Justus Pál (1905-1965)
Pécsett született, apja MÁV-tisztviselő volt. Bolognában és Párizsban folytatott bölcsészeti tanulmányokat. 1925-ben a francia fővárosban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral együtt megalapította az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925 őszén belépett az MSZDP-be. A Stromfeld-körhöz csatlakozott, írásai jelentek meg több lapban; 1927-től az Együtt, 1929-től a Kassák Lajos szerkesztette Munka munkatársa volt, emellett a Szocializmusban is publikált, és a párt egyik vezető ideológusának számított. 1928-tól Kassák Munka-körének a tagja, innen azonban 1930-ban politikai véleménykülönbségek okán kizárták. Ebben az évben jelent meg verseskötete Az utca éneke címmel. Magántisztviselőként kereste kenyerét. Az 1930-as évek első felében külföldön élt, tanított és cikkeket írt. Hazatérése után egészen 1944-ig banktisztviselőként dolgozott. 1936-tól a VII. kerületi, majd 1938-tól az V. kerületi pártszervezet titkára volt. 1939-től a VI. kerületi szervezetben tevékenykedett, kapcsolatba került az illegális kommunistákkal, számos szemináriumot, vezetőképző tanfolyamot tartott. A Mónus Illés vezette, Marx és Engels válogatott műveit megjelentető vállalkozás tagja, majd végül vezetője lett. 1942-től kerületi politikai titkár, 1943–1944-ben az SZDP értelmiségi csoportjának vezetője volt. A német megszállás után kerületében illegális végrehajtó bizottságot alakított, de hamarosan behívták munkaszolgálatra. Miután sikerült megszöknie, csatlakozott Tito partizánjaihoz. A felszabaduláskor Temesváron tartózkodott; az ekkor újraindult Szabad Szó munkatársa, és a Romániai Magyar Népi Szövetség, 1945 februárjától az SZDP propagandabizottságának vezetője lett, majd bekerült az országos pártvezetőségbe. Az újraindult Szocializmus szerkesztőbizottsági tagja volt. A pártban az ő hatáskörébe tartoztak az ifjúsági és a propagandaügyek, emellett ő készítette 1948-ig a bel- és külpolitikai elemzéseket a keddi pártnapok előadóinak. Ideológiai kérdésekben kezdettől konfrontálódott a kommunistákkal; a háború alatt írt A szocializmus útja című művét a kommunisták követelésére bevonták. 1945. áprilistól parlamenti képviselő lett. Szerkesztette és válogatta az 1947-ben megjelent Marx–Engels-válogatást, valamint bevezetőt írt a kötethez. Támogatta a két munkáspárt egyesítését, a fúziót követően az MDP központi vezetőségi tagja lett. 1948-tól 1949. június 18-i letartóztatásáig a Magyar Rádió alelnöke volt. A volt szociáldemokraták közül szinte elsőként került a BM ÁVH fogságába, és 1949 szeptemberében a Rajk-perbe bevonva nyolcadrendű vádlottként életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. 1955 novemberében szabadult, 1956 szeptemberében részben rehabilitálták. Ettől kezdve teljesen visszavonult a közélettől; még a börtönben kezdett el műfordítással foglalkozni, szabadulása után a Corvina Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. Temesvárott érte a halál.
Vélemények, javaslatok