A polgármesteri I. (elnöki) ügyosztály összefoglaló jelentése a Nagy-Budapest létrejöttével kapcsolatos közhangulatról
1949. december 23.
Tájékoztató jelentés a lakosság hangulatáról Nagy-Budapesttel
k a p c s o l a t b a n
Nagy-Budapest megvalósításának kérdése a választások óta a köztudatban van, a törvényjavaslat benyújtása és gyors letárgyalása mégis egy kis meglepetést keltett. Ez a meglepetés jó irányú, s általában helyesli a lakosság, hogy ilyen hamar törvény lett a tervből és a javaslatból. Az új kerületi beosztás csak a 20-i közlönyben jelent meg, és a napilapok csak ezután közölték, így a lakosság nagy része még nem ismeri kellően az új beosztásokat és határokat.
A törvény megjelenése óta több kerületben lakógyűléseken, pártnapokon és egyéb módon ismertették Nagy-Budapest politikai jelentőségét, de a konkrét új határoknak a széles körben való ismertetése csak most indul meg. A lakosság érdeklődését mutatja az is, hogy Nagy-Budapest kérdésével foglalkozó lakógyűlések látogatottsága jóval nagyobb, mint a szokásos ankétoké.
A kerületek általában konkrét terv alapján készülnek a további ismertetésre, így péld: XIII. kerületben még 20 kisgyűlés tartását vették tervbe, ezenkívül előadásokat tartanak a tömegszervezetekben, míg a Pedagógus Szakszervezeten keresztül az iskolai tanulókkal is ismertetik az új helyzetet. Ugyancsak ez a kerület 20.000 példányban röpiratot készít, amelyben Nagy-Budapest és a kerület kérdését az 5 éves terv perspektívájába beállítva ismerteti.
A polgári lakosságot nemigen érdekli az egész kérdés, mint ahogy máskor sem mutat érdeklődést a nép széles rétegeit szolgáló intézkedések iránt. Sőt, megjegyzések hangzanak el: ha a peremvidéket emelni akarják, ez bizonyára Budapest visszafejlődésével, vagy legalábbis fejlődésének megakadásával fog járni. A dolgozó rétegek általában mind örömmel fogadják, s elég széles körben meg is értik politikai jelentőségét. Sok kis dolgozó, kinek a peremen kisebb földje, vagy kertje van, reméli azt, hogy ezáltal jobb közlekedés révén közelebb kerül tulajdonához.
Megállapítható, hogy a peremvidék lakossága – elsősorban az elmaradt falusi jellegű községeké – fokozott várakozással és reménykedéssel tekint az egyesítés elé, s azt várja, hogy ezt az elmaradottságot máról holnapra meg fogjuk tudni szüntetni. A helyi szervezetek egy része – így pld: Lőrinc polgármestere – felismerte ezt, és igyekszik tudatosítani a lakossággal, hogy az évtizedes elmaradottságot nem lehet néhány hónap alatt megszüntetni és teljesen behozni, hanem csak a tervgazdálkodás keretében.
Elsősorban a közművek és a közlekedés vonalán várják a legtöbbet. Így péld: Békásmegyer lakossága már nem is szerezte be az 1950. évre a Hév bérletjegyét, mert biztosra veszi, hogy a BSZKRT jegyek odáig érvényesek lesznek. Hasonló a helyzet a HÉV többi vonalainál is. Várják a közélelmezési helyzet javulását is, és elsősorban több KÖZÉRT fiókot kívánnak, de beszélnek a kulturális elmaradottság megszüntetéséről is.
A kerületi határmódosítások még nem eléggé közismertek, ennek ellenére bizonyos hangulat ezzel kapcsolatban is kialakult. Azt a körülményt, hogy a polgári és dolgozó rétegek másképp reagálnak az eseményekre, legjobban lehet látni a volt V. ker. példáján, ahol is a XIII. kerülethez csatolt részben a polgárság körében bizonytalanság és nagyfokú izgalom észlelhető.
Különböző rémhírek keltek szárnyra, így például, hogy az V. kerületi rész polgári lakosságát kényszerkilakoltatás útján fogják a kerületből eltávolítani, míg a másik szerint a létesítendő új V. kerület kizárólagosan polgári kerület lesz, és szorosan el fogják határolni a proletárkönyezettől. A XIII. kerülethez kerülő rész dolgozó lakossága örömmel fogadja az átcsatolást, és egyöntetűen azt mondják, hogy végre nem a polgárokkal kerülnek egyenlő elbírálás alá. Tudják azt, hogy a XIII. kerület szociálpolitikai, egészségügyi és kulturális felemelkedés előtt áll, örülnek, hogy ebből részesülhetnek. Az újpestiek is örülnek annak, hogy a Palotától átkerülő nagyüzem révén erősödik a kerület munkásjellege.
A Szigetcsúcs lakói igen örülnek, hogy végre Csepelhez tartoznak, ahova földrajzilag, kataszterileg és politikailag eddig is tartoztak. A III. kerület lakossága kezdetben hibáztatta, hogy három nagy iskolaépületet a déli határvonal levág a kerülettől, de megnyugodtak, mikor megtudták, hogy a dolgozók gyermekeinél nem fog hátrányt jelenteni, mert az iskolák körzeti beosztásánál a közelben lakók továbbra is látogathatják ezeket az iskolákat. Békásmegyer lakói közegészségügyi szempontból is örömmel vették az egyesülést, mert a hatósági orvosi intézkedések és kórházi ellátás terén a járási, illetve megyei székhely igen nagy távolságra esett.
A XXII. kerület (Budafok, Budatétény, Nagytétény) az egymásközti közlekedés javítását kérik, a HÉV egyedül jelenlegi állapotával erre nem elegendő, szükséges lenne autóbuszjárat beállítása, illetve kiterjesztése.
Az új kerületi elöljárósággal kapcsolatban a IV. kerület lakói nagyon messzinek találják a Honvéd utcát. A XVII. kerületben a központi fekvésű rákoscsabai községháza helyett, a távolabb fekvő rákoskerti részre akarjuk a kirendeltséget létesíteni, ezzel a lakosság nagyrésze nem ért egyet, mert azon a vidéken a lakosságnak csak egy töredéke lakik.
A sashalmi elöljáróság épületének megválasztása sem szerencsés. Értesülésünk szerint fenti két ügyben már történtek lépések más vonalon.
Budapest, 1949. december 23.
A polgármesteri I. ügyosztály
Bozóki
Megjegyzés
A felhívást a jelentéstételre 21-én du., illetve 22-én reggel adtuk ki. Nem kaptunk jelentést a VI., és XI. kerülettől. Nem megfelelő a jelentés az I., II., X., XII. kerületekből, egészen gyenge a VIII. kerületé. Jó jelentések: III., IV., V., Csepel.
A XIV. ker. jelentése a tájékoztató jelentésem elkészítése után érkezett meg, s azt eredetben csatolom.
Források Budapest Múltjából IV. Források Budapest történetéhez 1945–1950. Szerk.: Gáspár Ferenc. Budapest Főváros Levéltára, Bp., 1973. 509–510.
Vélemények, javaslatok