SZABAD MÁJUS ELSEJE

ÍRTA: TILDY ZOLTÁN

A munka s a felszabadult munkás ünnepe. A munkáé, amely az élet értékeit, kincseit, sok szépségét hiába termelte ki, nem volt sok becsülete, a szabad dolgozóké, akiket eddig éppen munkáshelyzetük tartott rabszolgaságban, azok igájában, akik kiváltságos gazdasági és hatalmi helyzetüket az ő állandó verejték-adójuknak köszönhették.

A munkát a mai napon piedesztálra emeljük, becsületét helyreállítjuk és megőrizzük. Mindenrendű munkáét: a fizikai s a szellemi tevékenységét egyaránt. Lehet, és van is különbség [a] különböző produkciók értékében, de a becsülete, a tisztessége minden munkának egyenlő. Minden munkához egész ember kell, s minden munkát azért is illet meg egyforma megbecsülés, mert munkájának természete és adottságai miatt a dolgozóban nem kisebbíthetjük meg az embert.

A mai ünnep fogadalomtétel és köteleztetés a dolgozók szabadsága mellett. Soha többé szolgaságot! De ez a fogadalomtétel ne csak – bármennyire őszinte – beszéd és szónoklat legyen. A munkások szabadságát intézményesen és vihart állóan, messze történelmi távlatokra kell biztosítani. Ezen a napon minden magyar dolgozó rétegre gondolok: a föld fiaira, a parasztságra, a gyáripari munkásságra, a kisiparosokra, kereskedőkre, az országigazgatás hivatalnokaira, a szabad pályák értelmiségi dolgozóira, a tervezőkre, a mérnökökre és nem utolsósorban a szellem, az irodalom, a tudomány, a művészet embereire. Mindmegannyi réteg számára meg kell teremteni szabadságunk feltétlen biztosítékát, és most kell megteremteni, amikor az ország új rendjét felépítjük. Életük, kenyerük, munkájuk, jogaik nyugodjanak az egész nemzeti társadalom által, a nemzet által megalapozott és védett szilárd bázison.

Az új magyar demokrácia elsőül a földtelen parasztság szabadságának biztosítékát adta meg, nagy és időtálló realitásban magát a földet juttatja szabad tulajdonukba. Minden más réteg számára meg kell találni a metódust, az eszközt a szabadság ilyen reális biztosítására.

A dolgozók számára is köteleztetés ez a mai ünnep. Minden dolgozó réteg, önmaga keretein és életén belül haladéktalanul fogjon hozzá ahhoz a nevelő munkához, amely a dolgozók egyetemét eljuttatja és felemeli szabadságuk és emberségük öntudatára. Jól tudom, hogy mit írtam le ezzel. Végigvonul előttem a magyar munkásság millióinak serege. Az élcsapatok, amelyek keserves küzdelmek során s közben művelődve és tanulva, állandó harcban és szellemi törődésben megszerezték már ezt az emberi és munkásöntudatot.

A gyárak, a föld fiai közül sokan állanak előttem, míg ezeket a sorokat írom, mindannyian fénylő alakjai annak az emberi és munkásideálnak, amire gondolok. Nagy és történelmi feladat vár az öntudat és a szabad emberség szellemének átplántálása és széles rétegekben való meggyökereztetése terén a dolgozók élen járó seregeire.

Az öntudat és a szabadság életté váló tudata a dolgozók előtt világossá fogja tenni azt a mérhetetlen felelősséget is, amely az ország életében és az egész emberi fejlődés területén rájuk hárul. A szabadság nem valami ingyenajándék, nem is valami állandó örömet biztosító játékszer. A szabadságért küzdeni kell, és csak állandó harcban lehet azt megtartani. Nekünk most mások, a Szovjetunió hősi seregei adták meg a szabadság lehetőségét. Annál többet kell dolgoznunk és küzdenünk azért, hogy ezt a szabadságot valósággá és életté tegyük, és megtartását biztosítsuk.

