügyének letárgyalása végett a népbíróság elé, vagy ugyanezen idő alatt nem nyújtott be vádiratot a népbírósághoz, az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, vagy az iratokat haladéktalanul a népbíróság elé kell terjeszteni. A népbíróság az előzetes letartóztatás fenntartása tárgyában három nap alatt határozni köteles. A népbíróság az előzetes letartóztatást a népügyész indítványára 30 nappal meghosszabbíthatja. Érdemleges tárgyaláson az előzetes letartóztatás a népbíróság érdemi határozatának hozataláig is meghosszabbítható. Az előzetes letartóztatás azonban a népbírósági ítélet meghozataláig összesen 6 hónapot nem haladhat meg.
Amennyiben azonban a népbíróság a vád tárgyává tett valamely bűncselekmény tekintetében a vádlott bűnösségét megindokolt közbenszóló határozattal megállapítja, úgy az előzetes letartóztatás további 6 hónappal hosszabbítható meg.
A népbíróság ítéletének kihirdetése után meghosszabbított előzetes letartóztatás az ügyben hozandó jogerős határozat hozataláig tart.
34. § A népügyész vagy vádiratot nyújt be, vagy csekélyebb jelentőségű ügyekben a Tc. 107., 108. §-ainak megfelelő alkalmazásával terheltet a népbíróság elé állítja.
35. § Közbenső eljárásnak helye nincs.
36. § A védelem tekintetében a Bp. V. fejezete alkalmazandó.
A népbíróságok
37. § Minden törvényszéki székhelyen népbíróságot kell felállítani.
Az igazságügy-miniszter ugyanazon népbíróság keretén belül több tanács felállítását rendelheti el.
38. § A népbírósági tárgyalásra a törvényszék vezetője jelöl ki alkalmas helyiséget.
39. § A népbírósági tanács 5 tagból áll.
A jelen rendelet hatálybalépésétől számított 8 nap alatt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai párt (Demokratikus Polgári Párt, Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt) helyi szervezetei annyiszor 5 tagot hoznak javaslatba, ahány tanács felállítását az igazságügy-miniszter az illető helyre elrendelte. A főispán a tagnévsorok beterjesztésétől számított további 8 napon belül egy-egy rendes és egy-egy póttagot jelöl ki mindegyik névsorból a helyi nemzeti bizottság javaslata alapján. Ekképp a népbíróság tanácsában a felsorolt politikai pártok mindegyike egy rendes és egy póttaggal van képviselve. Amennyiben a tanács valamelyik rendes tagja akadályozva van, úgy azon párt póttagja hívandó be, amely pártnak tagja az akadályozott tag.
Nem nevezhető ki népbíróként az, aki bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség vagy fasiszta jellegű cselekmény miatt elítéltetett. A jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem tekintendő büntetett előéletűnek az, aki fasisztaellenes cselekmény vagy a zsidótörvényekben meghatározott valamely cselekmény miatt ítéltetett el.
A politikai pártok által beterjesztett névsorhoz csatolni kell a jelöltek írásbeli nyilatkozatát, amelyben büntetőjogi felelősségük mellett kijelentik, hogy e rendelkezés értelmében büntetlen előéletűek.
Amennyiben a felállítandó népbíróság székhelyén valamely felsorolt politikai párt működést nem fejtene ki, a főispán a felsorolásban nem szereplő más demokratikus párt vagy pártok által felajánlott 5 személy közül – ilyen párt hiányában pedig párton kívüli, de politikailag megbízható személyek közül – jelöli ki a hiányzó tagot és póttagot, ugyancsak a nemzeti bizottság véleményének meghallgatása alapján.
A kijelölt népbíró a kijelölést nem utasíthatja vissza.
A népbíróság tagja vagy póttagja három hónapi működés után felmentését kérheti a főispántól, aki az új tagot és póttagot e §-ban meghatározott eljárással jelöli ki.
40. § A népbíró tárgyalási naponként az igazságügy-miniszter által megállapítandó díjat kap. A díjazás összege ez idő szerint tárgyalási naponként 20 P. Tárgyaláson kívüli ülésért díjazás nem jár.
A költségeket – ideértve a helyszínre történő esetleges kiszállással felmerülő költségeket – a székhely szerinti törvényhatóság előlegezi az államkincstár helyett.
41. § Ha mind a rendes, mind a póttag tartósan akadályozva van, a főispán az illető párt által ajánlott öt tag közül jelöl ki új tagot és póttagot.
42. § Az igazságügy-miniszter minden tanács mellé szakképzett tanácsvezető bírót (továbbiakban: vezető bíró) és helyettes bírót jelöl ki.
Népbírósági eljárás
43. § A tárgyalás előkészítése (a vádlott és a tanúk megidézése, a tanács tagjainak és póttagjainak értesítése) a vezető bíró feladata. Ugyancsak a vezető bíró jelöli ki a székhelyen lévő bíróságok fogalmazói személyzete közül a jegyzőkönyvvezetőt is.
44. § A jegyzőkönyv vezetésére a Bp. 331–332., valamint a Te. 113. §-ai irányadók.
