Major Tamás (1910-1986)
Újpesten született. 1930-ban végzett a Színművészeti Akadémián, előbb a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, majd 1931-től a társulat rendes tagja lett. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, föllépett a vigadóbeli esteken és a Független Színpad előadásain. 1942-ben jelen volt József Attila budapesti újratemetésén. A német megszállás után a feleségével illegalitásba vonult, bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba: üldözötteket bújtatott, röpcédulákat terjesztett. 1945 után jelentős szerepet játszott a kommunista művészetpolitika kialakításában. 1945 –1962 között a Nemzeti Színház igazgatója, 1962 –1978 között a főrendezője volt. 1982-től haláláig a Katona József Színházban játszott. 1947-től a Sztanyiszlavszkij-módszer, az 1960-as években a brechti színház népszerűsítője volt. Írással, műfordítással (Moličre) is foglalkozott. 1947-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1949 –1953 és 1958 –1971 között országgyűlési képviselő volt. Az 1956-os forradalom leverése után hitet tett a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett, 1957. februártól 1966-ig az MSZMP KV-nak tagja volt. Az MSZMP 1957. évi országos értekezletén fölszólalásában Kádár Jánost támogatta, s támadta a Révai József-féle korábbi kulturális politikát, többek között azért is, mert az "sokáig melengette a pártban az Aczél-, Gimes-, Méray-féle és más árulókat". 1948-ban és 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok