Kassák Lajos (1887-1967)
Érsekújváron született, szlovák származású apja patikaszolga , anyja mosónő volt. A gimnáziumból kimaradva lakatosinasnak adták, szakmát szerezve vasmunkásként dolgozott Győrben. 1904-ben anyjával és két húgával Újpestre költözött. Továbbra is szakmájában vállalt munkát: bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, m ajd belépett az MSZDP-be, sztrájkokat szervezett, aminek következtében feketelistára helyezték; többször elbocsátották. Autodidaktaként kezdett el tájékozódni a magyar költészetben, első zsengéjét 1905-ben közölte az Újpest című lap. 1909-ben gyalogosan, csomagok és pénz nélküli vándormunkásként útra kelt Párizs felé; el is jutott a francia fővárosba, ahonnan a magyar követség 1910-ben visszatoloncolta. A munkásmozgalom és nyugat-európai útja hatására alakult ki avantgárd, művészeti forradalmat hirdető esztétikai felfogása; hazatérte után egyre egyénibb hangú művekkel jelentkezett. 1915-ben jelent meg első verseskötete és első folyóirata, a Tett, majd ennek egy háborúellenes szám miatt bekövetkezett betiltása után 1916-ban a Ma. Programja az aktivizmus volt. Bár 1919-ben az írói direktórium tagja volt, bírálta a diktatúra rendszerét és kultúrpolitikáját; folyóiratát a tanácskormány júliusban betiltotta. (Később is élesen kritizálta a kommunista párt politikáját.) A kommün bukása után letartóztatták; 1920-ban szabadult, ezután hajón Bécsbe szökött, ahol újraindította a hamarosan nemzetközi viszonylatban is jelentőssé váló Mát. Felfogása egyre inkább közeledett a konstruktivistákéhoz; irodalmi munkái mellett ugyancsak számottevőek képzőművészeti alkotásai. 1926-ban visszatelepült Magyarországra, ezután jelentette meg az avantgarde megújítására törekvő, rövid életű Dokumentum, majd 1928-tól az 1938-ban betiltott Munka című folyóiratát. A laphoz kötődő, fiatal munkások, értelmiségiek alkotta Munka-kör vezetője volt. Ezekben az években adta ki Egy ember élete című önéletrajzát. A korábbi viták ellenére 1935-től rendszeresen írt a Népszavába és a Szocializmusba. 1940-ben izgatásért két havi börtönbüntetést kapott. 1944-ben teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. 1945-ben Fodor Józseffel együtt szerkesztette az Új Időket. Kezdetben autonóm művészként több kérdésben vitatta az SZDP hivatalos nézeteit. Keresztury Dezső minisztersége idején rövid ideig tisztviselő volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti főosztályán, 1946–1947 fordulóján pedig a Demokrácia Kultúrnapjai elnevezésű akciósorozatot irányította. A Magyar Művészeti Tanács alelnöke, az Alkotás és a Kortárs szerkesztője volt. Hatvanadik születésnapjára 1947-ben több elismerésben részesült: mint a kiemelt alkotók egyikének életjáradékot és házat utaltak ki számára Békásmegyeren. 1947-től Justus Pál hatására aktívan bekapcsolódott a pártéletbe: a baloldal egyik vezető képviselője, az SZDP Művészeti Bizottsága elnöke lett. 1948. januárban az SZDP listájáról a lemondatott Kelemen Gyula helyére behívták országgyűlési képviselőnek. 1948-ban átigazolták az MDP-be, de 1949-től belső száműzetésbe kényszerült; művei nem jelenhettek meg. 1953. szeptemberben, az Írószövetség párttaggyűlésén bírálta az MDP kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, és szeptemberben, az Írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1965-ben Kossuth-díjat kapott. Budapesten hunyt el, irodalmi és festői hagyatékát a Kassák Lajos Emlékmúzeum gondozza.
Vélemények, javaslatok