45. § A népbírák az első tárgyalás előtt esküt (fogadalmat) tesznek. Az esküt a vezető bíró veszi ki. Az eskü szövegére a 45.010/1945. I. M. sz. rendelet 1. §-a irányadó. Fogadalomtétel esetén az esküszöveg a 15/1945. M. E. számú rendelet 8. §-a 3. bekezdésének megfelelően helyesbítendő.
46. § A vezető bíró, népbíró, jegyzőkönyvvezető, népügyész kizárására a Bp. VI.. fejezete irányadó.
47. § A tárgyalást a vezető bíró vezeti a Bp.-nak a főtárgyalásra vonatkozó rendelkezései szerint.
A vádlotthoz, tanúhoz a vezető bíró kérdései után a népbírák, a népügyész és a védő – a tanúkhoz ezeken felül a vádlott is intézhet kérdéseket.
48. § A népbíróság a bizonyítási eljárás teljes lefolytatása előtt a már bebizonyítottnak látszó bűncselekmények tekintetében közbenszóló határozattal állapíthatja meg a vádlott bűnösségét. Ilyen határozatot – amely az ítélethozatalra megállapított eljárással történik – a népbíróság csak abban az esetben hoz, ha a vádlott letartóztatásban van, és előre látható, hogy a letartóztatás leghosszabb tartamának (6 hónap) lejártáig az összes vád tárgyává tett cselekmények tekintetében a főtárgyalás le nem folytatható. A közbenszóló határozatot a népbíróság indokolni köteles.
Közbenszóló határozat alapján a vádlott előzetes letartóztatása csak abban az esetben hosszabbítható meg, ha feltehető, hogy az ügyben hozandó ítélet a vádlottat legalább egyévi szabadságvesztés büntetéssel fogja sújtani.
A közbenszóló határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
Az ügyben hozandó ítéletet a népbíróság a közbenszóló határozatra tekintet nélkül hozhatja meg.
49. § A bizonyítási eljárás befejezése után a tanács határozathozatalra vonul vissza. A tanácskozás zárt, s azon a népbírákon kívül a vezető bíró és a jegyzőkönyvvezető vesz részt.
A tanácskozáson a vezető bíró összefoglalja a tárgyalás eredményét, szakszerű felvilágosítást nyújt az alkalmazható törvény-, illetve rendelethelyekről, a kiszabható büntetésnemekről és azok mértékéről. A vezető bíró köteles indokolt véleményt nyilvánítani abban a kérdésben is, hogy a tárgyalás bizonyítási anyagához képest milyen bűncselekmények elkövetése látszik bizonyítottnak. Tilos azonban véleményt nyilvánítania a tekintetben, hogy mint ítélőbíró milyen nemű és mérvű büntetést szabna ki.
A tanács előbb abban a kérdésben határoz, hogy milyen bűncselekmény, illetve bűncselekmények bizonyítása állapítható meg.
A szavazás sorrendjét a népbírák életkora határozza meg akként, hogy legelőször a legidősebb, legutoljára pedig a legfiatalabb népbíró szavaz. A vezető bíró nem szavaz.
A bűnösség kérdésében való döntés után a vezető bíró újból felvilágosítást ad a népbíráknak arra vonatkozólag, hogy a már megállapított bűncselekményekre milyen nemű és mérvű büntetések szabhatók ki. A népbírák a fent írt sorrendben szavaznak a kiszabandó büntetés neméről és mérvéről.
Amennyiben a határozathozatalhoz szükséges három egybehangzó vélemény (szavazat) nem alakulna ki, a vezető bíró jogosult két népbíró egybehangzó szavazatához csatlakozni. Ettől az esettől eltekintve a vezető bírónak szavazati joga nincs.
A szavazásról csak abban az esetben kell jegyzőkönyvet felvenni, ha azt a vezető bíró szükségesnek tartja.
Az ítéletet a vezető bíró szerkeszti a fennálló törvényes rendelkezések szerint.
50. § Ha a vezető bíró meggyőződése szerint a népbírák határozatukat a törvények, illetve a jelen rendelet lényeges intézkedéseinek megsértésével hozták, és a határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, a vezető bíró borítékba zárt, indokolt előterjesztéssel fordulhat a Népbíróságok Országos Tanácsához a vádlott javára. A vezető bírónak ezt az elhatározását kinyilvánítania nem szabad, s az előterjesztésnek halasztó hatálya nincs.
51. § A népbíróság és a Népbíróságok Országos Tanácsa ítéletét “A magyar nép nevében” hozza.
52. § A bűnvádi perrendtartásban felsorolt eseteken kívül a jogerőre emelkedett ítélet rendelkező része kiadandó a népügyészségnek, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak, az elítélt lakhelye szerint illetékes törvényhatósági elöljáróságnak, a központi választmánynak és a lakáshivatalnak.
Fellebbvitel
53. § A népbíróságnak halálbüntetést, teljes vagyonelkobzást vagy állásvesztést kimondó, háromévi szabadságvesztés büntetést, 20 000 pengő pénzbüntetést meghaladó ítélete ellen az elítélt fellebbezéssel élhet a Népbíróságok Országos Tanácsához.
Az ítélet ellen az elítélt által bármilyen formában vagy elnevezéssel bejelentett jogorvoslat fellebbezésnek tekintendő.
A védőt önálló fellebbezési jog nem illeti meg, kivéve a jelen rendelet 6. §-ában írt eljárást.
A népügyész felmentés miatt vagy az ítélet súlyosbítása végett minden esetben fellebbezéssel élhet. A népügyész által bejelentett fellebbezés alapján az ítélet az elítélt javára is megváltoztatható.
A népügyész az elítélt által bejelentett fellebbezéshez az elítélt terhére csatlakozhatik (1928. évi X. tc. 29. §).
A fellebbezésre egyébként a Bp. 388. §-a alkalmazandó.
Népfőügyész
54. § A Népbíróságok Országos Tanácsa előtt a vádat a népfőügyész vagy helyettese képviseli.
Népfőügyész vagy helyettesei csak bírói és ügyvédi vizsgát tett egyének lehetnek, akiket az igazságügy-miniszter javaslatára a kormány nevez ki.
A népfőügyész a bírákra és ügyészekre megállapított III. fizetési csoport 1. fokozatának, helyettesei a II. fizetési csoport 1. fokozatának megfelelő illetményben részesülnek, amennyiben egyéb közhivatali állásukban magasabb illetményük nincs.
E rendelet 24., 25. és 26. §-ai a népfőügyészre és helyetteseire megfelelően alkalmazandók.
55. § A népfőügyész a népügyész által bejelentett fellebbezést vagy csatlakozást visszavonhatja.
A népfőügyészre és helyetteseire nézve a főügyészre és helyettesére vonatkozó jogszabályok megfelelően alkalmazandók.
Népbíróságok Országos Tanácsa
56. § A népbíróságok jogorvoslattal megtámadott ítéleteit a Népbíróságok Országos Tanácsa bírálja felül.
A Népbíróságok Országos Tanácsa öttagú tanácsokban jár el, a tanácsok számát az igazságügy-miniszter határozza meg.
A Népbíróságok Országos Tanácsának székhelye a kormány mindenkori székhelye.
57. § A rendelet 39. §-ában felsorolt mindegyik politikai párt országos vezetősége a felállítandó minden egyes tanácsba beküld egy-egy bírói és ügyvédi vizsgát tett, büntetlen előéletű (39. § 3. bek.) állandó tanácstagot. Az így megalakult tanács egy tagját az igazságügy-miniszter a tanács vezetésével megbízza.
Minden egyes politikai párt a tanácsok számára tekintet nélkül egy póttagot jelöl ki.
A pártok a tanács tagjaiul kijelölt tagok és póttagok megbízatását vissza nem vonhatják.
A kijelölt tanácsvezető tagok és póttagok a tanács működése alatt a bírákra és ügyészekre megállapított III. fizetési csoport 1. fokozatának megfelelő illetményekben részesülnek, amennyiben mint köztisztviselők részére magasabb illetmény egyébként megállapítva nincs.
A rendes és póttagok más kereső foglalkozást nem folytathatnak.
A tagok és póttagok eskütételére a 45. § megfelelően alkalmazandó azzal, hogy az esküt (fogadalmat) a Népbíróságok Országos Tanácsának elnöke előtt kell letenni.
58. § A Népbíróságok Országos Tanácsa az elnök vezetése alatt áll, akit az igazságügy-miniszter nevez ki. Illetményeire nézve az 57. § negyedik bekezdése irányadó.
Az elnök a Népbíróságok Országos Tanácsának ügyvitelével felmerülő teendőket végzi (póttagok behívása, ügyek szétosztása, sürgősség elrendelése stb.).
59. § A Népbíróságok Országos Tanácsának jegyzője az igazságügy-miniszter által berendelt bíró vagy bírósági fogalmazó.
60. § A Népbíróságok Országos Tanácsa előtti eljárásra a Bp. és az 1928. évi X. tc. 33. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazandók azzal, hogy a tanács a bizonyítást maga is felveheti, avégett valamelyik bíráját kiküldheti, de a bizonyítás felvétele végett bármelyik bíróságot is megkeresheti. A tárgyalásra vagy a bizonyítás felvételére az előzetes letartóztatásban lévő vádlottat csak abban az esetben kell elővezetni, ha ezt a tanács elrendeli. Egyébként a vádlott és védője a tárgyalásról vagy bizonyításfelvételről értesítendő, de az értesítés elmaradása az eljárás ismételésére okul nem szolgálhat.
61. § A vezető bíró előterjesztése (50. §) tárgyában a tanács zárt ülésben határoz.
A tanács a következő határozatokat hozza:
1. az előterjesztést figyelmen kívül hagyja,
2. bizonyítást rendel el, és annak felvételére
a) tárgyalást tűz ki,
b) saját bíráját kiküldi,
c) valamelyik bíróságot megkeresi,
3. a népbíróság ítéletét feloldja, és az ügyet újabb eljárás végett ugyanazon vagy az általa kijelölt más népbírósághoz megküldi,
4. a népbíróság ítéletét a vádlott javára megváltoztatja.
A 2. pont b) és c) eseteiben a bizonyítás felvétele után a tanács tárgyaláson határoz.
