1952. február 24.

A magyar nép forrón szereti vezérünket, tanítónkat, új életünk első építőjét, hazánk békéjének és függetlenségének nagy harcosát, Rákosi elvtársat. Különösen nagy erővel mutatkozik meg ez a szeretet most, hogy Rákosi elvtárs 60. születésnapja közeledik. Dolgozó népünk szeretetét és ragaszkodását tettekkel, feladat ok lelkes vállalásával, kimagasló teljesítmények megvalósításával bizonyítja be. Gyáraink, bányáink, a tervező- és kutatóintézetek, a magyar falvak dolgozói lelkes munkafelajánlásaikon kívül mind nagyobb tömegekben olvassák és tanulmányozzák Rákosi elvtárs beszédeit és írásait. A dolgozók tömegeiben, ifjúságunkban mély érdeklődés él Rákosi elvtárs harcos, példamutató élete iránt. Ez az egészséges érdeklődés érthető. Népünk látja, hogy eredményeink, előrehaladásunk, felemelkedésünk minden egyes lépésében, mi nden mozzanatában ott van az ő kezdeményezése, vezető, figyelő, gondoskodó irányítása. Rákosi elvtárs a népből jött, a népért van, a dolgozó népért küzd és fáradhatatlanul dolgozik, mert tevékenységének alapvető mozgatóereje, cselekvéseinek rugója hazánknak, dolgozó népünknek határtalan szeretete. Munkabírása szinte kimeríthetetlen. Amikor miniszterelnök-helyettességének harmadik évfordulóját ünnepelték, az üdvözlésekre így válaszolt: „Rajta leszek, hogy a jövőben még többet dolgozzak a pártom, a magyar nép és a szabadság ügyéért” Rákosi elvtárs élete: példakép, melyből minden magyar kommunistának, minden becsületes dolgozónak tanulnia kell. Harcos életének, a fasiszta bíróságokkal vívott harcának tanulmányozása fejleszti öntudatunkat, akaratunkat, harcképességünket; belőle új, friss erőt meríthetünk munkánk még jobb elvégzéséhez.

Néhány nappal ezelőtt jelent meg Illés Béla tollából a „Népünk szabadságáért” című füzet Rákosi elvtárs életének rövid, vázlatos összefoglalása a felszabadulásig. A kis füzet már csak terjedelménél fogva sem tart igényt arra, hogy Rákosi elvtársnak a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban eltöltött több mint négy évtizedét behatóan ismertesse. Szinte csak villanásszerű képekben mutatja meg eseményekben, szenvedésekben és eredményekben gazdag életének egy-egy szakaszát. Ennek ellenére bizonyos, hogy ez a füzet százezrek, milliók olvasmánya lesz. Benne a dolgozók saját küzdelmeikre, nélkülözéseikre ismernek, és feltárul előttük a keserves múlt, a jogtalanságnak és elnyomatásnak évtizedei, aminek szétzúzására Rákosi Mátyás szervezte, mozgósította a kommunistákat.

A rövid összefoglalásból is kibontakozik Rákosi elvtárs életének harcokban gazdag, dicsőséges útja. 60 év, melynek több mint kétharmad részét a munkásosztály felszabadításáért, a szocializmusért folytatott harcnak szentelte. Küzdelmes élete, tevékenysége, munkája elválaszthatatlanul összeforrott a magyar dolgozó nép történetének utolsó négy évtizedével, harcos múltjával, biztató jelenével, szocialista jövőnk reménységeivel.

A falusi szegény gyerek nehéz sorsát éli a bácsmegyei Ada községben. Küzdelmes ifjúkor. Alig 18 éves, megismerkedik a szocialista irodalommal, bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Szegeden középiskolás, de már munkástüntetéseken vett részt. Pesten egyetemi hallgató. Ugyanakkor tevékenyen részt vett a haladó, demokratikus szellemű diákokat tömörítő Galilei-kör munkájában, melynek titkárává is választották. Vasszorgalommal tanult, kitűnő eredménnyel teszi le vizsgáit. Közben szorgalmasan gyarapította marxista tudását, és készült a forradalmi harcs kemény, áldozatos életére. Ez időben írja egy levelében: „A tanulásban nem a gyötrő munkát látom, hanem azt a szellemi tőkét, ami később dúsan fog kamatozni”

Részt vesz 1912 véres májusának pesti barikádharcaiban, s már akkor látta, hogy a szociáldemokrata párt vezetősége nem forradalomra készül, hanem a forradalom elkerülésére.

Kitüntetéssel vizsgázott. Ösztöndíjjal megy külföldre. Megismeri a nemzetközi munkásmozgalmat közvetlen közelről.

Az első világháború elején fogságba esett. Csitában került ismeretségbe száműzött orosz szocialistákkal, és olvasta a bolsevikok újságját.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egy a kínai határ melletti hadifogolytáborban találta, innét szökött meg elvtársi segítséggel. Rákosi elvtárs erről így írt:

„Kalandos utazás során, keresztül a fehér és vörös frontokon, több mint egy hónapig tartott, amíg az irkucki [irkutszki] bolsevik pártszervezet segítségével a forradalmi Leningrádba érkeztem.”

Többedmagával jön haza 1918-ban, hogy itthon forradalmi pártot: a kommunisták pártját szervezze. Tevékenységének erről az idejéről mondja Illés Béla:

„Rákosi Mátyás elvtárs azonnal kitűnt kiváló szervezőképességével, bátor fellépésével, lángoló beszédeivel, melyekkel gyorsan meghódította a dolgozó tömegeket. Bejutott a kaszárnyákba, ahol maga mellé állította a honvédeket. Elment azokba a nagyüzemekbe, amelyek szociáldemokrata fellegváraknak számítottak és megnyerte a munkásokat a kommunista párt számára” .

