Mistéth Endre (1912-)

A Temes vármegyei Buziásfürdőn született apai ágon francia (hugenotta), anyai ágon szerb, illetve görög eredetű családban; apja tengerésztiszt, illetve vasúti tisztviselő volt. A család 1922-ben települt át Magyarországra. A kőszegi Hunyadi Mátyásról elnevezett katonai alreál, majd a budapesti Bocskai István Katonai Főreáliskola növendéke volt; 1930-ban érettségizett. A Magyar Királyi József Műegyetemen folytatta tanulmányait; 1935-ben építőmérnöki oklevelet szerzett. Ösztöndíjasként többször járt külföldön. Első munkahelye a Ganz Vagongyár volt, majd vízvezeték-tervezéssel foglalkozott az Országos Közegészségügyi Intézetben. Ezután hídtervező mérnökként bekapcsolódott a Székesfehérvár–Graz közötti autóút építésébe. Rövid ideig tisztviselő volt a Közlekedési Minisztériumban,majd 1938-tól egy tervezőiroda munkatársa. 1940-ben önálló irodát nyitott. Ugyancsak 1940-ben tanársegéd lett a Műegyetemen. 1942-ben csatlakozott a Magyar Testvéri Közösséghez. 1944-ben részt vett a fegyveres ellenállási mozgalomban, többek között Mikó Zoltán századossal tartott kapcsolatot; októberben, miután behívták katonának, illegalitásba vonult. A nyilas puccs után igyekezett megakadályozni az ipari üzemek Németországba szállítását. 1945 elején a szovjet hidász alakulatok tanácsadójaként részt vett a Déli összekötő vasúti híd helyreállításában. Mikó Zoltánnal való kapcsolata miatt a szovjet hatóságok rövid időre őrizetbe vették. Ő tervezte az ideiglenes: "Manci" hidat, majd a főváros első állandó hídját, a Kossuth hidat. Kővágó József felkérésére belépett a Független Kisgazdapártba. 1945. november 23-án az Iparügyi Minisztérium politikai államtitkára lett. 1946. július 21-én kinevezték az Újjáépítési (október 12-től Építési és Közmunkaügyi) Minisztérium élére. A Magyar Közösség-ügyben koholt vádak alapján letartóztatták (miniszteri tiszte alól 1947. január 14-én mentették fel), és az összeesküvési ügybe bevont fiatal értelmiségi kisgazdapárti csoport ellen indított per fő vádlottjaként 1947. augusztus 29-én első fokon három és fél évi börtönre, majd másodfokon 1948. március 4-én hatévi kényszermunkára ítélték. Büntetését később két év három hónappal meghosszabbították, és csak 1955 áprilisában nyerte vissza a szabadságát. Szabadulása után három és fél évig még rendőri felügyelet alatt állt, a joghátrányoktól 1958. december 28-án mentesítették. A Vízügyi Tervező Vállalatnál helyezkedett el mérnökként, később szakági főmérnök, főstatikus lett; részt vett az Erzsébet híd, a kiskörei és a bős–nagymarosi vízlépcső tervezésében. Többek között dolgozott a Közel-Keleten, illetve Egyiptomban is. 1978 decemberében nyugdíjba vonult. 1963-ban egyetemi doktori, 1969-ben kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori címet szerzett, kutatási területe a szerkezetek méretezéselmélete, illetve komplex gazdasági optimálása. 1983-ban a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanára lett. 1996-ban tevékenységét Széchenyi-díjjal jutalmazták.


Vélemények, javaslatok

Az oldal létrehozásának dátuma: 2000. november 29. szerda
Utolsó módosítás: 2000. november 29. szerda
Copyright © Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány

Elejére