Princz Gyula (1905-1969)
Újpesten született, apja öntőmunkás volt. A polgári iskola után betűszedőnek tanult. Első munkahelye a Munkásbiztosító volt, ahol táppénzcsalásokat felderítő társadalombiztosítási nyomozóként alkalmazták. 1936-ban belépett az MSZDP-be. 1944-ben csatlakozott egy kommunista fegyveres ellenálló csoporthoz; akcióik során megismerkedett Péter Gáborral, aki 1945 januárjában felvette az ekkor létrejött Politikai Rendészeti Osztályra. 1948-ban elérte az őrnagyi rendfokozatot. Mint az időközben BM ÁVH-vá alakult politikai rendőrség hírhedt “verőcsoportjának” vezetője, ő irányította a Rajk-perben letartóztatottak kínvallatását, az ő beosztottai verték halálra 1950-ben a váci börtönben Ries István volt igazságügy-minisztert, illetve a budapesti Gyűjtőfogházban Szeder Ferencet, de részt vett Péter Gábor volt helyettese, Szücs Ernő ezredes és bátyja, Szücs Miklós halálra kínzásában is. 1950-től a vizsgálati főosztály keretén belül kialakított börtönügyi osztály vezetője volt, e minőségében részt vett a recski munkatábor felállításában. 1952. május 1-jén áthelyezték a Belügyminisztérium börtönügyi osztályára, és büntetés-végrehajtási alezredes, majd ezredes lett. Miután Péter Gábort, egyik legközelebbi munkatársát letartóztatták, 1953. január 8-án őt is őrizetbe vették. 1954. január 15-én a Péter Gábor és társai elleni perben nyolcévi börtönbüntetésre ítélték. Az 1956. október 6-i Rajk-újratemetés előtt segített megtalálni a kivégzettek elföldelt tetemeit. 1957. június 15-én, perújítást követően, az előző ítéletet helybenhagyva nyolcévi börtönbüntetést kapott. Miután kiszabadult, a Budapesti Vendéglátó-ipari Vállalatnál tudott elhelyezkedni, és csapos lett. Budapesten halt meg.
Vélemények, javaslatok