1919. februárban a kommunista párt vezetőivel együtt Rákosi elvtársat is letartóztatták. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor szabadult, és rögtön mint a kereskedelmi népbiztos helyettese lát munkához. Rövidesen a dolgozók bizalma a legveszélyesebb helyekre állította, oda, ahol bolsevik határozottságra volt szükség.

„A Tanácsköztársaságot ebben az időben a legközvetlenebb veszedelem a salgótarjáni frontszakaszon fenyegette, itt állt az ellenség legközelebb Budapesthez. Erre a helyre a legjobb, legmegbízhatóbb kommunista harcost: Rákosi Mátyást küldték.”

Itt mutatkozott meg Rákosi elvtárs agitációs és szervező erejének nagysága, fegyelmet teremtő, kemény akarata. Alig hárult el ezen a frontszakaszon a veszély, a déli front megszilárdítását vette kezébe Rákosi elvtárs.

A Tanácsköztársaságot az imperialistáknak a jobboldali szociáldemokraták h athatós támogatásával sikerült vérbe fojtaniok. De hősi harcai gazdag tapasztalatot nyújtottak a nemzetközi és a magyar munkásmozgalomnak.

Rákosi elvtárs hazánk legjobb fia, aki egész életében lankadatlanul küzdött Magyarország szabadságáért, függetlenségéért.

Ezért harcolt az illegális kommunista párt szervezésének nehéz éveiben. Erre nevelte és tanította a kommunistákat a börtönélet másfél évtizedén. Tanított, buzdított, nevelt a börtönben is szakadatlanul. Életerejét, a munkásosztály győzelmébe vetett szilárd hitét a börtön sem tudta megingatni. Ötévi börtön után, így írt egyik levelében: „Különben a jövő héten kezdem el a hatodik börtönévemet. Talán felesleges mondanom, hogy továbbra is törhetetlen nyugalommal nézek a jövőbe.”

Nemcsak megtörni nem sikerült a Horthy-reakciónak Rákosi elvtársat a börtönben, de kitűnő szervezőképessége, szívós akarata megteremtette a kapcsolatot a börtönből a magyar, de a nemzetközi munkásmozgalom felé is.

Hetekig tartó tárgyalásokon a fasiszta bíróság előtt nyugodt öntudattal nézett a bírák szemébe.

„A kapitalista társadalmi rend – hirdette emelt fővel Rákosi elvtárs –összeomlás felé megy, és a kultúra egyetlen mentsége, ha átmentjük a kommunista társadalomba. A mi utunk az egyedüli helyes út.”

Az a törhetetlen magatartás, amit Rákosi elvtárs a tárgyalások folyamán és a börtönben tanúsított, igen nagy hatással volt barátra és ellenségre egyaránt. A nemzetközi tiltakozás hatalmas erővel lángolt fel. Moszkvai tömeggyűléssel kezdődött. Utána a tiltakozás végigfutott az öt világ részen. A nemzetközi szolidaritás erejének ilyen megnyilvánulása előtt a magyar fasiszta bíróság nem merte halálra ítélni Rákosi elvtársat. És ahányszor a börtönben veszély fenyegette életét, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcos tiltakozása mindannyiszor megrettentette az orvul életére törők kezét.

Végül is Sztálin elvtárs, a szovjet kormány ragadta ki a börtönből éppen a legsúlyosabb időben, a második világháború kitörése után egy évvel, és visszaadta pártunknak, a magyar népnek leghűségesebb fiát.

Rákosi elvtárs Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa. A proletárnemzetköziség lánglelkű hirdetője, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom vezérkarának tagja, előharcosa a magyar és a szovjet nép örök barátságának.

Rákosi elvtárs volt az első a Tanácsköztársaság vezetői közül, aki jelentést tett Lenin elvtársnak. Ezen az első találkozáson másfél órán át számolt be Lenin elvtársnak a Magyar Tanácsköztársaság eredményeiről és hibáiról, vereségének okairól. Utána bekapcsolódott a Kommunista Internacioná lé II. kongresszusának előkészítő munkájába. A kongresszuson a Kommunisták Magyarországi Pártjának küldötte. A kongresszuson Rákosi elvtársat a Kommunista Internacionálé titkárának választották meg.

Itt, a Kommunista Internacionálé vezérkarában dolgozott n égy éven keresztül. Ez idő alatt bejárta Európa csaknem minden országát, mindenütt segítette építeni, szervezni a fiatal, alakulóban lévő kommunista pártokat. Szilárdan képviselte a Kommunista Internacionálé, Lenin és Sztálin vonalát. Ebben a munkában Rákosi elvtárs szinte páratlan méretű nemzetközi tapasztalatokra tett szert. De ez idő alatt sem szakadt meg soha a kapcsolata a magyar munkásmozgalommal. Reá várt az a hatalmas feladat, hogy a frakcióharcoktól megtépázott magyar kommunista pártot szilárd, egy séges, az egész országra kiterjedő párttá szervezze.

Ezzel adott Rákosi elvtárs programot és útmutatást a magyar népnek a háború idejére.

Felszabadulásunk után egész magyar népünk megismerte Rákosi elvtársat. Nevével elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva győzelmeink, eredményeink. Az ő vezetésével verte meg dolgozó népünk kemény küzdelemben ellenségeit, és halad biztosan előre a szocializmust építő útján. Ezért Rákosi elvtársat valamennyiünk osztatlan szeretete övezi. Büszkén tekintünk Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványára, győzelmeink szervezőjére, további felemelkedésünk és előrehaladásunk biztos zálogára, nagy és bölcs vezérünkre, a mi forrón szeretett Rákosi elvtársunkra.

(Közli: Szabad Nép, 1952. február 24. 3. o.)

Elejére