Mi magunk vagyunk most már a felelősek egész jövőnkért. Olyan országot kell teremtenünk, amelyben nem támadhatnak fel a szolgaság hatalmai, amelyben minden út és minden lehetőség örökre bezárul a reakció előtt. És olyan országot, ahol a lét sok anyagi bizonytalansága sem teszi többé szolgává bármelyik dolgozó réteget. Megtámadhatatlanná kell tennünk a szabadságunkat védő politikai, szellemi bástyákat, szilárdakká a szabadság gazdasági fundamentumait.

A dolgozók ma ünnepre vonuló milliós seregei egy pillanatra ne feledkezzenek meg arról, hogy olyan országban fogunk élni, amilyet mi magunknak teremtünk, annyi lesz a szabadságunk, amennyit megfeszített munkával, állandó küzdelemben biztosítunk magunknak.

Az ünnepi hangulat ezen a ponton áthajlik már a holnap, a dolgos holnap realitásainak, tennivalóinak területére.

Nagyon komoly szervezettséggel, elszánt erőfeszítéssel neki kell fognunk az országteremtés munkájának. Most a gazdasági újjáépítésen van a hangsúly. Nincs egy elveszíteni való óra, s nem maradhat dologtalanul egyetlen munkáskéz sem. Ne beszéljünk most már romokról és pusztulásról, és legyen vége a sopánkodásnak a veszteségek fölött. A magunk vétkeinek és mulasztásainak tudata szégyenteljessé kell hogy tegyen minden meddő s erőt pazarló siránkozást. Munka közben, az építés boldog igézete alatt majd begyógyulnak a sebek. A romokban is tanuljuk meg látni az építés kínálkozó anyagát.

Helyre kell állítani vasútrendszerünket, és megindítani azon a forgalmat, mert enélkül nincs gazdasági élet, s enélkül a télen fagy és éhség pusztíthat el. Mozdonyok kellenek, vasúti kocsik, hidak és váltóberendezések. Meg kell teremteni a belső összeköttetés[t] biztosító postai, telefon- és távíróforgalmat, mert enélkül nem indulhat komoly és organikus újjáépítő munka az országban.

Munkaeszközök kellenek a mezőgazdasági termelés és dolgozók számára, sürgősen, mert enélkül nem lesz elegendő kenyér, s nem biztosítható a jövő termelési rendje.

Biztosítani kell a megfelelő lakást az ország minden dolgozó rétege számára, tehát a legsürgősebben, azonnal, nagyszabású munkamozgósítással az ország egész területén neki kell indítani az építőipart, amely tenger munkáskezet foglalkoztathat a nem szakképzettekből is. Meg kell javítani a sérült tetőket, házakat, hogy további romlás ne pusztítsa azt, ami ma még megmenthető.

Kinn a földeken tovább kell folytatni a szántást, ásást, vetést, ameddig csak lehet. Még mindig van idő a vetés lehetőségére, s bizonyos rövid tenyészidejű terményekben még elég sokáig lesz. Mindent ki kell hozni a földből, amit csak lehet, és semmit sem szabad kárba veszni engedni, ami a legkisebb értéket is jelentheti.

Jelentkezzék a dolgozók önkéntes és példát adó fegyelme, amely a maga erkölcsi kényszerével szorítsa munkára a tétovázókat is, és gyorsítsa fel mindenütt a munka ütemét. A restek, a dologtalanok, a munkában válogatók, a munkakerülők fejével pedig beszéljen maga a munka megszervezésére hivatott kormányzat.

Akik a megfeszített munka erkölcsi parancsát megérteni nem akarják, azokat meg kell arra tanítani, ha kell, kemény konzekvenciák mellett.

Ma ünnep van: az első igazán szabad május elseje. Holnap felvesszük a munka eszközeit. Szétnézünk a reánk váró feladatok messze kitáruló mezőin, s nekivetjük erőinket a feladatok megoldásának. Verejtékező homlokunkat a szabadság szellői fogják hűsíteni: nem rabszolgák indulnak most urak gyönyöréért robotmunkára, de szabad emberek, hogy maguknak szabad és boldog országot teremtsenek.

(Közli: Kis Ujság, 1945. május 1. 1. o.)

Elejére