62. § A vádlott által bejelentett fellebbezés és a népügyész által bejelentett csatlakozás tárgyában a Népbíróságok Országos Tanácsa a Bp. XX. fejezetének II. címében foglaltak szerint határoz.
A Népbíróságok Országos Tanácsa a fellebbezés folytán eléje került ítéletet egész terjedelmében bírálja felül.
Újrafelvétel
63. § Az ítélet jogerőre emelkedése után újrafelvételnek van helye.
Újrafelvételre a Bp. XXI. fejezete megfelelően alkalmazandó azzal, hogy az elítélt terhére újrafelvételnek csak az ítéletnek jogerőre emelkedésétől számított két éven belül van helye.
Vegyes határozatok
64. § Amennyiben a jelen rendeletből más nem következik, az 1896. évi XXXIII. tc. és az azt kiegészítő törvények, illetve rendelkezések megfelelően alkalmazandók.
65. § E rendeletnek a vagyonelkobzás végrehajtására vonatkozó eljárását a pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza.
66. § E rendelet végrehajtása során felmerülő eljárási és szervezeti kérdéseket az igazságügyminiszter rendelettel szabályozza.
67. § A népügyész a helyi lakáshivatal előtti felhasználás céljára bizonyítványt állíthat ki arról. Hogx a kérelmező ellen népbírósági eljárás nincs folyamatban.
68. § Ez a rendelet kihirdetésével lép hatályba.
Az 1945. évi VII. törvénycikk II. számú melléklete
Az ideiglenes nemzeti kormány 1.440/1945. M. E. számú rendelete
a népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú rendelet módosítása és
kiegészítése tárgyában
Megjelent az 1945. évi Magyar Közlöny 1945. évi május hó 1. napján kiadott 19. Számában.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában az ideiglenes nemzeti kormány a következőket rendeli:
1. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 3. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek.
A népbíráskodás körében a büntetések nemei a következők:
1. halál;
2. kényszermunka;
3. fegyház;
4. börtön;
5. pénzbüntetés;
6. vagyonelkobzás;
7. állásvesztés vagy foglalkozástól való eltiltás;
8. politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése.
Az előbbi bekezdés 1–4. pontjában felsorolt büntetési nemek főbüntetések. Az 5–8. pontban felsorolt büntetési nemek mellékbüntetések; ezek alkalmazásának helye van abban az esetben is, ha alkalmazásukat a bűncselekményre vonatkozó jogszabály nem rendeli. A 8. pontban megjelölt mellékbüntetés alkalmazása az elítélés minden esetében kötelező. Ugyanazon elítélttel szemben többféle mellékbüntetést is ki lehet szabni.
A halálbüntetést kötél vagy golyó által zárt helyen, de a nyilvánosság kizárása nélkül kell végrehajtani.
A kényszermunka kiszabható életfogytig vagy határozatlan időre. Ez utóbbi esetben az időtartam és a szabadulás feltételei tekintetében a szigorított dologházra vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. A kényszermunka munkatáborokban hajtandó végre. A végrehajtás részletes szabályait az igazságügy-miniszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.
A pénzbüntetés kiszabására, átváltoztatására és behajtására vonatkozóan az 1928: X. törvénycikk rendelkezései megfelelően irányadók.
A népbíróság teljes vagyonelkobzás helyett a vagyon meghatározott hányadának vagy egyes vagyontárgyaknak elkobzását is kimondhatja.
A vagyonelkobzást kimondó ítéletet végrehajtás végett közölni kell a területileg illetékes pénzügy-igazgatósággal, amely a pénzügyminiszter rendelete szerint jár el.
Az állásvesztésre ítélt elveszti közszolgálati állását. Nyugdíjigényét, nyug- és kegydíját csak akkor veszti el, ha ezt a népbíróság ítéletében kifejezetten kimondja. Az elítélt ellátatlan családtagjait megillető nyugdíjigényét a népbíróság fenntarthatja; ebben az esetben a nyugdíjigény megállapításánál az elítéltet úgy kell tekinteni, mintha az ítélet jogerőre emelkedésének napján elhalálozott volna. Az állásvesztés vezető állásban lévő magánalkalmazottal szemben is kimondható. Ennek kimondása nem akadálya annak, hogy az elítélt a jövőben a magánalkalmazás körében nem vezető jellegű állást tölthessen be.
Azt, akit állásvesztésre ítéltek, utóbb – a bíróság ítéletében kimondandó rendelkezéshez képest – közhivatalra vagy a magánalkalmazás körében vezető állásra egyáltalában nem, illetőleg meghatározott idő tartamára nem lehet alkalmazni.
A foglalkozástól eltiltott foglalkozását öt évig nem folytathatja abban a helységben vagy helységekben, amelyekre nézve ezt a népbíróság ítéletében kimondja.
Az állásvesztésnek vagy a foglalkozástól való eltiltásnak kimondása maga után vonja a Btk. 55. §-ának 3. és 4. pontjában meghatározott következményeket is; ezeknek tartamát a bíróság az ítéletben határozza meg.
