Faragho Gábor (1890–1953)
Apja, Faragho István városi hivatalnok volt. Római katolikus vallású.
Az elemi majd az első négy gimnáziumi osztály befejezése után a nagyváradi hadapródiskolát végezte el. Ezt követően 1907–1910 között a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hallgatója volt, ahol 1910. szeptember 1-jén avatták hadnaggyá. Részt vett az első világháborúban, megszerzett kitüntetései alapján később a Vitézi Rend tagja lett.
1921–1923 között a vezérkari iskola hallgatója volt, az 1920–1930-as években vezérkari tiszti beosztásokat töltött be különböző tüzéregységeknél. 1938. március 17-től vezényelték a Honvédelmi Minisztérium Elnökségéhez, ahonnan két év múlva a Vezérkari Főnökség 2. (hírszerző) osztályához került át. 1940. július 1-jétől 1941. június 23-ig tábornoki rendfokozattal katonai attaséként teljesített szolgálatot Moszkvában. Visszatérése után a HM Elnökség vezetője, majd 1942. november 15-től a csendőrség felügyelője lett. Mint katonai elöljáró felügyelte a csendőrséget fegyelem, kiképzés, személyi kérdések stb. terén. Az alkalmazás a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. 1943. február 1-jén altábornaggyá lépett elő.
Kitűnő orosz nyelvtudása, helyismerete és a kormányzó iránti személyes hűsége alapján Horthy Miklós őt bízta meg a Moszkvába küldött fegyverszüneti delegáció vezetésével, immáron vezérezredesi rangban. A küldöttség 1944. szeptember 28-án indult, s kalandos körülmények közepette október 1-jén érkezett meg Moszkvába. Az október 15-i kiugrási kísérlet kudarca után a más úton Moszkvába került magas rangú katonatisztekkel kiegészült bizottság rövidesen megkezdte tárgyalásait a szovjet féllel egy új ideiglenes nemzeti kormány megalakításáról.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-én közellátásügyi miniszterré választotta. Ezt a beosztást 1945. június 21-ig töltötte be. Július 5-én nyugdíjazták. Ezt követően visszavonult a politikai élettől, ellenállási érdemeiért meghagyott birtokán gazdálkodott haláláig. 1951-ben megvonták nyugdíját és ki akarták telepíteni. Puskin volt budapesti szovjet követ közbenjárására azonban lakóhelyén maradhatott.
Fő műve: Szovjetoroszország. Budapest, 1942.
Irodalom: Szabó Tamás: A kitelepített tábornok. Kecskeméti Lapok, 1990. szeptember 14.
Vélemények, javaslatok