Február 1-én megszűnik a zsírjegy
1952. január 29.
A mai Magyar Közlönyben megjelent a belkereskedelmi és a begyűjtési miniszter együttes rendelete a zsiradékjegy megszüntetéséről.
A rendelet értelmében február 1-től a sertészsír, olaj és margarin az egész ország területén, jegy nélkül, a hivatalosan megállapított áron (sertészsír 35 forint, margarin 28 forint, olaj 24 forint) szabadon vásárolható. (MTI)
*
A zsírjegy megszüntetése, a zsír, olaj és margarin korlátozás nélküli szabad forgalma népi demokráciánk komoly sikere. Pártunk Központi Vezetősége és a minisztertanács december 1-i határozata előírta, hogy a zsírjegyet 1952. február 29-ig meg kell szüntetni. Pártunk, kormányunk nemcsak teljesítette ígéretét, de határidő előtt teljesítette: egy hónappal előbb kerülhetett sor a zsírjegy megszüntetésére.
A közellátás nehézségei közül annak idején éppen a magas zsírár okozta a legtöbb gondot a dolgozóknak, a zsírral üzérkedtek legarcátlanabbul a spekulánsok. Volt idő, amikor felháborítóan magasra, 110 forintra tornázták fel az árát. Kormányunk következetesen küzdött a zsír árának csökkentésért. A határozat idején 85 forint volt a szabad zsír ára, de utána megjelent az állami üzletek által forgalomba hozott, szabadon árusított zsír – mégpedig lényegesen olcsóbb, egyre alacsonyabb áron. Fokozatosan, szinte hétről hétre szállt lejjebb az ár. Legutóbb 41 forintról 38 forintra csökkentették, úgyhogy már elenyésző volt a különbség az állami szabad árú és a jegyes zsír ára között. Most, a jegy teljes megszűnése után 35 forintért vásárolhatnak zsírt a dolgozók.
A zsírjegyet azért szüntethettük meg, mert munkásosztályunk, dolgozó népünk hatalmas eredményeket ért el a terv végrehajtásában, a szocialista építőmunkában; mert a dolgozó parasztság százezrei tettek becsülettel eleget törvényes, hazafias kötelezettségüknek; mert teljes sikerrel hajtjuk végre a párt és a kormány december 1-i határozatát. Ez az intézkedés újabb tanújele annak, mennyire céltudatos és előrelátó népi demokráciánk gazdasági politikája. A dolgozók örömmel és megelégedéssel fogadják ezt az új vívmányt, népgazdaságunk újabb jelentős eredményét.
(Közli: Szabad Nép, 1952. január 29. 2. o.)