Ha a bűncselekmény következtében a sértett vagy jogutódja válságos helyzetbe jutott, a népbíróság ítéletében a megfelelő vagyonú vagy jövedelmű elítéltet a nem vitás kárnak vagy hányadának megtérítésére kötelezheti; az ezt meghaladó magánjogi igény a törvény rendes útján érvényesíthető.
2. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 5. §-a hatályát veszti, és helyébe a következő rendelkezések lépnek.
A büntetés kiszabása tekintetében az alábbi szabályok irányadók:
Halálbüntetés kiszabásának akkor van helye, ha a cselekményre a büntető törvények vagy a jelen rendelet halálbüntetést állapítanak meg, és ha a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott alanyi bűnösségének fokával egyedül a halálbüntetés áll arányban. A Bn. 32. §-a alkalmazásának a népbíróság előtti eljárásban nincs helye.
Ahol valamely cselekményre a jelen rendelet többféle szabadságvesztés-büntetési nemet állapít meg, a cselekményre megállapított legsúlyosabb szabadságvesztés-büntetési nem legmagasabb tartamát kell alkalmazni vagy megközelíteni, ha a súlyosító körülmények számuk vagy nyomatékuk tekintetében túlnyomóak (Btk. 90. §);
a cselekményre megállapított legenyhébb szabadságvesztés-büntetési nemnek a jelen rendeletben megállapított legkisebb tartamát kell alkalmazni vagy megközelíteni, ha az enyhítő körülmények számuk vagy nyomatékuk tekintetében túlnyomóak (Btk. 91. §).
Ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak vagy olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményre meghatározott legenyhébb büntetési nemnek a cselekményre meghatározott legkisebb tartama is aránytalanul súlyos lenne, a cselekményre megállapított legenyhébb büntetési nemnek a Btk.-ban megállapított legkisebb tartama alkalmazható. Enyhébb büntetési nem alkalmazásának a Btk. 92. §-ának felhívásával sincs helye.
Kényszermunka helyett fegyházbüntetést csak akkor lehet kiszabni, ha a vádlott koránál vagy egészségi állapotánál fogva kényszermunkára alkalmatlan.
3. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 7. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
Kegyelmezési jog gyakorlásának – a közkegyelem esetét kivéve – csak halálbüntetés esetében és csak az elítéltnek vagy védőjének kérelmére van helye. A halálbüntetés kegyelem útján életfogytig tartó kényszermunkára vagy testi alkalmatlanság esetében életfogytig tartó fegyházra változtatható át.
A kegyelmezés joga a Nemzeti Főtanácsot illeti.
A Nemzeti Főtanács határozatát az igazságügyminiszter javaslatára hozza meg. Az igazságügyminiszter a kegyelmi ügyben javaslatát az iratoknak hozzá érkezésétől számított két nap alatt teszi meg; a Nemzeti Főtanács a kegyelmi kérvény felett érkezésétől számított öt nap alatt határoz. Ha a Népbíróságok Országos Tanácsa a halálraítéltet egyhangúlag nem találja kegyelemre javaslatba hozhatónak, a kegyelmi kérvényt a továbbterjesztés mellőzésével saját hatáskörében maga utasítja el.
4. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 8. §-a hatályát veszti, és helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elhalasztása tekintetében a Bp. 507. §-át és 508. §-ának első bekezdését kell alkalmazni. A Bp. 508. §-ának második bekezdése és 509 §-a nem alkalmazható. Az elhalasztás felől az igazságügy-miniszter határoz.
A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának félbeszakítását csak újrafelvétel esetében (Bp. 453 §) és csak a népbíróság rendelheti el. A Bp. 468. és 513. §-át nem lehet alkalmazni.
5. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 9. §-ának második bekezdése hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezés lép:
Az 1919. évben és azt követően elkövetett azoknak a politikai bűncselekményeknek elévülése, amelyeknek emberélet esett áldozatul, úgyszintén a sajtó útján elkövetett azoknak a bűncselekményeknek elévülése, amelyeknek tényálladékát a jelen rendelet határozza meg – és amelyek üldözhetését az uralmon volt hatalom megakadályozta –, az 1944. évi december hó 21. napján veszi kezdetét.
6. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 11. §-ának 5. pontja helyébe az a rendelkezés lép, hogy háborús bűnös az is,
5. aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reá bízott hatalommal visszaélve kegyetlenkedett, vagy aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának.
A 81/1945. M. E. számú rendelet 11. §-a azzal a 6. ponttal egészíttetik ki, hogy háborús bűnös az is,
6. aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió útján huzamosabb időn át olyan állandó jellegű és folyamatos tevékenységet fejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy az ország háborúba lépése, illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja, és az országra káros irányba terelje.
7. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 12. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
A 11. § 1–6. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következő büntetéseket lehet alkalmazni:
a) halál vagy
b) életfogytig tartó kényszermunka, testi alkalmatlanság esetében életfogytig tartó fegyház vagy
c) kényszermunka, amelynek legrövidebb tartama tíz évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház.
8. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 13. §-ának 1. pontja azzal egészíttetik ki, hogy az e pont alá eső háborús bűnös az is, aki az ott meghatározott módon a háborúba lépésre izgatott.
