Marshall, George Catlett (1880–1959)
A Pennsylvania állambeli Uniontownban született, apja jómódú szénkereskedő volt. 1897–1901 között a lexingtoni katonai főiskolán tanult, 1902 februárjában alhadnagyi rangban a gyalogsághoz került. Ezt követően 18 hónapig a Fülöp-szigeteken szolgált. Karrierje folyamatosan ívelt felfelé, 1917-ben annak az amerikai hadosztálynak lett a hadműveleti főnöke, amelyet az első világháború idején elsőként küldtek Franciaországba. A háború után, 1919 és 1924 között John J. Pershing tábornok szárnysegédje volt. 1927 és 1933 között a Fort Benning gyalogsági iskola tanulmányi parancsnokhelyetteseként szolgált. A második világháború kitörésének napján, 1939. szeptember 1-jén vette át az amerikai hadsereg vezérkari főnöki tisztét, s négy év alatt 8,3 millió főből álló, rendkívül ütőképes katonaságot hozott létre. Az 1940. évi új sorozási törvény alapján bevezetett általános hadkötelezettségre támaszkodva új hadosztályokat alakított ki. Nemcsak az újonnan behívottak kiképzését, hanem az új típusú fegyverek kifejlesztését is ő irányította, és meghatározó szerepe volt a parancsnokok kiválasztásában is. Ő dolgozta ki az amerikai hadsereg második világháborúban követett stratégiáját, a dél-európai partraszállással szemben a nyugat-európai offenzíva tervét támogatta. A háború befejezése után, 1945. november 21-én lemondott a vezérkari főnökségről. Harry S. Truman elnök felkérésére közvetítő szerepet vállalt a kínai polgárháborúban, de tevékenysége eredménytelen maradt. 1947-ben külügyminiszterré nevezték ki. Bár csupán két évig látta el hivatalát, az ő nevéhez fűződött az Európai Újjáépítési Program (Marshall-terv, 1948 április–1951. december), amelynek keretében 17 európai állam több mint 13 milliárd dollár értékű gazdasági segélyt kapott. A pénzügyi segítség célja az volt, hogy a háború utáni zűrzavar és gazdasági visszaesés következtében lehetséges politikai balratolódást, a kommunista pártok előretörését gyors gazdasági stabilizációval megelőzzék. A program sikerét bizonyítja, hogy a nyugat-európai vegyipart, gépipart és acélipart ezzel a módszerrel sikerült rövid időn belül talpra állítani. Külügyi tevékenységének következménye Izrael állam elismerése, s a NATO megalakulásához vezető tárgyalások megindítása. Bár egészségügyi okokból 1949-ben lemondott, Truman elnök 1950-ben védelmi miniszterré nevezte ki. Jelentős szerepe volt az amerikai csapatok felkészítésében a koreai háborúra. Tisztségétől 1951-ben megvált, de a hadsereg legmagasabb rangú tábornokaként továbbra is aktív szolgálatot teljesített. 1953-ban – Albert Schweitzerrel együtt – Nobel-békedíjat kapott, az indoklás Európa gazdasági helyreállításában és a világbéke megerősítésének érdekében tett erőfeszítéseit emelte ki.
Vélemények, javaslatok