Pálffy György (1909–1949)

Temesvárott született, de már az első világháború előtt Budapestre költözött a család. Édesapja, Oesterreicher György banktisztviselőként dolgozott, fiát az Árpád Gimnáziumba járatta. Az érettségi után először tényleges katonai szolgálatot teljesített, majd karpaszományos tizedesként felvételét kérte a Ludovika Akadémiára. 1932. augusztus 20-án tüzér hadnaggyá avatták, ezt követően Pécsett és Kecskeméten végzett csapatszolgálatot. 1936-ban egyéves olaszországi tanulmányúton vett részt, majd megkezdte tanulmányait a Hadiakadémián. Németellenes politikai nézetei miatt 1939-ben lemondott rangjáról, megvált a hadseregtől. Az Egyesült Izzóban kapott állást, hamarosan az egyik cégvezető lett. Kapcsolatba került a kommunista mozgalommal, és a második világháború kitörése után a párt utasítására belépett a Független Kisgazdapárt polgári tagozatába, ahol háborúellenes agitációt fejtett ki. 1944 őszén megbízták a kommunista párt katonai bizottságának vezetésével. Részt vett Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány hadserege felállításában, a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai (elhárító) osztályának vezetését bízták rá. Kezdetben a háborús bűnösök felkutatása volt a legfőbb feladatuk, de beosztottaival hamarosan inkább az MKP politikai ellenfelei közéletből való kiiktatására törekedtek, vetélkedve a Péter Gábor vezette politikai rendőrséggel. 1946-ban, már tábornokként, a határőrség parancsnokává nevezték ki. 1947-ben altábornaggyá léptették elő, majd a honvédség felügyelőjének tisztét kapta meg. 1948 februárjában részt vett a magyar–szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kidolgozó moszkvai tárgyalásokon. Miután Farkas Mihály, a párt főtitkárhelyettese lett a honvédelmi miniszter, egy ideig még igényt tartott a régi káderekre. Így lett 1948 végén Pálffy a miniszter állandó helyettese, valamint a kiképzés irányítója. A két munkáspárt egyesítésekor bekerült az MDP Központi Vezetőségébe. Farkas javaslatára a Rajk-per körüli nyomozásokat kiterjesztették Pálffyra is, aki hajlandó volt eljátszani a rá osztott szerepet. 1949. május 1-jén még ő fogadta az első díszszemle parancsnokának jelentését; július 5-én koholt vádak alapján letartóztatták, ügyét a Rajk-pertől elkülönítve, katonai bíróság tárgyalta, amely halálra ítélte, és október 24-én kivégezték. 1955. évi részleges rehabilitációja után 1956. október 6-án ünnepélyes keretek között, Rajk Lászlóval, Szőnyi Tiborral és Szalai Andrással együtt újratemették. Teljes rehabilitációjára 1963. szeptember 27-én került sor.


Vélemények, javaslatok

Az oldal létrehozásának dátuma: 2000. november 29. szerda
Utolsó módosítás: 2000. november 29. szerda
Copyright © Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány

Elejére