A 81/1945. M. E. számú rendelet 13. §-a azzal a 7. ponttal egészíttetik ki, hogy háborús bűnös az is,
7. aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki, illetőleg mozdított vagy mozdít elő, amely a népek háború utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére vagy megbontására, avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas.
9. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 14. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
A 13. § 1–7. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következő büntetéseket lehet alkalmazni:
a) halál vagy
b) életfogytig tartó kényszermunka, testi alkalmatlanság esetében életfogytig tartó fegyház vagy
c) kényszermunka, amelynek legrövidebb tartama öt évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében öt évtől tizenöt évig terjedhető fegyház vagy
d) öt évtől tíz évig terjedhető börtön.
10. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 15. §-a azzal a 4., 5. és 6. ponttal egészíttetik ki, hogy népellenes bűntettben bűnös az is,
4. aki nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt elmondott beszédben vagy rádió útján huzamosabb időn át olyan állandó jellegű és folyamatos tevékenységet fejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy a fasiszta és a demokráciaellenes irányzatok elterjesztése és megerősítése végett vagy a faji és felekezeti gyűlölet felkeltése, illetőleg ébrentartása céljára a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolja, és az országra káros irányba terelje;
5. aki a fasiszta és a demokráciaellenes törekvéseknek vagy a társadalom egyes rétegei üldözésének célját szolgáló hivatalos szerv, párt vagy társadalmi szervezet besúgójaként működött, vagy annak számára adatokat szolgáltatott;
6. aki a fasiszta és a demokráciaellenes uralmi rendszer hatalmi eszközeinek saját céljaira való felhasználásával szemérem, vagyon vagy személyes szabadság elleni bűncselekményt követett el.
11. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 16. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel, a 15. § 1–6. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként a következő büntetéseket lehet alkalmazni:
a) kényszermunka, amelynek legrövidebb tartama öt évnél kevesebb nem lehet, testi alkalmatlanság esetében öt évtől tíz évig terjedhető fegyház vagy
b) öt évtől tíz évig terjedhető börtön.
12. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 17. §-a hatályát veszti s helyébe a következő rendelkezések lépnek.
Népellenes bűntettben bűnös az is:
1. aki a 15. § 2. pontjában meghatározott cselekmények elkövetését megakadályozni nem igyekezett, bár ez törvényes hatáskörében módjában állott volna;
2. aki anélkül, hogy evégből vele szemben közvetlenül vagy közvetve kényszer alkalmaztatott volna, a németek által Magyarországon szervezett Volksbundba tagként belépett, vagy fasiszta, illetőleg demokráciaellenes pártban, szervezetben vagy alakulatban tisztséget vállalt, avagy tagként tevékeny működést fejtett ki;
3. aki – a 11. § 6. pontjának, illetőleg a 15. § 4. pontjának esetét ide nem értve – nyomtatványban (bármilyen módon sokszorosított iratban), gyülekezet előtt, rádió útján vagy egyébként nyilvánosan népellenes vagy demokráciaellenes intézkedések meghozatalát sürgette, vagy a meghozottakat feldicsérte;
4. aki kényszerű szükség nélkül a nép- vagy demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött;
5. aki magatartásával fasiszta- (nyilas-, német-, háború-) ellenes vélemény nyilvánítását akadályozta;
6. aki a 11., 13., 15. §-ban vagy a jelen §-ban felsorolt cselekmények valamelyikére nézve – a Btk. 378. §-ának esetét kivéve – a Btk. 374. vagy 375. §-ában meghatározott bűnpártolást követ el;
7. aki tudomással bír arról, hogy valaki a 11. § 5. pontja alá eső cselekménnyel kapcsolatos kivégzésnek vagy kínzásnak tettese vagy részese, és ezt a hatóságnak haladéktalanul fel nem jelenti.
13. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 18. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezés lép:
Amennyiben más jogszabály a cselekményre súlyosabb büntetést nem rendel, a 17. § 1–7. pontjaiban felsorolt cselekményekre főbüntetésként két évtől öt évig terjedhető börtönbüntetést lehet kiszabni.
14. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 21. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
A 20. § utolsó bekezdésében felsorolt bűncselekményekben az ott megjelölt összefüggés nélkül a népbíróság csak abban az esetben bír hatáskörrel, ha a cselekmény politikai jellegű.
Ha a tekintetben, hogy a cselekmény politikai jellegű-e, a Bp. szerint illetékes ügyészségnek és a népügyészségnek álláspontja eltérő, a főügyész dönt.
15. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 22. §-a hatályát veszti és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
A népbíróság a fiatalkorúak bűnügyében is eljár.
Ha a fiatalkorú a cselekményt élete tizenötödik évének betöltése után követte el, a Bn. II. fejezetének IV. cikkében meghatározott intézkedéseken felül a 3. §-ban felsorolt büntetések alkalmazásának is helye van. Halálbüntetést mégis csak akkor lehet kiszabni, ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét már betöltötte.
A 3. § 5–7. pontjaiban felsorolt mellékbüntetéseket a tizenötödik életévét még be nem töltött fiatalkorúval szemben is alkalmazni lehet.
