Jaczkó Pál (1916–)

Budapesten született, apja ügyvéd, 1910-ben bejutott az Országgyűlésbe. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd 1939-ben jogi doktorátust szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. Cserkészvezető, 1942-ben barátaival a Teleki Pál Munkaközösség alapító tagja. 1938-tól köztisztviselő a fővárosban, számviteli előadó a IV. kerületi elöljáróságon. 1939-ben behívták katonának, tartalékos tiszti iskolát végzett, 1942–1944. augusztus között a keleti fronton szolgált. Leszerelése után bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, volt iskolatársával, Hám Tiborral együtt a Rákóczi-század kisegítő karhatalmi alakulat szervezője, parancsnokhelyettes. 1945. januárban belépett az FKGP-be. 1945. április 28-tól Vas vármegye főispánja, tisztét 1945. december 15-ig látta el. 1945. novemberben nemzetgyűlési képviselővé választották. 1945 végétől az FKGP országos központjában a közigazgatási osztály munkatársa, a fegyveres testületek szakértője, 1946. szeptembertől a párt véderőbizottsága titkára. Mint a Nagy Ferenc miniszterelnök körüli értelmiségi csoport, az „aprószentek” egyik tagját belekeverték a köztársaság-ellenes összeesküvési ügybe, 1947. január 17-én letartóztatták, és a Mistéth-per keretében első fokon 4, majd 1948. március 3-án másodfokon 5 év kényszermunkára ítélték. Csak több évvel büntetése letelte után, 1956 márciusában engedték szabadon. Ezután segédmunkásként, villanyszerelőként, éjjeliőrként dolgozott. 1956. november közepén elhagyta az országot, Svájcban telepedett le, egy bizományi társaság tisztviselőjeként dolgozott 1981. évi nyugdíjazásáig. Az 1990. évi XXVI. törvény értelmében ítéletét semmissé nyilvánították.


Vélemények, javaslatok

Az oldal létrehozásának dátuma: 2000. november 29. szerda
Utolsó módosítás: 2000. november 29. szerda
Copyright © Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány

Elejére