Karig Sára (1914-1999)
Baján született. 1932–1937 között tanulmányait a szegedi egyetemen, a budapesti Kereskedelmi Akadémián, valamint a durhami és a londoni egyetemen végezte. 1937–1944 között magántisztviselő volt a Salgótarjáni Vas- és Gépgyárban, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban, a Budafoki Somsich Borkereskedelmi Részvénytársaságnál és a Svéd Vöröskereszt gyermekosztályán. 1945–1946-ban a Hazahozatali Kormánybiztosság tisztviselője, 1946–1947-ben a British Council idegen nyelvű levelezője, előadója, majd tanulmányi titkára volt. Mint szociáldemokrata politikus tiltakozott az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon az MKP által elkövetett “kék cédulás” csalás ellen, ezért az ÁVO letartóztatta, és átadta a szovjet állambiztonsági hatóságoknak. Ítélet nélkül, egy 1948. március 13-án kelt szovjet állambiztonsági határozat nyomán a vorkutai kényszermunkatáborba szállították. 1953. december 3-án térhetett vissza Magyarországra, 1957-ben ügyét a szovjet hatóságok bűncselekmény hiányában lezárták. 1954–1955-ben rokkantnyugdíjas volt. 1956-ban az Új Magyar Könyvkiadó, majd a jogutód Európa Könyvkiadó szerkesztője lett. A kötetek, könyvsorozatok gondozása mellett ausztrál, afrikai, bolgár, orosz, ukrán, finn és lett szerzők műveit fordította, és antológiákat szerkesztett. 1986-ban nyugdíjba vonult, ezután az Új Tükör rovatszerkesztőjeként dolgozott a lap megszűnéséig. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, a Magyar PEN Klubnak és a Modern Filológiai Társaság intézőbizottságának. 1988-ban kezdeményezője, egyben szervezője volt a Károlyi Mihály Társaság megalakításának, a szervezet létrejötte után pedig annak titkára lett. 1990-től a Magyar–Ukrán Társaság elnöke volt. Érdemeit, munkásságát számos szovjet, bolgár, illetve magyar kitüntetéssel – köztük József Attila-díjjal és Demény Pál Emlékéremmel – ismerték el
Vélemények, javaslatok