A népbíróság előtti eljárásban fiatalkorúval szemben dorgálásnak és próbára bocsátásnak nincs helye.
16. § A jelen rendeletnek az előző §-okban foglalt rendelkezéseit visszaható erővel kell alkalmazni, mégpedig a folyamatban levő azokban az ügyekben is, amelyekben az eljárást a jelen rendelet hatálybalépéséig jogerősen nem fejezték be.
17. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 33. §-a akként egészíttetik ki, hogy az előzetes letartóztatást a népbíróság is elrendelheti, továbbá hogy az előzetes letartóztatás meghosszabbításának több ízben is helye lehet.
18. § Budapesten csak egy népbíróság működik, amelynek illetékessége a budapesti büntető és a Pest vidéki törvényszék területére terjed ki.
19. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 39. és 41. §-ai hatályukat vesztik, és helyükbe az alábbi rendelkezések lépnek.
A népbírósági tanács hat tagból áll.
A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai párt (Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Polgári Demokrata Párt, Szociáldemokrata Párt) helyi szervezetei, úgyszintén az Országos Szakszervezeti Tanács helyi szervezete a jelen rendelet hatálybalépésétől számított nyolc nap alatt annyiszor egy-egy rendes és két-két póttagot jelölnek ki, ahány tanács szervezését az igazságügy-miniszter elrendelte. A népbírósági tanács a kijelölt rendes tagokból alakul meg. A tanács valamelyik rendes tagjának akadályoztatása esetében a vezető bíró annak a pártnak (szakszervezetnek) az első póttagját hívja be, amely pártnak (szakszervezetnek) tagja az akadályozott személy. A póttag akadályoztatása esetében a második póttag behívására kerül a sor; ha pedig ez is akadályozott, új beküldésnek van helye.
Nem járhat el népbíróként az, akit bűntett, nyereségvágyból elkövetett vétség vagy fasiszta jellegű cselekmény miatt elítéltek. A jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem lehet büntetett előéletűnek tekinteni azt, akit fasisztaellenes cselekmény vagy az úgynevezett zsidótörvényben meghatározott valamely cselekmény miatt ítéltek el.
A beküldés alkalmával be kell mutatni a tagok és póttagok írásbeli nyilatkozatát, amelyben büntetőjogi felelősségük tudatában kijelentik, hogy az előbbi bekezdés értelmében büntetlen előéletűek.
Ha a népbíróság székhelyén a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok közül valamelyik működést nem fejt ki, a hiányzó tagot és póttagokat a vezető bíró sorsolja ki a működő pártok által ajánlott öt-öt személy közül.
A kijelölt tag és póttag a megbízást nem utasíthatja vissza.
A népbíróság tagjainak és póttagjainak megbízása három hónapig tart, a megbízás azonban megismételhető.
20. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 49. §-a akként módosíttatik, hogy a vezető bíró a bűncselekmény elkövetésének bizonyított voltára nézve csak akkor nyilvánít véleményt, ha erre nézve a tanácsnak legalább egy tagja felkéri, továbbá hogy szavazategyenlőség esetében a vezető bíró is szavaz.
21. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 53. §-a hatályát veszti, és helyébe az alábbi rendelkezések lépnek.
A népbíróság ítélete ellen a népügyész az elítélt terhére fellebbezéssel élhet. A népügyész által bejelentett fellebbezés alapján az ítélet az elítélt javára is megváltoztatható.
Az elítélt abban az esetben, ha a 11. § 1–6. pontja alá eső cselekmények valamelyikében mondták ki bűnösnek, a népbíróság ítélete ellen egyáltalán nem, egyéb esetekben pedig csak a halált vagy az öt évet meghaladó szabadságvesztés-büntetést kimondó ítélet ellen élhet fellebbezéssel. Az elítélt által az ítélet ellen bármilyen formában vagy elnevezéssel bejelentett jogorvoslat fellebbezésnek tekintendő.
A védő – a 6. §-ban megjelölt eljárás kivételével – csak az elítélt hozzájárulásával jelenthet be fellebbezést. A védő egyébként ugyanolyan korlátok között élhet fellebbezéssel, mint az elítélt.
A népfőügyész az elítélt által bejelentett fellebbezéshez az elítélt terhére csatlakozhatik (1928: X. tc. 29. §).
A népbíróság előtti eljárásban a Bp. 388. §-ának utolsó bekezdése nem alkalmazható.
Halálbüntetést kiszabó ítélet ellen bejelentett fellebbezés esetében a népbíróság az ügyet az ítélethozataltól számított nyolc nap alatt köteles a Népbíróságok Országos Tanácsához felterjeszteni. Az ilyen ítélet szóbeli indokait a kihirdetés alkalmával részletesen ki kell fejteni, és az ítéletet három nap alatt írásba kell foglalni. A Népbíróságok Országos Tanácsa az ügyben az iratoknak hozzá érkezésétől számított három nap alatt köteles a lehetőség szerint minél közelebbi tárgyalási határnapot kitűzni, illetőleg a bizonyítás kiegészítése tárgyában intézkedni.
