Feljegyzés I. V. Sztálin és Tildy magyar elnök
tárgyalásáról. [Részletek]
Moszkva, 1948. február 17. 19.00. óra.
[...]
Sztálin elvtárs megkérdezi, hogy utaztak.
Tildy az feleli, jól utaztak, sok új élményben volt részük.
Sztálin elvtárs megkérdezi, milyen kérdései vannak a magyar delegációnak.
Dinnyés elmondja, hogy a magyar delegáció tegnap tanulmányozta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés tervezetét, melyet Molotov külügyminiszter adott át Rákosinak és Molnárnak. A magyar delegáció megfelelőnek tartja a tervezetet és kész aláírni az egyezményt. Dinnyés ugyanakkor megjegyzi, hogy a magyar törvények értelmében az egyezmény csak a parlamenti ratifikáció után lép életbe, ezért kéri, hogy az egyezmény tervezetét ennek megfelelően módosítsák.
Sztálin elvtárs azt mondja: rendben.
Dinnyés azzal a kéréssel fordul Sztálin elvtárshoz, hogy engedje haza a magyar hadifoglyokat, ez kezdődjön áprilisban, hogy az év őszére be is fejeződhessék.
Sztálin elvtárs azt feleli: rendben.
Dinnyés előterjeszti azt a kérést, hogy a magyarországi szovjet képviseletet és Szovjetunióbeli magyar képviseletet emeljék nagykövetségi rangra; ezzel kapcsolatban kifejti, hogy ez az intézkedés aláhúzza a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatainak szoros és baráti jellegét.
Sztálin elvtárs azt mondja: rendben.
Rákosi oroszul megjegyzi, hogy vannak más kérdések is, ám azokat nyilvánvalóan nem lehet eldönteni a mostani találkozó során, hanem a [megfelelő] szervek útján.
Sztálin elvtárs megkéri a tolmácsot, fordítsa le Rákosi szavait a delegációnak.
Ezután Sztálin elvtárs megkérdezi, milyen Magyarország viszonya Romániával.
Tildy azt feleli, hogy a viszony jó, s rögtön hozzáteszi, hogy Magyarországnak van egy szomszédja, Csehszlovákia, mellyel a magyar kormány szeretne jószomszédi viszonyt kiépíteni. Arra kéri Sztálin elvtársat, támogassa ezt.
Sztálin elvtárs azt feleli, hogy az ő véleménye szerint maguk a csehszlovákok sem akarnak másmilyen viszonyt ápolni Magyarországgal, s megígéri, hogy támogatja ezt.
[...]
Sztálin elvtárs Magyarország belpolitikai helyzete iránt érdeklődik.
Tildy azt feleli, hogy Magyarország belpolitikai helyzete határozottan javul.
Sztálin elvtárs megkérdezi, szilárd-e a forint, s hogyan dolgozik az ipar.
Tildy azt feleli, hogy a forint – szilárd valuta, az ipar fejlődik, a parasztok jól dolgoznak.
Sztálin elvtárs megkérdezi, van-e az országban szabotázs.
Tildy erre a kérdésre nem ad egyenes választ, hanem azt mondja, hogy a bevetett terület Magyarországon ebben az évben nagyobb, mint a korábbi években, továbbá, hogy noha a szárazság miatt az őszi mezőgazdasági munkák elhúzódtak, sikerült bepótolni a mulasztást.
Sztálin elvtárs megkérdezi, milyen a parasztok hangulata.
Tildy azt feleli, hogy többségüké jó, különösen az újgazdáké.
[...]
Sztálin elvtárs érdeklődik a magyar hadsereg felől, s megkérdezi, nem gondol-e a magyar kormány arra, hogy felszámolja a hadsereget.
Dinnyés azt mondja, hogy éppen ellenkezőleg, a kormány fejleszteni akarja a hadsereget, s ebben az évben 30 ezerre kívánja növelni a létszámot. De mindjárt hozzáteszi, hogy a feszített költségvetés és a fegyverzet hiánya miatt igen nehéz lesz keresztülvinni ezt az elhatározást, s előterjeszti azt a kérést, hogy [a Szovjetunió] nyújtson segítséget a demokratikus magyar hadseregnek.
Sztálin elvtárs azt mondja – majd segítünk.
[...]
Sztálin elvtárs megkérdezi, mekkora lehet a magyar hadsereg a békeszerződés szerint.
Rákosi azt feleli, hogy 70 ezer fő.
Sztálin elvtárs megkérdezi, hasznát veszik-e a magyarok a szovjet fegyvereknek.
Dinnyés azt feleli, hogy hasznát veszik, s ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a szovjet fegyverzet – a legjobb fegyverzet.
Sztálin elvtárs megígéri a segítséget, s rámutat arra, hogy a Szovjetunió érdekelt abban, hogy Magyarországnak erős hadserege legyen, különösen a [barátsági] szerződés aláírás után.
Sztálin elvtárs megkérdezi, vannak-e további kérdések.
Molotov azt mondja, hogy a fő kérdéseket áttekintették, s mivel nézetkülönbségek nem merültek fel, elintézettnek tekinthetők.
Rákosi azt mondja, hogy a magyarok tárgyalásokat folytattak Titoval, aki azon a véleményen volt, hogy mivel szükség van a magyar hadsereg felépítésére, Magyarország megkaphatja az ismeretes jóvátételi kedvezményeket, vagy pedig hitel keretében bocsássanak Magyarország rendelkezésére fegyvereket.
Sztálin elvtárs megjegyzi, hogy Tito nyilván a saját jóvátételükről és a saját fegyvereikről beszélt.
Rákosi azt mondja, ő is éppen így értette.
Sztálin elvtárs ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a magyarok láthatólag jó kapcsolatokat ápolnak a jugoszlávokkal.
Az elnök és a delegáció tagjai ezt megerősítik.
Sztálin elvtárs azt mondja: ez jó.
[...]
A beszélgetés 30 percig tartott. Lejegyezte G. Puskin. (In: Vosztocsnaja Jevropa v dokumentah rosszijszkih arhivov 1944-1953. [Kelet-Európa az orosz levéltárak dokumentumaiban] Tom I, 1944-1948. Redakcionnaja kollegija [Szerkesztő bizottság] T. V. Volokityina, T. M. Iszlamov, G. P. Murasko (otv. red. [felelős szerkesztő]), A. F. Noszkova, L. A. Rogovaja. Moszkva, Novoszibirszk, Szibirszkij hronograf, 1997, 757-760. p.)