Ha a jelen § a halálbüntetést kimondó ítélet ellen a fellebbezést kizárja, és a népbíróság a Bp. 497. §-ának megfelelő eljárásban akként határozott, hogy az elítélt kegyelemre nem méltó, a halálbüntetést ettől számított két órán belül végre kell hajtani.
Az előbbi bekezdés esetében az ítéletet rövid indokolással együtt azonnal írásba kell foglalni.
22. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 20. és 21. §-a értelmében a népbíróság hatáskörébe vont azoknak a szándékos bűncselekményeknek a büntetése, amelyekre a büntetőtörvények fogházbüntetést állapítanak meg, ugyanolyan tartamú börtön, mint amilyen tartamú a törvényben megszabott fogházbüntetés.
23. § Ha alaposan tartani lehet attól, hogy az, akit a népbíróság hatáskörébe tartozó bűntett nyomatékos gyanúja terhel, vagyonának vagy vagyonához tartozó dolognak elidegenítése vagy elrejtése által a vagyonelkobzás foganatosítását meghiúsítja, a népügyészség ingóságaira bűnügyi zárlatot, illetőleg mind ingó, mind ingatlan vagyonára biztosítási végrehajtást rendel el.
A bűnügyi zárlat, illetőleg a biztosítási végrehajtás elrendelése ellen felfolyamodásnak helye nincs.
A bűnvádi eljárás megindítása után szerzett jogot nem lehet az államkincstárral szemben érvényesíteni olyan vagyonra, illetőleg olyan vagyontárgyra, melyre a bűnügyi zárlatot vagy a biztosítási végrehajtást elrendelték, feltéve, hogy a népbíróság utóbb a vagyont, illetőleg a vagyontárgyat elkobozta.
Egyebekben a bűnügyi zárlat, illetőleg a biztosítási végrehajtás tekintetében a Bp. rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
24. § A népbírósági vezető bírák és népügyészek az igazságügy-miniszter által megállapítandó pótdíjban részesülnek.
25. § A jelen rendelet hatálybalépése előtt megalakult népbíróságok működésének érvényét nem érinti az a körülmény, hogy megalakításuk a 81/1945. M. E. számú rendelet 39. §-ának nem felelt meg; a már működő tanácsok tagjainak számát azonban a jelen rendelet hatálybalépésétől számított nyolc nap alatt a 19. § értelmében hatra ki kell egészíteni.
26. § A népbíróság az 1080/1945. M. E. számú rendelet hatálybalépése előtt az igazolóbizottságnak a népbíróság elé utaló határozatával a népbírósághoz áttett ügyet haladéktalanul visszaküldi az igazolóbizottság elnökének.
A budapesti népbíróság előtti igazolófellebbezési eljárásban a törvényszéki eljárás szabályai irányadók.
27. § A jelen rendelet az 1945. évi május hó 1. napján lép hatályba.
Az 1945. évi VII. törvénycikk III. számú melléklete.
Az ideiglenes nemzeti kormány 5.900/1945. M. E. számú rendelete a népbíráskodás körében a távol levő terhelt ellen folyó eljárásra, úgyszintén a közvád képviseletére vonatkozó szabályok kiegészítése tárgyában
Megjelent az 1945. évi Magyar Közlöny 1945. évi augusztus hó 5. napján kiadott 95. számában.
A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22.
napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § A népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú rendelet (Magyar
Közlöny 3. szám) 6. §-a az alábbi rendelkezésekkel egészíttetik ki:
Ha a főtárgyalás adatai szerint a terhelt olyan cselekményt követett el, amelyre a fennálló jogszabályok halálbüntetést állapítanak meg, a terhelt távolléte a halálbüntetés kiszabását és a megfelelő mellékbüntetések megállapítását nem akadályozza. A terhelt távollétében hozott halálos ítélet ellen az ítélet meghozatalakor fellebbezés bejelentésének nincs helye, és az ítélet pénzbüntetést, illetőleg vagyonelkobzást megállapító részében végrehajtható. A terheltet jelentkezése vagy kézre kerülése után haladéktalanul a népbíróság elé kell állítani. A népbíróság a terheltet nyilvános tárgyaláson kihallgatja, és a kihallgatás eredményéhez képest határoz a halálos ítélet fenntartása vagy a Bp. 460–462. §-ai szerint tartandó új főtárgyalás elrendelése iránt. Ha a népbíróság a halálos ítélet fenntartása mellett dönt, az ítéletet a terhelt előtt haladéktalanul nyilvánosan kihirdeti. Az ítélet kihirdetését követő eljárásra ugyanazok a szabályok irányadók, mint a terhelt jelenlétében tartott tárgyalás alapján hozott ítélet esetében.
2. § A 81/1945. M. E. számú rendelet 24. §-a az alábbi rendelkezésekkel egészíttetik ki.
A közvádló tennivalóinak ellátásával az igazságügy-miniszter egyes ügyekben a népügyészség szervezetén kívül álló személyt is megbízhat. A megbízott közvádlót e megbízatása körében ugyanazok a jogok illetik, mint a népügyészt. A megbízott közvádló díjazása iránt az igazságügy-miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve esetenként intézkedik.
Vélemények, javaslatok